magyarnarancs.hu: Ön kiszámolta már, mennyivel emelkedik a fizetése?
Mendrey László: Elég speciális helyzetben vagyok, mert ettől a tanévtől részállásban dolgozom az iskolámban. Az én fizetésem egyébként stagnál az előzetes számítás szerint. Végleges adatokat nem ismerünk, a kollégák lelkesen vagy éppen elkeseredetten számolgatják, hogy az illetménynövekedés valójában jelent-e béremelést. Jelenlegi számításaink azt mutatják, hogy a megemelkedett munkaterhelést éppen hogy fedezi a megemelt bér.
magyarnarancs.hu: Az államtitkárság arról beszél, hogy 160 ezer pedagógusból 4500-nak csökkenhet a bére. Ezt a számot megalapozottnak tartják?
ML: Elég sajátos kommunikáció zajlik. Először 1500 pedagógusról beszéltek, akiknek horribile dictu államtitkári fizetése van. Megjegyzem, hogy a pedagóguspályán való elhelyezkedéshez ugyanúgy felsőfokú végzettség szükséges, mint az államtitkári pályához, így nem feltétlenül indokolt a felháborodás az azonos bérek miatt. Az állításokat azonban bizonyítani kellene, nem elég azt mondani, hogy egyes önkormányzatok ezt megengedték maguknak, hanem pontosan rá kell mutatni, hol történt ilyen. Ha valóban megtörtént, az egészen biztosan a munka minőségének rovására ment, mert ilyen mennyiségű túlóra mellett nem lehet rendesen munkát végezni. Bizonyítás nélkül azonban ez nem több egyszerű vádaskodásnál.
A legutóbbi információk arról szólnak, hogy 4-4500 intézményvezető, illetve helyettes rendelkezett ilyen „rettenetesen magas” bérrel, ami gyakorlatilag szintén lehetetlen, hiszen az igazgatók és igazgatóhelyettesek óraszáma meg volt határozva. Igazgatók heti 4, helyetteseik heti 8 óránál többet nem taníthattak, a helyettesítéseiket pedig nem fizették ki. Hogyha elszámoltak nekik túlórát vagy helyettesítést, akkor az adott kifizetőhely törvénysértést követett el, ott kell reklamálni, nem a pedagógusok ellen hangolni a szülők és a közvélemény többségét.
magyarnarancs.hu: Változott a kötelező óraszám, és meghatározták az iskolában töltendő időt is. Pontosan mekkora a munkateher-növekedés?
| ||
ML: Az államtitkárság egészen 2013. július közepéig azt mondta, hogy nem lesz óraszámemelés, nem fog növekedni a pedagógusok munkaterhelése. A munkaterhelést természetesen el kell választani a kötelező óraszámtól. Az eddigi rendszerben 22 órát kellett tanítani a pedagógusnak, az efölötti idejével szabadon rendelkezett. Egy 2010-es felmérés azt mutatja, hogy az órák plusz a felkészülés, a diákokkal és az iskolával kapcsolatos minden egyéb tevékenység heti átlagban 51 órát vitt el. Balog miniszter elmondta, hogy több pénzért több munkát várnak, tehát egyértelműen több lesz a teher, holott az 51 óra is meghaladja a munka törvénykönyvében lefektetett 40 órát.
Szeptembertől a pedagógusoknak 24-26 órát terveznek mindenütt a tantárgyfelosztásban, és ha indokolt, ha nem, ha van értelmes feladat, ha nincs, heti 32 órát az iskolában kell tölteniük. Minden további feladat ezen kívülre tevődik, hiszen az államtitkárság többszöri kijelentése szerint ezt a 32 órát gyerekkel kell tölteni. Aki már tartott órát, korrepetálást vagy szabadidős foglalkozást, az tudja, hogy egyikre sem lehet egy perc készülés nélkül bemenni. Összességében tehát 51 óránál is többet kell tényleges munkával tölteni, így óhatatlanul romlik a pedagógiai munka minősége.
magyarnarancs.hu: Az életpálya talán a legbonyolultabb része az egész átalakításnak. Ha jól értem, most mindenki az első kategóriába fog kerülni, ráadásul meghatározták, hogy idén maximum 2000-en léphetnek feljebb. Ez eleve is így volt, vagy itt is menet közben változtattak, mint a béreknél?
ML: Az életpályamodell három részből áll: a minősítési rendszerből, a pedagóguskategóriák kidolgozásából és a hozzájuk tartozó béremelések meghatározásából. Ezekről 2012 végén, 2013 elején voltak a sztrájkbizottsági megállapodások. Ezeket a PDSZ nem véletlenül nem írta alá, hiszen egyrészt sokkal kevesebbről szóltak, mint a szakszervezetek eredeti követelései, másrészt semmilyen garanciát nem láttunk a betartásukra. Nagyon nem örülök, de nekünk lett igazunk, hiszen a megállapodásból szinte semmit nem tart be az Emberi Erőforrások Minisztériuma, eltekintve attól, hogy hatályát kiterjesztették a szakszolgálatokon dolgozókra, a logopédusokra. Az összes többi kérdésben megszegte a megállapodást az Emmi.
A minősítéseknél azt szerettük volna, ha a végzettségek mellett a pályán eltöltött időt is figyelembe veszik, de ezt a minisztérium nem tartotta fontosnak. Azt viszont befogadták, hogy a szakvizsgások egyből a Pedagógus 2 kategóriába kerüljenek. Ehhez képest változott a kép, és Balog Zoltán már azt jelentette be, hogy mindenki a Pedagógus 1-be kerül, a szakvizsgások pedig november 30-ig kérvényezhetik az előmenetelt, de közülük is csak 2000-en kaphatják azt meg. Ismereteim szerint ebből is visszaléptek, mert csak jövőre lehet elkezdeni a jelentkezéseket, és nem ismert, milyen szempontok alapján bírálja el a minisztérium a pályázatokat. A többi pedagógus egyfajta sorban állásra kényszerül, ami azt eredményezi, hogy az idősebb kollégák jelentős része már a Pedagógus 2-be sem fog tudni belépni. Arra pedig, hogy valaki a jelenlegi munkaterhelés mellett a legmagasabb fizetéssel járó kutatótanári kategóriába kerüljön, jelenlegi ismereteim szerint aligha lesz reális lehetőség, mert ennyi munka mellett szinte képtelenség a megfelelő képesítéseket megszerezni, a publikációkat elkészíteni.
magyarnarancs.hu: A Nemzeti alaptantervet is sokat bírálták amiatt, hogy túl nagy kötöttséget ír elő a tanároknak. A 10 százaléknyi szabadság valóban olyan kevés?
ML: Már csak azért is kevés, mert minden időt fel kell használni ahhoz, hogy a NAT által előírt követelményeknek megfeleljünk. Nagyon kevés lehetőség lesz arra, hogy a NAT által biztosított, eleve kicsi mozgástérrel éljen a pedagógus. Ez természetesen az osztálytól is függ, ha vért kell izzadni a minimumkövetelményekért, akkor biztosan nem lesz szabad felhasználású óra, ha kiváló az osztály, és minden csettintésre megy, akkor esetleg. Általában persze vegyes képességű osztályokkal találkozunk. Az mindenképpen elmondható, hogy a NAT rengeteg szükségtelen információt tartalmaz, és ezeket ad absurdum egy szakfelügyelő is számon kérheti a pedagóguson. Jelen pillanatban nem ismert, hogy milyen következményekkel jár az esetleges lemaradás.
magyarnarancs.hu: A konkrét tartalmaktól elvonatkoztatva az oktatásirányításnak az a megállapítása talán megfontolandó, hogy a kimeneti szabályozás szemmel láthatóan nem tudta csökkenteni a magyar oktatási rendszer egyenlőtlenségeit. Ha nem ez, akkor mi lehet a megoldás?
ML: Semmiképp sem szabad azt mondani, hogy ami eddig volt, az teljesen rossz, és ami most bevezetésre került, az tökéletes lesz. A pedagógiában az a szép és az a kihívás, hogy minden gyerekhez, osztályhoz, közösséghez máshogy kell viszonyulni, nincsenek bevethető panelek. Én azt gondolom, hogy a kimeneti követelményeket meg kell határozni, de köztes állomásokat is rögzíteni kellene. A PISA-felmérések hellyel-közzel megmondták, hogy általában az oktatás hol tart Magyarországon – az átgondolandó, hogy egy gyerekre vetítve ezt hogyan lehetne mérni, bár azt gondolom és tapasztalom is, hogy a lelkiismeretes pedagógus ezt is követi. A PISA-felmérések egyébként egészen 2012-ig felfelé ívelő tendenciát mutattak. Az oktatáskutatók most azzal a szörnyű hírrel riogatnak minket, hogy minden jelentős váltás, 180 fokos fordulat, akár jó irányba megy, akár nem – és személy szerint kételkedem abban, hogy a mostani jó irányba megy –, a gyerekek tanulmányi eredményében zuhanást eredményez, amiből 8-12 év alatt lehet csak kijönni. Egy generáció veszhet el, és ezt a luxust Magyarország nem engedheti meg magának.
magyarnarancs.hu: A Nemzeti Pedagógus Kart egy tavaszi törvénymódosítással hozták létre. Hogy áll a gyakorlati szervezés?
ML: A törvény alapján a mai naptól mindannyian a Nemzeti Pedagógus Kar gyermekei vagyunk. Ugyanakkor a karnak semmilyen szabályzata nincs jelen pillanatban. Tudjuk, hogy lesz etikai szabályzata – amely nagyon súlyos felelősséggel ruházza fel tagjait és vezetőségét –, lesz alapszabálya, lesznek helyi és országos szintű vezetői. Az nem világos, hogy ezek miként fognak kialakulni. Az biztos, hogy a karnak minden KLIK és önkormányzat alá tartozó pedagógus a törvény erejénél fogva tagja lett. A kar felügyeletét a miniszter látja el, ami ellentmond az alulról építkező, demokratikus szerveződésnek. A miniszternek ráadásul joga lesz megsemmisíteni a kar törvénysértő rendelkezéseit, ez ellen a kar a bírósághoz fordulhat. Jogállamban – és én Magyarországot annak tartom – ez fordítva működik: a bíróság semmisíti meg a jogsértő határozatokat, nem a miniszter. Számtalan gyakorlati kérdés van tehát a kar körül, a célja viszont szerintem nem lehet más, mint a pedagógus társadalom megfegyelmezése.
magyarnarancs.hu: Annak viszont örülhetnek, hogy a bíróság szerint lehet sztrájkot tartani az iskolákban, azokkal a feltételekkel, melyekkel önök márciusban meghirdették. Van akkora a felháborodás, hogy megújítsák ezt a törekvést?
ML: Egy félreértést azért szeretnék tisztázni: a sztrájk sem a pedagógusnak, sem a diáknak, sem a szülőnek, sem a társadalomnak nem érdeke. Nem akarunk sztrájkolni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ezzel a helyzettel hosszú ideig visszaélt a mindenkori kormányzat, mivel nem voltak egyértelműek a sztrájk feltételei. Tavasszal a PDSZ erős sztrájkhangulatban meghirdette a sztrájkot, a kormányzat pedig egy egyszerű trükkel törte ezt le, a bíróságon támadta meg a fenntartóval kötött egyezségünket. Innentől kezdve a dolog 3-4 hónapig lógott a levegőben, mígnem a bíróság jogerős ítéletében meghatározta, hogy egy esetleges pedagógussztrájk során a meghirdetőknek milyen feltételeket kell biztosítaniuk. Kell elégséges szolgáltatás: a tankerület egy intézményt kötelezően kijelöl, ahová a gyerekek mehetnek, egyébként a többi iskolát a sztrájkoló pedagógusok jogszerűen bezárhatják. A bíróság a mi álláspontunkat fogadta el, ami ha nem is öröm, mindenképpen bizonyosság, mert egyértelművé vált, hogyan lehet sztrájkot hirdetni. Kérdés, hogy a kormány további lépései erre kényszerítenek-e minket, illetve, hogy a pedagógusok felháborodása milyen szintet ér el. Jelenleg felháborodás a megnövekedett munkaterhek és a munkaszervezéssel kapcsolatos fejetlenség miatt van, azt hiszem, hogy a dolog október 3-án, az első kifizetésekkor fog eldőlni. Mint már mondtam, jelenleg úgy látjuk, hogy a béremelkedés nem jelent jövedelemnövekedést.
magyarnarancs.hu: Szakszervezeti vezetőként sikerként vagy kudarcként éli meg, hogy az ellenállás szelleme a szakszervezeteken kívül is elkezdett beszivárogni az iskolába? Itt elsősorban a Hálózat a Tanszabadságért szervezetre és a nemrég indult Hívatlanul Facebook-csoportra gondolok.
ML: Sem sikerként, sem kudarcként nem értékelem. Az nagyon fontos, hogy a civil kurázsi végre hajlandó megmutatni magát, és ebből a szempontból mindegy, hogy szakszervezetről van szó vagy másfajta szerveződésről. A pedagógusok elértek egy szintre, amikor a PDSZ-től függetlenül, de velünk együtt mondják: eddig, és ne tovább. A PDSZ és a többi civil szervezet keresi egymást, több közös szervezésű demonstrációnk volt, a Szalay utcába is jelentős tömeget vittünk, de sajnos a minisztérium ezzel sem foglalkozott. Eljutottunk odáig, hogy az államtitkárság nem azt mondja, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, de azt sem, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Minden kommunikációjukból az válik nyilvánvalóvá, hogy aki nincs velük, az nincs. Egész egyszerűen nem hajlandók figyelembe venni az ellenvéleményeket, bár az elég súlyos „ellenállás szelleme gondolat” talán jelez valamilyen változást.
