Borotváltan, nappal – Egy igazoltatásról

  • Dercsényi Dávid
  • 2013. szeptember 3.

Belpol

Ma átmentem az utcán egy bevásárlóközpontból a mellette lévő pékségbe. Húsz métert sétáltam, amikor két rendőr megállított, és igazoltatott. Minden rendben volt, elmentek.

Utoljára 1996-ban akart rendőr igazoltatni, mentem haza éjnek évadján egy park mellett, egy rendőrautó lelassított mellettem – akkoriban hosszú hajam volt, nagy szakállam, és szerettem használtruha-boltokból öltözködni, tehát akár hajléktalannak is tűnhettem, akiket pedig a rendőrségnek szinte kötelessége igazoltatni, hisz nekik úgyis rossz, miért ne legyen még rosszabb. A járőrautó lassított, a közeg rám nézett, én vissza rá – ennyi, a főtörzs megértette, hogy nem vagyok célcsoport, „gyerünk!” felkiáltással lépett a gázra.

Ma ápolt, frissen nyírt hajjal, borotváltan sétálva nem tudom, mi szúrhatott szemet. Tán csak nem a fűzöld nadrágom, a lila, rajzolt malaccal díszített pólóm és barna kapucnis kardigánom? Vagy csak simán semmi? Beleestem a szórásba? Nem nagy ügy.

De mégis motoszkál bennem a dolog. A rendőr érdemesnek látott megállítani, és ellenőrizni, nem vagyok-e a nyilvántartásban. Potenciális bűnözőt látott bennem, és lehet, hogy én vagyok a túlérzékeny, de ez engem zavar.

Miért kell a rendőröknek megint visszaadni a korlátlan igazoltatás jogát? A szocializmusban a rendőrállam hatalmát kellett éreztetni az állampolgár-alattvalóval, csak ne tessen itten közlekedni. Csak ne tessen úgy nagyon eleresztenie magát a kedves elvtársnak, azt majd mi eldöntjük.

Foglalkoztat az igazoltatásom. Identitást ad, hol tényleg bűnözőnek érzem magam, hol ellenállónak, Jozef K.-t megvádolhatták, de lehet, hogy épp ő maga festette fel a M.Ú.K. betűket a Moszkva téren az alvó punkok fölé. Az állam adóügyekben bevallottan bűnözőnek tekint, most már a bűnüldözés is elültette a fejemben a gondolatot.

Rendőrviccek jutnak az eszembe.

Valahogy nem így képzeltem ezt az országot, amikor Szűrös Mátyás belerikkantotta a mikrofonba a köztársaság kifejezést a Kossuth téren 1990-ben. De ez egyéni szocprobléma. Most már azt látom problémának, hogy az ország sem így képzelt engem. Bűntudatot kelt bennem, amikor semmit nem csináltam. Kell ez nekem? Kell ez bárkinek? Jó ez bárkinek?

Nem lehetne, hogy az állam kicsikét békén hagy?

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.