Az Alkotmánybíróság (AB) ma kihirdetett határozatában az alaptörvénnyel ellentétesnek nyilvánította a nyugdíjkorhatárt elérő bírák kötelező nyugdíjazását. A döntés szerint tartalmi és formai szempontból is sérti a bírói függetlenség alkotmányos garanciáit az új szabályozás, ezért azt visszamenőlegesen, 2012. január elsejével megsemmisítette. A múlt héten, tehát még a határozat kihirdetése előtt Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke – egyébként az új alaptörvényt szövegező bizottság egykori vezetőjének, Szájer Józsefnek a felesége – egy rádióinterjúban közölte: ha az AB el is meszeli a szabályozást, a bírósági hivatalnak akkor sincsen teendője. A bírói kar mintegy tizedét érintő nyugdíjazás miatt ugyanis az érintett bírák már kézhez vették a felmentési okirataikat, tehát legfeljebb munkaügyi bírósághoz fordulhatnak jogorvoslatért. Ez azonban nem mindenkire igaz. Annak a 230 bírónak, akik év elején már betöltötték a korhatárt, a jogviszonya június 30-án valóban megszűnt, de van még mintegy 40 bíró, akik év közben töltik be a 62-t, ők csak december 31-én veszítenék el a státuszukat.
A tizenöt tagú AB ugyanakkor csak minimális többséggel döntött a megsemmisítés mellett: hét alkotmánybíró különvéleményt fűzött a határozathoz. A „hetek” egy kivétellel mind 2010 után, a mostani kormánypártok kegyéből kerültek a posztjukra. (Lenkovics Barnabás még 2007-ben lett alkotmánybíró, a Fidesz jelöltjeként.)
Balsai István korábban dolgozott Antall József, Lezsák Sándor, valamint Dávid Ibolya irányítása alatt, de már jó ideje Orbán Viktor embere. Így esetében az sem volt gond, hogy nem rendelkezik az alkotmánybírói poszt betöltéséhez szükséges jogi-szakmai gyakorlattal. Még parlamenti képviselőként ő terjesztette be tavaly a javaslatot, hogy az alkotmánybírák létszámát tizenegyről emeljék tizenötre – és lám, az egyik új helyet pont ő kapta meg.
Stumpf István az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere volt, szakmai tapasztalata alapján ő sem lehetne alkotmánybíró, viszont részt vett az új alaptörvény koncepciójának kidolgozásában.
A KDNP jelöltje, Dienes-Oehm Egon az első Orbán-kormány helyettes államtitkára volt, alkotmánybírói kinevezéséig a mostani kormányban a Külügyminisztérium főosztályát vezette, alapítása óta oktat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
A leginkább a sajtószabadságot korlátozni kívánó korábbi javaslatairól ismert Pokol Béla mostani különvéleménye viszont teljesen logikus: ő mindig azért bírálta az AB-t, mert akadályozza a törvényhozást, tehát most ő nem akarta akadályozni – csak az nem világos, akkor miért lett egyáltalán alkotmánybíró.
Szalay Pétert az tehette alkalmassá a hivatalra, hogy korábban sajtóperekben képviselte Orbán Viktort, Áder Jánost, Kövér Lászlót, vagy az UD Zrt.-ügyben Tombor Andrást.
A szakmailag tökéletesen szürke Szívós Mária pedig legfeljebb azzal hívhatta fel alkotmánybírói kvalitásaira a kormánypártok figyelmét, hogy a Fővárosi Bíróság tanácselnökeként megszüntette a 2006-os zavargásokban részt vevők előzetes letartóztatását.
A bírák kényszernyugdíjazásának alkotmányellenességét most csak azért állapíthatta meg az AB, mert a lojalitást szakmai önérzetük elé helyező tagok a kelleténél eggyel kevesebben vannak. Még.
