Alkotmánysértő a népszavazási törvény: Burkolt önkritika

  • M. L. F.
  • 2007. május 24.

Belpol

A népszavazási törvény módosítására kötelezte az Alkotmánybíróság az Országgyűlést, ugyanis a hatályban lévő jogszabály hiányosságai miatt súlyos zavarokat okoz a jogalkalmazásban. Érdekesség, hogy a május 15-i határozat szöges ellentétben áll a testület tíz évvel ezelőtti döntésével.
A népszavazási törvény módosítására kötelezte az Alkotmánybíróság az Országgyűlést, ugyanis a hatályban lévő jogszabály hiányosságai miatt súlyos zavarokat okoz a jogalkalmazásban. Érdekesség, hogy a május 15-i határozat szöges ellentétben áll a testület tíz évvel ezelőtti döntésével.

Több ponton is alkotmányellenes a népszavazásról szóló 1998-as törvény - állapította meg múlt keddi határozatában az Alkotmánybíróság (AB). Az alkotmányőrök szerint a hatályban lévő jogszabály hiányosságai veszélyeztetik a jogbiztonságot. A törvény ugyanis nem tartalmaz semmilyen előírást arra, meddig kötelezi az Országgyűlést az ügydöntő népszavazás eredménye, így nem lehet tudni, hogy a referendum alapján hozott törvényt mikor lehet a leghamarabb módosítani, esetleg hatályon kívül helyezni; miként az sem tisztázott, hogy ugyanabban a kérdésben mennyi időn belül nem lehet újabb népszavazást kitűzni.

E kikötések hiánya legutóbb az októberben hét népszavazási kezdeményezéssel előállt Fidesz- KDNP és az Országos Választási Bizottság (OVB) között okozott komoly feszültséget. Tavaly ősszel a bizottság az ellenzéki pártok több kérdőívét azért nem hitelesítette, mert a testület szerint a kérdések siker esetén burkolt alkotmánymódosítással járhatnának.

Az OVB szerint, mivel az eredményes ügydöntő népszavazás eredménye kötelező az Országgyűlésre nézve, moratórium hiányában a parlament mindaddig nem nyúlhatna az annak következtében hozott törvényhez, amíg egy új, a korábbival ellentétes döntést hozó referendum ezt lehetővé nem teszi. Csakhogy az alkotmány 28/B paragrafusa leszögezi: "Népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet." Márpedig ha a korábbi referendum nyomán hozott törvényen a képviselőknek - hatáskörelvonás miatt - nincs lehetőségük változtatni, akkor többé nem is tűzhető ki az adott ügyben népszavazás. Így előállna egy újabb, referendumra nem bocsátható kérdésfajta, anélkül, hogy ez az alaptörvény 28/C paragrafusában található tilalmi listán szerepelne. Az Alkotmánybíróság viszont az utóbbi években többször leszögezte: burkolt alkotmánymódosításra irányuló népszavazási íveket nem lehet engedélyezni.

Az AB március 8-án - szembemenve korábbi határozataival, és ellenérveinek részletes kifejtése nélkül - elutasította az OVB eme argumentációját (lásd: Urnák népe, Magyar Narancs, 2007. március 15.). Az új eljárásra utasított választási bizottság azonban nem engedett: a Fidesz tandíj-, kórház- és vizitdíj-ügyi népszavazási kérdéseit március 29-31-én ismét elvágta, és határozatában újra a burkolt alkotmánymódosítás lehetőségével érvelt. Az ellenzéki szakpolitikusok emiatt politikai elfogultsággal vádolták az OVB-t; szerintük a burkolt alkotmánymódosításra hivatkozás gumiérv, ennek alapján az összes referendumkezdeményezést vissza lehetne dobni. Fellebbezésükben a jogbiztonság szétzilálásával vádolták a bizottságot. Az AB-vizsgálat egyik indítványozója egyébként éppen az OVB volt, amely a Fideszhez hasonlóan úgy véli: a moratóriumok hiánya sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét.

Visszaélésre adhat lehetőséget az is, hogy tisztázatlan, meddig nem lehet változtatni egy referendum eredménye alapján hozott törvényen. Időkorlát hiányában a parlamenti többség kénye-kedve szerint módosíthatná a pár héttel korábban rákényszerített törvényt. A hazai demokratikus döntéshozatalban egyébként a referendumnak kitüntetett szerepe van: 1997-ben az AB leszögezte, hogy bizonyos esetekben a két hatalomgyakorlási intézmény (parlament és népszavazás) közül a nép szava elsőbbséget élvez. Csakhogy az Országgyűlés kezét megkötő moratórium nélkül ez az elv nem sokat ér, és értelmezhetetlen az eredményes ügydöntő népszavazás kötelező erejét kimondó alkotmányos rendelkezés.

Az elmúlt években állandó problémát okozott az 1998-as törvény azon hiányossága is, hogy ugyanabban a kérdésben meddig nem lehet újabb referendumot kitűzni. Például évről évre az AB asztalára kerül a kettős állampolgársággal vagy az ún. kórház-privatizációval kapcsolatos kezdeményezés, annak ellenére, hogy erről 2004 decemberében volt súlyos milliárdokat felemésztő voksolás. Lokális szinten nincs ilyen gond: a helyi népszavazásra vonatkozó szabályozás ugyanis előírja, hogy ugyanabban a kérdésben egy éven belül nem lehet helyi népszavazást tartani, akkor sem, ha az eredménytelen volt.

A zavart nem mellékesen maga az AB idézte elő egy 1997-es határozatával. A népszavazásról szóló törvényjavaslat előzetes normakontrollja során a bírák arra hivatkozva, hogy a tiltott tárgyköröket csakis alkotmányi szinten lehet szabályozni, kidobták a javaslatból azt a passzust, amely megtiltotta volna referendum kiírását olyan kérdésekben, amelyekben két éven belül már tartottak népszavazást. A múlt heti határozathoz különvéleményt fűző Trócsányi László a kollégái szemére vetette e következetlenséget, mondván, ezeket a kérdéseket csakis az alaptörvényben lehet szabályozni - márpedig az AB (felülírva saját 1997-es döntését) most lehetővé tette az Országgyűlésnek, hogy törvénymódosítással pótolja a mulasztásos alkotmánysértést. Az Alkotmánybíróság ugyanis felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget.

Figyelmébe ajánljuk