Akkoriban - mindegy, mikor - az volt, hogy az ember már hallott Ginsbergről, mielőtt olvashatott volna tőle valamit. Mondták, hogy van egy amerikai költő, szakállas, zsidó, kommunistagyanús, aszonták, kábszeres is, beleborzongott az ember.
Aztán megjelent, először részletekben, az Üvöltés című antológiában, meg valami rejtélyes véletlen folytán egy német hangjátékkötetben, egy Alfred Andersch nevű pofa (szintén afféle fura szerzet) James Dean halála című rádiómontázsában lehetett olvasni az Üvöltés végtelen sorait, kusza képeit, és akkor már elkezdte érdekelni az embert, hogy miféle versek lehetnek azok, amiket ez a Ginsberg ír.
Aztán megjelent a Nagyáruház Kaliforniában, megvette az ember, ha másért nem, hát azért, mert a hetvenes években ilyenek voltak a kellékek, és ha már ott volt a kötelező rongyos farmer és katonadzseki valamelyik versében, hát stoppolás közben, nehogy már véletlenül felvegyék, és azzal lőjenek a szenvedéstörténetnek, olvasni kezdte azokat a végtelen sorokat, az Üvöltés üvöltését és a Kaddish Naomi Ginsbergért összeszorított fogú nyüszítését, egy innen, ebből a fura, cinikus racionalitásból nézve roncsoltnak tűnő elme vízióit, amikről azt lehetett hinni, hogy az olyan versek, mint a kis virtuóz stílusbravúr, a Lindsayhez, csak játékosan ellenpontozzák, holott inkább aláhúzták, hogy igen, ez az üzenet, ez a formátlannak tetsző üvöltés isten pofájába, az általa inszcenált világtörténelem ellen, nincs lehalkulás és nincs megoldás, ezek a víziók vannak, amik úgy vitték magukkal előre az embert, mintha felvette volna az a külföldi rendszámú sportkocsi, aminek hiába integetett.
Allen Ginsberg, aki az ifjúkori lázadás ikonja volt és maradt, az ember, aki talán a legtöbbet módosított a világháború után ennek a századnak a kulturális arculatán, most júniusban hetvenéves lett.
GINSBERG PROFESSZOR ARS POETICÁJA
Ginsberg a hetvenes évek közepe óta egy Boulder nevű kisvárosban, a Sziklás-hegység tövében a buddhista szellemiségű Narope Institute professzoraként tanítja nyaranta a költészet mesterségét. Tanítója és guruja, a tibeti buddhista Chögyam Trungpa, Rinpoche hívta meg ide, mire ő Anne Waldman költőnővel együtt az intézet keretén belül önálló iskolát alapított, amelyet "Jack Kerouac School of Disembodied Poetics"-nak neveztek el. A "Disembodied" "testetlen"-t jelent, és Ginsberg rögtön észre is vette, hogy a "testetlen poétika" ellenkezik összes költészetről vallott elképzelésével, de guruja rászólt: "Egészen vicces név. Miért ne használnád? Túl késő volna megváltoztatni. Túl késő!" Úgy fogadták el a későbbi híres iskola nevét, mint viccet, hiszen Kerouac halott, tehát testetlen valóban, és éppen arra kell törekedni, hogy a lélek visszakerüljön a testbe.
Chögyam Trungpa fölöttébb szabálytalan tanító volt: folyvást ivott (e szenvedélye ölte meg 1987-ben), és szívesen alkalmazta azt a tanítói módszert, amelyhez az athéni polisz nagyjai is folyamodtak: a tudást - igaz: ő kiváltképp lányoknak - gyakran az ágyban adta át. Fanatikus vallási követőit szektafegyelemben nevelte. Másrészt viszont emberi kapcsolataiban hihetetlen empátia és intuíció irányította, főként ha valaki - mint Allen Ginsberg - igazán érdekelte. A költőnek viszont a diákmozgalmak csillapultával elemi lelki érdekében állt, hogy kordában tartsa hiperaktív természetét. A buddhizmus iránt - jórészt éppen Kerouac hatására - már korábban is érdeklődött, most pedig megtalálta azt a tanítót, aki követelményrendszerét a ő rendhagyó személyére alkalmazta. Olyan buddhizmus volt ez, mely megengedte neki, hogy ateista maradjon. Hogy továbbra is szenvedélyes elkötelezettséggel ítélje meg a világ dolgait. Szerencsésnek mondom ezért: nagy változások idején megőrizhette fejlődése kontinuitását. Először tizenhét éves korában tett esküt, térden állva, New York felé menet egy kompon: megfogadta, hogy az elnyomott munkásoknak szenteli életét. Harminc évvel később tanítójával együtt arra esküdött meg, hogy minden érző lényt védelmezni fog.
Én magam kétszer jártam Boulderben: 1981-ben és 1993-ban. A hegyi levegőben fürdőző szép városka hatvanezer lakosából negyvenezren egyetemisták vagy egyetemi alkalmazottak. Ginsberget itt az intenzív szeretet légköre veszi körül. Megöregedni általában véve keserves dolog, különösképpen olyanoknak, akik ösztönéletük parancsát követve eleve lemondanak a természet boldogítóan banális vigaszáról. Mármost Ginsberget - gondolom - kárpótolja, hogy - saját gyerekek híján - lányok s ifjak szívei védik. Ezt tapasztaltam az utcán, a campuson, a lakásában: mindenütt fiatalok - szép fiúk, kedves lányok, ragyogó és figyelő szemek.
Előadásain is koncentrált figyelemmel hallgatják. 1993-ban szellős szaletliféleségben jelszavakból összerakott ars poeticáját olvasta fel. Európában - mondjuk valamely német egyetemen - elképzelhetetlen volna az ilyesmi. Az esztétika komoly tudomány. Még ha nagy ritkán költők tanítják, saját költői gyakorlatukat szemléltetve, akkor is fogalmak súlyos építőkockáit tologatják, rakosgatják össze, míg valamiféle rendszerré nem magasodnak a tanítványok ámuló szeme előtt. Õ viszont töredékeket, forgácsokat, versszilánkokkal tarkított aranyköpéseket olvasott. Egy-egy idézetnél elidőzött, néhány magyarázatot fűzött hozzá, vagy más idézeteket, amelyek akkor jutottak eszébe. Én meg ültem ott a magam európai követelményrendszerével, vártam, hogy miként löki el végül magát az idézetektől, hogyan ácsol föléjük elméletből legalább olyan tetőt, amilyen alatt az oktatás folyt. Befúj a szél? Annyi baj. Ha az alapok megépülnek, meg a tető is, akkor Hegelen és Lukácson nevelkedett fülem sem botránkozik meg az efféle esztétikán.
De a tető csak nem akart megépülni, és egy idő múlva már nem is hiányzott. Hiszen az idézetekből magam is építhetek házat, ha éppen ehhez szottyan kedvem. Igen jellegzetes szemlélet és ízlés válogatta itt össze a mondásokat. Némelyikük sajnos megszégyenítő. "Információ-maximum, szótagszám-minimum" - könnyű neki a maga tömény amerikai nyelvével. Itt van például előadás-sorozatának a címe: Mind Writing Slogans. Névelő nem kell, a szavak pedig egyszerűen összekapcsolódnak. Én meg hosszú fejtörés után kénytelen vagyok beérni egy hosszabb és minden szempontból tökéletlenebb megoldással: "A szellem író-jelszavai". Olyan vereség ez, hogy bevallása után illemből elhallgatok. Tisztelt olvasóim elképzelhető örömére legyőzöm a tetőépítési - vagyis esszébarkácsolási, tanulságlevonási - kísértéseket, és kommentár nélkül közlöm Ginsberg professzor boulderi ars poeticáját.
A SZELLEM ÍRÓ-JELSZAVAI
Mind Writing Slogans
"Művészetben az első gondolat a legjobb, a második egyéb ügyekben" - William Blake
I. AZ ALAPOK (HELYZET VAGY ELSÕDLEGES ÉSZLELÉS1)
1. "Az első gondolat a legjobb gondolat" - Chögyam Trungpe, Rinpoche
2. "Barátságos légy a gondolataidhoz" - Chögyam Trungpe, Rinpoche
3. "Legyen a szellem laza" - John Adams
4. "Az észlelésnek azonnal és közvetlenül el kell vezetnie a következő észleléshez" - Charles Olson, "Projektív vers"
5. "Írásom a mozgó szellem képe" - Philip Whalen
6. Lepd meg a szellemet - Allen Ginsberg
7. "Vén tó, béka ugrik be, platty" - Basho
8. "Bűvöletes a véletlen teljes gyönyöre (megbecsülése)" - Chögyam Trungpa, Rinpoche
9. "Ellentmondok magamnak?
Igenis, ellentmondok magamnak.
Nagy vagyok. Sokminden belém fér." - Walt Whitman
10. "Milyen minőség alakítja ki a teljesítmény emberét, különösképpen az irodalomban? Negatív képesség, vagyis ha valaki képes arra, hogy bizonytalanságok, rejtelmek, kétségek közt időzzön anélkül, hogy felingerülve a tények és az értelem felé ágaskodna" - John Keats
11. "A forma sohase több, mint a tartalom kiterjedése" - Robert Creeley Charles Olsonnak
12. "A forma feladattól függ" - Frank Lloyd Wright
13. Köznapi szellemben örök észlelések - A. G.
14. "Az öröklétre semmi se méltóbb, se fehérebb, mint a fehér, amely csak egy napig él" - Louis Zukofsky
15. Vedd észre, amit észre veszel - A. G.
16. Kapd magad rajta a gondolkodáson - A. G.
17. Azt figyeld, ami életes - A. G.
18. Az elevenség megszűri magát - A. G.
19. "Az idő foltjai" - William Wordsworth2
20. Ha senkinek sem mutatjuk meg, leírhatunk bármit - A. G.
21. "Szellemem nyitva áll önmaga előtt" - Gelek Rinpoche
22. "Csakis magának beszélt mindenki az ágyán, hangtalanul" - Charles Reznikoff
II. ÖSVÉNY (MÓDSZER VAGY MEGISMERÉS)
23. "Ne eszméket, hanem dolgokban." "Semmi eszmét, csak a tényekben" - Willi am Carlos Williams
24. "Közel az orrhoz" - W. C. Williams
25. "Látvány ott van, ahová odavág a szem" - Louis Zukofsky
26. "Szorítsd rá a szellemet a tárgyakra" - W. C. Williams
27. "A dolog... (vagy a tárgy) közvetlen feldolgozása - Ezra Pound, 1912
28. "Bemutatás, nem hivatkozás" - Ezra Pound
29. "Mondj nekem rá példát" - Vernacular
30. "Ne mondd, mutasd" - Vernacular
31. "Az adekvát jelkép mindig a természeti tárgy" - Ezra Pound
32. "A dolgok önnön jelképeik" - Chögyam Trungpa, Rinpoche
33. "Dolgozd ki jól a parányi részleteket, az apró tényekre ügyelj,
Aki jót akar tenni másnak, tegye ezt parányi részletekben,
Az Általános Jót ürügynek használja a Hízelgő, Álszent, Csirkefogó,
Mert Művészet és Tudomány nem létezhet csak aprólékosan megszervezett részletekben" - William Blake
34. "Öreg lévén emberi bőrbe / bújtatta mindegyik szavát" - W. B. Yeats
35. "Ha megakadsz, ne szavakra gondolj, hanem lásd a képet jobban" - Jack Kerouac
36. "A próza élete: a részletek" - Jack Kerouac
37. "A beszélt idióma sűrített töredékei - ez kell" - A. G.
38. "Szavak ökonómiája" - Ezra Pound
39. "Szabászat" - Gregory Corso
40. Információ-maximum, szótagszám-minimum - A. G.
41. Sűrített szintaxis, tömény hangzás - A. G.
42. A magánhangzód ízleld, a mássalhangzót méltányold - A. G.
43. "A zenei frázisnak, és nem a metronómnak a szekvenciájában komponálj" - Ezra Pound
44. "...a magánhangzók... tónusát tudatosan vezéreld" - Ezra Pound
45. "...kísérlet megközelítően klasszikus minőségi versmértékre" - Ezra Pound
46. "Alsó határ: beszéd, felső határ: szong" - Louis Zukovsky
47. "Phanopoeia, Melopeia, Logopoeia"3 - Ezra Pound
48. "Látvány, hang és intellektus" - Louis Zukofsky
49. "Csak objektivált érzelem marad meg" - Louis Zukofsky
III. SZÜRETELÉS (EREDMÉNY VAGY ÉRTÉKELÉS)
50. Lélek = lélegzet = inspiráció = akadálytalan lélegzés
51. "Egyedül az Egyedülléttel" - Plótinosz
52. Szunyata (szanszkrit) = Ku (japán) = Üresség
53. "Hogyan hangzik, ha egy kéz tapsol?" - Zen Koan
54. "Milyen volt arcod születésed előtt?" - Zen Koan
55. Vipasszana (szanszkrit) = világos látás
56. "Állítsd meg a világot" - Carlos Castaneda
57. "A művészet célja, hogy megállítsa az időt" - Bob Dylan
58. "Az egyén kimondhatatlan víziói" - J. K.
59. "Néhány hanyag szót próbálok kimondani, és azt akarom, hogy hanyagul
figyelj " - Huang Ti
60. "Õszinteség" - Whitman
61. "Egy csöpp természet, s az egész világ / Rokonná lesz" - W. Shakespeare
62. "Kapcsolat" - Képes folyóirat. Szerk. Nathaniel West és W. C. Williams
63. "Szegény lelkek, éj közepén
Lakók, nektek Isten a fény.
De Ember-Formát láthat itt,
Ki nappalok földjén lakik" - W. Blake
64. A személy arról ismerszik meg, amit lát - A. G.
65. Mások azon mérik látomásaikat, amit mi látunk - A. G.
66. Õszinteség vet véget az őrületnek - A. G.
67. "Készség arra, hogy bolondok legyünk" - Chögyam Trungpa, Rinpoche
68. "Bármikor látlak / oké srác vagy"4 - Gregory Corso
69. Tigris: "Alázat: beatség" - Chögyam Trungpa, Rinpoche és A. G.
70. Oroszlán: "Lepd meg a szellemet" - Chögyam Trungpa, Rinpoche és A. G.
71. Garuda5: "Õrült bölcsesség gyalázatossága" - Chögyam Trungpa, Rinpoche
72. Sárkány: "Meg-nem-született kifürkészhetetlenség" - Chögyam Trungpa, Rinpoche
73. "Emberek legyünk, ne pusztítók" - Ezra Pound
74. "Beszéd szinkronizál szellemet és testet" - Chögyam Trungpa, Rinpoche
75. "A Császár egyesít Eget és Földet" - Chögyam Trungpa, Rinpoche
76. "A költők a világ el-nem-ismert törvényhozói" - Shelley
77. "Csináld újra" - Ezra Pound
78. "Ha a zene hangneme megváltozik, megrendülnek a városfalak" - Platón
79. "Minden harmadik / Gondolatom a sír lesz" - W. Shakespeare, A vihar
80. "Sötét tintán át szerelmem ragyogjon" - W. Shakespeare, 65. szonett
81. "Csak az érzelem marad fenn" - Ezra Pound
82. "Míg itt vagyok,
végzem a munkám -
És mi a Munka?
Kín-csillapítás.
Minden egyéb: részeg
némajáték" - A. G.
83. "...Jóság, a világ
kínja közt halk hang,
a legédesebb,
nincs több ily szerény és kedves
elem
emberbe történelem előtt hatolt be
s naponta érintkezik
vele, ne tűrd, hogy bárki
mást mondjon erről" - Carl Rakosi
84. "Hogy csökkentsük az emberi és érző lények szenvedésének tömegét" -
Gelek Rinpoche
Narope Institute, 1992 júliusa
New York, 1993. március 5.
New York, 1993. június 27.
1 Az angol "perception" kifejezést ebben az idézetgyűjteményben "észlelés"-nek fordítom.
2 Az eredetiben: "Spots of Time"
3 Ez esetben a fordításért is Ezra Pound felelős
4 Eredetiben: "Day and Night / you´re all right"
5 Madárfejű hindu isten, Ram királyt támogatja a Rámájanában.
Ginsberg-variációk
Mikor bejött a szerkesztőségbe, volt nála két lengyel gyártmányú rohamsisak és egy izraeli golyóálló mellény. Eörsi vele trógeroltatta a szarajevói túra kölcsönrekvizítumait, ami még a kocsijában maradt, néztünk, mint a moziban, a Seres Laci nagy rössel kitámadott a hírgép mellől, majdnem fellökte, nézett a szájával, aztán azt mondta, hogy az a jó a Narancsban, hogy az ember néha az Allen Ginsberget dönti föl az előszobában. Leült, előkerültek régi Modern Könyvtáras Üvöltés-antológiák, hitetlenkedés: ez az ember, aki több amerikai nemzedék lázadásigényét kielégítette, akit kiutasítottak Castro Kubájából és Novotny Csehszlovákiájából, akit megfigyelt az FBI és a CIA, aki volt már első számú közellenség, az most itt nálunk, a Mészöly utcában? Dedikált kicsit, szeppenten beszélgettünk, jó, akkor majd két nappal később lesz a nagyinterjú, a Szőnyei meg a Marton kollégák fogják csinálni, igen, ők azok ketten, majd akkor dél körül felmennek az Eörsihez. Jegyzetelt kicsit, megnézte ezt az újságot, amit mi itten csinálunk, talán mondott valamit a Ramparts magazinról, meg a Voice-ról kérdeztük, elballagott. Néhány nap múlva az Egyetemi Színpadon voltam felkért kérdezője, és döbbentem meg először, hogy milyen energiákat képes mozgósítani egy ilyen, számára kis jelentőségű előadásra is. Egyszerű akkordok a harmóniumon, a megfáradt tüdőt majd szétvető zihálások az énekben, szavalatban. A Kamrában tolmácsoltam, felvette a tévé, hogy aztán soha ne jöjjön le, viszont láttam, amint a magyar televíziózás egy ma felkapott üdvöskéje (Szenes Andrea) megalázóan bugyuta interjút csinált vele valami műsornak. Egy másik műsor engem is megkért, hogy csináljak vele hat percet. Obligát dolgok: költészet, buddhizmus, homoszexualitás. Kérdeztem: mit gondol arról, amit mi rendszerváltásnak nevezünk, jót gondolt, de ne gondoljuk, hogy itt a vége, és volt két szava a média-gleichschaltolásról (1993-at írtunk). Aztán kért, ne hagyjam, hogy a szerkesztők megcenzúrázzák, arra érzékeny. (Megvágtuk, a dezignált televíziós kislány kért, hogy az a "buzi dolog", meg amit a magyar állapotokra mondott, ugyan ne legyen már benne, mondtam: benne kell lennie, nem lehet, mondja, nem olyanok most - akkor - az állapotok a Magyar Televízióban, hogy emberek állásával lehessen játszani. Jó, mondtam, akkor nincs benne, de akkor az interjú meg a Magyar Televízióban nincsen. Nem is lett azóta se.)
Aztán beültünk autóba, irány Kis-Jugoszlávia, Ginsberg fel akart lépni, mert a kulturális embargót nagyon károsnak tartotta. (Én azért kellettem a kocsiba, mert volt UNPROFOR-sajtókártyám, azzal nem kellett annyit várni a határon.) A röszkei oldalon a határőr nézte az útleveleket: - Ginsberg, Eörsi - mondta félhangosan. - Hát a Hobót hol hagyták?! - dörrent ránk, az útlevelekből fel se nézve. Újvidéken, Belgrádban leadta a Pesten már megismert műsort, érdeklődött a hadihelyzetről, volt néhány összehasonlítása Vietnammal. Nem volt napi szinten tájékozott a háborúról. A Belgrádi Kör estjén kapott a nyakába egy virágkoszorút a szerb krisnásoktól, és cenzúramegkerülési tanácsokat osztott. Utolsó nap délelőtt sajtótájékoztatót tartott a jugoszláv újságíró-szövetség székházában vagy mijében, a szerb kollégák próbálták befírolni valami jó kis embargó- vagy Amerika-ellenes nyilatkozatra, nagyon nem ment nekik; lenyűgöző érzékkel védte ki, hogy akár csak félreérthető nyilatkozatot is kiszedjenek belőle. Visszajöttünk Pestre, volt még egy búcsúbuli, ott még fölszedett egy húszéves magyar fiút, aztán elrepült Párizsba vagy más, boldogabb helyre. Eörsi meg tovább mondta, hogy Ginsberg a legnagyobb élő költő, műve, neve ötszáz év múlva is élni és állni fog, nem mérhető, csak Shakespeare-hez.
‚
Megint Pest, megint televízió. Nagy, monstre közvetítés New Yorkból, mint némi helyismerettel bíróra, rám esett a választás, hogy legyek az egyik forgatókönyvíró. A kollégákkal (Szántó András, Simó György) kitaláltuk, hogy legyen az egész műsor egy nagy metróút Bronxból Brooklynba Manhattanen keresztül, és ahol érdekesség van, ott szálljon ki, nézzen körül a kamera. Legyenek avatott vezetők, találjuk meg a rejtett vonatkozásokat, titkos történeteket. Az East Village-et meg a Lower East Side-ot mutassa meg Ginsberg, vezesse körbe magyar fordítóját, mutassa be a hely szellemtörténetét. A főrendező imádta az ötletet, aztán elszabotálta/elszabotálódott rendes, magyar módon, a műsor is vérciki lett, jobb is volt kimaradni belőle. Mindenesetre azt azért kitaláltuk, hogy egyszer ezt még meg kell csinálni.
‚
A Harvard Inn a Quincy Street sarkánál van a Massachussetts Avenue-n Cambridge-ben. Megyek egyszer arra, hazafelé a folyópartra az első tavaszi napon tavaly, látom, Ginsberg ott társalog két emberrel a szálloda előtt. Félve közelítek, úgyse fog megismerni, azért jó messziről előre köszönök. Áh igen, mondja, és bemutat a két embernek: Andrash Vazhvolzhi, a Magyar Narancs főszerkesztője Budapestről. Beszélgetünk, május 27-től jó a forgatás, jó, nagyszerű, ki a rendező? Gazdag Gyula, nagyon jó nevű magyar filmes, most Los Angelesben él, a UCLA-n tanít - mondom.
A Boston-New York Greyhoundon Ginsberg tavaly kiadott 4 CD-nyi válogatását hallgatom, Capitol Air meg Please Master, amikor keresztüldöcög a busz a Harlemen meg a Central Park Westen, hogy beálljon a buszpályaudvarra a 9. sugárút meg a 42. utca sarkán. Először szokott szállásom a West Village-ben, a házinéni mondja, kerestek telefonon, hallgassam meg a rögzítőt, elteszi a kazettát, mert az Allen Ginsberg hagyott üzenetet. Át a Lower East Side-ra, Eörsi, Gazdag, Ginsberg, Marina Goldovskaya operatőr. A Pista toponári kisüsti vegyigyümivel meg valami lengyel hentesnél gyorsan beszerzett füstölt csülökkel múlatja az időt, Ginsberg makrobiotikus vacsorát készít.
Több mint egy hétig forgatunk, hírességek, fontos helyek, jelentős történetek a félmúltból; erről majd szóljon a forgatott anyag, ha egyszer elkészül, meg lesz olyan televízió, amely hagyja bemutatni. Mert, mint láttuk, Ginsberg és a magyar delej valahogy taszítják egymást. (Ennél a produkciónál is azt mondta a hazai gyártás, hogy ezt a homoszexualitás-kérdést nem kéne feszegetni. Legyen csak az, mikor megmutatja Peterson, New Jerseyben, a szülőhelyén, hogy volt a látomása Blake tigrisével, hol mászkált ifjúkori mesterével, William Carlos Williamsszel, és melyik az a ház, amelyről anyja halála után írta a Kaddisht.) Ginsberg és az elektronikus média egyébként Amerikában is taszítják egymást kicsinyt: a rádióban reggel hat és éjfél között tilos Ginsberg-verseket szavalni, azok gyermekekre állítólagos veszélyes volta miatt, ami, lássuk be, igen nagy állatság. Mert ha egyes verseket korlátoznak is, az életmű tilalma sérti a szólás szabadságát, pedig az Amerikában igen nagy becsben van. Allen Ginsberg kényelmetlen igazságok tolmácsolója, minden rendszer számára kellemetlen, még akkor is, ha az irodája falára ki van tűzve Clinton elnök személyes köszönőlevele a megválasztás utánról: az ellenkultúra pápája nélkül ő se lehetne most ott, ahol van.
‚
Chögyam Trungpa a beatnikek guruja, a tibeti buddhista rinpoche alapította Colorado államban, Boulderben a Naropa Intézetet, az Egyesült Államok egyik legjelentősebb buddhista intézményét. Sáfrány és mélybordó, a tibeti buddhista boncok tradicionális ruházatának koloritjai az alapszín Boulderben, meg a könnyű verőfény, havas csúcsok, masszív hegyek, nyár. A Naropa Intézetben nyáron működik a testetlen költészet Jack Kerouac iskolája, Ginsberg minden évben itt van két-három hetet. Ballagok Ginsberggel a könyvtár felé, látom, ki van írva rá: Allen Ginsberg Library, ő ezen nem csodálkozik, tisztában van önértékével, különben sem az ő ötlete volt, és az is hipokritizmus, ha megvárják a névadással, míg meghal, mint Kerouac. A cyberguru Hakim Beynek meséli egy álmát, szív ő is egy slukkot a szobában állomásozó grunge-zenekar füvéből, de elmondja, hogy az orvosa már nem javasolja ezt neki, majd ismét elmondja a történetet, amikor egy-két éve Hunter S. Thompson kísérletet tett testnedvei teljes kiszárítására kokain nevű eszköz segítségével. Ülünk egy csehszlovák étteremben ketten, konkrétan knédlit eszünk a Sziklás-hegység nevű Tátra-pótlék közepén, az MC5-ról, Patti Smithről, John Sinclairről és a hatvanas évek végi detroiti White Panther Partykról tanít. Tanít, mert azt szeret, szereti, ha be van kapcsolva a magnó, talán hogy jobban megmarad a világnak az, amit ő tud, még akkor is, ha nem közlésre szánt interjúról van szó. Elviseli bármikor, ha fényképezik, mert az is munka; munka a tanítás, munka a népszerűsítés, munka a hit, és dolgozni jó.
‚
Ülök depressziósan Gazdag Gyuláéknál Los Angelesben, előző nap jött a hír, hogy meghalt az apám Magyarországon, a repülőjegy-átcserélésen már túl, este megyek a repülőtérre, az LAX-ről, Boston, aztán New York, aztán Zürich, aztán majd a magyar dögletesség, addig meg a musztert nézem: véletlenül azt a kazettát teszem be, ahol Ginsberg hálószobájában harmóniumkísérettel a Father Death Bluest énekli. Eszembe jut: Ginsberg ennek felvételekor mesélte Burroughs fiának történetét. Chögyam Trungpa azt mondta Burroughsnak: - Bill, ha meghal, az is jó, meg ha nem hal meg, az is.
Vágvölgyi B. András
