Ami megfizethetetlen

A nemek közötti egyenlőségre hivatkozva kezdeményezik a szakszervezetek, hogy 40 év szolgálati idő után a férfiak is nyugdíjba mehessenek. Több szakértő inkább a nőknek járó kedvezményt törölné el.

„A politikai demagógia legrosszabb eszközei közül való, még csak jelentős politikai tőkét sem lehet belőle kovácsolni” – vélekedik Gál Róbert Iván arról a népszavazási kezdeményezésről, amely a férfiaknak is megengedné, hogy 40 éves munkaviszony után nyugdíjba vonuljanak. A Népességtudományi Kutatóintézet kutatója szerint a fix szolgálati időhöz kötött, korhatár előtti nyugdíjazás hátrányosan érintené a jelenlegi nyugdíjasokat és a járulékfizetőket, de hosszabb távon ártana az állítólagos kedvezményezetteknek is. „Nem is értem azt a nyugdíjszakértőt, aki nem ellenzi az ötletet, egyúttal nem hívja fel a figyelmet egy ésszerű előre hozott nyugdíjrendszer szükségességére” – teszi hozzá Simonovits András, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos tanácsadója.

A szakértők figyelmeztetései ellenére szakszervezeti aktivisták már javában gyűjtik az aláírásokat. Ha november 2-ig meglesz a 200 ezer támogató, népszavazáson dőlhet el, hogy a férfiak is elmehetnek-e nyugdíjba 40 év szolgálati idő után (és a nyugdíjkorhatár betöltése előtt; ez jelenleg 62,5 év, de 2020-ig fokozatosan 65 évre emelik). A népszavazást Bodnár József, a Vasutasok Szakszervezete miskolci tisztségviselője kezdeményezte, a Nemzeti Választási Bizottság első körben megtagadta a kérdés hitelesítését, ám a Kúria június 30-án felülbírálta a döntést (az ellentétes határozatokkal bővebben keretes írásunkban foglalkozunk). Bodnár mellé máris felsorakozott a két nagy szakszervezeti konföderáció, a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a LIGA. Támogatja a népszavazást az MSZP is, a pártok közül azonban a Jobbik profitálhat leginkább a téma napirenden tartásából, hiszen a nemzeti radikálisok már februárban követelték a korhatár előtti nyugdíjazás kiterjesztését. Hiába lesz a majdani népszavazás szinte biztosan eredménytelen, a Fideszt kellemetlenül érintheti a szakszervezeti támadás, amennyiben kidomborítja az Orbán-kormány „nyugdíjreformjának” anomáliáit.

Lenne itt még egy kis meló

Fotó: Németh Dániel

A Nők 40 programmal a 2010-es önkormányzati választást megelőzően állt elő a Fidesz–KDNP, a szükséges jogszabályi változtatásokat gyorsan átverték az Országgyűlésen, így a kedvezményt már 2011-ben kihasználhatták az érintett korcsoporthoz tartozók. Az új rendszer lényege, hogy a nők 40 éves jogosultsági idő után akkor is nyugdíjba mehetnek, ha nem érték el az aktuális általános nyugdíjkorhatárt (a jogosultsági időbe beleszámítanak a gyermeknevelésre fordított évek is, de szükséges minimum 32 éves munkaviszony igazolása). A kormány jelentősen alulbecsülte a program várható népszerűségét: az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság idén januári adatai szerint 122 ezer nő kap korhatár előtti nyugdíjat, a hvg.hu pedig kiszámolta, hogy bevezetése óta 600 milliárdnál is többe került a Nők 40; 2016-os költségvetési előirányzata pedig újabb 196 milliárd forint.

 

A konyhában a helyük

 

Jogilag semmi nem tiltja a nők eltérő kezelését, különösen azután, hogy Orbánék az alaptörvénybe is beleírták: „törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.” A kedvezmény indokaként azt szokták felhozni, hogy a nők átlagosan alacsonyabb bére miatt a nyugdíjuk is elmarad a férfiakétól, mivel a nyugdíjrendszer sem is­meri el a nem regisztrált háztartási munkát. Ez látszólag erős érv: az Európai Bizottság 2012-es adatai szerint Magyarországon 20,1 százalékos a különbség férfiak és nők átlagos bruttó órabére között, ennek megfelelően a nők 2015-ös havi öregségi átlagnyugdíja több mint 16 ezer forinttal marad el a férfiakétól (112 234 forint a 128 719-cel szemben). Az is igaz ugyanakkor, hogy 2012-ben a 65 éves férfiak átlagos további várható élettartama 14,3, míg a 65 éves nőké 18,1 év volt, tehát az alacsonyabb nyugdíjat a nők hosszabb ideig kapják. Ebből következik, hogy özvegyi nyugdíjra is túlnyomó többségben nők válnak jogosulttá.

A legnyomósabb érv a Nők 40-nel szemben, hogy meg sem próbálja felszámolni a nők bérhátrányát, sőt, a hagyományos nemi szerepek sulykolásával még meg is erősíti a fizetési szakadék egyik fő kiváltó okát. A Fidesz-frakció a népszavazást ellenző közleményében például azt írja, hogy „a Nők 40 program a nyugdíjhoz közeledő nők megbecsüléséről szól, akik évtizedeken át keményen dolgoztak, és mellette gyermekeket neveltek fel. A férfiaknak azonban a legnagyobb becsülés a munka, és az, ha szükség van rájuk.”

Simonovits András úgy látja, ha valóban a bérhátrány csökkentése volna a cél, akkor más társadalompolitikai eszközöket kellene választani. Előremutató például a svéd megoldás, ahol a szülés utáni fizetett szabadságot csak akkor tudják teljesen kihasználni a családok, ha valamennyit az apa is otthon marad a gyerekkel. De a nyugdíjrendszerben is lehetne másképpen kompenzálni a nőket, ebbe az irányba mutatott a Népesedési Kerekasztal nagy vihart kiváltó ajánlása, mely a felnevelt gyerekek számától és iskolai előmenetelétől javasolta függővé tenni a szülők nyugdíját. Gál Róbert Iván, a kerekasztal külsős szakértője szerint a nőknek kedvezne minden változtatás, amely a járulékfizetésen kívül egyéb teljesítményt is figyelembe venne a nyugdíj megállapításakor. „A kerülőutas pozitív diszkriminációs megoldások helyett a gyereknevelés szerinti nyugdíj-megállapítás mellett lennék” – magyarázza a Narancsnak Gál (a Népesedési Kerekasztal javaslatáról bővebben lásd: „Kivetettünk egy gyerekességi adót”, Magyar Narancs, 2014. augusztus 14).

Előbb-utóbb összeomlik

 

A népszavazás támogatóinak tehát igazuk van abban, hogy a Nők 40 program a pozitív diszkrimináció torz és kontraproduktív változata – de ebből nem következik, hogy a kedvezményt ki kellene terjeszteni a férfiakra is. Inkább a női kedvezmény kivezetése és az egész nyugdíjrendszer átgondolása volna időszerű. „A világon mindenütt kifelé megy a divatból a rögzített szolgálati időtartam és a rögzített nyugdíjkorhatár. A trend és a jó gyakorlat az, hogy valamilyen külső demográfiai tényezőtől (például várható élettartam) tesszük függővé a korhatárok alakulását. Döntsenek az előre lefektetett algoritmusok a mindig késlekedő politikusok helyett” – érvel Gál Róbert Iván. A kutató szerint további probléma a 40 éves szabállyal, hogy azon kedvezményezetteknek is hátrányos, akik idő előtt nyugdíjba mennek, holott képesek lennének tovább dolgozni. Ha ugyanis tovább dolgoznának, reálbérük gyorsabban növekedne, mint az inflá­ciót követő nyugdíj, így magasabb kezdő nyugdíjra és életük végéig nagyobb összegű ellátásra számíthatnának, s így jobban védve lennének az időskori elszegényedéstől.

Simonovits András véleménye szerint a Nők 40 kiterjesztése helyett a korhatár előtti nyugdíjak rugalmas rendszerét kellene visszahozni. Ez valamennyire találkozik a népszavazás pártolóinak érvelésével. Az MSZP-s Korózs Lajos például azzal magyarázza lapunknak a párt kiállását, hogy a kormány megszegte a szakszervezetekkel kötött bérmegállapodás egyik pontját: az első fél évben semmit nem tett a kivezetett korhatár előtti ellátások pótlásának érdekében (ahogy egyébként a munka törvénykönyvét és a sztrájkjogot ille­tően sem közeledett a kormány és a szakszervezetek álláspontja). Simonovits szerint azonban sokatmondó, hogy mindenki a viszonylag keveseket érintő korkedvezményes nyugdíjról beszél, az előre hozott nyugdíj eltörlése miatt szinte nem is háborognak.

A korkedvezményes nyugdíj kizárólag a veszélyes, egészségkárosító munkakörben dolgozókat (vasutasok, autóbusz-vezetők) érintette, bizonyos számú ilyen munkahelyen ledolgozott év után lehetett egy vagy két évvel előre hozni az egyéni nyugdíjkorhatárt. A rendszer idén január 1-jével megszűnt, már csak a korábban megszerzett kedvezményeket lehet beváltani (bővebben lásd: Válasz nélkül, Magyar Narancs, 2014. december 4.). A 2012-ben kivezetett előre hozott nyugdíj ellenben nem függ a munkakörülményektől, mindössze arra épít, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár mellett legyen egy alacsonyabb, minimum korhatár is. A minimum korhatár betöltése után bárki elmehet nyugdíjba, de kezdő ellátásának összege az általános korhatárig hátra­levő évekkel arányosan, például évenként 2, 3 vagy 4 százalékkal csökken. Simonovits szerint ez igazságosabb lenne, mint a szolgálati időt figyelembe vevő kedvezmény, mert nem fordulhatna elő, hogy valaki 58 évesen elmehet nyugdíjba, míg más 62 évesen sem. Vágó Sebestyén, a Jobbik országgyűlési képviselője viszont a 40 éves megoldást támogatná, mivel szerinte igazságtalan lenne alacsonyabb nyugdíjjal büntetni azokat, akik egészségügyi okokból nem tudnak tovább dolgozni.

Az biztosnak tűnik, hogy a csökkentett összegű előre hozott nyugdíj ellenösztönzőként hatna a korai nyugdíjba vonulásra, így az államkasszát sem terhelné meg annyira, mint a 40 éves szabály kiterjesztése a férfiakra. A Nemzetgazdasági Minisztérium számításai szerint egy Férfiak 40 programot a bevezetés évében 100 ezren, minden további évben 40-50 ezren vennének igénybe, és ez évente 150-200 milliárdos pluszkiadást jelentene. Ráadásul a nyugdíjkorhatár emelkedésével egyre növekvő időtartamban élvezhetnék az előre hozott nyugdíjat a kedvezményezettek. Ez persze nem borítaná fel azonnal a nyugdíjrendszert, a népszavazáspártiak hosszan sorolják azokat a felesleges állami kiadásokat, amelyekből fedezni lehetne az első évek költségeit. Mivel azonban a demográfiai trendek is veszélyeztetik a rendszer fenntarthatóságát, az általunk megkérdezett szakértők szerint idővel elkerülhetetlen lenne a nyugdíjcsökkentés vagy a járulékemelés.

Abban az elég valószínűtlen esetben, ha a népszavazás sikeres lesz, a Fidesz nehéz döntési helyzetbe kerülhet. Vagy a választás előtti évben szüntetik meg a nők korhatár előtti el­látását, vagy mindenki nyugdíját csökkentik, vagy lemondanak a hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszerről. Nem nehéz megtippelni, hogy egy ilyen szituációban melyik megoldást választanák.

Nem olyan bonyolult

„Egyetért-e ön azzal, hogy az Országgyűlés a nyugdíjjogszabályok megfelelő módosításával a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?” Pontosan így szól Bodnár József kérdése, melyet 2015. április 1-jén juttatott el a választási irodához.

A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) nem engedte népszavazásra bocsátani a kérdést. A testület szerint a kérdésben tartott sikeres népszavazás „jövőbeli költségvetéseknek az öregségi nyugdíjra vonatkozó költségvetési előirányzatát befolyásolná”, ilyen kérdésben pedig az alaptörvény szerint nem lehet népszavazást tartani. A választói egyértelműség követelményét sem látta megvalósulni az NVB, mivel a nyugdíjrendszer bonyolultsága miatt a választó nem látná át döntése társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásait. Felülvizsgálati kérelmében Bodnár azzal érvelt, hogy a kérdés nem jár automatikus költségvetési hatásokkal, mert „a jog­alkotó maga dönti el, hogy a nemek közötti esélyegyenlőséget hogyan, milyen irányban kívánja megteremteni”. Azaz Bodnár – és a Kúria – szerint formálisan a Nők 40 eltörlésével is megoldhatná a helyzetet a Fidesz, persze erről a népszavazási kampányban vélhetően nem sok szó esik majd. A kérdés túlzott bonyolultságával sem értett egyet
a legfelső bírói fórum, az csak akkor lenne a népszavazás akadálya, ha a kérdés egyszerre több jogágat, egymástól eltérő céllal létrehozott jogintézményeket érintene.

A Kúria zöld jelzése ellenére igencsak korai volna a szakszervezetek sikeréről beszélni. A 200 ezer aláíráson túl az érvényes és eredményes népszavazás feltétele, hogy a választópolgárok több mint fele részt vegyen és a résztvevők többsége igennel szavazzon. Ez körülbelül 4 millió szavazót és 2 millió támogatót jelent, ám nagyon nehéz elképzelni, hogy a szakszervezetek és a megosztott ellenzék (az Együtt deklaráltan nem ért egyet a népszavazással) képes lesz ennyi embert megszólítani.