A kisvárosban először a biztosítótársaságok ügyintézőivel próbálunk beszélni, már azokkal közülük, akiknek az irodáját nem öntötte el az ár, mint például az AB Aegonét. A Groupama Garancia öt szakértője járja Edelényt, a májusban és júniusban hozzájuk érkezett bejelentések száma az utolsó adat szerint meghaladja a 40 ezret, a bejelentett károk értéke a 2 milliárd forintot. A Bódva utcában, ami talán a legnagyobb károkat szenvedte el, nemigen reménykednek. "Nincs az a pénz, ami rajtunk segíteni tudna, mindenünk elázott, odavan az egész életünk" - kesereg egy idős házaspár. Biztosításuk ugyan van, de meggyőződésük, hogy a kárrendezésből sem tudják újrakezdeni az életüket. Mások is így vannak vele, minden beszélgetésünk ugyanoda fut ki: nem tudni, mi lesz velük.
Edelény
A polgármesterről ugyanakkor elismerik, hogy amit lehetett, megtett a városért. Molnár Oszkár fejből szolgál pontos adatokkal: 315 ingatlan rongálódott meg 11, és további 1-1 ház még 3 utcában. Összedőlt 16 épület, 8 életveszélyes, nem lehet tudni, miből épülnek majd fel. Az önkormányzat első célja, hogy azoknak, akik földönfutóvá váltak, télig legyen fedél a feje fölött - önkormányzati tulajdonú lakásállományuk egyáltalán nincs, csak építkezni tudnak. Molnár a környéken befektető multinacionális cégeket próbálta a nyilvánosság tudatos használatával nagyobb jótékonyságra bírni, nem is eredménytelenül: legutóbbi nyilatkozata után 1-ről 5-re nőtt az adakozó multik száma. A központi vis maior alapból 150 milliót igényeltek az előző hullám után, azóta semmilyen pénzt nem irányozott még elő az állami költségvetés.
A magáningatlanokban keletkezett károkon felül nem egy kisvállalkozás telephelye, irodája került víz alá, a települési Vállalkozók Házába is betört az ár. A Vöröskereszt nem utalt még egyelőre a segélyvonalán összegyűlt, az utolsó adatok szerint közel 140 millió forintból - a gyűjtés még zajlik, akárcsak a Duna Tv-nél, ahol lapzártánkig 281 millió forintot ajánlottak fel és 169 millió már meg is érkezett, az ausztráliai magyar közösség 20 milliós összeget adott össze. A pénzkiutalásnál figyelembe veszik majd a kormányzati döntést, hogy ott, ahová esetleg kevesebb jut, kompenzálhassák; szakembereket is bevonnak és a nyilvánosság legteljesebb kontrollja mellett kísérve szándékoznak lebonyolítani az elosztást. Edelény bankszámláján ebben a pillanatban mindenesetre még csak a vállalkozók és magánszemélyek adományaiból összegyűlt pénz, mintegy 20 millió van.
Molnár fáradhatatlan újabb adományozási ötletek kitalálásában: zsákjegyakciót hirdetett, egy képeslap formátumú zsákjegyet és a homokzsákok egy-egy darabkáját juttatják majd el postai úton annak, aki legalább 1000 forinttal támogatja a várost. Képviselőtársait is adakozásra kérte, maga is felajánlotta egyhavi tiszteletdíját. A képviselőcsoportok szintén gyűjtöttek pénzt, már Molnár indítványa előtt is. A polgármester az ötös lottó nyereményalapja nagy részének felajánlására is kapacitált a példátlan árvízkatasztrófa sújtotta terület javára. (A képviselők mellett példát mutatott Nagytarcsa község önkormányzata, amelynek tagjai a mandátumuk lejártáig felvehető tiszteletdíjukat testületileg felajánlották és az önkormányzat költségvetéséből további 200 000 Ft-ot. Ezenkívül egy önkormányzati katasztrófaalap létrehozására tettek javaslatot, amibe minden település a költségvetésének öt század százalékát utalná.) A központi költségvetési pénzek fölött, ha megérkeznek, a pár napja alakult megyei újjáépítési bizottság diszponál majd, amely tagjai közt tudja például a megyei közgyűlés elnökét, a közigazgatási hivatal vezetőjét, az ÁNTSZ megyei vezetőjét. Rajtuk keresztül juthat Edelény a pénz rá eső részéhez, amely igazságos, rászorultsági alapú elosztásának kritériumrendszerét most fogják kidolgozni. Molnár Oszkár hozzávetőleges becslése szerint a lakóingatlanok 70 százaléka után fizettek valamekkora biztosítást. A három érdekelt cég közül beszélgetőpartnereink legkevésbé a piacvezető lakásbiztosítóval, az Aegonnal voltak megelégedve; több forrásunk panaszkodik, hogy a kárfelmérő szakemberek gorombák, és igyekeznek minél kisebb összegből megúszni a kárrendezést.
A pénzadományokon kívül számtalan más felajánlás érkezett, Molnár össznemzeti összefogást tapasztalt. Akad olyan vállalkozó, aki a legszegényebb család házának újra felépítésével venné ki a részét a segítésből. Élelem, ruha, fertőtlenítőszer is folyamatosan érkezik, sőt bútor és hűtőszekrény is jön. Már tíz napja és még pár napig élelmiszercsomagokat osztanak az érintett utcákban. A polgármester reméli, hogy hamarosan a kormány is beszáll; mint mondja, kicsit türelmetlen ebben az ügyben, május közepétől tart az árvízi vészhelyzet, most már mielőbb döntésnek kéne születnie. A Belügyminisztérium tényfeltáró bizottságot küldött ki, hogy megvizsgálja, mindent megtettek-e a védelmi erők a katasztrófa mérséklésére, tájékoztatta lapunkat Molnár. A bizottság munkája szerinte is fontos tanulságokkal szolgálhat a jövőre nézve, de megítélése szerint a kármentés, kárenyhítés most sürgősebb feladat volna. A homokzsákok mindenesetre - ezt indokolják az előrejelzések - maradnak.
Felsőzsolca
A település Miskolcra kitelepített lakói már hazaérkeztek, ki a lakásába, ki az egyik általános iskola tantermébe. Fehér Attila polgármester elmondása szerint ruha, élelmiszer, pénz folyamatosan érkezik Felsőzsolcára, vannak olyan adományozók is, akik megjelölik, mire szeretnék fordítani adományukat. Ezeket az önkormányzat továbbítja a Máltai Szeretetszolgálatnak, ami végig jelen volt a térségben az árvizek alatt. A szolgálat működteti a befogadó helyek logisztikáját, és részt vett az orvosi ellátásban is. A polgármester szerint a pénzadományoknál "valamiféle önkormányzati bizottságot kell felállítani vagy civil kontrollt gyakorolni". A számlaszámot, amire a pénzbeli segítség érkezik, természetesen az önkormányzat kezeli, de ezekhez az összegekhez egyelőre nem nyúltak.
A település hitelt igényelt a vis maior alapból, de Fehér Attila nem tudja, megjött-e a pénz. Ez a forrás azonban csak az önkormányzati vagyonban esett kár és a védekezési költségek ellensúlyozására fordítható, a magánvagyont nem érinti. Felsőzsolca is a kormány mielőbbi döntésére vár.
A felmérés első fázisán már túljutottak, Pintér Sándor belügyminiszter június 17-i sajtótájékoztatóján 100 milliárd forinton felülre becsülte az árvízkárt, amiből 10 milliárd a lakóingatlanok károsodása. Jelenlegi adatai szerint "összesen 3119 lakóház sérült meg, csak Borsod megyében 295 otthon vált lakhatatlanná.
Fehér Attila, akárcsak Molnár, a 2001-es beregi árvíz utáni újjáépítési programot hozza fel példának. A település 2200 ingatlana közül 1800-ban esett kár, 160 olyan épület van, ami összedőlt vagy végérvényesen lakhatatlanná vált; ez a szám - egyéb tényezők mellett - az elázott talaj miatt még nőhet. Folyamatosan figyelni kell a házon elinduló esetleges repedéseket, ügyelni a recsegő hangokra. A vályogházak közt különösen nagy pusztítást vitt végbe az árvíz, százéves, helyi védelem alatt álló vályogépületek dőltek össze.
Az önkormányzat közreműködik a lakók és a biztosítók közti kapcsolattartásban, segítenek az adminisztrációban. A hivatal szerint a károsodott felsőzsolcai ingatlanok 40, de lehet, hogy 50 százalékára egyáltalán nem kötöttek biztosítást, ráadásul van olyan biztosítási konstrukció, ami árvízkárra nem terjed ki, tehát ezek a számok megtévesztőek is lehetnek. Rengeteg adatot kellett felvenni az önkormányzat dolgozóinak nagyon rövid idő alatt, így ezt még nem tudták szűrni. Elkezdődött az ingóságokban esett kár felmérése is. A szakemberek szerint az épületek helyreállítási költsége egyedül Felsőzsolcán, a legkritikusabb helyzetben lévő településen 3,5-4 milliárd forint körül lehet. Feltételezik, hogy amikor a kormány tisztába jön a károkkal, és látja, mennyi az, amit a biztosítók enyhítenek belőlük, akkor intézkedik - az önkormányzati emberek egyelőre nyugtatgatják a kormánydöntésre türelmetlenül váró, egyébként is roppant feszült embereket. "Akit nagyon nagy kár ért, azonnal várna el mindent" a hivatalnokok tapasztalata szerint. A kormány csak jövő heti ülésén hoz döntést Pintér Sándor június 17-i beszámolója szerint; várhatóan a banki előfinanszírozás bevonása mellett fognak dönteni, és terveik szerint utólag térítené vissza az állam a ténylegesen elvégzett munkák költségeit. A biztosítás nélküli ingatlanokról a sajtótudósítások szerint Pintér megjegyezte, hogy nem kívánnak "ittas embereket az árokból kihúzni".
Algoritmus
A csomagosztásra váró emberek között mindenesetre nagyon erős az ingerültség, bizalmatlanok egymással, a segélycsomagosztás kezdete óta felerősödtek az etnikai feszültségek is. A polgárőrök nehezen tartják fenn a rendet; ráadásul az ő érthető ingerültségük sem javít a helyzeten. Az emberek úgy érzik, hogy a település vezetése magukra hagyta őket a bajban. Egyikük megjegyzi: amikor az árvíz első hulláma elérte a városszéli házakat, az úgynevezett "Nagyszilvás" szélét, meg kellett volna kezdeni a védekezést. Hozzáteszik többen is, hogy a kezdeti homokzsákhiány ellenére is körberakták homokzsákokkal a polgármesternek a nem a legveszélyeztetettebb területen épült házát (az ő pincéje is megtelt vízzel, de a portája valóban nem tartozik a legsúlyosabb helyzetben lévők közé). Elterjedt az is, hogy napokig nem volt elérhető, amit ő határozottan cáfol. A polgármesteren kívül itt is elsősorban az Aegonnal elégedetlenek a károsultak: egyik interjúalanyunk panaszkodik, hogy hosszú ideig vissza sem hívták, amikor információt akart kérni. Többen is nehezményezik, hogy Felsőzsolcára lassan érnek el a biztosító emberei. A lapzártánkkor legfrissebb adatok alapján Felsőzsolcáról 332 kárbejelentés futott be a biztosítóhoz, 12 emberük folyamatosan járja a környéket és kárelőleget is folyósítanak. A folyamatos esőzések, a vihar, az árvíz okozta ingatlankárok összege 2,6 milliárd forintra rúg (egyelőre) a biztosítónál, ebből Felsőzsolcán mintegy 445 millió. A hivatalos tájékoztatás szerint a károsultak 80 százaléka hozzájutott a kártérítéshez. A Magyar Biztosítók Szövetsége Lakásbizottságának elnöke, Szabó Zoltán szerint a lakásbiztosítások által fedezett kár öszszege a 30 milliárd forintot is elérheti - ez a hazai biztosított ingatlanokban valaha keletkezett legkomolyabb kár.
Valamennyi érintett felsőzsolcai lakos állandóan visszatér a mentés szervezetlenségére, hozzátéve, hogy az önkormányzat még a központi irányítástól független védekezést sem tudta igazán segíteni; csak máshonnan lehetett megtudni, apadás vagy emelkedés várható-e, nem lehetett tudni, melyik kéréssel kihez kell fordulni egészen az áradás negyedik-ötödik napjáig. A várost tulajdonképpen a Kis-Sajó árasztotta el, az a nyaranta kiszáradó patakocska, ami összeköti a Sajót a Bódvával. Mesélik, hogy amikor a Sajó vízszintje alacsonyabb volt, mint Felsőzsolcáé, elhatározták páran, hogy átvágják a töltés peremét, és engedélyt kértek erre a polgármestertől. ' azonban nem tudott dönteni, ezért a lakosok önhatalmúan jártak el. Mivel a polgármester árvízi helyzetben a helyi védelmi bizottság feje, és csak ő adhat ilyen utasításokat, döntésükért felelősségre vonhatják a gátátvágókat, noha sokan azt mondják, így sok víz folyt át a Sajóba, vagyis a döntés hasznosnak bizonyult.
A segélycsomagra várók bizonygatják, ami amúgy is nyilvánvaló - soha az életben nem lesz annyi pénzük, ami lehetővé tenné az önerőből talpra állást. Egy idős hölgy elmeséli, hogy hiába igazolta magát a személyijével, azt mondták, valaki már elvitte az adagját. 48 éves, idegsérült gyermekével lakik együtt, a házát súlyos károk érték, és a legnehezebb napokban sem kapott semmi segítséget, csak a gyerekeitől. Most sem tudta senkire bízni magatehetetlen lányát, be kellett zárnia a házba, míg eljött, de üres kézzel megy haza. A beszélgetést hallgató úr készségesen szolgál magyarázattal: "Nincs is rajtuk a víz, nem is volt rajtuk a víz, és elveszik. A kisebbség. Elhordanak mindent." Közbevetésünkre, hogy alig akad ingatlan, ami nem szenvedett kárt, csak legyint, és elkezdi szidni a polgármestert, amiben aztán mindenki egyetért.
A Máltai Szeretetszolgálat június 17-én már egy hónapja, vagyis az árvíz kezdete óta Felsőzsolcán van. A munkálatok vezetője, Adányi László, a Máltai Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi programvezetője arról számolt be, hogy a városvezetéssel közösen kiépítenek egy logisztikai rendszert az adományok igazságos elosztására: régiókra osztják Felsőzsolcát, mindenki kap egy kártyát, és azon feltüntetik, mihez jutott hozzá a segélyekből, amelyekből ki-ki rászorultsága mértéke és jellege szerint részesülhet. Persze, teszi hozzá, nincs az a belátás és bölcsesség, ami elkerülhetővé tenné a konfliktusokat. Ezek tapasztalata szerint további 5-6 évig is mérgezik egy-egy katasztrófa sújtotta település életét.
Még most is tart a szivattyúzás egyes utcákban: két olyan terület is volt Felsőzsolcán, ahonnan nagyon lassan tűnt el a víz, ezeken a részeken még nem volt értelme takarítószert osztani, csak élelmiszert. Így az a furcsa lélektani helyzet állt elő, hogy a legnagyobb bajban lévők kevesebb adományhoz jutottak, ami persze további ellenségeskedések forrása lett. Az emberek a védekezés szervezetlensége miatt amúgy is bizalmatlanok. A település "szocializációjának" nem volt integráns része az árvízveszély és a készültség, pláne nem volt rutinjuk a kockázatos döntések meghozatalában, az elkerülhetetlen "kisebb rossz" választása terén. Ez nagyrészt megmagyarázza a szervezetlenséget, de az, akinek a kárát mindez súlyosbította, aligha fogja e körülményeket mérlegelni.
Az edelényieknek sem volt egy idő után sok esélyük a vízzel szemben, de az ottani szervezett védekezés, az erős irányítás komoly lélektani előnyt jelent Adányi szerint, aki sok időt töltött ott is az elmúlt időszakban. Úgy látja, hogy Molnár Oszkár eredményes médiafellépéseinek mozgósító hatását is megérezte a település. A programvezető szerint ilyen a katasztrófák "algoritmusa": először erős összefogást teremtenek, aztán a felelősségi viszonyok tisztázásánál káoszt, végül a segélyek elosztásánál gyűlölséget. Az összefogás fázisából megmaradt szép pillanat ugyanakkor, hogy Felsőzsolca testvérvárosából, a pár éve szintén árvízzel küszködő, az itteniek által akkor megsegített székelyföldi településről sokan jöttek segíteni, és maradtak egészen mostanáig, és a 2001-es beregi árvíz áldozatai közül is sokan voltak a gáton. Adányi megkért minket, hogy ezt is írjuk meg, ne csak a rosszat. Ennél több jó hírt azonban nemigen lehetett hozni az egyre feszültebben várakozó településről.
Beépített ártér
Az M30-as autópálya mellett a Sajó árterületén épített bevásárlóközpontok is fokozhatták a felsőzsolcai katasztrófa mértékét. A sajtó napokig úgy tudta, hogy a szakhatóság, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség területileg illetékes felügyelősége, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség első fokon nem adta ki az építési engedélyt, éppen az árvízveszélyre hivatkozva. A másodfokon eljáró hatóság azonban, a befektetők fellebbezése nyomán - noha meglett volna a jogosítványa a döntés saját hatáskörű megváltoztatására is -, visszaküldte megfontolásra az elsőfokú hatóságnak a határozatot, amely aztán az első döntést felülbírálva lehetővé tette az építkezést - legalábbis az első tudósítások szerint.
Valójában - az [origo] információi szerint - több körben zajlott az engedélyeztetési eljárás. A fellebbezéshez az építtető csatolt ugyanis egy fejlesztési tervet is, ami árvízvédelmi szempontból kompenzálta volna az ártér beépítése miatti veszélyt - erre hivatkozva küldte vissza megfontolásra az anyagot az országos főfelügyelőség, a regionális hatóság azonban továbbra sem járult hozzá a beruházáshoz. Ekkor a befektetők más utat választottak, és a város rendezési tervére hivatkoztak, ami már jóváhagyta a terület beépítését, amit a regionális felügyelőség sem kifogásolt akkor. Az irányadó jogszabály az építtetésnél a rendezési terv volt, amihez csak a regionális szakhatóságnak kellett hozzájárulnia, ebből következően az országos hatóságnak és vezetőjének módja sem lett volna megakadályozni az építtetést.
Ez súlyosan megkérdőjelezi a környezetvédelmi államtitkár, Illés Zoltán mindenféle vizsgálatot megelőző döntésének, a szóban forgó vezető, Filotás Ildikó felmentésének indokoltságát. Bár a terület beépítése (ha vitatott is, mennyiben járult hozzá a katasztrófához) semmiképp sem nevezhető felelős döntésnek, és szükséges lett volna akár kötelezettség nélkül is elvégeznie az építtetőnek az első eljárásban kilátásba helyezett alapos árvízvédelmi munkálatokat, az, hogy vizsgálat és valódi, alapos számonkérés helyett demonstratív gesztusokkal kívánja kezelni a problémát a kormány, rossz jel.
