Az államtitkár kocsibeállót épített a közútra, és elzárta a szomszédját a telkétől

  • narancs.hu
  • 2024. május 23.

Belpol

Soltész Miklós egy eldugott utcában lakik Budajenőn.

Soltész Miklós, a KDNP alelnöke és a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, egy közútra épített kocsibeállóval zárta el a szomszédját a telkéről – írja az Átlátszó.

Az oknyomozó portál kiderítette, hogy Soltész a Pest megyei Budajenőn néhány éve megvette a háza melletti közút jó részét az önkormányzattól. Így nem lehet bejutni autóval a mögötte lévő telekre. A közút papíron 3 méter széles, valójában nagy részét egy betonozott árok teszi ki, ami lehetetlenné teszi a szomszédnak a bejutást.

Az államtitkár még egy kocsibeállót is épített a „közterület jellegét vesztett” területre, ami jócskán rálóg a maradék közútra is.

A település polgármestere néhány hete felszólította az államtitkárt az építmény lebontására, Soltész fellebbezett a döntés ellen, így az ügy hamarosan a képviselőtestület elé kerül. A hátsó telek tulajdonosa megerősítette hogy a telkére nem tud bejutni autóval.

Soltészék mindössze 150 ezer forintot fizetett azért, hogy 2020-ban elcsatoljanak az utcából egy 91 négyzetméteres területet.

A KDNP-s politikus háza melletti 9 méter széles utcarész akkor 3 méter szélesre csökkent, idén pedig Soltész kérvényezte az önkormányzattól ennek a maradék 3 méter széles résznek a megvásárlását is. A képviselőtestület most azonban egyhangú döntéssel elutasította az államtitkár kérelmét „jogszabályi feltételek hiányában”.

Ezt azzal indokolták, hogy az út közút, ezért nem eladható. Másrészt a maradék, 3 méter széles útszakasz eladásával az államtitkárék háza mögötti telek közúti kapcsolata megszűnne, ezért a terület értékesíthetetlenné válna, és a tulajdonos jogosan perelhetné be az önkormányzatot kártérítésért.

Soltész azzal védekezik, hogy a telkükhöz csatolt 91 négyzetméteres terület „korábban gondozatlan, gazos nyúlványa volt a településnek, ezért több mint 20 éven keresztül mi ápoltuk, mi ültettünk oda növényeket”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.