Az LMP megmaradt társelnöke a jövőbe néz, és a migrációs válságot meg a Jobbikot látja

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 23.

Belpol

A Szél utáni világ: Keresztes László Lóránt szerint az LMP nem a Fidesz játékszere, továbbá a Jobbikkal majd jó lesz.
Szél Bernadett lemondott, maradt Keresztes László Lóránt mint egyedüli társelnök. És ha már maradt, el is mondta az Indexnek, hogy képzeli az LMP jövőjét. De azért az elmúlt választásokról is mondott valamit, például azt, hogy nem igaz, hogy a Fidesz irányítaná az LMP-t.
Keresztes László Lóránt

Keresztes László Lóránt

Fotó: Bankó Gábor

A jövőre esedékes európai parlamenti választásra való felkészülésről elmondta, hogy az LMP főleg a migrációs válságról fog beszélni – azt már csak mi tennénk hozzá, hogy ez épp a Fidesz legkedvesebb témája.
Az LMP társelnöke bevetette a mostanában sűrűn használt varázsszavakat, így a „XXI. századi pártokat” is, szerinte csak ezek akarják meghaladni ma a NER-t. Név szerint a Jobbik, az LMP és a Momentum. És bár nagy ideológiai szakadékot lát köztük, „de megőrizve saját értékeinket és tiszteletben tartva az ideológiai különbséget, meg kell találni az együttműködés lehetőségét a XXI. századi pártoknak, hogy legyőzzük a NER-t. És erre az önkormányzati választás óriási lehetőséget ad, mert a városvezetési kérdéseknél az ideológiai viták megkerülhetők.”
Konkrétan ez annyit jelent Keresztes László Lóránt szerint, hogy a jövő őszi önkormányzati választásokon jönnek a Jobbik–LMP-s jelöltek, de azért a Momentumot is bevonnák.

Esik még több szó is a XXI. századi pártokról, és hogy Keresztes László Lóránt azért ismer tisztességesen dolgozó helyi szocialista és DK-s politikusokat is.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.