Az NKA lenyúlása – az MMA és a minisztérium válaszol

  • - urfi -
  • 2013. november 27.

Belpol

Az MMA-nak odaadni mindent nem kell félnetek jó lesz.

A Nemzeti Kulturális Alap a magyar kultúra legnagyobb mecénása, szakmai kuratóriumai évente tízmilliárd forintot megközelítő összeget osztanak szét, és évente tízezer pályázatot támogatnak. Ezért először nem hittünk a fülünknek, amikor az ATV Szabad szemmel című műsorában (megtekinthető itt) az alábbi párbeszéd zajlott le vasárnap este:

Hiller István: Igaz az, amit én hallok, hogy néhány héttel ezelőtt a kormányülésen az hangzott el, hogy a Magyar Művészeti Akadémia átveszi a Nemzeti Kulturális Alapot?

Kerényi Imre: Én erről nem tudok ilyen pontosan, de barátja lennék a gondolatnak, és nagyon egyetértenék azzal, ha beolvadna a Magyar Művészeti Akadémiába, mert egy nagy rendszer az nagyon jól tud működni, és én hiszek abban, hogy ez kiforrja magát.”

false

 

Fotó: MTI

Másnap blogunkban már elmélkedtünk róla, milyen hatásai lennének egy ilyen döntésnek, és hogy miért félelemkeltő már önmagában is Kerényi lelkesedése az ötletért. De az egész elképzelés annyira abszurd, hogy titokban reménykedtünk: a hivatalos helyek azonnal és határozottan cáfolják az egészet. Nem ez történt.

Vasárnap este írtunk az MMA-nak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) és L. Simon László NKA-alelnöknek. Két kérdésünk volt. Igaz-e, hogy kormányülésen felmerült az NKA beolvasztása az MMA-ba? Illetve: Mi az álláspontjuk ebben a kérdésben, vagyis lehetséges és/vagy szükséges-e beolvasztani az NKA-t az MMA-ba? Finoman szólva kitérő válaszokat kaptunk.

Az Emmi reakcióját a maga teljességében idézzük: „A kormányülésen nem született ilyen döntés, és a következő kormányülés napirendjén sem szerepel ilyen szándék.”

Az MMA pedig ezt írta: „A kormányülésre nem kapott az MMA meghívást, így nincs információnk arról, hogy milyen napirendi pont szerepelt az ülésen.”

L. Simon László nem reagált.

Kezdünk aggódni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.