A Policy Solutions friss jelentése egy 2022 őszén, a Závecz Research közreműködésével készített fókuszcsoportos kutatás eredményeit foglalja össze a különböző klímapolitikai narratívák és kommunikációk hatékonyságával kapcsolatban. Azzal együtt, hogy a kutatás hiánypótló módon vállalja a jövőben remélhetőleg sikerrel használható, klímaválsággal kapcsolatos kommunikáció szakpolitikai előkészítését, a jelentést olvasva arról is képet kaphatunk, milyen súlyos károkat okozott a magyar társadalomban az Orbán-rezsim propagandája.
Klímatagadók és aktivisták nélkül
A felmérés apropója, hogy a klímaváltozás és az energiaválság közepette bár egyre sürgetőbb, hogy határozott lépeseket tegyünk a zöld átállás felé, a témával kapcsolatban a közpolitikai akadályok mellett kommunikációs kihívásokkal is meg kell küzdeni,. Ehhez olyan megközelítéséket kell találni, amelyekkel a lehető legszélesebb társadalmi bázist lehet megnyerni a zöld intézkedések számára. A Policy Solutions ezért tavaly októberben hat állomásból álló – Budapest belváros, külváros és agglomeráció, Szeged, Miskolc, Veszprém, Dunaújváros – fókuszcsoportos kutatást végzett, ahol négy témakörben vizsgálták a résztvevők véleményét. Mivel a politikai elmező intézet a zöld politikák hazai megítéléséről szóló 2021-es kutatása szerint a magyarok a légszennyezést és a műanyagszennyezést tartják a két legnagyobb környezeti problémának, az Ukrajna elleni háború és az energiaválság hatására pedig jelentősen megnőtt a közfigyelem az energiahatékonyság és a felhasznált energia összetétele iránt, friss kutatásukban ezek a kérdések kerülte a középpontba.
A fókuszcsoportos kutatás módszertana azért is különösen érdekes ebben az esetben, mert az a vizsgálat eredményeit is látványosan befolyásolta, így a következtetések levonása során is fontos figyelembe venni, milyen társadalmi csoportok bevonásával zajlott a felmérés. A kutatás azokat a társadalmi, demográfiai csoportokat célozta meg, amelyek potenciálisan ugyan fogékonyak a zöld javaslatokra, de alapvetően kevésbé foglalkoztatják őket a környezetvédelem szimbolikus kérdései. A fókuszcsoportokból ezért kizárták azokat, akik valamilyen mértékben megkérdőjelezték a klímaváltozás jelenségét, miközben határozott cél volt, hogy a zöld kommunikáció kérdéseinek tárgyalásába a környezetvédő mozgalmak bázisain kívüli embereket is bevonjanak.
Kinek és miről érdemes beszélni?
A kutatásból kiderül, hogy a magyarok nagyon is tisztában vannak az éghajlatváltozás, valamint a környezetszennyezés okozta globális problémákkal, azonban kiemelten fontosnak tartják, hogy milyen előnyeik származhatnak egyéni szinten a zöld átállásból. A fókuszcsoportos beszélgetések során a válaszadók által értékelt 40 különböző zöld üzenet közül éppen ezért az életminőséggel kapcsolatosak bizonyultak kiemelkedően népszerűnek, vagyis az olyan szlogenek és érvek, amelyek a környezetvédelmi problémák megoldásának fontosságát a személyes egészséggel, a tiszta környezettel, az anyagi előnyökkel, valamint az élhető jövő biztosításával kötötték össze.
Ezzel szemben a zöld intézkedések általános gazdasági előnyeit hangsúlyozó üzenetekkel már szkeptikusabbak voltak a résztvevők. Sokan kételkedtek például abban, hogy a zöld átállás lendületet tudna adni a gazdaságnak és képes lenne új munkahelyeket teremteni. Érdekes ellentmondás ezen a területen, hogy míg Dunaújvárosban a légszennyezéssel kapcsolatban többen említették a Vasmű felelősségét, illetve rákos megbetegedésekről, sokan a gyerekeik légúti betegségeiről számoltak be, mások „beárazzák” a levegő szennyezettségét. Így például Miskolcon is, ahol
ellenvetések merültek fel a Mátrai Erőmű bezárásával kapcsolatban, sokan pedig olyan költségnek tekintik a szennyezést, amit el kell viselni a gazdasági fejlődésért és a foglalkoztatásért cserébe.
Az életminőségre és a gazdasági előnyökre hivatkozó érveknél valamivel kevésbé működtek az ártalmakat hangsúlyozó üzenetek, a résztvevők ugyanis a kormánypropagandához hasonló, felesleges riogatásnak tartották azt, amikor az energetikai intézkedések szükségességét a háborúval, energiaválsággal és klímaválsággal indokolták a beszélgetések vezetői. A beszélgetések során hasonló módon a kormánykommunikáció paneljeire való asszociációt váltottak ki a nagyvállalatokat vagy a gazdasági elitet hibáztatót zöld üzenetek is.
Ennek ellenére egyértelműen látszik, hogy legkevésbé azok az üzenetek működtek, amelyek az életmód megváltoztatását népszerűsítették.
Visszatérő vélemény volt, hogy az egyének saját karbonkibocsátása eltörpül a nagyobb szereplők mellett, így a válaszadók nem érzik, miért kellene saját maguknak felelősséget vállalniuk a levegő tisztaságának megőrzésében. Hasonló módon, míg a válaszadók elsősorban az áruszállítás zöld átállításában látják a megoldást, a személyszállítás átalakítását ösztönző javaslatokat, így a büntető intézkedéseket, például a dugódíjat vagy a robbanómotoros autók tiltását már ellenvetéssel fogadták.
Komoly vitákat váltott ki a háztartásokat érintő zöld intézkedéseket célzó javaslatok is, így nem mindenki értett egyet például a szemétégetés bírságolásával sem, azt viszont szinte az összes csoportban kiemelték, hogy a lakossági légszennyezés szegénységgel összefüggő probléma, amire a fűtés korszerűsítésére adott támogatás jelentheti a megoldást. Sokan panaszkodtak az egekbe szökő energiaárakra is, illetve kiemelték, hogy egy jól leszigetelt ingatlannál jelentősen spórolhatnak a rezsiköltségeken, az elöregedő ingatlanok korszerűsítéséhez pedig az állami támogatok fontosságát is hangoztatták. Igaz, több csoportban is felmerültek a már meglévő támogatási rendszerek hátrányai, például a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) esetében, ami csak a társadalom egy bizonyos rétegének érhető el.
A „rezsicsökkentésre”, illetve az „energiapazarlásra” építő üzenetek szintén ellenérzéseket váltottak ki a résztvevőkben, mivel sokuk szerint azok már túlságosan összeforrtak a kormány kommunikációjával.
A kutatás során az is világossá vált, hogy a magyar embereket az ország energiamixével kapcsolatban leginkább az energiafüggés aggasztja. Ezért az atomenergia esetében például az fókuszcsoportok tagjai sokkal inkább félnek az orosz befolyástól, mint a nukleáris technológiák káros hatásaitól. Éppen ezért az energiafüggetlenség témakörében a csoportok mindegyike támogatta a zöld, megújuló energiaforrások bevezetését.
A propaganda felismerhető, de hatásos
A felmérés általános tanulsága, hogy a magyar lakosság elsősorban az olyan környezetpolitikai javaslatokra fogékony, amelyek szankciók és büntetések helyett inkább valamilyen kedvezménnyel, pozitív ösztönzőkkel támogatják a zöld átállást. Mindamellett, hogy a Policy Solutions által végzett kutatás láthatóvá teszi a magyar lakosság igényét a rendszerszintű problémák orvoslására, illetve a szociális helyzetből adódóan nehezebben hozzáférhető zöld megoldások elérhetővé tételére, nem lehet szó nélkül elmenni az egyéni cselekvés és felelősségérzet háttérbeszorulása mellett, ami még az említett kérdéseket érintő jól irányzott jövőbeli kampányok mellett is erősen kétségessé teszi a klímaváltozás elleni hatékony küzdelmet. Paradox és kevés optimizmusra okot adó kép rajzolódik ki a magyar társadalomról a kutatási eredményeit szemlélve: a fókuszcsoportos felmérés résztvevői bár könnyen azonosították a vállalatok és a nagyhatalmak „démonizálására” építető, a kormánypropagandára emlékeztető kommunikációs paneleket, mégis sokan egyetértettek abban, hogy az átlagemberek helyett elsősorban a nagyobb gazdasági szereplők felelőssége hangsúlyozandó a környezetvédelmi problémákkal kapcsolatban.
Ennek az álláspontnak a részleges igazságtartalmát nem vitatva fontos észrevenni a kutatás másik, még lesújtóbb tanulságát. Azt, hogy
a környezetvédelembe is becsatornázható üzeneteket – elsősorban az energetika terén – az elmúlt évtizedben teljes mértékben kiüresítette a kormány.
Arról nem is beszélve, hogy az – egyébként akár klímavédelemi célokra is alkalmas erőforrásokból – megvalósult megannyi kormányzati propagandakampány sikeresen hitette el a magyar emberekkel: a szűkebb és tágabb értelemben vett világ problémáival kapcsolatban nincs szükség az egyéni felelősségvállalásra, hiszen mindig valaki más a hibás.
