magyarnarancs.hu: Nem érzed-e úgy, hogy vége a politikai karrierednek?
Juhász Péter: Épp ellenkezőleg, most kezdődik a pártpolitikai karrierem. Az egy dolog, hogy nem megyek be a parlamentbe. Alig egy éve léptem át a pártpolitikai erőtérbe, de azelőtt is politizáltam, azaz közösségek érdekében jártam el, érdeket képviseltem, s erre próbáltam rávenni másokat is.
magyarnarancs.hu: Az interneten, a facebookos és egyéb kommentekben először azt nehezményezték, hogy belementél ebbe a „mocskos játékba”, azaz a pártpolitikába, utána meg azt, hogy elkezdtél szembemenni a párton belül az összefogást akarókkal.
JP: Sokan azt gondolják, hogy a politika semmi egyéb, mint a hatalom hajhászása, és aki ott van, maga is ördögtől való. Én azt várom a politikustól, amit civilként is követeltem magamtól, hogy visszaigazolhatóan a közösség javára cselekedjünk, a személyes érdekeinken felülemelkedve a közösség érdekében járjunk el.
magyarnarancs.hu: A Milla idején végig kitartottál amellett, hogy a Milla határolódjon el a magyarországi pártpolitikusoktól. Aztán 2013 márciusában a Milla szervezői közül tízen, köztük te is, arra vállalkoztatok, hogy platformot hozzatok létre az akkor alakuló Együtt 2014-ben. Ez a platform nem fogadta el most a visszalépésedet?
JP: Igen.
magyarnarancs.hu: A feltétel nélküli összefogást elutasító legutóbbi megnyilvánulásod, ha lehet, még nagyobb hisztériát váltott ki, mint amikor a Milla szervezői csoportjának egy részét magaddal vitted a pártpolitizálás terepére.
JP: Ez személyes döntés volt, amit az integritásom érdekében hoztam. A szavamat tartottam, hiszen előzőleg már a nyilvánosság előtt állást foglaltam az ügyben, hogy Gyurcsánnyal közös listán nem indulok. De én sosem a politika vagy a politikusok ellen foglaltam állást, civilként is azt mondtam, hogy politizálunk, bár végig kitartottunk a pártsemlegesség mellett.
| ||
magyarnarancs.hu: Sokak szerint a pártpolitika felé fordulással épp a pártsemlegesség mellett voksoló civileket hagytad cserben.
PJ: Egy normális demokráciában vannak olyan ügyek, amely mögé bármely demokratikus párt egységesen fel tud sorakozni, de ez Magyarországon kilátástalannak tűnt. És ma is reménytelennek látszik, hogy a jobb- meg a baloldal közösen tüntessen valamely ügyért. A civil szerveződések idején az látszott az összefogás garanciájának, hogy a megmozdulásokon nem voltak ott a pártok szimbólumai, vezetői, hogy a közösség mint pártoktól független civilek csoportosulása fejezhesse ki az elégedetlenségét. A Milla szervezőiként mindaddig tartottuk magunkat ehhez, míg a civilek jelentős részében meg nem erősödött a pártok közti összefogásra az igény. De magukat a pártokat sem lehetett jó ideig rávenni az együttműködésre. Én mindig tévútnak tartottam, hogy jobb- vagy baloldali üzenete legyen annak, aminek közösen kéne hangot adni. Amikor a Milla, a Haza és Haladás meg a Szolidaritás tagjaiként megalapítottuk az Együtt mozgalmat, azt terveztük, hogy az Együtt 2014 ernyőszervezet lesz, ami alá a pártok becsatlakozhatnak, és így valósul meg az Orbán-rendszer leváltása. De kiderült, hogy az LMP inkább kettészakad, minthogy együttműködjön, az MSZP viszont az élére akart állni…
magyarnarancs.hu: Az ernyőnek?
JP: Igen. Kezdetben nem értették, hogy bár az összefogásnak fontos és súlyos alakja kell, hogy legyen az MSZP, de az nem lehet, hogy maga alá gyűrjön mindenkit. Az eredeti ernyőkoncepció nem jött össze, viszont az összefogás sürgető volt, így alakultunk mi magunk párttá, mely mára képes konkurálni más pártokkal. Az Együtt–PM célkitűzése, ha egy szóban kellene kifejeznem, a korszakváltás, a politika eredeti értelemben vett működtetése a közösség érdekeinek szolgálatában.
magyarnarancs.hu: Miért nem tudtál politikai realitásként számolni Gyurcsány Ferenccel, akinek a népszerűsége nemcsak Bajnaihoz viszonyítva, hanem önmagához képest is növekedett?
JP: Én azt a politikai realitást néztem, hogy kivel lesz nagyobb esélye a kormányváltásnak. Továbbra is azt gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc szereplésével csökken a kormányváltás esélye, hiszen továbbra is megosztó a személye. Túl azon, hogy vannak, akik miatta nem mennek el egy listára szavazni, ha hajlandó vagyok is elfogadni, hogy vannak, akik befutóra mégis elmennek, akkor is ott van a másik oldalon egy hatalmas embertömeg, akik felhergelhetők Gyurcsány ellen. Sok ember csak azért fog a Fidesz listájára szavazni, hogy nehogy „az a korszak” visszajöjjön, amit Gyurcsány Ferenc szerintük szimbolizál. Ez az aggodalmaim fő oka, de ezt már fölülírta az Együtt–PM által végül elfogadott megállapodás. Bár a meglévő arcok közül valóban Bajnai Gordon a legalkalmasabb arra, hogy az országot stabilizálja mind gazdasági, mind társadalmi értelemben, az összefogás érdekében elfogadhatónak tartottam volna azt is, hogy legyen egy, a pártokon felülemelkedő harmadik miniszterelnök-jelölt. Személyesen nekem ez a lista kevés volt, többek közt ezért is nem mentem föl rá.
magyarnarancs.hu: Kire gondoltál?
JP: Nem mondanék nevet. De most is azt mondom, hogy egy jobb listát is össze lehetett volna állítani, amivel megszólíthattuk volna azokat is, akik ma még nem elkötelezettek, nem tudnak dönteni.
magyarnarancs.hu: Azzal, hogy lemondtál a parlamentbe kerülésről, nem hagytad azokat cserben, akik abban bíztak, hogy rajtad keresztül hallathatják a hangjukat?
JP: Tény, hogy sok a csalódott hang, Mondhatnám én is egyébként, hogy csalódtam, mikor az úgynevezett ballib értelmiség gondolkodás nélkül szajkózta, hogy összefogást, összefogást! Ez csak az összefogás fétise. Ha az a kérdés, hogy mire optimalizálunk, összefogásra vagy győzelemre, én a győzelemre szeretnék optimalizálni, aminek az összefogás az eszköze kellene, hogy legyen, de nem a célja. De a többi szereplő ezt mintha máshogy értékelte volna.
magyarnarancs.hu: Sokak szerint csak akkor lesz korszakváltás, ha van rá garancia, hogy nem jönnek vissza a kormányváltással a 2010 előtti arcok, még ha az az időszak vitathatatlanul demokratikusabb is volt, mint a 2010 utáni.
JP: Ez hitvita. A magam részéről elfogadtam, hogy a jogállam visszaállításában szerepet kapjanak azok is, akik a korszakváltásban talán nem annyira elkötelezettek, mint mondjuk én. És látni kell: nem lehet egy ország politikai vezető rétegét csak úgy egyben lecserélni, a megújulás egy sokkal nehezebb, hosszabb folyamat, mint ahogy azt akár a Milla-tüntetéseken megálmodtuk. Nincsen készen a szekrényben egy második garnitúra, csupa hiteles, makulátlan, de profi politikus. Viszont valóban azt gondolom, hogy a kormányváltás is sikeresebb lehetne, ha több korszakváltó garanciát jelentő név lenne a listán. De végül is ott van maga a párt, az Együtt 2014–PM, amiben én is politizálok, és amiben továbbra is bízom. Persze ahhoz, hogy nagyobb arányban legyünk a listán, nekünk is jobban, ügyesebben kellett volna politizálnunk az elmúlt év során. Ahogy mondtam, nincsen készen második garnitúra – mi csak most kezdtük el ezt a szakmát tanulni, így szükségszerűen követtünk el hibákat.
magyarnarancs.hu: Egy ideig úgy volt, hogy indulsz Rogán ellen – aztán az is máshogyan alakult.
JP: Ha én azt mondom, hogy nem indulok a mondott okokból a listán, akkor nem várhatom el, hogy a lista egyéb szereplői támogassanak egyéniben. Amúgy meg a pártok közti megállapodással ez a körzet el is ment, a DK kapta meg, bár találhattam volna más helyet is. Kerék-Bárczy Szabolcs indul Rogán ellen, és függetlenül a listával kapcsolatos döntésemtől, én is segíteni fogom a továbbiakban.
magyarnarancs.hu: Ki fogsz állni a piacra is, és agitálod a népet, ahogyan Kálmán Olga műsorában elmondtad? Érdekelne, hogyan fogod elmagyarázni, hogy kettőn áll a vásár, hogy a korszakváltáshoz nem csak politikusokra van szükség.
JP: A választásokig tartó időszakban nem a korszakváltás jelentőségének kommunikálására fogom az energiáimat fordítani, hanem arra, hogy a kormányváltás gyakorlatában segítsem a választói összefogást. Ez nem elvi munkát jelent, hanem gyakorlatit. A munkám másrészt arról szól majd, hogy a kampánycsapatomat csatasorba állítsam valamelyik jelölt támogatására.
magyarnarancs.hu: Ez a „csatasorba” olyan orbánosan hangzik.
JP: Nem véletlenül. A Fidesz egyféle polgárháborúba kényszerítette az országot: ennek csak akkor lehet véget vetni, ha leváltjuk ezt a kormányt. Kevésbé leszek ennek a kampánynak a húzóneve, a háttérben dolgozom – megjegyzem, az elmúlt években is sokkal több olyan tüntetést szerveztem, amiről senki nem tudta, hogy közöm volt hozzájuk. Azt gondolom egyébként, hogy Mari néninek nem tőlem kellene, hogy függjön a tenni akarása, magától kéne rájönnie, hogy ki kell állnia az ügyekért, amik hatással vannak az életére. Nézd meg, Franciaországban gyakorlatilag maguktól százezres nagyságrendben mennek az utcára az emberek, ha például a tanárokat jogsérelem éri. Nálunk, miközben a tanárokat úgy döngöli földbe a kormány, hogy annál jobban már sem megalázni, sem bizonytalanságba, kiszolgáltatottságba dönteni valakit nem lehet, kimegy három-négyszáz ember egy tüntetésre azokért, akik amúgy százhúszezren vannak, és akiknek gyerekeink jövőjét adtuk a kezébe. Ezt a tudatosságot kell növelni az emberekben – ez lenne a civilség civil szervezeteken túlmutató értelme. Én pártpolitikusként is azt vallom, hogy az állampolgár felelőssége, hogy kritizálja a politikai vezetést, a hatalmat, és a szavazójogával élve küldje el az ország vezetésére alkalmatlan, méltatlan politikusokat.
