Még a jogtudorokat is meglepte a bajai városi bíróság nem jogerős (elsőfokú) ítélete: a 13 éves Katalin, illetve törvényes képviselőjének azon joga, hogy a kislány elvetesse a magzatot, nem kapott védelmet, ilyen irányú jognyilatkozatukat a bírónő semmisnek nyilvánította. E jogértelmezés értelmében a magzat élethez való joga erősebb az anya önrendelkezési jogánál. Tény, hogy az alkotmány az élethez és az emberi méltósághoz való jogot minden embert megillető, vele született jogként deklarálja. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság (Ab) már az úgynevezett abortuszdöntést (64/1991. Ab-határozat) megelőzően is ebből az alapjogból - igaz, más aspektusból, az általános személyiségi jog részeként - vezette le az önrendelkezési jogot. A testület ebben rámutatott: az abortusz által érintett alapjogok közül kiemelkedik az élethez és az emberi méltósághoz való jog jelentősége; kimondta azt is, hogy a törvényhozó feladata a jogellenes és a jogszerű abortuszt elválasztó határ alkotmányos jogok sérelme nélküli meghúzása.
A helyzet
A dávodi kislány ügyében a magzat jogalanyiságának a problémája kulcskérdés, ugyanis vagyoni érdekeire hivatkozva rendeltek ki számára gondnokot, aki a százezer forint birtokbavételének lehetőségével érvelt, amikor a megszületés érdekében perelt.
Az 1992. évi LXXIX-es, úgynevezett abortusztörvény (egy évvel a Ab-állásfoglalást követően) egy, az abortusz szempontjából mérsékelten korlátozó szabályozást léptetett hatályba. Nem mondta ki, hogy a magzat a fogantatástól kezdve tekintendő jogképesnek; de kifejezte azt a szándékot, hogy az állam a fogantatást követően védelmet nyújtson a magzatnak. Vagyis csak bizonyos s csak a törvényben említett feltételek alapján lehet a terhességet megszakítani a terhesség 12. hetéig (például ha a terhesség bűncselekmény következménye; ha a megszakítást az anya egészségének a védelme indokolja; ha - s ennek a "gumiszabálynak" a törvénybe iktatása váltotta ki a magzatvédők heves tiltakozását - az állapotos nő válsághelyzetben van).
A jelenlegi jogi helyzet azért érdekes, mert a kecskeméti megyei kórház elvégezte a műtétet, noha a hatályos, de nem jogerős bírói döntés szerint a magzatnak joga lett volna megszületni.
Reakciók, szerepzavarok
A nagy nyilvánosságot kapott ügyben a népjóléti tárcának lépnie kellett: Kökény Mihály miniszter fegyelmit indított a gyámhatóság ellen, mivel szerinte ők okozták a lány kálváriáját. (A gyámhatóság ugyanis helyt adott az Alfa Magzat-, Csecsemő- és Családvédelmi Szövetség kérelmének, miután annak egy tagja letett százezer forintot, s méhmagzati gondnokként egy miskolci ügyvédet rendelt ki.) A szakmai felügyeletet ellátó minisztérium vizsgálata eljárási szabálytalanságot tárt fel: a gyámügyi előadó határozata jogsértő volt, mert a döntést nem előzte meg környezettanulmány.
A szakértők mindenesetre megállapították, hogy az abortusz elvégezhető. Az engedélyt ugyanis - több híradással ellentétben - nem hatálytalanította a bajai városi bíróság. Tisztázódott az is, hogy az orvosok a műtét elhalasztásával nem követtek el szakmai hibát. Kökény Mihálynak lépnie kellett, s ezt jól mérte föl; ráadásul a bajai kórház vezetői a zavaros jogi helyzet miatt elbizonytalanodtak, s faxon kértek tőle instrukciókat. A miniszter - egyébként valóban hatékony - fellépését állandó médiajelenléttel nyomatékosította. Először "elképesztőnek" minősítette azt, ahogyan a magzatvédelmi törvényt a bajai bírónő értelmezte, majd e kijelentése miatt magyarázkodnia kellett.
Solt Pál, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), illetve a Legfelsőbb Bíróság elnöke is összegző igénnyel közelített az addigi nyilatkozatokhoz: méltóságon alulinak érezte reagálni a "jogi ismeretek nélkül, indulatból vagy politikai céloktól vezérelve alkotott" véleményekre. Bírálta Kökényt amiatt, hogy a miniszter korábban (Magyar Hírlap, március 25.) úgy fogalmazott: "amennyiben ezt (mármint azt, hogy a bajai bíróság téves tényállásra alapította a döntést, amely Kökény szerint ellentmond az Ab 1991-es állásfoglalásának és a 92-es magzatvédelmi törvénynek - S. A.) a Bács-Kiskun Megyei Bíróság soron kívül elrendelt, másodfokú ítélete alátámasztja, akkor elképzelhető, hogy az elsőfokon ítéletet hirdető Molnár Éva bíró alkalmasságának megállapítására az OIT vizsgálatot indít". Solt rámutatott, hogy az OIT-nek nincs ilyen hatásköre, különben is, mint mondta, "elképesztő", hogy a népjóléti miniszter ilyenről nyilatkozzon. Ez még rendben is lenne. Ám egy nappal később a Jogi beszélgetések című kaposvári konferencián - amint arról a rádió tudósított - Solt Pál már a bírák segítségét ajánlotta a politikusoknak ahhoz, hogy "eligazodjanak a jog útvesztőiben"; úgy véljük, Solt Pál ezzel már túlspilázta a dolgot.
Kökény mindenesetre eltévedt, bár magyarázata szerint szavait félreértették. Sajnálatosnak nevezte (Népszabadság, március 27.), hogy Solt nem tájékozódott "a cikkben elhangzott mondat eredetéről". Szerinte az újságíró félrehallotta őt, azt mondta csak, hogy tudomása szerint az OIT soronkívüliséget kezdeményez. (Ezt egyébként Kökény megszólalásakor már köztudottan kezdeményezte is.) A miniszter cáfolta, hogy ő maga kért volna állásfoglalást a bíró alkalmasságáról. Az aznapi Magyar Hírlapban a népjóléti tárca közleménye viszont cáfolta, hogy a miniszter "kilátásba helyezte volna az OIT összehívását": a közlemény sajnálatosnak nevezte, hogy az újságíró értelmezése szerint Kökény állásfoglalást kért a bírónőről.
Hasonló hévvel kapcsolódott a vitába a már idézett Ab-határozathoz párhuzamos véleményt megfogalmazó Lábady Tamás alkotmánybíró; ő annak idején egyedüliként érvelt amellett, hogy a magzat jogalany. Az Alkotmánybíróság elnökhelyettese - e minőségében nyilatkozva - kifejtette: frontális támadás indult a jogállamot védő szervek ellen, miniszteri székből hangzott el ugyanis az, hogy a bíróság határozatát nem kell betartani. (Lábady valószínűleg nem az igazságügy-miniszterre célzott, noha Vastagh Pál pont aznap nyilatkozta, hogy "a bajai ítélet nem jó alapokra épült".) Lábady Tamás féltette "a gyermekcipőben járó jogállamot" - ami eléggé necces kijelentés -, és amiatt is aggódott, "hogy a választások előtt vezető politikusok esetleg tőkét akarnak kovácsolni az ügyből". Szerinte az ügy kapcsán az már számtalanszor elhangzott, hogy a bíróság tönkretette egy család életét, az viszont alig, hogy véd egy életet.
Lépések
Az ügyészség közben azt vizsgálja, az Alfa tevékenysége megfelel-e a jogszabályoknak. Majtényi László adatvédelmi biztos eljárása pedig azt igyekszik feltárni, hogy jogszerűen szerezték-e meg és használták Katalin személyes adatait.
Ide tartozó jogi kérdés - bár ennek vizsgálatáról nincs információnk -, hogy a kórház, ahonnan hazaküldték a terhességmegszakítást kérő Katalint, megrontás gyanúja miatt feljelentette a 24 éves apát. (A büntető törvénykönyv a 14 év alatti nővel való közösülést a beleegyezésre való tekintet nélkül bűncselekménynek nyilvánítja.) Arról azonban mintha senki sem akarna tudni, hogy ez a fajta bűncselekmény kizárólag magánindítványra üldözendő: márpedig sem Katalin, sem pedig a kislány édesanyja nem tettek feljelentést.
Lépéskényszerbe került az öt éve hallgató Ab is, ahová már az úgynevezett abortusztörvény megszületését követően beadványok érkeztek. Az indítványozók (vannak köztük komoly értekezők is, de a testület ismeri a harcosabb egyesületek alkotmányossági kifogásait is) információnk szerint egyöntetűen magzatvédelmi szempontból támadják az abortusztörvényt. Egyesek az Ab már idézett döntésének kulcsgondolatát kérik számon a törvényen, mondván, a jogalkotó nem biztosította az állam általános életvédelmi kötelezettségét, amit pedig a testület instrukciói szerint akkor is meg kell tennie, ha a magzat jogalanyiságát nem ismeri el. Mások szerint az abortusz önmagában véve alkotmányellenes; a magzati élet a fogantatástól kezdődik, s az élethez és az emberi méltósághoz való jog - az alapjogok közül egyedüliként - korlátozhatatlan.
Az Alkotmánybírósághoz közeli források cáfolják az MTI azon információját, miszerint a bírák mintegy kivárták, hogy a joggyakorlat milyen tartalommal tölti meg az állapotos nő válsághelyzetére (mint az abortuszt lehetővé tevő okra) vonatkozó törvényi passzust. "Ezen a feltevésen sokan mosolyogtak", mondta forrásunk, aki szerint biztosra vehető, hogy e témában még az idén megnyilatkozik a testület; az ügy előadójának, Sólyom Lászlónak novemberben lejár a mandátuma, márpedig "az eddigi gyakorlat szerint az elköszönők nem szívesen hagynak megkezdett ügyeket maguk után". Mint megtudtuk, már hetekkel az ügy kipattanása előtt eldőlt, hogy abortuszfronton még idén döntés lesz, valószínűleg a második félévben.
Az viszont a dolgok abszolút félreértelmezése, amit a múlt pénteki Krónika 16 órai adása "információként" közölt, hogy ti. "az Alkotmánybíróság hamarosan törvényt alkot a magzati élet védelméről". Az, hogy a taláros testület a törvényalkotó feladatait vállalná át - túl azon, hogy ez alkotmányjogi nonszensz -, kizártnak tűnik. Biztosra vehetjük, hogy a testület e kényes témában nem pályázik kodifikációs babérokra.
Örkényi Enikő
Somos András
