Általános megrökönyödést váltott ki Székesfehérváron a múlt kedden, hogy a fénykorában csaknem hétezer, és még napjainkban is háromezer-hétszáz embert foglalkoztató óriáscég, az IBM bezárja a városban működő merevlemezgyárát. Írásunkban a hirtelen bejelentett, de információink szerint nem váratlan döntés hátterét és régióbeli várható hatását kíséreljük meg feltérképezni.Amerevlemezek iránti kereslet világszerte tapasztalható csökkenésével indokolta az IBM Storage európai gyártásért felelős vezetője, Dieter Münk október 22-i sajtótájékoztatóján, hogy az informatikai óriáscég 2002. november 30-ával beszünteti székesfehérvári üzemében a merevlemezek gyártását, és 2003. június 30-ig elhagyja a Videoton Holdingtól bérelt telephelyét. Münk bejelentése több szempontból is érzékenyen érinti a közel tíz éve a legdinamikusabb magyarországi térségek között nyilvántartott Székesfehérvárt: egyrészt a most elbocsátásra váró alkalmazottak közül ezren a városban, ötszázan Fejér megye többi részén laknak, de a szomszédos, már Veszprém megyéhez tartozó Várpalotáról, valamint az ország kevésbé szerencsés területeiről (így Nógrádból, Borsodból, Baranyából) érkezett munkavállalók nagy része is Fehérváron képzeli el a folytatást. Ugyancsak komoly veszteség érheti a várost a vállalat által 2000 óta fizetett évi 1,5 milliárd forintot kitevő iparűzési adó kiesésével. Az IBM kivonulásával Magyarország legnagyobb, egy területre bejegyzett cége, az ország hatodik legnagyobb árbevétellel rendelkező vállalkozása, Fejér megye első számú munkaadója hagyja el Székesfehérvárt. A hivatalos indoklásban előadott magyarázaton kívül értesülésünk szerint más, főképp az IBM-en belüli okai is vannak a döntésnek.
Szívóágon
Az IBM 1994-ben érkezett Székesfehérvárra, a merevlemezgyár első csarnokában 1995 őszén kezdődött a termelés. 1997-ben nyílt meg az elsőnél jó háromszor nagyobb második csarnok, és ekkor indult az üzem majd három évig tartó "csúcsra járatása". 2000-re az IBM saját és a Videoton Mechatronikától kölcsönvett alkalmazottainak száma együtt elérte a hétezer főt.
A fehérvári IBM-üzem háromféle terméket állított elő; az otthoni számítógépekhez készülő winchesterek gyártása nullszaldós volt a vállalat számára, míg a laptopokhoz készülő ún. mobilfájlok alacsony profitot hoztak. "Az igazi üzlet a szerverekhez használt winchesterek előállítása volt" - közölte lapunkkal egy, a fehérvári üzem tevékenységét jól ismerő forrásunk. Ezt a terméket az IBM merevlemez-divíziójának két üzeme, a székesfehérvári és a szingapúri gyártotta; a viszonylag kis kapacitású gyors lemezeket a vállalat váci üzemében építették be szerverekbe. E termékek jelentették az IBM merevlemez-divíziójának húzóágazatát. Két évvel ezelőtt a vállalat a világpiac 38 százalékát birtokolva piacvezető volt a szerverwinchesterek készítésében. Ekkor kezdődött az IBM és konkurensei, mindenekelőtt a Seagate között az a fejlesztési verseny, amelynek kimenetele több, egymástól függetlenül megszólaló, ám az IBM tevékenységét egyaránt jól ismerő informátorunk szerint végül a székesfehérvári üzem bezárásához vezetett.
"Az IBM nem elégedett meg a piacvezetői pozíciót jelentő 38 százalékos részesedéssel, és belevágott a Discovery 1 elnevezésű, >>forradalmian újnakA Discovery 1 megjelenésével egy időben a Seagate ugyancsak gyors ütemű, és - az IBM-mel ellentétben - sikeres fejlesztésbe fogott. Az IBM lépéskényszerbe került; az egy év után gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult Discovery 1-et 2001-ben követte a Discovery 2, az erőltetett ütemű fejlesztés miatt ismét rövidített idejű teszteléssel és hasonló gyártási eredményekkel. A kétszeri kudarc eredményeként az IBM részesedése a szerverwinchesterek világpiacán két év alatt 38-ról 8 százalékra esett vissza (a helyzetet súlyosbította, hogy mindez valóban csökkenő kereslet mellett ment végbe). Jellemző, hogy a Shark szervereket összeszerelő váci egység a Discovery 1 kudarca óta a konkurens Seagate winchestereit építette be a termékekbe.
A szervertermékek szűkülő piacáért folytatott versenyben lassanként alulmaradó IBM négy üzemben - két thaiföldi, egy szingapúri és a székesfehérvári gyárban - állít elő merevlemezeket. A kereslet csökkenése és a fejlesztések terén elszenvedett kudarcok miatt az IBM ez év első felében merevlemez-divíziójának felszámolása, pontosabban a Hitachinak történő eladása mellett döntött. A mindeddig technológiai újítások kidolgozásában jeleskedő japán vállalat idén decembertől az IBM merevlemezgyártó divíziójának 70 százalékos, három év alatt pedig fokozatosan 100 százalékos tulajdonosa lesz. A Hitachinak nem volt szüksége az IBM teljes merevlemezgyártó kapacitására, állítják az IBM-nél dolgozó forrásaink, ám értesülésünk szerint az, hogy a négy üzemből végül a székesfehérvári szűnt meg, az IBM-en belüli döntés következménye volt.
"Mindent egybevetve az IBM helyében én is a fehérvári gyárat zártam volna be" - fogalmazott érdeklődésünkre a vállalat egyik elbocsátásra váró alkalmazottja. Ám az egységek néhány mutatóját összehasonlítva a helyzet korántsem egyértelmű. A szingapúri munkaerő költségei az IBM-től származó információink szerint a magyar munkaerő-költségek 1,2-szerese (a szervertermékek készítésével nem foglalkozó thaiföldi üzemekben dolgozó munkaerő költségei a hazaiak 70-80 százalékát teszik ki), ellenben a távol-keleti termelés mellett szól, hogy abban a térségben található az IBM beszállítóinak kilencven százaléka. A fehérvári IBM-dolgozók közül többen is megerősítették: az elmúlt másfél évben elkeseredett küzdelem zajlott a szingapúri és a fehérvári üzem között a fennmaradásért. "A szingapúri üzem, a japán tesztüzem és a távol-keleti beszállítók gyakorlatilag bojkottálták a fehérvári gyárat - fogalmazott egyik informátorunk. - Rendszeresen előfordult, hogy nem érkeztek meg időre a megrendelt alkatrészek, esetleg nem megfelelő minőségű termék érkezett." - Az IBM magyarországi tevékenységét jól ismerő másik forrásunk szerint pedig a Discovery 2-t idén szeptemberben felváltó Daytona minőségi ellenőrzése során alkalmazott kettős mérce (kétféle tesztprogram) révén a fehérvári gyár háromszor-négyszer annyi selejtet produkált, mint a szingapúri. A japán tesztüzemből küldött kétféle program által produkált (forrásaink szerint előre kalkulálható) eredmény még a Hitachi november végi megjelenése előtt eldöntötte a nyáron amúgy is komoly karcsúsításon átesett fehérvári üzem sorsát.
Érdeklődésünkre Mohácsi Péter, az IBM Storage Product Kft. ügyvezetője nem kívánta kommentálni fenti értesüléseinket, azt viszont elmondta a Narancsnak, hogy az elmúlt hónapokban mind a fehérvári, mind a szingapúri üzem alacsony kihasználtsággal működött (a hazai csak mintegy 30 százalékossal). Hozzátette: az IBM hazai vezetői reménykedtek abban, hogy a Hitachi megjelenése megmentheti a fehérvári termelést, ám végül az amerikai cégvezetés - nem várva be a Hitachi-üzlet létrejöttét - október 16-án elhatározta a vállalat San José-i (Mexikó) gyára egy részének Kínába telepítését, több száz amerikai munkavállaló elbocsátását és a székesfehérvári üzem megszüntetését. Mohácsi kérdésünkre kifejtette: a magyarországi IBM szűkebb vezetése október 16-án ismerte meg a leépítésről szóló elképzeléseket, a bejelentést az amerikai anyacég időzítette 22-ére. Az ügyvezető határozottan cáfolta azt a fehérvári jobboldali közéleti személyiségektől származó állítást, hogy a bejelentés összefüggésben lett volna az önkormányzati választás időpontjával. "Naivitás lenne azt hinni, hogy a denveri központban érdekel valakit, hogy mi a székesfehérvári önkormányzati választás kimenetele." Mohácsi Péter végezetül elmondta: az IBM, amely számos magyarországi érdekeltségét, többek között az ezer főt foglalkoztató váci üzemét is megtartja, a törvényben előírtnál magasabb juttatásokkal búcsúzik dolgozóitól.
Hogy pontosan milyenekkel, az a lapzártánk utáni kedden kezdődő érdekegyeztető tárgyaláson dől el. Fehér János, az MSZOSZ Fejér megyei vezetője lapunknak leszögezte: a szakszervezetek elsődleges célja, hogy egyenlő elbánásban részesüljenek az IBM-es és a Videoton Mechatronika Kft.-től kölcsönzött dolgozók, s hogy a távozó vállalat, a kormány és az önkormányzat preferálja a negyvenévesnél idősebb munkavállalókat a végkielégítések mértékének meghatározásánál s az elhelyezkedés támogatásában. Cél az is, hogy a később a városba érkező befektetőknek juttatott kedvezményeket itteni tartózkodásuk hosszától is függővé tegyék - mondta Fehér.
Utánuk a vízözön
A fehérvári IBM 1997 és 2000 közötti fénykorában 6500-7000 főt foglalkoztatott. Az üzem indulásakor főképp a Videoton átalakulása során felszabaduló munkaerőre épített, ám a fluktuáció nagy volt; nem volt ritka a heti százfős cserélődés sem. Becslések szerint akár tizenhatezren is megfordulhattak az üzemben az elmúlt fél évtizedben. A Narancs által szóra bírt alkalmazottak elmondták: az IBM vonzerejét a helyi viszonylatban kielégítő bérezés mellett a cég által biztosított juttatások jelentették. Az üzembe ma is a vállalat által bérelt autóbuszok szállítják a dolgozókat vidékről (nemcsak a szomszédos településekről, de a környékbeli megyékből is), a távolabbról (Észak-Magyarországról és a Dél-Dunántúlról, egy időben a Felvidékről) érkezettek számára pedig a cég albérleti hozzájárulást és kedvezményes munkásszállói elhelyezést nyújtott. A magas elvándorlási arány oka a dolgozók szerint egyrészt Fehérvár kedvező munkaerő-piaci adottságaiban, másrészt az IBM szigorú elvárásaiban rejlett. Mint a vállalat elbocsátásra váró alkalmazottai közül többen is megjegyezték, a vállalat piaci nehézségeinek kezdetéig nem volt jellemző az elbocsátás.
Az első komolyabb leépítés 2001-ben a Felvidékről érkezett munkavállalókat sújtotta. Idén késő tavasszal újabb elbocsátási hullám kezdődött, melynek során több tucat, már korábban feladat nélkül maradt alkalmazott került utcára. A január elsejétől elbocsátandó munkavállalók számára nem biztató, hogy a Narancs által megkérdezett, korábban szélnek eresztett dolgozók úgy látják: már jó fél évvel ezelőtt, a munkaerő-kínálat robbanásszerű növekedését megelőzően is nehéz volt elhelyezkedni még a képzett és fiatal munkaerőnek is. Egy, ma is az IBM-nél dolgozó férfi szerint még reménytelenebb az idősebb munkatársak helyzete: "A nyáron utcára került negyvenes kollégámat néhány hónap alatt tizennyolc helyen utasították vissza az életkora miatt." Hogy a harmincöt évesnél idősebb dolgozók közül sem a fizikai alkalmazottak, sem az irodai dolgozók nincsenek irigylésre méltó helyzetben, arra jó példa azé a negyvenes, kétgyermekes családanyáé, aki férjével együtt hat éve dolgozik a vállalatnál, és akinek a családjában most egyszerre két, ráadásul negyven fölötti kereső veszítette el állását. Nem ritka az sem, hogy egy család két generációjának tagjai lesznek munkanélküliek január elsejétől.
Az IBM fehérvári üzemét lapunk a péntek esti műszakváltáskor kereste fel. A dolgozók, bár néhány megkérdezett szerint kezdenek magukhoz térni a "gyomorszájon vágás" okozta megrázkódtatásból, természetesen az előző napok eseményeit tárgyalták. Érezhető volt a fiatal és az idősebb alkalmazottak reakciója közötti különbség: az elkészült termékek tesztelésével foglalkozó részleg két fiatal munkatársa szerint "még mindig jobb a helyzet Fejér megyében, mint Észak-Magyarországon", bár az IBM helyére telepítendő multinacionális cég érkezésével kapcsolatban nem túl derűlátóak: "Ennek a cirkusznak az a tanulsága, hogy a multik zsebre vágják a kedvezményeket, aztán az első adandó alkalommal elhúznak innen" - kommentálta a történteket egyikük, aki attól tart, hogy az IBM helyét esetleg betöltő óriás is hasonlóképpen járhat el. A fiatalok mindenesetre abban bíznak, hogy ha kevésbé kedvező bérezés mellett is, de képzettségük révén viszonylag hamar el tudnak helyezkedni. Nem ilyen derűlátó az az ötvenes, a gyártósoron dolgozó munkatárs, aki most úgy véli: neki ebben az életben aligha lesz már állása.
És most?
Székesfehérvár jó egy évtizeddel ezelőtt már megtapasztalhatta, hogy milyen válságban lévő ipari központnak lenni. 1991-92-ben az Ikarus, a Könnyűfémmű és a Videoton összeomlása időszakában a város huszonhétezres munkanélküliségével egyrészt hazánk egyik legnagyobb ipari válságövezetévé vált, másrészt viszont a felszabadult munkaerő és a város kedvező földrajzi elhelyezkedése (az M7-es mellett, Budapest és a Balaton közelében) következtében a megtelepedő multinacionális cégek kedvelt célállomása lett. Az elmúlt két évben azonban kiderült: a befektetői érdeklődésnek is vannak határai.
Az IBM-ben dolgozó 3700 ember közül a gyártósoron dolgozó betanított munkások vannak a legnehezebb helyzetben. A 3300 munkás mintegy felét a vállalat a Videoton Mechatronika Kft.-től kölcsönözte, közülük azonban a Videoton Holding - az AlbaMag helyi internetes újság értesülése szerint - mindössze 50-100 főt tud visszavenni. A betanított munkások elhelyezkedését nehezíti, hogy nem az IBM az első nagybefektető, amely az elmúlt években elhagyta Fejér megyét: tavaly a brit tulajdonba került német Mannesmann másfél ezer embert szélnek eresztve Kínába költöztette sárbogárdi üzemét, ezzel egy időben pedig az IBM is megkezdte dolgozói fokozatos elbocsátását.
A Fejér Megyei Munkaügyi Központ (FMMK) tájékoztatása szerint jelenleg két és fél ezer üres álláshely van a megyében, a múlt héten pedig Csizmár Gábor munkaügyi államtitkár Warvasovszky Tihamér fehérvári polgármesterrel közösen tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy egyelőre meg nem nevezett multinacionális befektetők további négy-ezer fő foglalkoztatására tettek ajánlatot. Érdeklődésünkre Horváth Ferenc, az FMMK által az IBM területén létesített munkaügyi kirendeltség vezetője elmondta: a munkaügyi központ várja az ajánlatok írásbeli megerősítését, és azt, hogy az IBM-től megkapja a dolgozók képzettségéről szóló listát. A két adatsor összevetését követően megpróbálnak lehetőleg minden munkavállalónak megfelelő állás-ajánlatot közvetíteni. A hírek szerint eddig két multinacionális cég, a Philips és a Samsung tett konkrét, több száz főnek munkát ígérő állásajánlatot.
Kérdés, hogy sikerül-e új befektetőt csábítani az IBM 2003. június 30-án megüresedő csarnokaiba. A Videoton Holding tulajdonában lévő területre a hírek szerint van már érdeklődő, azt viszont nem tudni, hogy az új bérlő az elbocsátottak mekkora részére tart igényt, illetve hogy esetleges beköltözését követően mikor indulhat újra a termelés az üzemben.
Gavra Gábor
Mennek-e még?
"Az IBM több szempontból is speciális helyzetbe került az elmúlt években" - mondta a Narancsnak Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Rt. munkatársa. A vállalatot egyrészt sújtotta a tevékenységi területén világszerte tapasztalható visszaesés, másrészt az IBM Magyarországon is különleges stratégiát követett: a cég itteni tevékenységéhez gyakorlatilag nem vette igénybe hazai vagy térségbeli beszállítók szolgáltatásait, a foglalkoztatott munkaerő jelentős részét is kölcsönözte, ráadásul a termelésben könnyen mobilizálható, bármikor leszerelhető infrastruktúrát használt. "Ebből a szempontból nem váratlan a cég távozása hazánkból" - közölte a szakember, hozzátéve: nem európai uniós befektetőként az IBM egyike azon nagyvállalatoknak, melyeket rendkívül érzékenyen érint hazánk uniós csatlakozásának néhány következménye.
A zömmel távol-keleti beszállítóktól importáló és termékeit a világ minden pontjára exportáló amerikai befektetőt a magyar EU-csatlakozás nyomán bekövetkező változások közül elsősorban a vámszabad területek és a nagybefektetői adókedvezmények megszűnése sújthatja. "Úgy tűnik, az unió nagyon szigorúan veszi a versenyszabályozást" - fogalmazott Antalóczy Katalin. Ennek szerinte részben az az oka, hogy Brüszszel a csatlakozási tárgyalások során követett tárgyalási stratégiával kíván példát mutatni az EU jelenlegi tagállamainak, melyekben ugyancsak elhúzódó perekhez vezetett a versenyszabályok megsértése.
Szerinte a jelenlegi helyzet kialakulásában komoly szerepet játszott az Orbán-kormány elhibázott tárgyalási stratégiája. Az előző kabinet még csak tárgyalni sem volt hajlandó Brüsszellel a nagybefektetők számára biztosított adókedvezményekről, kijelentve, hogy azokat 2011-ig mindenképpen fenn szándékozik tartani. Antalóczy szerint ezzel elúszott annak lehetősége, hogy kompromisszum jöhessen létre Budapest és Brüsszel között, például új kedvezmények biztosításának mellőzése fejében a már létező kedvezmények 2011-ig történő fenntartása érdekében. "Bár Magyarországon 2003-tól nem adhatók nagybefektetői adókedvezmények, az unió az elmúlt két évben a szerzett jogok tekintetében is bekeményített." Pesszimista prognózisok szerint az EU hajthatatlansága és az elmúlt évek elhibázott magyar tárgyalási stratégiája miatt komoly külkereskedelmi és foglalkoztatási problémák alakulhatnak ki hazánkban. "Két-három ilyen nagyságrendű vállalat kivonulása a makromutatók érzékelhető romlásához is vezethet" - közölte lapunkkal a Pénzügykutató munkatársa, aki szerint különösen aggasztó, hogy a zömmel olcsó és képzetlen munkaerőt foglalkoztató vállalatok mellett nem jelentek meg hazánkban kutatásfejlesztéssel foglalkozó, minőségi munkaerőre igényt tartó cégek. Ennek okát Antalóczy a magyarországi szakképzés és felsőoktatás válságában látja. "Az oktatási rendszer képtelen volt alkalmazkodni a megváltozott helyzethez" - fejtegette. Úgy látja, a tizenkét éves lemaradás behozásához legalább fél évtizedre lenne szükség. Ha ez idő alatt a jelenlegi multinacionális befektetők közül több elhagyná Magyarországot, alig lenne remény arra, hogy más, immár minőségi munkaerőre igényt tartó beruházó vegye át helyüket.
Az elmúlt két évtizedben világszerte liberalizált tőkepiacokon a kiéleződött befektetésösztönzési verseny megköveteli, hogy hazánk minél kedvezőbb környezetet teremtsen a nagyberuházók számára. A nagybefektetői adókedvezmények közeli megszűnése miatt Antalóczy szerint a képzési rendszer intenzív reformjával, a társasági adó és a társadalombiztosítási járulékok mértékének csökkentésével, továbbá az infrastruktúrának az elmúlt években akadozó fejlesztésével tehetné vonzóbbá a kormányzat hazánkat a befektetők szemében. "Offenzív befektetésösztönzésre, a fenti változások reklámozására, egyfajta, az elmúlt évekbelire természetesen semmiben nem emlékeztető országimázs-építésre van szükség" - mondta Antalóczy Katalin.
Az IBM megszűnésre ítélt üzeme volt a régió egyetlen olyan vállalkozása, amely - az időközben közhasznú társasággá (kht.) alakult Móri Cívis Egyesülettel együttműködve - megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatott (1998 decemberétől). Bár az eredeti megállapodás kétszáz fős keretszámot irányzott elő, a cég a pénzügyi nehézségek miatt végül százhúsz hátrányos helyzetű személyt alkalmazott. A megváltozott munkaképességűek létszáma 2001 végén érte el a csúcsot. Ma már csak körülbelül negyvenen dolgoznak közülük az IBM-nél.
Arany László, a Móri Cívis Kht. vezetője a Narancsnak elmondta: az IBM elismerésre méltón járt el e téren, hiszen a megváltozott munkaképességűek integrált foglalkoztatása a legmagasabb nyugati elvárásoknak is megfelelt Székesfehérváron. A cég és a kht. közötti "példaszerű együttműködés" egyelőre sajnos nem szolgált példával a megye más munkaadói számára, így valószínű, hogy a jelenleg az IBM-ben dolgozó, illetve a kht. által más keretek között (az IBM-szerződés révén befolyt bevételből) foglalkoztatott mintegy száznegyven ember hosszú időre munka nélkül marad. A Móri Cívis Kht. mindenesetre várja olyan vállalkozások jelentkezését, amelyek készek lennének együttműködni a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásában.
