Az Európai Unió idén decemberben, Koppenhágában mondja ki majd a végső szót a bővítésről. (Azután már tényleg csak egy, végső rovancs lesz 2003 vége felé, a csatlakozási szerződés 2004 elejére tervezett aláírása előtt.) Bár nehéz elképzelni, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása léket kap, a legnehezebb tárgyalások még hátravannak: a kényes mezőgazdasági és versenyjogi fejezetek lezárása. A belpolitikai küzdőtéren is nagy menetek várhatóak a kormány és a Fidesz között.
Kovács László: Ezek döntően a költségvetéssel függnek össze, ide értve a mezőgazdasági támogatások nagyon kényes területét és a befizetési kötelezettségünk, valamint az uniótól kapott pénzügyi támogatások ütemezésének kérdését. Az Európai Parlamentben biztosított helyek számáról is ebben az utolsó szakaszban születik majd meg a végső döntés. Ezekben a kérdésekben az unió az elmúlt napokban fogalmazta meg tárgyalási álláspontját. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a feltételek nem a tárgyalások végeredményei, hanem a nyitó ajánlatok. A most következő időszakban lesz arra is lehetőségünk, hogy a kérdéseinket feltegyük az uniónak, és tisztázzunk néhány, első hallásra nem egyértelmű megfogalmazást.
MN: Milyen új elemeket tartalmazott a múlt pénteki brüsszeli csúcson kialakított közös álláspont?
KL: Jó hír, hogy a csúcson megértést mutattak Magyarország azon, nyomatékosan hangoztatott igénye iránt, hogy a csatlakozást követően egyetlen pillanatig se legyünk nettó befizetők, vagyis a befizetési kötelezettségeinknek nem szabad meghaladnia az uniótól kapott támogatásokat. Ám ennél többet akarunk. Azt, hogy ne csak nullszaldósak legyünk, de rögtön az első években profitáljunk is a belépésből. Kedvező fordulat továbbá, hogy az új tagországok Európai Parlamentbe delegálandó képviselőinek létszáma ügyében enyhülni látszik az uniós álláspont. Nizzában méltánytalan döntés született, amely értelmében hazánk és Csehország mindössze húsz helyet kapna a testületben. A hasonló vagy valamivel még kevesebb lélekszámú tagállamok valamennyien huszonkét képviselői hellyel rendelkeznek. Mi azt szeretnénk, ha a biztosított helyek száma arányban állna az ország lakosságáéval. Korábban az unió erről hallani sem akart, most nyitottnak tűnnek a tárgyalásokra.
MN: Brüsszel kedvezően foglalt állást a mezőgazdasági támogatások kérdésében is.
KL: A német-francia megegyezés alapján az unió csúcsértekezlete úgy döntött, hogy a közös agrárpolitika reformját nem kezdik el a most esedékes bővítések előtt, tehát ez nem fogja késleltetni a csatlakozásunkat. A másik jó hír ezzel kapcsolatban, hogy hivatalossá vált az eddig csupán többségi, de nem egyeduralkodó, közös álláspont, amely kimondja: az új tagállamoknak is részesülniük kell az agrártámogatások rendszeréből. Rossz hír ugyanakkor, hogy ez a támogatás meglehetősen szűkmarkú, a jelenlegi tagállamok gazdáinak kifizetett összeg mindöszsze egynegyede. Ez a szint a mostani ajánlat szerint egy igen hoszszú, tízéves átmeneti időszak után érné el a 100 százalékot. Ezt mi mindenképpen le kívánjuk rövidíteni. Az ideális megoldás szerintünk az lenne, ha ez az időszak 2007. január elsejéig véget érne, hiszen akkor az unióban egy új pénzügyi ciklus kezdődik. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor azt már a jelenlegi tagállamokkal azonos versenyhelyzetben kezdhetnénk el.
MN: Pontosan milyen támogatásokról van itt szó?
KL: Többféle forma létezik, de ami igazán a viták tárgyát képezi, az a közvetlenül a gazdáknak, egyéni, családi vagy társas vállalkozásoknak folyósítandó támogatások kérdése. Ezek a kifizetések nem mennek át a költségvetésen, amikor tehát a magyar kormány ezen feltételek javítása érdekében lép fel, nem a költségvetési többletbevételek reményében teszi ezt, hanem a mezőgazdasági termelők érdekeit képviseli.
MN: Nyilván vannak olyan tételek is, amelyek átfolynak a költségvetésen. Az intézményrendszer készen áll ezeknek a pénzeknek a fogadására?
KL: Az előző kormány egyik legnagyobb mulasztása éppen az volt, hogy a különböző támogatások fogadására nem épített ki megfelelő apparátust. Ezt haladéktalanul pótolni kell.
MN: A versenyjogi fejezetet sem zártuk még le. Az unió ragaszkodik a multiknak nyújtott adókedvezmények eltörléséhez.
KL: Nehéz helyzetben vagyunk, mert két gyökeresen különböző elvárásnak kellene egyszerre megfelelnünk. Az unió egyrészről azt követeli, hogy ne tartsuk fenn a multinacionális cégeknek korábban nyújtott támogatásokat, utóbbiak viszont azzal fenyegetőznek, hogy ha megvonjuk ezeket, kivonulnak az országból. Az unió ráadásul elvárná, hogy e feltételeket visszamenőleg módosítsuk, ami súlyosan sértené a jogbiztonság elvét. Jelenleg is tárgyalunk mind az unióval, mind a multinacionális vállalatokkal, hogy sikerüljön megtalálnunk az arany középutat. Természetesen ezeken az egyezkedéseken az uniós csatlakozásé az egyértelmű prioritás.
MN: A Gyáriparosok Országos Szövetsége a minap avval a javaslattal állt elő, hogy csökkentsék le a társasági adót 12 százalékra - mindenkinek.
KL: Ez is egy lehetőség.
MN: Emellett számos szférában - az energiaszolgáltatásban, a távközlésben - még létező monopóliumokat kellene megszüntetni. Mikor fog ezekhez hozzányúlni az Országgyűlés?
KL: Ezen a téren nem lesznek problémák. Valóban nagyon sok törvényt kell még a parlamentnek módosítania, de meg fogjuk tenni.
MN: December végéig aligha jut erre idő.
KL: A csatlakozási tárgyalások végéig csak vállalást kell tennünk arra, hogy mikorra alakítjuk ki ezeket a szabályozásokat. Ez a jövő év törvényalkotásának lesz a feladata.
MN: Mennyire követi figyelemmel az unió a már harmonizált jogszabályok utóéletét, vagyis azt, hogy be is tartják-e őket?
KL: Egyáltalán nem nehéz ellenőrizni, hogy valóban a működő jogrendszer részévé vált-e az adott törvény, hogy megszülettek-e a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek, és létrejöttek-e azok a hivatalok, amelyek hivatottak ezeket a szabályokat alkalmazni.
MN: A csatlakozáshoz módosítani kell az alkotmányt is. A módosítások tervezetének négypárti vitája két hete meghiúsult. Hogy állnak az egyeztetések ez ügyben az ellenzékkel?
KL: Az első kísérletünk valóban zátonyra futott, mert az ellenzéki pártok nem kapták meg időben a tervezet szövegét. Elismerem, ez hiba volt, bár nem a külügyminisztériumé. De azóta már volt egy egyeztetés, és ezen a héten ismét le fog ülni a négy parlamenti párt.
MN: A Fidesz, illetve Orbán Viktor egyszer már elmondta, milyen feltételekkel adja a támogatását az alkotmány módosításához.
KL: Orbán Viktor eredeti feltételei egyrészt nehezen kvantifikálhatóak, másrészt pedig nincsenek kapcsolatban az unióba való belépéssel. Az az igény például, hogy a csatlakozást követően a versenyszférában ne legyen kisebb a bérnövekedés évi 3 százaléknál, konkrét számot tartalmaz ugyan, de nem éppen etikus követelés. A Fidesz kormányzása alatt volt olyan év, amikor a gazdaság több mint 5 százalékkal nőtt, a bérek viszont kevesebb mint 2 százalékkal. Különös, hogy Orbán Viktornak éppen most lett fontos ez a cél. Azóta viszont született egy négypárti megállapodás, amelyben a Fidesz visszakozni látszik Orbán feltételeitől. Ez a dokumentum már általánosabban fogalmaz, és azt mondja, a csatlakozásnak együtt kell járnia az állampolgárok életszínvonalának növekedésével. Ezt mi készséggel elfogadjuk, bár ez nem annyira feltétele, mint inkább következménye lesz a csatlakozásnak. Jellemző egyébként, hogy míg ezt a közös nyilatkozatot én a tévékamerák előtt írtam alá, addig a jobboldali pártok zárt ajtók mögött, szinte titokban. Ez persze az irat érvényességén mit sem változtat. A retorika szintjén a Fidesz hol rugalmasnak, hol pedig kérlelhetetlennek mutatkozik Orbán Viktor feltételeivel kapcsolatban. Nehezen tudom értelmezni ezt a kettősséget: egyszer radikálisok, máskor pedig kompromisszumkészek. A Fidesz csatlakozási politikája szerintem nem egy átgondolt stratégia egyik eleme, sokkal inkább utal a párt parlamenti frakciójának tagjai és a vezető elit, elsősorban Orbán Viktor közötti ellentétekre.
MN: A Fidesz-frakció viszont megteheti, hogy a 2003-as költségvetés vitájához különféle igényeket mellékeljen. Ön azonban eléjük vágott, és az előre hozott választás lehetőségét villantotta fel. Napirenden van még a kérdés?
KL: Fontos hangsúlyoznom, hogy ezt egy újságírói kérdésre válaszolva mondtam, tehát nem én vetettem fel. De valóban úgy fogalmaztam, ha minden kötél szakad, akár egy előre hozott választást is elképzelhetőnek tartok. Meggyőződésem, hogy ha a választók számára úgy merülne fel a kérdés, hogy kimaradjunk a bővítésből vagy csatlakozzunk az Európai Unióhoz, és tudatosítanánk az emberekben, hogy az ehhez elengedhetetlen alkotmánymódosításhoz a parlamenti helyek kétharmada szükséges, még jobb eredményeket érnénk el, mint az önkormányzati választásokon. A közvélemény-kutatások szerint az ország lakóinak kétharmada, egyes mérések szerint 80 százaléka támogatja a csatlakozást. Erre alapozva úgy vélem, a Fidesz egy ilyen helyzetben legfeljebb 20 százalék körüli eredményt tudna elérni.
MN: Mit szólt a miniszterelnök ehhez a nyilatkozatához?
KL: Teljes mértékben egyetértett velem.
MN: És a kormány?
KL: A kormány nem tárgyalta a kérdést.
MN: Hol van az a pont, ahol azt mondanák: eddig és ne tovább, új választásokat kell kiírni?
KL: Amikor a Fidesz olyan feltételeket szab, amelyeket már nem tudunk elfogadni. Ha azt mondanák például, hogy csak akkor szavazzák meg az alkotmánymódosítást, ha kapnak három miniszteri tárcát, az például ilyen helyzet lenne. Ésszerű kompromisszumokra készek vagyunk, de meg kell húzni azt a határt, aminél tovább már nem engedhetünk. Ugyanakkor nem szeretek vészforgatókönyvekben gondolkodni. Úgy vélem, az embereknek elegük van a politikai indulatokból, és senki nem kíván egy újabb, a tavaszihoz hasonló, három hónapos kampányidőszakot. Bízom tehát abban, hogy a Fidesz jobb belátásra tér.
MN: A tapasztalat azt mutatja, hogy az uniós csatlakozás utáni egy-másfél évben a frissen belépett országok lakóin a csalódottság lesz úrrá. Ha előre hozott választások lennének, és az MSZP nyerne, egy évvel meghosszabbodna a ciklusa, és talán éppen ezen az egy éven múlna az, hogy milyen esélyekkel fut neki a 2007-es választásoknak. Ezt a szempontot is figyelembe vették?
KL: ´szintén szólva ez eszembe sem jutott. Azzal viszont vitatkoznék, hogy a csatlakozást követő egy-másfél évben törvényszerű, hogy romoljon az életszínvonal és a közhangulat egy éppen belépett országban. Akik ilyen megállapításra jutnak, azok általában a három legutóbb csatlakozott ország, vagyis Svédország, Finnország és Ausztria esetére gondolnak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy mindhárom ország nettó befizető az unióban. Az unió ugyanis úgy működik, hogy minden, az átlagosnál gazdagabb ország többet fizet be, mint amennyit kap, aki pedig szegényebb, az többet kap, mint amennyit befizet. Magyarország természetesen ez utóbbi kategóriába tartozik. Hiszem tehát, hogy az ország gazdasági fej-lődése a belépés után rögtön meg fog gyorsulni, és bár lesznek, akik kevésbé vagy átmenetileg egyáltalán nem részesülnek az előnyökből, ez törpe kisebbség lesz csupán. Biztos vagyok benne, hogy a mérleg összességében pozitív lesz, tömeges mértékű kiábrándulással tehát nem számolok. Nem vezettek ilyen megfontolások, amikor az előre hozott választások lehetőségéről beszéltem, csak a Fidesz értésére kívántam adni, hogy nem hagyjuk zsarolni magunkat.
MN: Ön szerint ez sikerült?
KL: Azt hiszem, igen. Áder János például első dühében úgy reagált, hogy elvesztettem az eszemet.
MN: Azt is mondta a Fidesz, hogy állnak elébe egy előre hozott választásnak.
KL: Később valóban mondták ezt is, mást nem is mondhattak. Egy hét múlva aztán láthattuk az önkormányzati választásokon, hogy milyen eredménnyel állnának elébe.
Bugyinszki György
