A legnagyobb szakszervezeti tömörülés ugyanis csak 2002-ben tart kongresszust, vagyis akkor lesz lehetőség új vezetőség választására. Igaz, kellő számú tag kezdeményezésére összeránthatnak egy rendkívüli kongresszust, ám ennek esélye csekély. A Postabank VIP-listáján szereplő Sándor László MSZOSZ-elnök a múlt héten rögvest össze is hívott egy rendkívüli elnökségi ülést, hogy megbeszélhessék a hogyan továbbot. Ugyanúgy, mint eddig, sütötték ki ezen az elnökök. És ami ennél is lényegesebb, ugyanazokkal a pofákkal. Sándor maradhat a helyén, és maradhat Paszternák is (igaz, ő felajánlotta lemondását, de ezt azonnal visszadobták). Állítólag Sándor maga kérte az elnökséget: halasszák el szeptemberig azt a felszólítást, mely szerint az elnök merő jó szándékból és saját akaratából bizalmi szavazást kezdeményez önmaga ellen. Kérését meghallgatták. Szeptemberre pedig várhatóan elcsendesedik a vihar.
Erőszakolt
magyarázkodás
Pedig Sándor László távozását egyre többen sürgetik. Először csak Sáling József szocialista képviselő, az MSZOSZ másik alelnöke követelte a nyilvánosság előtt is a Sándor-Paszternák tandem távozását. Ennek előzménye az volt, hogy tavaly decemberben a szakszervezeti tagság egy része is úgy gondolta: az elnök számára is egészséges lehet néhány évenként munkahelyet változtatni. Azóta az elnökségen belüli erőviszonyok nem változtak lényegesen, ám néhányan most mégis úgy gondolhatták, a VIP-hitel meg a balatonlellei szakszervezeti ingatlanprivatizáció ügyét kihasználva, elütik Sándor és Paszternák utolsó óráját.
Sáling társául Kapuvári József - a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének vezetője - szegődött, ők akarják kierőszakolni a kompromittálódott vezetők leváltását. Kapuvári Nagy Sándort ajánlotta példaképül az MSZOSZ-elnöknek, sőt bátran meg is mondta a frankót: "Sándor nem felel meg az ideális szakszervezeti vezetővel szembeni elvárásoknak." Kapuvári ugyan nem országgyűlési képviselő, kijelentésének mégis nagy feneket kerítettek a szakszervezetiek. Ahogy Sáling - akinek Magyar Hírlap-os nyilatkozata ("Ilyen teherrel Paszternák nem lehet többé az MSZP és a szakszervezetek együttműködésének kulcsfigurája") lökte meg kicsit a változtatást akaró szakszervezetiseket - azon beszólásának is, miszerint Sándor személye akadályozza az MSZOSZ megújulását. A páros ezután trióvá bővült, csatlakozott hozzájuk ugyanis Pados Ferenc, a Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke is, és könnyen lehet, lesznek még néhányan. De már hárman is elég hangosak ahhoz, hogy kényszeredett magyarázkodásra késztessék az igencsak meggyengült bázisú MSZOSZ-vezérkart, amely ki is nyögött magából egy olyan nyilatkozatot, mely szerint a 42 tagszervezet kiáll az elnökség mellett, csak vannak, akik hangoskodnak. Szerencsére kevesen.
Sándort tehát a dolgok jelenlegi állása szerint a szakszervezetek aligha fogják kibillenteni pozíciójából.
Kérdés, mit szól mindehhez a szocialista párt.
Selyemzsinór
poste restante
Az MSZP-ben szintén Nagy Sándor lett a mérce. Több frakciótag is azt nyilatkozta, hogy a frakcióvezető-helyettes két hónappal ezelőtti lemondása példaként szolgálhatna a gyanúba keveredett, illetve konkrétan csínytevésen kapott szocialista szakszervezeti vezetők számára is. Magyarul: mondjanak le ők is. Arra, hogy már nemcsak egyes szakszervezeti ágazati vezetők, de a szocialista képviselőcsoport tagjai is változást kívánnak a magyar szakszervezeti mozgalom vezetésében, a fürge és megújításra minden testhelyzetben kész Molnár Gyula, az MSZP alelnöke szolgáltatott bizonyítékot. Molnár a múlt héten többször is kijelentette: a szocialisták abban érdekeltek, hogy hatékonyabban működjenek a szakszervezetek. Nyilván a szociknak sem mindegy, mi történik az MSZOSZ-ben, hiszen saját kádereik kavarnak botrányokat, ami mégiscsak tarthatatlan. A konföderáció irányításának visszaszerzéséhez viszont az MSZP-nek lépnie kell. És ha frakción belül sokaknak szúrja is a szemét a szakszervezeti lobbi, Sándor László - ellentétben Paszternákkal - egyelőre túl nagy falat ahhoz, hogy vele kezdjenek példát statuálni, ráadásul jó néhányan akadnak a képviselőcsoportban, akik inkább kiállnak régi elvtársaik mellett, akár azon az áron is, hogy olvadni kezd a szakszervezeti bázis.
A munkásoknak - de legalábbis a vezetőiknek - ugyanis kezd elegük lenni a mostani vezetésből, annak ellenére, hogy a tavaly decemberi kongresszus megerősítette őket pozícióikban. A legnagyobb szakszervezeti szövetség az elmúlt egy évben nem tudta markánsan képviselni a munkások érdekét, amit többen Sándor Lászlónak rónak fel. A munkavállalói oldal többször maradt alul a kormányzattal és a munkaadói oldallal folytatott egyeztetéseken, olyannyira, hogy végül nem tudott ellenállni az Orbán-kormány lendületének, amely viszonylag gyorsan felszámolta az Érdekegyeztető Tanácsot. Lett helyette más (a Gazdasági), ám ez már nem ugyanaz. Nagy Sándor VIP-hitele pedig még inkább padlóra küldte a szakszervezeti lobbit. Ennek ellenére van olyan szocialista képviselő, aki szerint nem rajzolódhatnak át a frakción belüli erőviszonyok az MSZOSZ-en belüli reformigény miatt, ugyanis Nagy Sándor lemondásával éppen hogy megerősödött a szakszervezeti vonal.
A bűnhődés esélyei
Múlt hétfőn a frakció ügyvezető elnöksége mindenesetre meghallgatta Paszternákot balatoni ingatlanvásárlásának körülményeiről, és rögvest etikai bizottság elé is utalta ügyét, amely szeptember közepén majd javaslatot tehet a képviselő sorsára. Ha - akárcsak a Vasas Szakszervezet elnöksége - ők is úgy gondolják majd, hogy korrekt volt Paszternák eljárása, a képviselő még jól is jöhet ki az ügyből, és tényleg megerősödhet az MSZOSZ-lobbi, hiszen, lám, lám, csupa feddhetetlen emberből áll. (Sándor László a Postabanktól kapott VIP-hitelét azzal magyarázta, hogy a Postabank felügyelőbizottságának tagjaként - kvázi alkalmazottként - járt neki némi alacsony kamatozású hitel, tehát korrekt volt minden. Ez nem valami jó duma, de őrzi a tisztesség látszatát - mármint a szakszervezeti tömörülés vezetésében, és ez a lényeg.)
Ha viszont az etikai bizottság mégis megrója Paszternákot, a frakció előtt széles pálya nyílik. Lehet enyhe a büntetés, és az üdülőtulajdonos megúszhatja verbáldádával. De javasolhatja a bizottság azt is, hogy a képviselőcsoport hívja vissza párttisztségeiből Paszternákot - ami vagy megtörténik, vagy nem. Súlyosabb esetben azt ajánlhatják, hogy zárják ki a frakcióból a megtévedt privatizatőrt, vagy hogy adja vissza mandátumát: csereszabatos az úgyis, van elég jelentkező a helyére. Ha ez utóbbi három megoldás valamelyike lesz a befutó, parázhat Sándor László is, meg az összes többi MSZOSZ-es padre, hiszen Paszternák szelleme úgy lebeg ezentúl mozgalmi munkájuk körül, mint a Jóistené a vizeken.
Vagy mint egy vödör beton, harminc centivel a fejük felett.
Varga Gergely
Üdülőövezet
Nem elég szakszervezeti vezetőnek lenni, annak is kell látszani - tudatta közleményében az APEH Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) a hét végén. Hogy mit jelent a mondat, és hogy jön a képbe az APÜSZ, nem tudjuk. Az viszont tény, hogy Paszternák László, a Vasas Szakszervezetek Szövetségének elnöke három évvel ezelőtt megvásárolta a szövetség balatonlellei üdülőjének egy részét, majd eldózeroltatta a telken lévő faházakat (akinek kellett, vihetett belőlük), és a szomszéddal közösen felépített egy ötszáz négyzetméteres panziót.
A Vasas Szakszervezet 1996-ban hirdette meg eladásra lellei üdülőjének egy részét. Nem nyilvánosan, hiszen gondolt a szegény vasmunkások nehéz szociális helyzetére is. Ha bárki vásárolhatott volna, ők kimaradtak volna a jóból, és egy szakszervezetnél az ilyesmi szóba sem jöhet. Úgyhogy 118 ember volt jogosult vásárolni a több mint kétezer négyzetméteres ingatlanból. Hogy véletlenül négy vezető beosztású munkatársé lett az egész, arról a rossz gazdasági helyzet tehet: az egyszerű alkalmazottaknak nem volt elég pénzük, elvégre 12 600 forintot kellett volna fizetni egy négyszögölért, és erre csak a főnököknek telik. Rosszmájú újságírók azt írták, hogy a valódi ok ennél sokkal prózaibb volt: a szakszervezeti dolgozók nem tudtak semmiről. Ezeket az állításokat cáfolták meg a szakszervezet elnökségének ülésén, ahol is elmondták: ők a hírközlés legbiztosabb módját választották, a személyes tájékoztatást. A szakszervezeti bizalmikra bízták a 118 vásárlásra jogosult dolgozó értesítését. Szabad volt a vásár, csak éppen nem jelentkeztek elegen. Paszternák is csak akkor jelentette be szándékát, miután meggyőződött arról, hogy csak hárman jelentkeztek be határidőig. Ezt így volt korrekt.
"Megtehettem volna, hogy egy cég neve mögé rejtőzve veszem meg az ingatlant, ám én úgy gondoltam, saját nevemen jelentkezem, úgy a tisztességes" - mondta Paszternák a Vasas Szakszervezet múlt heti elnökségi ülése után, és ekkor a tisztességet szinte vágni lehetett a levegőben.
Paszternák beszámolója olyannyira meghatotta a Vasas-elnökséget, hogy egyhangúan utasították el lemondását, csak egyetlen küldött erősködött, őt meg leszerelték, úgyhogy a végén ő is rábólintott a szakszervezeti állásfoglalásra. Paszternák tisztára mosta magát. Legalábbis saját emberei előtt.
Meg az MSZOSZ elnöksége előtt is. Ahol bevallotta, "mai eszével" már nem vásárolná meg a telket, de három évvel ezelőtt kisebb volt a veszélyérzete. Ezt értse mindenki, ahogy akarja. Elvégre barátok között mondta.
- vg -
