Hétmilliárd. Ennyi ment el az elmúlt években oktatási integrációs célokra. Hogy pontosan milyen eredménnyel, nem tudni. Tilos az etnikai hovatartozás nyilvántartása, az oktatási tárca pedig eleve hátrányos helyzetű gyerekek támogatásában gondolkodott. Azaz nincs adatunk arról, hogy hány cigány osztály szűnt meg, hány cigány iskolát számoltak fel, hány településen szűnt meg a szegregáció, és mi történik az integrált cigány gyerekekkel.
A magyar oktatási esélyegyenlőtlenség kérdése nem csak roma ügy: egy PISA-felmérés szerint Európában nálunk nyom legtöbbet a latban, hogy ki milyen családba születik. A romákat azonban a szociális hátrányokon túl kemény faji megkülönböztetés is éri. A 2003-as Kemény-kutatás szerint a teljes iskoláskorú népesség 15 százaléka roma (a romák gyerekvállalási hajlandósága azonban csökken). A rendszerváltástól a kétezres évekig meredeken emelkedett a külön cigány osztályok száma. Amíg '92-ben csak minden 12-13. roma tanuló járt roma többségű iskolába, addig 2000-ben már minden hatodik-hetedik. 2000-ben 770 homogén cigány osztály volt Magyarországon, és a roma iskolások több mint egyharmada cigány többségű osztályba járt. A roma gyerekek aránya 1230 osztályban meghaladta az ötven százalékot, 740-ben pedig a 75 százalékot.
A 2002-ben hivatalba lépett oktatási miniszter szívügyének tekintette a romák iskolai elkülönítésének felszámolását. Magyar Bálint törvényi változtatásokkal, pénzzel, erős jogosítványokkal felruházott miniszteri biztosi pozíció létrehozásával indított.
Mea culpa
Igaz, volt mit jóvátenni: korábbi, a Horn-kormány alatti minisztersége idején bevezetett felzárkóztató normatíva járult hozzá ahhoz, hogy rendszerszerűen és állami pénzből különítették el a roma gyerekeket. "Arról persze szó sem volt, hogy szegregálni kell; a rendszer magától kezdett így működni. Hiba volt, amit 2002-től azonnal korrigálni kezdtem" - gyakorolt önkritikát lapunknak Magyar Bálint.
A 2003-ban bevezetett integrációs normatíva alapelve épp az együttoktatás volt, valamint az, hogy az iskolának ne érje meg fogyatékossá nyilvánítani a gyereket. Az iskolarendszer ugyanis nemcsak különböző társadalmi helyzetű gyerekek között szemezget, de etnikailag is minősít: a szegény roma gyerekek szociokulturális hátrányait (nem ismeri a ceruzát, kisebb a szókincse) genetikailag determináltnak veszi, és gyakran bőrszín alapján küldi őket a - mára elfeledett szép kifejezéssel élve - gyogyóba.
A közoktatás terén tett lépések, például a buktatás feltételeinek szigorítása, a szöveges értékelés vagy az osztályzás megszüntetése könynyítettek a hátrányos helyzetű gyerekek helyzetén. A körzetesítéssel valamennyire korlátozták az iskolák azon jogát, hogy válogassanak a nekik tetsző gyerekek között: kötelező X arányban hátrányos helyzetű gyerekeket is fölvenni. Elvben. A gyakorlatban a legtöbb helyen az folyik, ami eddig. Jól hangzik az is, hogy tilos a hátrányos megkülönböztetés az oktatásban, csak épp szankciója nincs.
Magyar minisztersége alatt erős volt a píár: nemcsak a minisztériumon belüli munka, de a romák deszegregációja is hangsúlyosan jelent meg a közvélemény előtt. Mohácsi Viktória miniszteri biztosként rengeteget szerepelt a médiában; mostani utódjának, Borovszky Tímeának csak ritkábban osztanak lapot a minisztériumban. Hiller Istvánt egyébként sem igen hallottuk még romaügyben megnyilvánulni; bár inkább a hallgatás, mint egyes párttársainak cinikus rasszizmusa (lásd az MSZP oktatási tagozatának elnökét, aki tornázni meg rajzolni beengedné a cigányokat az osztályba, csak a fontos tárgyaknál húzzanak ki).
Hogyan fehérítsük ki a cigány gyereket?
A legfontosabb kérdés persze az: csökkent-e a szegregáció az elmúlt hat évben? Kevesebb-e a cigány iskola és C osztály Magyarországon? Jobb-e az integrált romáknak? Kevesebb (roma) tanulót nyilvánítanak-e fogyatékosnak ránézésre?
A választ senki sem tudja. Az elmúlt években a minisztérium nem nézette meg e mutatókat, a legutolsó kutatás 2004-ben volt. Havas Gábor és Liskó Ilona (egy évvel az integrációs normatíva bevezetése után) lehangoló következtetésekre jutott. Eszerint 2000 és 2004 között töretlenül haladt előre a szegregáció; a 770 cigány osztály 1200-ra duzzadt, az integrációs normatívát igénylők többsége már korábban is együtt oktatta a gyerekeket, az igazgatók szerint pedig az összeg úgyis eltűnik a gázszámla meg a takarító néni fizetése között. Vagyis: romák címén jól megtámogatták az iskolákat, legalábbis 2007 szeptemberéig: azóta már csak meghatározott dolgokra költhetik a pénzt az iskolák. A deszegregációs célú összegeket azért ma is egyszerű úgy felvenni, hogy közben a rendszert nem nehéz kijátszani. Csak néhány példa. Hogy integrált vagy szegregált-e az iskola vagy az osztály, az a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek arányából állapítható meg (cigányt ugye nem lát a rendszer, részben elfedve ezzel a problémát - lásd Cigánypénzek a rendszerváltás óta című keretes anyagunkat). Erről a jegyzőnek kell nyilatkoztatnia a szülőt (az iskolai végzettsége alapján). A jegyző azonban akkor kérdez, ha az érdeke úgy kívánja; de mert többnyire nem kívánja, a halmozottan hátrányos gyerekek csaknem fele eltűnt. Egy egész cigány iskolát is el lehet tüntetni azzal, ha a jegyző a szülők egyik felét nyilatkoztatja, a másikat meg nem. Vagy nézzük a fordítottját: cigánynak írjuk be a magyar gyereket, és máris kész az integrált osztály.
Bár a minisztérium nagy hangsúlyt fektetett a roma gyerekek indokolatlan fogyatékossá nyilvánításának elkerülésére, érdemi változás nem történt. 2002-ben Mohácsi Viktóriáék arra számítottak, hogy pár éven belül a felére esik vissza a fogyatékossá nyilvánított gyerekek aránya. Ám hiába indított "Utolsó padból" programot a tárca, hiába hívta fel milliószor a szakértői bizottságok figyelmét a problémára, az elmúlt években minimálisan csökkent az enyhe értelmi fogyatékosnak nyilvánított gyerekek aránya. Döbbenetesen nőtt viszont a diszlexia és egyéb részképesség-zavarral, valamint a tanulási nehézségekkel küzdők száma.
Szakértők egyre többet beszélnek arról: a tárca jó szándéka és pozitív lépései ellenére nem csökkent a szegregáció. Tavaly májusban az Oktatási Kerekasztal egy ülésén két, a témában neves kutató is felvetette, hogy meg kellene vizsgálni, miért voltak szinte "teljesen eredménytelenek" az esélyegyenlőtlenség csökkentésére irányuló törekvések. Az okok között felmerült a bevezetett programok értékelésének és a végrehajtás kontrolljának a hiánya, az oktatáspolitika liberalizmusa.
Liskó Ilona legfrissebb, 2007-es pedagóguskutatása további dolgokkal szembesít. Szerinte hiába a sok pénz, ha a fenntartó nem érdekelt a szegregált oktatásszervezési formák felszámolásában. Az elköltött források "mérsékelt sikert arattak: leginkább azokat az intézményeket érték el, amelyekben az integráció feltételei eleve adottak voltak", ezért a változások bár mérföldkövet jelentenek módszertani szempontból, az iskolai szegregációt nem bontják le.
Szomorú eredménye a Liskó-kutatásnak, hogy az iskolai kudarcokért a pedagógusok a roma környezetet okolták, minimális mértékben említve csak az iskola felelősségét. Az integrációs pedagógus-továbbképzés csak részben volt eredményes: míg előtte a pedagógusok egyharmada helyeselte az etnikai szegregációt, a képzés után csak egynegyedük. Alig változott viszont azon meggyőződésük, hogy nincs reális esély az integrált oktatás megvalósítására.
Nincs cigány, nincs lóvé
A számos negatív fejleményt még legalább két továbbival kell súlyosbítanunk: divattá vált a roma gyerekek magántanulóvá nyilvánítása, amely még csak nem is hivatalosan történik (hisz ha lepapírozná az iskola, pénztől esne el). Sok helyen egyszerűen csak hazaküldik a roma gyerekeket. És itt van még a középosztály ellenállását kifejező spontán szegregáció: az a tendencia, hogy a többségi szülők más településre, jobb iskolába viszik gyermekeiket. Beszélgetőpartnereink többsége szerint amíg nem szűnik meg a szabad iskolaválasztás - amely gyakran a szabad gyerekválogatással egyenlő -, addig csak toldozgatni-foldozgatni lehet a rendszert. Ráadásul a gyerekek közel húsz százaléka ma már nem önkormányzati, hanem alapítványi vagy egyházi iskolában tanul; miközben tehát az önkormányzatokon el lehet verni a port, az iskolarendszer egy szegmense (amely felszívja a helyi gyerek- és tanárelitet) érinthetetlenné vált. Márpedig ha a középosztálybeliek elviszik a gyermekeiket, egy idő után nem lesz kit és hová integrálni, az önkormányzati iskolák a szegények gyűjtőhelyévé válnak.
Valódi lökést adhat azonban az integrációnak, hogy a tárca romaügyi illetékesei rájöttek arra: a 2013-ig tartó uniós pénzek elosztásába beleszólhatnak. Míg az uniós pénzek első hullámának (NFT 1.) pályázatain jelentős forrásokhoz juthattak a szegregáló települések és fenntartók is (vagyis uniós pénzből támogattuk az apartheidet), addig az NFT 2. előkészítésénél már észbe kapott a szaktárca. "Aki uniós forrást igényel oktatási beruházásához, fejlesztéséhez, annak a településnek közoktatási esélyegyenlőségi helyzetelemzést és intézkedési tervet kell leadnia. Azaz: a településnek meg kell határoznia, hogy hogyan számolja fel szegregált iskoláját, hogyan keveri a gyerekeket" - mondta lapunknak Borovszky Tímea. Az OKM esélyegyenlőségi főigazgatója szerint az esélyegyenlőség és a deszegregáció így számon kérhető és utólag ellenőrizhető lesz. A minisztérium által kiképzett esélyegyenlőségi szakemberek dolga, hogy rábólintsanak a települési tervekre - enélkül nincs támogatás. Ha pedig egy település a pályázat kedvéért papírra veti, hogy felszámolja cigány iskoláját, de ezt nem teszi meg, pár év múlva visszafizettethetik vele az összeget.
Cigánypénzek a rendszerváltás óta
Tizenegy év alatt 120 milliárdot fordítottak a kormányok a romák helyzetének javítására - áll az Állami Számvevőszék (ÁSZ) egy még publikálatlan jelentésében. E becslés egy évre vetítve mindössze a GDP fél százalékát teszi ki. Ugyanakkor a források nagysága pontosan nem állapítható meg, mert a támogatási rendszer nem átlátható, "ilyen körülmények között nincs valódi tervezés és lehetetlen a szigorú számonkérés".
Nagy baj, hogy nem lehet számon tartani, ki a cigány, ráadásul az egyes tárcák eltérően állapítják meg célcsoportjukat - így lehetetlen mérhető követelményeket fölállítani. Az ÁSZ problematikusnak tartja, hogy a cigányság helyzetének javítását szolgáló finanszírozási rendszer sokcsatornás, áttekinthetetlen, és nem felel meg a korszerű, átlátható közpénzgazdálkodás követelményeinek. A komplex intézkedési tervek a tárcák szoros együttműködését igényelték volna, azok viszont eltérően értelmezték a feladatokat. "A kormányzati koordináció lényegében csődöt mondott" - írja az ÁSZ. Ezt pedig a kormányok "ráolvasással" (a tárcák együttműködésének elrendelésével) próbálták orvosolni.
Nem rosszabb a gádzsónak se
Jobban fejlődnek a roma tanulók azokban az iskolákban, ahol különösen nagy hangsúlyt fektetnek az integrációra, és nem teljesítenek rosszabbul a nem romák sem - ezt állapította meg Kézdi Gábor és Surányi Éva nemrég nyilvánosságra került kutatása. A szerzők hátrányos helyzetű gyerekek tanulását segítő integrált pedagógia szerint oktató, ún. bázisiskolát hasonlítottak össze nem integrálókkal. Eredményeik cáfolják azt az előítéletet, hogy az együttoktatás leronthatja a jobb státuszú gyerekek eredményeit. Kézdiék szerint a bázisiskolák tanulói valamivel jobban tanulnak, némileg jobb a szövegértésük, és nagyobb valószínűséggel tanulnak továbbérettségit adó középiskolában, mint a kontrolliskolába járó társaik. A szerzők ugyanakkor megjegyzik, hogy a program hatása mellett ez betudható annak is, hogy a programba bekerült iskolák feltehetően már korábban is jobban teljesítettek. A bázisiskolákban személyesebb a tanár-diák viszony, a tanulók önképe pozitívabb, a kooperatív csoportmunka főleg a romáknak és a hátrányos helyzetűeknek kedvez. (Egy másik, témába vágó - a romák iskolai integrációját vizsgáló - kutatásról lásd a Szalai Júlia szociológussal készült interjúnkat: "Nagy súlyú új történelmi fejlemény", Magyar Narancs, 2008. március 20.)
A cikk elkészültét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet Oknyomozó programja tette lehetővé. Az Oknyomozót a Trust for the Civil Society in Central and Eastern Europe szervezet támogatja. A cikk teljes verziója elérhető a www.oknyomozo.hu weboldalon.
