Tizenkettő előtt nyolc kocsi fékez a főutcán, mindegyikből négy-négy kigyúrt, jól öltözött roma férfi pattan ki, és siet be a kultúrral szemközti házba. Ildikó, a házigazda az egyedüli cigány az utcában, ezért hozzá nem is dobták be a Magyar Gárda-gyűlésre invitáló szórólapot. De jóban van a szomszédokkal, ezért azonnal értesült róla, hogy a szélsőjobb Szikszó Város Művelődési Házába szervez lakossági fórumot. A 6200 lelkes település húsz-harminc százaléka roma: sem ők, sem a Narancs által megkérdezett nem romák nem tudják, mit keres a gárda Szikszón. Galgagyörktől vagy Pátkától eltérően, ahol az elmúlt hónapokban jelentős riadalmat keltett a paramilitáris csoport megjelenése, itt egyetlen problémás roma család sincs, amely viselkedésével fölháborítaná a többségi lakosokat. Habár a gárda "megnövekedett cigánybűnözésről" beszél (amit a média később kritikátlanul átvesz), a rendőrség és a lakosok nem tudnak ilyenről. Néhány roma engedély nélkül dinnyét árul a hármas úton, és rontja a kereskedők bizniszét, de ezt kezeli a rendőrség. A helyi iskolában nincsenek cigány osztályok, a romák együtt tanulnak a nem romákkal. Munka nincs, de épp két üzem érkezik. Az ország leghátrányosabb régióiba sorolt térségben Szikszó a nyugalom szigete.
Egy a nemzet
Ezért aztán azt se tudni pontosan, ki hívta a gárdát, vajon a Jobbik Magyarországért Mozgalom, amelynek nemrég alakult meg a helyi szervezete, és a legutóbb megválasztott képviselő-testület nyolc fideszes tagját támogatta, vagy más - a hírek szerint az egyik fideszes alpolgármester keze is benne van a programban. Kivételes helyzet, hogy a polgármester, az MSZP-SZDSZ támogatásával megválasztott Füzesséri József a romák oldalán áll.
A gárda a művelődési ház előtt gyülekezne kettőkor, a rendezvényt ugyanis oda szánták, ám a polgármester visszavonta a kiadott engedélyt. Nem teljesen önszántából: a helyi cigány kisebbségi önkormányzat (ckö) július 14-ére rendkívüli ülést hívott össze, amelyre meghívták a polgármestert, a jegyzőt és a helyi rendőrparancsnokot is. Glonczi Elemér ckö-elnök mintegy kétszáz szikszói aláírását lobogtatta, akik tiltakoztak a gárda helyi jelenléte ellen. "Ahol megjelennek, ott rettegés van" - magyarázta az elnök a helyi prominenseknek, és azt kérte: a város ne adja oda közintézményét a szélsőjobbnak. A polgármester hosszasabb rábeszélés nélkül jelentette ki: nem örül a gárdának, felülbírálja döntését, és nem engedi be a kultúrba.
Vasárnap Ildikóék házában Gloncziék eligazítást tartanak az összegyűlt ckö-vezetőknek: higgadtság, nyugalom, méltóság. Közben újabb és újabb csoportok érkeznek; a miskolci vajda, Lakatos Attila legalább száz romát mozgósított, vele jönnek a legsúlyosabb arcok. Szétvarrt, kopasz, kigyúrt, napszemüveges, divatosan öltözött férfiak, sokan közülük középosztálybeli nácinak is elmennének. Lakatost nemcsak fehér kalapja, de öblös, tiszteletet parancsoló hangja is kiemeli a férfiak köréből. Nem csoda, hogy a később érkező média is főleg őt villogtatja, holott a helyi ckö-k is itt vannak, és a két egykori rivális, Kolompár Orbán és Horváth Aladár is hívott romákat. Szikszó város bezárkózott, a véletlenül az úton áthaladó autósok merev nyakkal hajtanak át a kétoldalt lehúzódó néhány száz fős tömegen. Újabb csapat érkezik, ezúttal a vézna szegényeké, akik behúzódnak a napszemüvegesek mellé; uzsorás és áldozata, gazdag cigány és csóró csávó együtt várja a milicistákat.
Közben Füzesséri polgármester és Kolompár Orbán sajtótájékoztatót tart az MTI-nek és a Narancsnak: a polgármester megdöbbent, nem érti, ez itt egy nyugodt város. Munka is lesz, egy szingapúri cég épp hetven helyet teremt. Kolompár rutinosan nyomja rá a névrokonra a mai napot: Orbán Viktor vizsgálja felül egyes polgármesterei, alpolgármesterei és képviselői kötődését. Viseljen felelősséget azért is, amit párttársai tesznek és nyilatkoznak.
A polgármesterrel kettesben járjuk be a helyszíneket, a templom előtti főtéren lesz végül a gárdista rendezvény, bár a szélsőjobb még csak szállingózik. Az encsi rendőrfőkapitány derűsen nézi őket. "Polgármester úr a hibás, hogy nem a kultúrban lesz. Oda a rendőrség azt engedne be, akit akar, egyszerűbb lenne garantálni a rendet, mint egy köztéren" - vág oda. Rövid szóváltás alakul ki köztük a gyülekezési törvényről, a polgármester szerint szigorítani kéne, a kapitány se tagadja, de előbb a mai napot akarja átvészelni. Ötven fővel készültek.
"Látja azt a szép, hosszú szoknyás asszonyt? Õt küldték hozzám a választásokkor. Akár haragudhatnék is emiatt a romákra, de butaság lenne" - szólal meg váratlanul Füzesséri. A helyi ckö egyik korábbi tagja ugyanis 2006-ban avval vádolta Füzessérit, hogy egy titokban rögzített felvételen azt mondja: ezt a választást meg kell nyerni, akár törvénytelenség árán is, és ha a választók okosak lesznek, ő sok pénzt tud hozni a városnak.
Habár a romák el akarták állni a nácik útját, a rendőrség más útvonalon beengedi a gárdistákat a rendezvény helyszínére, majd jó ötven méterre egymástól szigeteli el a két csoportot. A roma vezetők előrelátása mellett a szerencsének is köszönhető, hogy a romák nem indulnak meg: a szél épp az ellenkező irányba viszi a gárdás rendezvényen felszólalók hangját, a romák nem hallják a szövegeket. Jegyzetelni kezdek, de két férfi rám dörren, hogy tegyem el a papírt. Alig harminc gárdista érkezett végül, legfeljebb hetven fő szimpatizáns fogadja őket. Ez a csapat nem fél: míg a másik oldalon - most már nyolcszáz fősre duzzadt - színtiszta férfisereg sorakozott fel, itt sok nő, kisgyermek és még több kamasz drukkol. Van, aki már túl van a misén, ünneplőben, van, aki munkásruhában a földekről szaladt ide. A többség tizen- vagy huszonéves, sok a lány.
"Hol vagytok, magyar férfiak?" - kurjant egy magas férfi, és két másik társával előreindul. A gárdisták azonban nem engedik őket, csitítják az embereket. Ugyanezt teszik a másik oldalon a roma vezetők. Bár a politikában Kolompár az erős, és a helyi romák Horváth Aladárt is kedvelik, itt és most a vajda irányít, ő fogja vissza a férfiak többségét. "Büdös nácik, megvédjük a gyerekeinket!" - kiáltják néhányan, mire fölmordul a sötét sereg. A romák egy másodperc alatt elsöpörhetnék az előttük álló rendőröket, de ez nem az a nap. Később se jut eszükbe, hogy a térre vezető utcákat elállják - habár a levegő remeg, a nyolcszáz roma messze van attól, hogy áttörjön a rendőrségen, és nekimenjen a gárdistáknak.
Egy az Isten
"Süt a cigányokról a félelem" - jegyzi meg odaát elégtétellel egy elegáns idős úr a feleségének és hófehérbe öltözött unokáinak.
"Másik irányba húzzatok, orkok, nem ezért fizetem az adót!" - ordít valaki két eltévedt romára.
A cigányok oldalán egyedüli nem cigányként Iványi Gábor és fia áll, a lelkész a hangosbeszélőn arra kéri a romákat, énekeljék el a Himnuszt, mert ez az ő országuk is. Sokan húzzák a szájukat, de a többség énekel. "Velünk van ez a rendes zsidó pap is" - örvendezik egy férfi.
A gárdistáknál épp Murányi Levente 56-os elítélt szónokol, számára a cigányok csak zsidók által felcukkolt áldozatok, akiket ideszállítottak, hogy például a gárda megszüntetéséért folyó perhez szolgáltassanak érveket. A magyar pártokat kinyírták, a magyar földet megszerzik, mi leszünk itt a zsidók infrastruktúrája meg kiszolgáló személyzete. A polgármestert említi, aki kitiltotta a magyar embereket a kultúrból (pfúúj), rovott múltú, büntetett előéletű emberek, buzivonulás (pfúúj-pfúúúj), egyszer majd elsöpörjük őket.
"Mikor indulnak a vagonok?" - kiáltja egy férfi, önfeledt kacaj rá a válasz a tömegben. "A vagonnak ellopták a kerekeit" - tréfál a szónok.
Nincs viszont vicces kedvében Bodrogi László, a Nemzeti Õrsereg kakastollas kalapú, uniformisba öltözött megbízottja. Innen üdvözli a szociális miniszter asszonyt, ordítja a mikrofonba, aki meghallotta az ő kezdeményezésüket, és hozzányúlna végre a segélyekhez. Bár a szónok harmadára csökkentené a segélyt, mert szembe kell végre nézni a cigányok szaporulatával, a kormány se jár rossz úton.
Míg a cigány férfiak csendben álldogálnak, néhány asszony áttöri magát a rendőrkordonon, és verbálisan veszi fel a harcot.
"Holnap meg majd köszöntök a boltban, hogy így Erzsike, meg úgy Erzsike" - teremti le a helyi lakosokat. "Nektek is ugyanaz az istenetek, egy istenhez imádkozunk. Van köztünk is söpredék, és van köztetek is söpredék. Nem mi raboltunk bankot Móron, nem mi fosztottuk ki a Postabankot" - érvel Erzsike.
Egy férfi lebüdöskurvázza a négy nőt, de egy gárdista beszél a fejével, a férfi bosszúsan eloldalog. "A gárda él és élni fog" - ezzel fejezi be a gyűlést Dósa István, a gárda országos parancsnoka.
"Drága testvéreim, köszönöm, hogy eljöttetek, menjetek békével haza!" - szól amott a vajda. A romák varázsütésre megindulnak hazafelé, beülnek a kocsijukba és elhajtanak. Egy helyi csapattal még betérünk a bázisra, Ildikóék házába, dinnyét majszolva elemzik, siker-e vagy kudarc a mai nap. Sokaknak nem tetszettek a vajda kigyúrt emberei ("majd az lesz a tévében, hogy ilyen maffiózók vagyunk mi is"), de a többség úgy érzi, végül is jó, hogy békésen lezajlott minden.
Ez a nap a régóta felgyülemlett feszültséget táplálja tovább, ezt visszük haza Szikszóról mindanynyian.