Az idén lejár mind a négy országgyűlési biztos megbízatása: június végén megszűnik Lenkovics Barnabás állampolgári és Takács Albert általános helyettes, illetve Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman mandátuma, Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos pedig decemberben távozik a hivatal éléről. Lenkovics posztja - miután az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta - rövidesen megüresedik, feladatait átmenetileg helyettese látja el. A biztosokról szóló törvény előírásai szerint a köztársasági elnöknek a következő három hónapban meg kell neveznie a nyáron távozók utódait, hogy a frakciók időben kialakíthassák álláspontjukat, a parlament illetékes bizottságainak pedig legyen elég idejük meghallgatni a jelölteket.
Wéber Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) sajtófőnöke lapunknak azt mondta, Sólyom László a "megfelelő időben", egyszerre hozza majd nyilvánosságra a három jelölt nevét. "Az alkotmány ötödik fejezete leszögezi, hogy az állampolgári jogok, illetőleg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosait a köztársasági elnök jelöli. Mivel a törvények nem írnak elő kifejezett egyeztetési kényszert, Sólyom László pedig szó szerint értelmezi az alkotmányt, nem kéri ki a parlamenti pártok véleményét" - nyilatkozta a Narancsnak a szóvivő. Ezzel az elnök folytatni kívánja azt a gyakorlatot, melyet tavaly, a legfőbb ügyész jelölésekor (részletesen lásd Ne zavard a jogköreimet!, Magyar Narancs, 2006. június 15.) alakított ki, vállalva a leszavazás kockázatát. Ráadásul míg a főügyész megválasztásához elegendő a képviselők több mint felének támogatása, az ombudsmanok kinevezése már kétharmados többséget igényel.
A szó szerinti értelmezésre való hivatkozás furcsán hat, hiszen az Alkotmánybíróság (AB) elnökeként Sólyom László vezette be a "láthatatlan alkotmány" fogalmát: az általa vezetett testület rendszeresen elrugaszkodott az írott normaszövegtől, azt vizsgálva, hogy mit "sugall" az alaptörvény szelleme. Márpedig a biztosok megválasztásának alkotmányban rögzített feltételei (az elnök jelöl, a parlament szavaz) együttdöntési szituációt eredményeznek, amiből akár az is kiolvasható, hogy a köztársasági elnök köteles konzultálni a pártokkal. Az elnöki döntés hátterét ismerő, névtelenséget kérő forrásunk szerint az alaptörvényre hivatkozás csak retorikai húzás, az egyeztetés mellőzésével Sólyom szűkre szabott mozgásterét szeretné tágítani. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a pártokkal való előzetes konzultáció kilőné a karakteres jelölteket, a biztosi posztokra "mindenkinek tetsző", színtelen-szagtalan figurák kerülnének - és jelölési joga ezzel formálissá válna. A kormánypártoknak most sincs ínyükre az elnöki eljárás. "Kétségtelen, hogy Sólyom László alkotmányfelfogásában az előbbi évtizedhez képest jelentős fordulat következett be" - véleményezte a helyzetet Wiener György, a szocialisták szakpolitikusa, az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának tagja.
Tavaly a koalíció Sólyom fővádlójelöltjét arra hivatkozva utasította el a parlamentben, hogy Horányi Miklós a Fideszhez húzó volt főügyész, Polt Péter "embere"; valójában
meg akarta leckéztetni
a 2005-ben ellenzéki támogatással hatalomra jutott, a köztársasági elnöki szerep újrapozicionálására törekvő Sólyomot. Igaz, Kovács Tamás szeptemberi jelölésekor az elnök továbbra sem egyeztetett, mégis megkapta az MSZP és az SZDSZ támogatását; ezt többen azzal magyarázzák, hogy a forró októberi napokban túl nagy botrányt okozott volna az elnök újbóli leszavazása. Wéber Ferenc másképp értékeli az őszi sikert, szerinte Sólyom László végül olyan jelöltet talált, akinek szakmai kvalitásai meggyőzték mind az öt párt képviselőit. "Az elnök ombudsmanjelöltjei szintén alkalmasságuknak köszönhetően viszik majd át a lécet" - hangsúlyozta a KEH sajtófőnöke. Információink szerint az elnök április folyamán hozza nyilvánosságra a jelöltek nevét, s bár Sólyom még nem kötelezte el magát egy-egy szakember mellett, úgy tudjuk, a keresgélés "belátható körre szűkült". Az elnöknek nincs könnyű dolga, hiszen a törvény szerint országgyűlési biztos csak kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkező jogász lehet. Ráadásul nem lehet olyasvalakit jelölni, aki a megelőző négy évben országgyűlési képviselő, köztársasági elnök, alkotmánybíró, államtitkár, szakállamtitkár, jegyző, ügyész, a kormány vagy helyi önkormányzati képviselő-testület tagja, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, valamint pártnak az alkalmazottja volt. Állítólag Sólyom jogtudósok és ügyvédek körében keresgél, a KEH pedig szigorúan ügyel arra, hogy egyetlen név se szivárogjon ki idő előtt, mert tartani lehet attól, hogy a pártok akár dacból is ellehetetlenítik a sajtóban a jelölteket. A konzultációt mégsem mellőzi teljesen, a nemzetiségi és etnikai ombudsman ügyében kikérte az országos kisebbségi önkormányzatok véleményét (ezt a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elő is írja számára), az állampolgári jogok biztosának kiválasztásába pedig bevonta a "kompetens" szakmai szervezeteket - tudtuk meg Wébertől.
Szóba jöhet a hivatalban lévő biztosok újraválasztása, ugyanis a törvény szerint egyszer meg lehet hosszabbítani az ombudsmanok mandátumát. Az alkotmánybíróvá avanzsált Lenkovicsot (lásd az Alkotmányozó bíró című keretes írásunkat) már biztos, hogy nem jelölheti újra az elnök, de a második ciklusát töltő Kaltenbach újraválasztása is kizárt. Takács Albert maradhatna, de ő korábban azt nyilatkozta, szívesebben lenne alkotmányőr. A napokban a parlament feltöltötte az AB létszámát, ezért Takács állítólag meggondolta magát. Forrásaink kizártnak tartják, hogy Sólyom újrajelölné, ugyanis 2001-ben a pártok alkuja révén került az általános helyettesi posztra. (És nyilván az sem válik Takács javára, hogy 1999-ben egy igen alapos kritikát közölt az AB Sólyom-korszakáról.) Péterfalvinak van a legnagyobb esélye az újrázásra - munkájával mindenki elégedett -, ám mivel az adatvédelmi ombudsman megbízatása decemberben jár le, Sólyom még
nem foglalkozott az ügyével
Úgy tudjuk, az általános helyettesi jelölt keresését az elnök felfüggesztette, ugyanis a napokban ismét felvetődött, hogy az intézményt átalakítják, létrehozzák "a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa" posztot. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot még Sólyom dolgozta ki 2000-ben, de eddig egyik kormány sem rajongott érte. 2002-ben Szili Katalin és Hegyi Gyula (MSZP) terjesztette be a parlamentbe, de 2006-ig "elfeledkeztek" róla, végül a választások közeledtével lekerült a napirendről. Néhány napja Szili jelezte, ismét beterjesztik a törvénytervezetet, Fodor Gábor, az SZDSZ elnökaspiránsa pedig bejelentette, felveszi a kapcsolatot a pártok frakcióvezetőivel, hogy fogadják el az évek óta hányódó javaslatot.
Elavult struktúrák
A lapunk által megkeresett szakemberek elismerik, hogy a magyar közjogban korábban ismeretlen, tradíciók nélküli intézmény az elmúlt tizenkét évben vitathatatlan szerepet töltött be a demokrácia és a törvényesség megszilárdításában: 1995 óta több mint százezer ügyfél kérte az ombudsmanok segítségét. Ennek ellenére többen úgy vélik, a rendszerváltás éveiben kitalált intézmény felett eljárt az idő. "Az állampolgári jogok biztosának feladata a közigazgatás jogsértő intézkedéseivel szembeni fellépés, de erre ott vannak a bíróságok" - hívta fel a Narancs figyelmét néhány furcsaságra az igazságügyi tárca vezető munkatársa. A törvényalkotók azért ragaszkodnak a biztosi poszt fenntartásához, mert úgy vélik, az ombudsman ügyesebben bánik a nyilvánossággal, a sajtó odafigyel az állásfoglalásaira. Csakhogy a bíróságok is médiaképesek, az ítéletek nyilvánosak. A szakemberek szerint az sem érv, hogy az állampolgári jogok biztosához bárki fordulhat, és az eljárás ingyenes (minden beadvány illetékmentes), ugyanis a rászorulók manapság már igénybe vehetik a nép ügyvédje, a pártfogó ügyvéd segítségét, illetve számos olyan civil szervezet működik már Magyarországon is, amelyek szíves-örömest perelik az államot (lásd: Adagolt adatok, Magyar Narancs, 2006. október 19.), ha rosszul végzi a munkáját.
A kisebbségi ombudsman lényegében egy törvényalkotási "baleset" eredménye. A rendszerváltozást követő években a politikai elit mindenáron biztosítani akarta a kisebbségek országgyűlési képviseletét. Be kellett bizonyítani a szomszédos országoknak és a nemzetközi szervezeteknek, hogy Magyarország tiszteletben tartja a nemzetiségi jogokat. 1990-ben egy alkotmánymódosítás kimondta, hogy "a nemzeti és nyelvi kisebbségek képviseletét az Országgyűlésben [É] biztosítani kell". E passzust az Antall-Tölgyessy-paktum után legyengítették az alaptörvényben. Az új megoldás a "kollektív ombudsman" intézménye lett, amelybe a 13 kisebbség küldöttei kaptak volna meghívót. Mivel a testület nem alakult meg, az 1993-as nemzetiségi törvény megalkotásakor létrehozták a nemzeti és etnikai kisebbségi ombudsman posztját. Egyébként a négy biztos közül egyedül az adatvédelminek vannak döntési jogkörei: nemcsak ajánlásokat tesz, hanem elrendelheti a jogsértően kezelt személyes adatok törlését, illetve indokolt esetben megakadályozhatja az egyes adatok államtitokká minősítését. A biztosokon a parlamenti frakciók rendszeresen összevesznek: bár a törvényi szabályozás már 1993-ban készen állt, a pártok kötélhúzása miatt csak 1995-ben sikerült megválasztani az első ombudsmanokat, 2001-ben pedig hónapokig vitáztak az adatvédelmi biztos kinevezéséről.
Alkotmányozó bíró
A március közepén alkotmánybíróvá választott Lenkovics Barnabás első nyilatkozatait megrökönyödve fogadta a jogásztársadalom. Az állampolgári jogok biztosából lett alkotmányőr a Magyar Hírlapnak adott rövid interjújában a teljes közjogi berendezkedés átalakításáról értekezett. Lenkovics szerint a közeljövőben érdemes lenne elgondolkodni a köztársasági elnök jogkörén, a kétkamarás parlament létrehozásán, a választási rendszer átalakításán. A Narancs által megkérdezett szakemberek értetlenül állnak Lenkovics felvetései előtt, szerintük az az alkotmánybíró, aki az alaptörvény átírását és nem megőrzését javasolja, szereptévesztésben van, ráadásul a volt biztos közjogi ötletei a nyolcvanas évek állampárti reformelképzeléseit (pártsemlegesség, korporáció) idézik. Lenkovics ombudsmanként az utóbbi hónapokban élesen kritizálta a kormány tevékenységét. Bírálta az egészségügyi reformot, kijelentette, hogy a finanszírozási változások miatt sérülhet az intézmények betegellátásra vonatkozó kötelezettsége, kiállt a jövedelmük emelését és munkafeltételeik javítását követelő traumatológusok mellett, illetve levélben kérte az egészségügyi minisztert, vonja vissza az orvosi és a gyógyszerészkamara jogosítványainak szűkítéséről, a kötelező tagság eltörléséről szóló indítványát. A kormánypártok azt sem vették jó néven, hogy az ombudsman az augusztus 20-i katasztrófáról készített jelentésében a Miniszterelnöki Hivatal és Szilvásy György felelősségét hangsúlyozta, mondván, a kancellária nem fordított kellő figyelmet a biztonságra. Március elején felvetődött, hogy az MSZP nem támogatja Lenkovics alkotmánybíróvá választását. Mivel tartani lehetett attól, hogy a Fidesz cserébe megtorpedózza a bírójelöltjüket, Lévay Miklóst, végül rábólintottak a volt ombudsman megválasztására.
