Az Országgyűlés a közelmúltban kezdte meg az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvénytervezet vitáját. Az előterjesztésben többek között szó van a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról, az alkalmazható szankciókról és egy új hatóság létrehozásáról. A Fidesz szerint a javaslat elfogadhatatlan, de több civil szervezet is módosítaná.
n "Szimbolikus jelentősége mellett, mely a kormány elkötelezettségét jelzi az esélyegyenlőség biztosítása iránt, az a törvény legnagyobb jelentősége, hogy egy koherens antidiszkriminációs joganyagot hoz létre. Ez már régi igény" - összegezte lapunknak Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter. A törvény hatálybalépése dinamizálja az egész jogalkotási folyamatot, ugyanis rengeteg alacsonyabb rendű jogszabályt módosítani, pontosítani kell - tette hozzá. (A húszoldalas tervezet harmada a módosítandó jogszabályokat sorolja fel.) "Nagyon kényes kérdésekről kezdődhet meg a társadalmi párbeszéd, például ilyen az örökbefogadás szabályozása vagy a mesterséges megtermékenyítés kérdése" - mondta a miniszter asszony.
A tervezet szerint az egyenlő bánásmód követelményeit
a tágan értelmezett közszférának
(például az önkormányzatoknak, a fegyveres erőknek és a rendvédelmi szervezeteknek, a közoktatási és felsőoktatási intézményeknek, az egészségügyi szolgáltatóknak, a szociális és gyermekjóléti intézményeknek) be kell tartaniuk. És mindenki másnak, aki nyilvános szerződésre tesz ajánlatot vagy ajánlattételre hív fel (hirdetés), továbbá szolgáltat, árut forgalmaz vagy állami támogatásban részesülő vállalkozó, jogi személy. A törvény nem terjed ki a családjogi viszonyokra és a társadalmi szervezetek tagsági jogviszonyaira (kivéve a jogviszony-létesítést). "A családjogi viszonyokról a kormány a bűnmegelőzési stratégia részletes cselekvési programjában kíván rendelkezni két éven belül. Számomra elfogadható ez a megoldás, ha abban szakmailag megalapozottan szabályozzák a kérdést. A kormányhivatal a krízisintervenciós központok kialakításával már megelőlegezte a stratégia által meghatározandó lépéseket" - tájékoztatott Lévai Katalin.
A parlamenti vita során többen bírálták az előterjesztő Igazságügyi Minisztériumot (IM) amiatt, hogy nem világos a hátrányos megkülönböztetés és az egyenlő bánásmód közötti különbség. "Az előterjesztés indoklásában és a parlamenti expozéban is elmondtam: az egyenlő bánásmód a bíróság előtt kikényszeríthető, alanyi jog, míg a hátrányos megkülönböztetés egy tilalom" - reagált a felvetésre Hankó Faragó Miklós, a tárca politikai államtitkára.
Az MSZOSZ Női Választmánya önálló női esélyegyenlőségi törvény megalkotását kérte, "erre az EU-ban is különböző mintákat alkalmaznak, de a jelenlegi jogszabály eleget tesz a legtöbb igénynek, ráadásul nem zárja ki, hogy szükség esetén ne alkossuk meg azt is. Nagyon örülnék, ha ilyen törvény is megszületne" - mondta az esélyegyenlőségi miniszter.
A tervezet a társadalmi szervezeteknél, jogi személyeknél csak a tagság létesítésekor teszi kötelezővé a törvény alkalmazását, egyéb jogviszonyok esetében nem. A Magyar Helsinki Bizottság és a Háttér Társaság a Melegekért közös álláspontja szerint e kivételek szűkítik az uniós irányelvek hatályát. A negyven tagszervezetet tömörítő Női Érdek Szövetség szerint a szabályozás elvileg lehetővé teszi, hogy egy roma közművelődési intézményt működtető egyesületnek "kötelezettsége" legyen a nem roma tagok felvétele; ezért azt javasolják, hogy a tagsági jogviszonyra tartalmazzon speciális kitételt a törvény.
A tervezet tizennyolc "tulajdonságot" sorol fel a közvetlen diszkrimináció tiltásakor. Tilos diszkriminálni például a nem, a faji hovatartozás, a bőrszín, a nemzetiség, az anyanyelv, a fogyatékosság, az életkor, a szexuális identitás, a nemi irányultság, a társadalmi származás alapján. Emellett tiltja a közvetett diszkriminációt is, amikor az egyenlő bánásmód követelményeinek látszólag megfelelő rendelkezés hoz hátrányba egy adott helyzetben lévő vagy csoporthoz tartozó személyt. A tervezet definiálja a zaklatást, a jogellenes elkülönítést és a megtorlást, de nem nevesíti a szexuális zaklatást, amit Lévai Katalin és a Női Érdek is hiányol. Véleményük szerint a zaklatás fogalma nem fedi a szexuális zsarolás összes módozatát. Hankó Faragó megjegyezte: nyitottak a zaklatás definíciójának pontosítására, mert "cél a szexuális zaklatás valamennyi esetének szankcionálása".
Lévai Katalin szerint a törvény vívmányai közé tartozik a közérdekű keresetindítási lehetőség, "amikor a civil érdekvédő szervezetek és az illetékes hatóság is eljárhat a sérelmet szenvedett nevében. A kollektív fellépésnek, próbapereknek, eljárásoknak igen nagy a társadalmi hatásuk" - részletezte. A Női Érdek kifogásolta, hogy konkrét sértett esetében érdekvédő szervezet csak meghatalmazással járhat el, saját kezdeményezésre nem; úgy vélik, a tervezet nem tesz így eleget a vonatkozó EU-követelménynek.
A tervezet külön részletezi a foglalkoztatás, a szociális biztonság és az egészségügy, a lakhatás és az oktatás terén alkalmazandó speciális szabályokat, valamint a bizonyítás részleges megfordítását - azaz nem a sértettnek kell igazolni, hogy diszkriminálták, hanem a feltételezett jogsértőnek, hogy nem diszkriminált. Ez utóbbi kitételről Szabó Erika (Fidesz) azt mondta parlamenti felszólalásában: visszaélésre adhat okot, egy-egy önkormányzat vagy állami szerv akár "sorozatos zaklatásnak" is ki lehet téve emiatt.
Az ötven főnél több munkavállalót foglalkoztató költségvetési szerveknek és a többségi állami tulajdonban lévő szervezeteknek esélyegyenlőségi tervet kell elfogadniuk. Ebben "különösen a nők, a negyven év feletti munkavállalók, a romák, a fogyatékos személyek, a kettő vagy ennél több tíz éven aluli gyermeket nevelő munkavállalók foglalkoztatási helyzetének elemzését, valamint cél-eszköz rendszert kell részletezni. Az eredeti elképzelések szerint e tervkészítési kötelezettség a versenyszférára is vonatkozott volna, de az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a munkáltatói oldal "kilőtte" a javaslatot.
A szankcionálás
egy új hatóság feladata lesz, bár a vita során többször felmerült: erre kellő jogszabály-módosítás után az ombudsman is alkalmas lehetne. "Az országgyűlési biztosok jelenlegi jogállását alapvetően megváltoztatná, ha közigazgatási szankciót (bírságot) alkalmazhatnának és hatáskörüket kiterjesztettük volna a magánszférára. Ráadásul ezt az általános ombudsmannál és helyettesénél csak a kétharmados törvény módosításával, a kisebbségi biztosnál pedig alkotmánymódosítással tudtuk volna elérni" - indokolta a döntést a politikai államtitkár. Az új hivatal "hovatartozásáról" még nem döntött a kormány: elvileg az esélyegyenlőségi vagy az igazságügyi miniszter felügyelete alá kerülhet, és feladatai ellátásakor együttműködik a miniszterelnök által felkért tanácsadói testülettel.
A felállítandó hivatal működését kormányrendelet szabályozza. Vezetőjét közigazgatási államtitkári rangra emelnék, a tervezett létszám 55 fő, költségvetése évi 400 millió forint volna. A hatóság a parlamenti jegyzőkönyvek szerint az 1984 című Orwell-regény szellemét idézte fel a fideszes Pálfi István számára. A Női Érdek Szövetség állásfoglalása elfogadhatatlannak tartja, hogy a hatóságról kormányrendeletben döntsenek, ezért - a korábbi változatnak megfelelően - a törvényi szabályozást javasolja, mert szerinte csak így biztosítható a kormánytól való függetlenség. A Jobbik közleménye a leendő hatóságot "egy politikai leszámolásra is alkalmas jogi kommandónak" nevezi, ezért a törvény elfogadása esetén Alkotmánybírósághoz fordulnak.
Hankó Faragó Miklós szerint egy parlamenti demokráciában természetes, hogy a kormánynak alárendelve működnek a közigazgatási szervek; határozataik törvényességét a bírósági felülvizsgálat lehetősége biztosítja. "Az előkészítés során nem láttunk olyan kényszerítő indokot, amely meggyőzött volna arról, hogy a bizottság ne a végrehajtó hatalom alá legyen rendelve. Ha az APEH vagy a rendőrség esetében ez nem probléma, akkor itt sem okozhat gondot. A tervezetben, pontosabban annak indoklásában az olvasható: a miniszter felügyeleti jogkörében nem változtathatja meg a szervezet határozatát, és ha a képviselők tovább kívánják erősíteni ezt a függetlenséget, például a konkrét ügyekben adható utasítás kizárásával, ezt támogatni fogjuk" - mondta az államtitkár.
A Női Érdek szerint az új hatóság jogértelmezést is végezhet, ami a többi szakhatóságénál tágabb kereteket biztosít a számára. A Magyar Helsinki Bizottság és a Háttér Társaság a Melegekért azt javasolta, hogy a hatóságot nevesítetten ruházzák fel mindazon jogosítványokkal, amelyekkel az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is rendelkezik, "azaz tegyék lehetővé, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon, kezdeményezhesse ügyészi óvás benyújtását, valamint javasolhassa a jogalkotásra, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadására jogosult szervnél a jogszabály módosítását, hatályon kívül helyezését vagy kiadását".
A kiszabható bírság összege ötvenezer és hatmilló forint között lehet. Lévai Katalin szerint gondot okoz, hogy a szankciórendszer egyelőre kidolgozatlan, így nem lehet tudni, milyen szempontok alapján dönthet a hatóság (illetve felülvizsgálat esetén a bíróság). Az IM a bírság összeghatárait a munkaügyi felügyeletről szóló jogszabályból vette át, azaz elvileg ezek az összeghatárok eddig is "éltek". A Női Érdek úgy látja, hogy a bírságdifferenciálás szempontjait pontosabban kellene megfogalmazni - például nem mellékes, hogy a diszkrimináció szándékos, közvetett vagy közvetlen volt-e, és hogy azt akaratlagosan, avagy mulasztásból követték-e el. Szerintük ha állami vagy önkormányzati szerv diszkriminál, ne az intézményt, hanem a felelős személyt bírságolják.
Több jogvédő szervezet kifogásolta, hogy privilegizálják az antidiszkriminációs ítélkezést, és a bírói gyakorlatról nem jutnak majd megfelelő információhoz. A hatályos jogszabályok szerint is hozzáférhetőnek kellene lenni az anonimizált ügyeknek, bár a gyakorlatban ez nem egyszerű.
Hankó Faragó szerint "jelenleg probléma, hogy a kormányzaton belül tulajdonképpen nincs esélyegyenlőségi politika". A jogalkotás ennek normatív alapjait teremtheti meg, amire aztán "a politika építkezhet". A jövő év végéig kidolgozandó
országos esélyegyenlőségi program
már e szándék jegyében készül. "Az egyenlő bánásmód csak a konkrét programokon keresztül biztosítható. Az esélyegyenlőség lényege, hogy induláskor azonos lehetősége legyen mindenkinek. Ezért van szükség pozitív diszkriminációra, illetve előnyben részesítésre, amit szintén jól definiál a törvény, és deklarálja, hogy ez állami feladat" - részletezte Lévai Katalin. A kormányhivatal már megkezdte az esélyegyenlőségi program kidolgozását; ennek keretében intézményfejlesztésbe fogtak, hogy a már meglévő szociális és jogi, információs szolgáltató rendszert "esélyházakkal" erősítsék. Ezek egyrészt a koordinációt segítik, másrészt a jogtudat-erősítés érdekében információkat, segítséget nyújtanak. (Az első "esélyház" Debrecenben nyílt meg, és idén lesz egy újabb a fővárosban is.) Az országos esélyegyenlőségi programot az Országgyűlés kétévenként hagyná jóvá, és a kormány annak teljesítéséről a Háznak számolna be.
A Női Érdek szerint a törvényjavaslatból kimaradt azon jogszabályok megváltoztatásának a követelménye, amelyek "segítik" a nőkkel szembeni diszkrimináció alkalmazását. Például nem oldja meg "az egyenlő munkáért kevesebb bért" problémáját, mivel nem mondja ki egyértelműen e gyakorlat jogellenességét. A Magyar Helsinki Bizottság és a Háttér Társaság a Melegekért hiányolta a tervezetből a hátrányos megkülönböztetés szabálysértési vonatkozásainak áttekintését, szerkezeti és terminológiai egységesítését. A két szervezet például felvetette: a szabálysértési eljárásokról a helyi viszonyok miatt gyakran nem elfogulatlan jegyző helyett más szerv döntsön.
A parlamenti vitában a legnagyobb ellenzéki párt a tervezet visszavonására szólította föl a kormányt, míg az MDF módosító javaslatainak elfogadásától tette függővé a támogatást. A törvényjavaslat elfogadásáról az Országgyűlés - a részletes vita és a módosító indítványok megtárgyalása után - még idén dönt.
Virág Tamás
