Az SZDSZ válsága: Kíntorna

szerző
Seres László
publikálva
1997/7. (02. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mélyponton az SZDSZ: a Szonda Ipsos legújabb felmérése szerint kilenc százalékra küzdötték le magukat a liberálisok, és nemigen vigasztalhatja őket, hogy az elpártolók nem is annyira félreikszelnének, mint inkább a 42 százaléknyi "bizonytalan, nem szavazna" rovatot gazdagítják. Azt ugyanis még nem látni, pontosan miben bízhatnak a szabad demokraták, ha 1998-ra gondolnak.

Mélyponton az SZDSZ: a Szonda Ipsos legújabb felmérése szerint kilenc százalékra küzdötték le magukat a liberálisok, és nemigen vigasztalhatja őket, hogy az elpártolók nem is annyira félreikszelnének, mint inkább a 42 százaléknyi "bizonytalan, nem szavazna" rovatot gazdagítják. Azt ugyanis még nem látni, pontosan miben bízhatnak a szabad demokraták, ha 1998-ra gondolnak.

Rosszkedve telét éli ezekben a hetekben a kisebbik kormánypárt, és valószínűleg nagyot hibáznánk, ha kizárólag a Szokai-Tocsik-ügyben való sokat idézett "érintettséget" tekintenénk fő oknak. Az Ügy persze meg nem emésztett gombócként ragadt a szabad demokraták torkán, amit a kampányig már valószínűleg se lenyelni, se kiköpni nem tudnak, de ettől függetlenül továbbra is nagy az elégedetlenség a ki nem használt kormányzati pozícióval, a szocialistákkal való "sodródással" - annak ellenére, hogy választóik, a frakciótagok és a pártvezetők nagy része jobb híján megbékélt az MSZP-vel való közös kormányzással, és az Országos Tanács (OT) legutóbbi, január végi ülésén le is zárták a koalíció állandó lebegtetését.

"A kínlódásos fázist éljük most" - fogalmazott egy prominens frakciótag a vasárnapi "fojtott hangulatú" ülés után. Egy héttel azelőtt, hogy az SZDSZ-es képviselők rájöttek, tisztújító frakcióülés várható a hét végén, hirtelen többen (például Wekler Ferenc)

nyomulni kezdtek

új frakcióvezetőért és helyettesekért, nehogy megint egyszerű Gordon-tréningként teljen a frakcióülés. Volt, aki a liberál-konzervatív uniós Szent-Iványi Istvánt kérte fel, ugyan puccsolja már meg "az Ivánt", ha van egy csöpp ideje, a külügyi államtitkár azonban udvariasan hárított. Tíz - a sajtónak ki nem szivárogtatott - név röppent fel és szállt alá csak azért, hogy változzon má´ valami arc ott fönt; ha már októberben nem tudták megbuktatni Pető Iván pártelnököt, most megpróbálták megfúrni Pető Iván frakcióvezetőt. "Nyilván úgy látták, valakinek el kell vinnie a balhét" - mondta a Narancsnak Pető.

Nem jött be. A tanácskozáson 53:8 arányban Pető maradt a frakcióvezető, Hack Péter, Gaál Gyula és Horn Gábor személyében pedig három, lojálisan koalíciókritikus helyettest is kapott. A héttagú frakcióvezetésbe került még az a Szalay Gábor is, aki explicit koalícióellenessége miatt január végén visszalépett az ügyvivői testületi tagságtól. Értesülésünk szerint egyébként Wekler menesztése nem függ össze sem gazdasági ügyekre való pártigazgatói rálátásával, sem azzal, hogy megpendítette a "nyitást jobbra", pedig nincs is kihez nyitni.

A frakcióülésen, úgy tudjuk, konszenzus alakult ki abban, hogy az Ügyet le kell már végre zárni, és a hátralévő másfél évben az MSZP mellé szorult kényszerpozícióból is hatékony

törvényhozási offenzívát

kell nyújtani az elbizonytalanodott SZDSZ-választótábor számára, egyértelművé téve, hogy a pártnak továbbra is fontos például az alkotmányozás, a szigorú összeférhetetlenség, a korrupció elleni fellépés, a kisebb és olcsóbb törvényhozás. Megkönnyítheti a munkát, hogy az OT-ülésen megtárgyalt 200 oldalas belső anyag alapjaiban végül is nem tartja sikertelennek az SZDSZ eddigi kormányzati teljesítményét.

Ezt az offenzívát a pártnak sürgősen meg kell kezdenie, ha nem akar még nagyobb córeszt: a Marketing Centrum legutóbbi felmérése szerint az SZDSZ a Fidesz és az FKgP utáni harmadik helyre csúszott le azon a tabellán, amely azt firtatja, hogy ön "mely pártokat látná szívesen a következő kormánykoalícióban?". Az is érdekes, hogy az SZDSZ-támogatók 41 százaléka még mindig a Fideszt látná szívesebben a következő koalícióban, mint az MSZP-t (24%) - a Fidesz-támogatók pedig az SZDSZ-t éppúgy elfogadnák (22%) mint az FKgP-t (23%) vagy a KDNP-t (25%).

Marián Béla, a Marketing Centrum igazgatója kérdésünkre elmondta: politikai átrendeződés megy végbe, amelynek következményeként három politikai pólus jött létre az MSZP, az FKgP és a Fidesz körül. "Az SZDSZ a jelek szerint már nem önálló pólusképző erő, miután 94-es választóiknak

csak 47 százalékát

tartották meg - ez a trend azonban nem a Tocsik-üggyel, hanem a népszerűtlen Bokros-csomaggal kezdődött. Szavazóik egy része (15%) a Fideszhez vándorolt, a többség bizonytalan. Márpedig ez a bizonytalan réteg biztonságra vágyik, nem vevő a radikalizmusra. A kampány nagyrészt a csalódottak visszahódításáról fog szólni."

Addig pedig nem lesz mindegy, hogyan zárja le az SZDSZ az ÁPV-ügyet azután, hogy a januári OT-ülésen Kis János, Eörsi István és sokan mások morális öntisztulást sürgettek. Kérdés ugyanis: elfogadja-e a bázis (valamint a vasárnap leszavazott "radikálisok"), hogy Szentkuti Károly képviselő javaslatával szemben sem etikai bizottság elé nem kerülnek a tavalyi sikertelen fundraising-kísérlet felelősei (már ha ez az volt), sem nagyobb rálátása nincs senkinek a párt körüli cégéletre.

Márpedig ha valami elég egyértelműen kiderült a legutóbbi hetekben, az az, hogy - Magyar Bálint novemberi Narancs-nyilatkozatával szemben -

igenis létezik

egyfajta SZDSZ-közeli szatellitcég- és alapítványi halmaz (Utilitas, Paint Invest, Ragtime Rt., Európai Magyarországért Alapítvány, Társadalmi Párbeszéd Alapítvány, Politikai Tudományok Intézete stb.), amely felé és felől követelési-tartozási pénzek áramlanak, és vannak "SZDSZ-közeli vállalkozók" (Bernhardt Barnabás, Budai György, Virág Attila), akik a jelek szerint a megoldatlan pártfinanszírozási struktúrára tekintettel úgy próbálnak segíteni a magyar liberalizmuson, ahogy csak lehet. (Vagy ahogy nem.)

Érdekes helyzet mindenesetre, hogy prominens SZDSZ-vezetők, köztük Pető Iván (lásd a vele készült interjút), a Narancsnak úgy nyilatkoztak: ők nem is tudtak a Társadalmi Párbeszéd Alapítvány létezéséről, csak György Péter esztéta és exkurátor (lapunk korábbi főmunkatársa) A Hét-beli nyilatkozatából tájékozódtak arról, hogy a TPA három év alatt nem is működött, ehhez képest viszont a Tocsik-sikerdíjból 64 millió forintot kapott. Az 1993-ban Virág Attila által alapított média- és PR-alapítvány másik kurátorát, Tompa Imre újságírót egyébként február 1-jei hatállyal "közös megegyezéssel" menesztették a Népszavától, főként mivel a Világgazdaságból kellett megtudniuk kurátorságát.

Kérdés viszont, kinek van rálátása az "SZDSZ-közeli" vállalkozások tevékenységére, így ki tudja megakadályozni, hogy egy függetlenített szabad demokrata pénzszerző mozgásba lendüljön, ha úgy látja: buli van Aprajafalván.

Egy magát és sok más embert megnevezni nem kívánó SZDSZ-ügyvivő kérdésünkre elmondta: ő úgy tudja, nincs valamiféle kidolgozott pártstratégia a válság kezelésére, és nincs is értelme annak, hogy a frakció "fentről", tehát az Országos Tanácstól vagy az Ügyvivői Testülettől várjon kész válaszokat. "Ez az ügy az MSZP érintettségétől eltérően nem egy rendszer része, hanem baleset - igaz, súlyos baleset."

Seres László


"Nem tudtam az alapítványról"


Pető Iván pártelnök, frakcióvezető

Magyar Narancs: A frakcióülésen ön sürgette annak megfogalmazását, milyen politikai üzenettel lehetne túllépni a mostani válságon. Mi lehetne ez az üzenet?

Pető Iván: Én nem beszélnék válságról. A mostani helyzetben azt tartanám fontosnak, hogy megfogalmazzuk az érdemi mondanivalónkat - nem önmagunkkal, hanem az ország ügyeivel kapcsolatban. Az elmúlt időszak összejövetelein az SZDSZ figyelmét, energiáját a Tocsik-ügyben felmerült vádak egyértelmű elháríthatatlansága határozta meg. Ahogy Eörsi István fogalmazott a legutóbbi OT-ülésen: büszke arra, hogy olyan párthoz tartozik, amelynek van lelkiismerete. Én azt képviselem, hogy amit erről az ügyről tudni lehet, azt megosztottuk az SZDSZ belső közvéleményével, ebben semmi olyan nincs, ami titok lenne. Annyiban praktikus lenne magunk mögött hagyni az evvel való foglalkozást, hogy a sopánkodástól nem jutunk előbbre.

MN: Azt is megosztották az SZDSZ belső közvéleményével, hogy milyen cégek, alapítványok mozognak a párt körül? Prominens SZDSZ-vezetőktől hallottam, hogy nem is tudtak a Társadalmi Párbeszéd Alapítvány létezéséről.

PI: Én se tudtam arról, hogy van Társadalmi Párbeszéd Alapítvány, hiszen nekem semmi közöm ehhez. Szatellit SZDSZ-cégekről sem tudok. Az, hogy az SZDSZ-szel kapcsolatban álló személyek milyen gazdasági tevékenységet végeznek, milyen cégekben vannak benne, és hogy milyen kapcsolat van e cégek között, ez semmiképpen nem nevezhető SZDSZ-es gazdasági tevékenységnek. Itt ugye felmerült a gyanú, hogy egyesek közpénzeket nyúltak le. Én csak azt tudom mondani, amit már a nyilvánosság előtt is elmondtam: én senkinek nem adtam és nem is fogok adni felhatalmazást közpénzek pártcélú felhasználására vagy párt felé terelésére. Itt ez a kérdés, nem pedig az, hogy vannak-e például alapítványi magánadományok pártok körül.

MN: Nem kellett volna radikálisabban elhatárolódni az "SZDSZ-közeli vállalkozóktól"? Például etikai bizottság elé vinni az ügyet?

PI: Én az első pillanattól kezdve azt képviseltem, hogy magánszemélyekkel kapcsolatban nem lenne helyes, ha a jogi normákat nem vennénk figyelembe. Az ártatlanság vélelme most már agyonrágott formula, de megillet mindenkit. Az, hogy valakit megvádolnak valamivel, nem járhat olyan következménnyel, hogy automatikusan ki kell vágni, felelősségre kell vonni. Az normális, ha valaki ilyenkor felfüggeszti a pártbéli tevékenységét (mint tette Virág Attila és Bernhardt Barnabás. - S. L.), hiszen vizsgálat alatt áll. Ennél több lépés azonban indokolatlan, hiszen ilyen alapon naponta minden megvádolt képviselő tevékenységét fel kéne függeszteni. Egy csak emocionálisan vagy politikai megfontolásokból motivált elhatárolódás azonban még súlyosabb, kellemetlenebb látszatot teremt, mint ami valójában van.

szerző
Seres László
publikálva
1997/7. (02. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra