Budapest-Kőbánya, Mázsa tér: az indusztriális szocializmus élő mementója, a szocreál múlt mint lepusztult rögvalóság. Gyártelepek, csikorgó villamosok, a munkásosztály a kocsmába megy. Itt, a Kordax-féle Royal bútorgyár telephelye melletti túldimenzionált bakterházban készül Magyarország egyetlen országos nemzeti-konzervatív napilapja - illetve készült mostanáig.
Kedd délután van, és Varga Domonkos György, az ősszel kinevezett új főszerkesztő most kapja meg az MTI jelentését: "Nem nyomja ki az Új Magyarország szerdai számát az Egri Nyomda Kft., miután az utóbbi egy hónapban több millió forintos tartozást halmozott fel a céggel szemben a napilapot kiadó Entertypo Kft." Nem az első eset, nem az első nyomda: a médiakörökben csak kedvesen Új Maónak becézett lapnak ez az ötödik nyomdája, a tulajdonosok általában nem fizettek, inkább új céget kreáltak, odébbálltak, hátha. Legkésőbb mostanra azonban nyomdai körökben már köztudottá vált, hogy az Új Mao nem nagy biznisz: a Postabank tulajdonú Szikrában például 130-140 milliós adósság gyűlt össze, Székesfehérváron 32 millió. "Gyakorlatilag ötmillió forint hiányzik" - hitetlenkedik az összeg nevetségesen alacsony mivoltán a főszerkesztő.
A tulajdonosok, akik október óta 25 milliót invesztáltak a lapba, múlt keddre mindenesetre beígértek ötmillió forintot, decemberre pedig egy százmilliós összeget, ami éppúgy elmaradt, mint a Települési Önkormányzatok Szövetségének hirdetése vagy az MDF-érában állítólag meggazdagodott nemzeti érzelmű vállalkozók nagyvonalú támogatása.
A szerkesztőségben alig pár ember, a Havas Henrik-féle médiaiskola néhány fiatal gyakornokán kívül csak a főszerkesztő és helyettese, Dippold Pál van bent, pedig négy óra van, és ilyenkor egy napilap azért már kezd felpörögni. Az Új Maónak azonban a vidéki nyomda miatt egészen kora délután van lapzártája, és ez enyhén szólva megnehezíti alapfunkciójának ellátását. Titkárnők jönnek be percenként Vargához, a mobilja is állandóan megcsörren, vég nélkül telefonálnak a szerzők és az olvasók a válságot hallva. A főszerkesztő azonban teljesen nyugodt, bízik abban, hogy sikerül fizetőképes tulajdonost találni.
A jelenleg
legesélyesebb vevő
egy tipikus pszeudocivil ernyőszervezet. A parlamenten kívüli Vállalkozók Pártját, a Köztársaság Pártot és az Agrárszövetséget, valamint néhány civil szervezetet tömörítő Együtt Magyarországért Unióról megtudtuk, hogy fél éve alakult egyfajta jobbközép "választási koalíció" létrehozása céljából, nincs telefonszáma, de szó van már új lapcímről és az újság saját képre formálásáról is.
Magyar György EMU-ügyvezető kérdésünkre elmondta: nem tartja elsődleges szempontnak a lap jobboldali irányultságának fenntartását. "Mi nem bal- és jobboldalban, hanem parlamenten belüli és kívüli pártokban gondolkodunk. A lap azoknak a fóruma szeretne lenni, akik eddig nem tudtak megszólalni." Magyar szerint az eladók nyitottak voltak az elképzeléseik iránt. De van-e pénzük? "Stabil hátterünk van. A tagszervezeteink már jelezték, hogy átvinnék a hirdetéseiket" - mondta Magyar, hangsúlyozva, hogy az eddigi adósságtömeget természetesen nem vállalják át, bár azt ők is tudják, hogy napilapot kiadni többnyire veszteséges vállalkozás.
Közben, úgy tudni, új napilapot indít az a Fidesz/MDF-közeli ellenzéki kör, amely kezdettől fogva ellenezte Varga Domonkos György kinevezését, és amelynek nem elég, hogy a Magyar Nemzet látványosan szolgálja. A MAHIR által szervezett Napi Magyarországot állítólag az a Szalai Attila főszerkesztené, aki ősszel pár napra ideiglenesen irányította az Új Magyarországot. Annyit sikerült még megtudnunk, hogy a mostani Új Mao-gárda jó részét átcsábították az új laphoz.
Nem teljesen lényegtelen kérdés, hogy tulajdonképpen ki adja el az Új Maót, azaz: ki birtokolja ma a lapot. Az idei október legfontosabb momentuma az volt, hogy az 1995 óta birtokos Kelemen Iván, az ismert olajügy miatt felszámolás alatt álló Kordax Rt. elnök-vezérigazgatója többségiből átment kisebbségi tulajdonosba, és saját bevallása szerint magánemberként 10 százalékkal - más forrás szerint Kordoil nevű cégén keresztül 5 százalékkal - maradt tulajdonos, mégpedig úgy, hogy továbbra is igen jelentős beleszólással bír a lap ügyeinek intézésébe. A dolog azért is nehezen nyomon követhető, mert a lapot október óta jegyző Entertypo Szolgáltató Kft. nagyrészt egy nem éppen tőkeerős, no-name amerikai cég tulajdona.
Az idehaza augusztus 5-én bejegyzett
Entertypo Kft.
(amely még május közepén tagja lett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának) üzletrészének 90 százalékát, 900 ezer forintot, egy az Egyesült Államok-beli Delaware államban (Wilmington, New Castle megye) alapított BHK Enterprise Inc. birtokolja, hazai képviselője bizonyos Bozzay Györgyné sz. Keresztes Mária (aki egypár hétig a lap ügyvezető igazgatója volt), 10 százalékát pedig ugyancsak Bozzay Györgyné. A cégbíróságon ezenkívül ott van a delaware-i BHK Inc. bejegyzése és hitelesített fordítása (mint minden valódi és fiktív cégért, ezért is Edward J. Freel államtitkár szavatol), amely azt az igen értékes információt is tartalmazza, hogy "a tőkét képviselő, jegyezhető részvények száma, amelyek kibocsátására a cég jogosult, 1000 db, egyenként 10 cent névértékű részvény". Száz dollár.
Ez az ezer darab tízcentes plusz az idén májusban egy CIB-bankfiókban elhelyezett 2433 dollár (közel félmillió forint) és 56 ezer 2 forint szavatolta tehát a magyarországi jobboldal egyetlen napi orgánumának megjelenését (nyomdaköltség: naponta minimum félmillió forint). A BHK részéről csak a bejegyzést végző, Washington D. C.-ben lakó ügyvédnő szerepel az okmányon (Rebecca S. Hartleyt lapzártánkig többször kerestük, de csak a titkárnője meg az üzenetrögzítője válaszolt), és mellékelve van még egy Herger Zoltán nevű ottani úr tavaly november 14-i nyilatkozata, amely szerint ő lemond a Colorado állambeli Boulderben (tehát nem Wilmington, Delaware-ban) működő BHK Enterprise Inc. bankszámláinak "nyitási, kezelési, rendelkezési, kódmeghatározási jogáról", és azt átruházza Bozzay Györgynére, aki "ezentúl mint a BHK Enterprise Inc. elnöke jegyzi a vállalkozást". Természetesen Herger úrral is szívesen elbeszélgettünk volna, de a neve nem szerepel az Egyesült Államok országos telefonos listáján; itthoni információnk szerint ügyvéd.
Az elnök asszony, aki szintén nem reagált megkeresésünkre, annak a Götz nevű játékbabagyárnak volt az ügyvezetője, amely sokszor hirdetett a Demokrata című hetilapban. Bozzayné egy hónapig volt ügyvezető igazgatója az Entertypónak, utána - a lap két informált munkatársa szerint - Kelemen menesztette, mert túl komolyan vette a dolgozók pontos kifizetését és a cégtartozások rendezését. Kordax-közeli forrásból azonban úgy tudjuk, Bozzayné eleve csak egy hónapra vállalta a megbízást. Ennek viszont ellentmond, hogy az Entertypo 1997. március 25-i társa-sági szerződése szerint Bozzay Györgynét öt évre választották ügyvezető igazgatónak. A lap mostani ügyvezető igazgatója egy Balogh Zoltán nevű ex-posztógyári üzemvezető.
Aki tudja, mit jelent a komoly vállalkozás, annak nyilván információértékkel bír, hogy a BHK Inc.
nem szerepel
egyetlen amerikai cégnyilvántartásban sem, legalábbis az Egyesült Államok Információs Szolgálatánál (USIS) rendelkezésre álló Thomas Register, Companies International és Hoover´s céginfókban nem szerepel ilyen firma, illetve van egy Los Angeles-i és egy New York-i névrokon. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara magyarországi tagozatánál sem tudnak ilyen nevű vállalkozásról. A világ egyik vezető cégbejegyzőjénél viszont megerősítették azt az információnkat, hogy Delaware állam egyrészt a kedvező adóhelyzet, másrészt az egyszerű, bürokráciamentes bejegyzés miatt kedvelt cégbejegyző hely, akár fiktív vagy adómegkerülő offshore cégek esetében is.
Ezzel természetesen nem állítjuk, hogy a BHK fiktív cég, már azért sem, mert úgy tudjuk, hogy a BHK nagyon is működik. Két amerikai magyarról van szó, akiket Kelemen Iván egy Remíz étterembeli vacsorán ismert meg, és akik hazai gazdasági ügyeik miatt nem akarnak a nyilvánosság elé lépni. Informátorunk szerint az amerikai magyarok körében összefogtak és tőkét gyűjtöttek a nemzeti-konzervatív pártoknak és lapoknak. Egyikük, aki MDF-közelinek vallotta magát, egy időben meg akarta venni az Elle magazint is, végül mégsem tette; így aztán sose tudhatjuk meg, milyen lett volna egy magyar nemzeti-konzervatív kozmetikai és divatlap.
Az Új Magyarország válsága nem most kezdődött, hanem amikor megszületett. Az MDF vezette koalíció 1991 tavaszán, népszerűsége hanyatlásának kezdetén határozza el, hogy elég az ellenséges szoclib médiatúlsúlyból, kell egy lap, egy "tiszta hang". Szabó Iván volt pénzügyminisztertől tudjuk, hogy
Antall József
személyesen döntött úgy: a tulajdonosok mellett jöjjön létre egy hatfős, "arculatot őrző" társaság, amely a mindenkori tőkemozgásoktól függetlenül védi a lap mérsékelt, polgári-konzervatív irányvonalát, és amelynek egyetértése nélkül nem lehet elmozdítani a főszerkesztőt.
Így gründolták az állami Hírlapkiadó Vállalat többségi tulajdonával a 250 milliós Publica Rt.-t. Az alaptőkét egy évre rá 350 millióra, két évre rá 450 millióra emelik, talán éppolyan kormányzati nyomásra, mint amilyenre egyáltalán összedobták a pénzt az akkor még állami többségű pénzintézetek: az OTP, a Postabank, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Hitelbank, a Budapest Bank és mások.
Lelkes, de borzalmas újság az Új Magyarország Albert Gábor, majd Fábián László főszerkesztése idején. Az eladás már akkor is pang: 1991 áprilisában 76 ezer példányt nyomtat az antallista ambíció, de csak 29 ezer vevő akad. Októbertől jönnek a komolyabb hirdetések, főleg kormányközeli vállalatoktól, valamint az ÁVÜ-től, ÁV Rt.-től. Hiába: decemberre már csak 50 ezres a példányszám, annak is csak a fele kel el. A kormánypárti lap valamikor 1992 folyamán áll rá a 40 ezer körüli példányszámra, amit nagyjából azóta is tart, bárhonnan is éri politikai befolyás. 1993-ban, amikor a választók már nagyon markánsan büntetni szeretnék a kormányt (lásd tb-választás), a lap olyan első oldalas címekkel jut el a kádárista újságírás csúcsaira, mint A miniszterelnök faluházat avatott, Antall József Dániában tárgyal, de nem hiányzik a lapból a tudományos ismeretterjesztés sem (Európa alapnépe: a kelta). A tömény unalom, a szerkesztetlen cikkek mellett radikális kis glosszarovatként ott a Légy a tejben.
Máig látszik, mennyi nehézségbe ütközik a hír megtalálása, a vélemény leválasztása, bár érződik, hogy Varga valóban megpróbál újságot csinálni. Az Új Mao újságírói egyfajta kommunikációs elszigeteltségben élnek, szemmel láthatóan kevés eredeti háttér-információhoz jutnak politikai vagy gazdasági körökből; a tudósítások hangvételéből, az interjúk kérdéseiből máig kiérződik a politikát nem leíró, hanem csináló nemzeti-radikális "mozgalmi" újságírás.
A több mint 120 cégben érdekelt
Kordax Rt.
1995 januárjában két okból veszi meg az Új Magyarországot: akkor még van pénze, és szeretne lapbirodalmat, elvégre az mindig jól jön érdekérvényesítési szempontból, és fel lehet vele vágni a Remíz étteremben. Kelemen Ivánt mint sikeres vállalkozót meg nem erősített értesülésünk szerint Jeszenszky Géza volt külügyminiszter ajánlja a "hatoknak".
Különösen Iglói Nagy István médiaigazgató nyomul az Új Mao felé, kicsit kényszerűségből is, hiszen olyan sok napilap már nem eladó a korábban felosztott kis magyar lappiacon. A Kordax másik médiaembere, Nagy László, az MTV korábban meghurcolt gazdasági igazgatója inkább a Respublikában segít Thurzó Tibor újságírónak, akinek a Köztársaság után ez lesz a második kudarcos hírmagazinja.
Különlegessége az adásvételnek, hogy egy apró, ámde igen lényeges klauzulával módosul a "hatok" szerepe: funkciójuk megmarad, de az eredeti kikötéssel szemben kívülről is jöhet be ember. A négy év alatt 400 milliós csődbe jutott Publica Rt.-t eladó konzervatív személyiségek (az MDF-es Csóti György által képviselt "hetek", később ismét "hatok", mert Szabó Iván túl szélsőségesnek találja a lapot, és fél évvel az MDNP megalakítása után kiszáll) egy forint névleges értékért megtarthatnak egyszázaléknyi tulajdonrészt, később 100 ezer forintért 10 százaléknyit - úgy, hogy 50 százalékos beleszólási jogot, azaz kvázi vétójogot kapnak, őrizendő a lap konzervatív szellemiségét.
Mellesleg: ilyen egységes szellemisége a lapnak sose volt, mindig is a tág értelemben vett teljes jobboldalnak adott teret, legfeljebb a hangsúlyok változtak a kezdő évek unalmas MDF-izmusától a bulvárabb radikalizmuson át (Franka Tibor alatt) a nemzeti liberális Fidesz/MDF-ig (Alexa Károly alatt) és a nemzeti radikális/nemzeti szabadelvű kompromisszumig (Varga Domonkos György alatt).
1995 januárjától tehát a Kordax cége, a 203,5 millió forintos Nemzeti Sajtó Kft. adja ki az Új Magyarországot, főszerkesztőnek Kő András volt sportújságírót nevezik ki.
Különös másfél év
kezdődik a lap életében: a főszerkesztő többször is mérlegeli a lemondását, mivel megannyi külső politikai nyomás zúdul rá: állandóan jönnek a telefonok a pártoktól, hol egy előnytelen fotóért szólnak, hol azért, mert Torgyán van a címlapon. Szemtanúk szerint többször bent jár a szerkesztőségben és a nyomdában Boross Péter bizalmi embere, az MDF és a kisgazdapárt közti Schamschula György, és állítólag kész cikkekbe szól bele.
1996 januárjában kerül a laphoz az Esti Hírlap éléről menesztett Franka Tibor újságíró, akinek egyik első dobása, hogy ukrán zsidók állítólagos solymári betelepítéséről ír cikket. A cikk botrányt kelt, a hetek szeretnének megválni Frankától (Franka ezt kérdésünkre cáfolta: neki semmilyen konfliktusa nem volt velük), Kelement azonban egészen más dolgok foglalkoztatják: a vámhatóság olajcsempészet gyanújával büntetőeljárást kezdeményez a Kordax ellen, mivel a cég korábban Szlovákiában finomíttatott orosz nyersolajat, és azt gyakorlatilag fogyasztási adó- és vámmentesen hozta be az országba, 15-20 milliárdos kárt okozva. De mire jó a saját lap: A Kordax törvényesen járt el, Nincs tartozása a Kordax Rt.-nek - cikkez az Új Mao, miután a VPOP házkutatást tartott a kacsalábon forgó Kordax-székházban.
Az elhúzódó Kordax-ügy egyenes következményeként az Új Mao újságírói állandó
egzisztenciális félelemben
élnek. Sokszor csúsznak az amúgy is alacsony fizetések, a szerkesztőségben kikapcsolják az áramot, a vizet, sokszor leáll az MTI hírszolgáltatása. A Kordax embere hol aktatáskában, hol nejlonzacskóban hozza a fizetést, akárcsak a milliókat a nyomdába.
Érdekes mindenesetre, hogy többször tárgyal az Új Magyarországban Csintalan Sándor MSZP-s képviselő, 1995 januárjáig a Máté László-féle Kossuth Kereskedőház Kft. felügyelőbizottsági tagja. Érdekes az is, hogy nem a főszerkesztővel tárgyal (az csak a kávét szolgálja fel), hanem Kelemen Ivánnal és Franka Tiborral, mégpedig egyebek mellett gazdasági kérdésekről, a lapot érintő problémákról is. Az exfőszerkesztő ezt nem is tagadja, sőt: "Én sok politikust hívtam beszélgetni a lapba. Beszéltünk gazdasági ügyekről Csintalannal is, meg más politikusokkal is, de nem konkrét anyagi segítséget kértem tőlük, csak a régi személyi kapcsolataimon keresztül próbáltam segíteni a lapnak."
Valószínűleg ekkor terjed el, hogy "a szerkesztőség egyes tagjai" megpróbálják
Csintalannal és Mátéval
kifizettetni a villany- és közüzemi számlákat, hogy Kelemen maga is a szocialista milliárdos marionettje, és hogy a lap "egyes vezetői" még Horn Gyulát is megkeresték számlaügyben. Franka: "Csak azt írtuk meg egy levélben Hornnak, hogy egy demokráciában a kormánynak is érdeke megmenteni egy ellenzéki lapot."
Megbízható informátorunk szerint egyébként Kelemen Ivánt mind a mai napig üzleti szálak kötik Mátéhoz, aki őt ugyan "többször megvédte" Kordax-ügyben, de egy fillért sem adott az Új Magyarország megmentésére. Meg nem erősített információnk szerint a két üzletember találkozásait a Nyírfa-ügy dossziéiban is dokumentálták.
1995. november 9-én Iglói Nagy István hivatalosan is lemond a Nemzeti Sajtó Kft. ügyvezető igazgatóságáról (értesülésünk szerint azért, mert már nagyon fenyegetően gyűlnek a Kordax tartozásai), és öt évre Franka Tibort nevezik ki a helyére. Thurzó Tibor felügyelőbizottsági tag benyújtja a lemondását. Százmilliós a tartozás a Szikra Lapnyomdának, a tulajdonos és a lap helyzete egyre bizonytalanabb. A végül is 130 milliós ügy a nyomda feljelentése ellenére ingatlanátadással oldódik meg, úgy tudjuk, nem lesz per a Postabankkal.
1996. február közepén
beüt a krach,
majd felpördülnek az események: a VPOP a végrehajtási eljárás keretében lefoglalja a Kordax-cégek vagyonának egy részét, így a Nemzeti Sajtóban lévő 99 százalékos, 203,5 milliós Kordax-üzletrészt is. Zárolják a cégek számláit. A kiadó az egymilliós alaptőkéjű Nemzeti Média Kft. nevén fut tovább, Suchman Tamás miniszter érdekes intervenciójával olcsóbb bérletű helyiségbe költözik a privát napilap. Filléresek a gondok. Az Új Maót kilenc napig Szolnokon nyomják, utána Székesfehérvárott, mindenhol sokmilliósak az adósságok. Áprilisban Kelemen Iván (Kordax) saját emberének, Erdős Sándornak (Kordoil) adja el a Nemzeti Médiában lévő 900 ezer forintos üzletrészét.
Franka Tibor ügyvezető igazgató, aki a Népszabadság szerint "nem tekinti magát a Nemzeti Sajtó Kft. jogutódjának, így nem felel elődje tartozásaiért", májustól egy személyben a lap főszerkesztője is a "szélsőséges cikkek közlése" miatt felmentett Kő András helyett. A szerkesztők és szerzők egy csoportja (köztük Pokol Béla, Lovas István, Kocsis L. Mihály) élesen tiltakozik, kikéri magának a cenzúrát.
Cenzúra ugyan nincs a lapnál, csak Kelemen szól le egyszer, hogy egy Mátéról szóló cikk ne jelenjen meg. Decemberben menesztik Frankát mindkét posztjáról, állítólag azért, mert Kelemen háta mögött megpróbálja a Postabanknak eladni az Új Maót. Ezt kérdésünkre mind Franka, mind a Postabank cáfolta. Franka azért annyit elmondott: egy jelentős pénzintézettel valóban tárgyalt, de Kelemen tudtával és részvételével. A volt főszerkesztő szerint valójában azért kellett mennie, mert a Horn-villa titkát, Szekeres házát és hasonlókat oknyomoztatott, és ezzel "megzavarta Horn Gyula nimbuszát". Horn állítólag közli Mátéval: "meg kell oldani" az Új Mao problémáját.
Az Új Magyarország nevű probléma nem oldódik meg. Ez év januárjában Sárossy László, az Antall-kormány volt államtitkára lesz az új ügyvezető igazgató, ő hívja főszerkesztőnek Alexa Károlyt, az MTI volt főszerkesztőjét. Alexa pedig Pálfy G. Istvánt, Stefka Istvánt és egy mérsékelt konzervatívnak tartott gárdát. Szeptemberig tart az az állapot, amelyet Alexa úgy jellemez, hogy "a tulajdonos
semmilyen szolidaritást
nem fejezett ki a lappal". Továbbra is elmaradoznak a fizetések, nincs fűtés, korai a lapzárta, minden este kocsival viszik a lapot az egri nyomdába, májustól a sajtó is rendszeresen megírja, hogy eladó az Új Magyarország. A szerkesztőség tagjai azt gyanítják, hogy a tulajdonos mesterségesen lebegteti a lap megjelenését, illetve szorult anyagi helyzete miatt erősen függő helyzetbe került. Úgy látják: Csótiék sem állnak ki mellettük. Kelemen és Csóti külföldiekkel tárgyal, júniustól tűnik fel a rejtélyes Entertypo.
Október elején megköttetik a bolt: az Entertypo 50 millió forintért megveszi az Új Mao kiadói jogait. A leváltott Alexát nem engedik az épületbe a pitbullos őrök. Ideiglenesen az exkülügyes Szalai Attila a megbízott főszerkesztő, aki azonban egy tévényilatkozatban durva megjegyzést tesz Kelemenre, és ezzel megszakítja médiakarrierjét.
A hatok által kisgazdaközelséggel megvádolt Varga Domonkos György, az Antall-kormány alatt a Nemzeti Tájékoztatási Iroda vezetője, később a Demokrata munkatársa, akinek a kinevezését értesülésünk szerint leginkább a fideszes Németh Zsolt ellenezte, egy két belső munkatárs által készített lista alapján nem vesz át 18 embert, majd mégis átvesz nyolcat, Lovas Istvánnal rögtönzött szakmai tanfolyamokat tart a kezdőknek, új rovatokat vezet be. Röviden: olvasható konzervatív lapot szeretne. De hogyan lépne, ha az Együtt Magyarországért Unió megvenné a lapot? "Csak akkor maradok, ha továbbra is teljesen szabad kezet kapok."
Egy gesztust azért tenne: a lap két oldalát felajánlaná civil szervezetek számára. "Ezt úgyis meg akartam tenni."
Seres László
