Magyar Narancs: Almássy Kornél tizenkét támogatójához csatlakozva mond le az országos választmány elnöki tisztéről?
Katona Kálmán: Nem. És nem is a mostani események hatására. Már fél éve közöltem mindenkivel, hogy szakpolitikusként szeretnék dolgozni a jövőben. Nem jelöltettem magamat sem elnökségi tagnak, sem választmányi elnöknek.
MN: A tizenkettek közt van jelentős politikus?
KK: Nem akarom leértékelni őket, de nincsen. Tulajdonképpen igazságtalan is az a lista; az egy előre kinyomtatott, majd aláírt névsor volt. (Az aláírók választmányi tagságukról mondtak le - a szerk.) Felhívott egy fiatal fiú, aki szerepel rajta. Körülbelül két éve tag, aktívan agitált. Õt írták be egy olyan régebbi MDF-es helyett, akinek az apukája is a Magyar Demokrata Fórum tagja volt. Aztán azt mondták ennek a srácnak, írja alá a listát, mert alá kell írni, hogy béke legyen. A tizenkettek közül ketten voltak Almássy közvetlen munkatársai. Lemondásuknak azért volt jelentősége, hogy Almássy vélt többsége a választmányban megszűnjék. Legalábbis úgy gondolom, hogy aki ezt a listát kitalálta, ezért tette.
MN: Elképzelhető lett volna, hogy fölénybe kerül az országos választmányban Almássy Kornél?
KK: Igen. Váratlanul szorossá vált a helyzet, ettől volt az izgalom. Kornél "lavinaszerűen" fordított meg embereket. Azt hiszem, lappangó elégedetlenséget ébresztett fel.
MN: Szeptember 13-án arról kellett dönteni, hogy az országos választmány kiket jelöl elnöknek, illetve elnökségi tagnak, akik közül választhat a szeptember 27-i országos gyűlés.
KK: Az alapszabály szerint az lehet elnökjelölt, akit az országos választmány legalább ötven százaléka plusz egy fő támogat. Az országos gyűlés elé a támogatás mértékének a sorrendjében legfeljebb három név kerül.
MN: Mikor kezdték érzékelni, hogy Almássy megerősödött?
KK: Amikor közölte, hogy pártelnök akar lenni. Jó a személyes kapcsolatunk, és korábban elmondta, gondolkodik, hogy elindul a posztért. Képtelenségnek tartottam. Nem értettem, mire alapozza, hogy előkészítetlenül Dávid Ibolya kihívója akar lenni. Utána már nem szólt újra nekem, hanem bejelentette. Annak idején Hock Zoltánnal együtt mi adtunk teret neki, hogy ő legyen a budapesti elnök; egy olyan fiatalember, aki meg tud szólalni, és használható.
MN: A Dávid Ibolyához eljuttatott CD-ről ön mit tudott?
KK: A szeptember 13-i, szombati választmányi ülés előtti napokban a Fővárosi Közgyűlés informatikai bizottsága vezetőjeként Berlinben tárgyaltam. Egy nappal korábban, péntek reggel érkezett egy sms, hogy délelőtt 11-kor rendkívüli elnökségi lesz. Éppen bicikliztem a Reichstag körül... Később kaptam egy másik sms-t, meg az informatikus kollégám, aki folyton a kis készülékét nézegette, mondta viccesen: ,,Na, otthon megkezdtétek az MDF fölszámolását." Olvasom a hírt, sajtótájékoztatót tart Almássy is, Dávid is. Ekkor mondta Kornél, hogy megzsarolták, Ibolya pedig bemutatta a felvételt. Aztán jöttek a telefonok, mindkét oldalról azt kérték, én vezessem a választmányi ülést. Ezért hamarabb jöttem vissza Berlinből.
MN: Mi történt, amikor hazaért?
KK: Az volt a kérdés még szombat reggel kilenckor is, hogy körülbelül kinek hány embere van, milyen sorrendben kapjanak szót. Megállapodtam mindkét féllel, tíz-tíz percet beszélnek az elnökjelöltek. Aztán háromnegyed tízkor jött a hír: 95 százalék, hogy Kornél visszalép. Megérkezett Kornél, aztán Ibolya; Almássy pár percet beszélt az elnök asszonnyal négyszemközt. Amikor végeztek, Almássy odajött hozzám, hogy rögtön az ülés elején szeretne szót kérni. Olyan sápadt volt, hogy abból pontosan tudtam, mi következik.
MN: Teljes kapitulációnak látszik, ahogy egyszer csak megjelent Almássy, és közölte, visszalép, egyúttal támogatja Dávid Ibolyát és a politikáját. Országos választmányi elnökként tudja-e, mi vezetett ehhez a bejelentéshez? Megkérdezte a két féltől, mi történt?
KK: Persze. De nem válaszoltak. Almássyval később csak telefonon tudtam beszélni. "Mivel fogtak meg?" - kérdeztem. Mire ő: "Nem mondhatok semmit." Az elnök asszonnyal pedig nem vagyok olyan bizalmi viszonyban, hogy a történteket részletesen megosztotta volna velem. Amit tudok, hogy Kornél visszalépésével a támogatói is visszaléptek.
MN: Az említett tizenkettek?
KK: Nem.
MN: A pénzügyi támogatói?
KK: Nem tudom, hogy csak pénzügyieknek lehet-e nevezni őket, mert ha valaki erkölcsi támogatást nyújt vagy szakmailag segít neki programot írni meg nyakkendőt cserélni, mert stylistot is fogadott...
MN: Értjük. De Almássy visszalépésének a lehetséges okáról csak gondol valamit?
KK: Mivel lehet megfogni valakit? 1971-ben, amikor virágot tettem a Petőfi-szoborhoz, azt mondták nekem: ha írsz havonta egy feljegyzést, miről beszélnek a barátaid, akkor ejtjük az ügyedet, egyébként kettőtől nyolc évig terjedő fegyházzal büntethető, amit csináltál. Az akkori, 23 éves fejemmel azt feleltem, "menjenek a francba ezzel a hülyeséggel", mert hihetetlennek tűnt a számomra, hogy amit tettem, azért le lehet valakit csukni. Hogy 2008-ban mi lehet az, ami miatt valaki az ambícióit az utolsó pillanatban feladja, nem tudom.
MN: Hogyan reagált a választmány Almássy bejelentésére?
KK: Bénultan; mindenki értetlenül nézett. Aztán mozgásba lendültek a dolgok, ahogyan kellett, hiszen egy olyan ülésnek, amelyen szavazás lesz, van egy technikai menete: mandátumvizsgáló bizottság, listák, hitelesítők, szavazatszámlálók stb. Majd sorjában visszalépett a többi elnökjelölt is.
MN: Azt lehetett hallani, hogy Almássyn és Dávidon kívül csak azért ajánlottak jelölteket, hogy adott esetben Almássy ne lehessen azon hármak egyike, akiket a választmány bocsát az országos gyűlés elé.
KK: Tudom, hogy ezt sokan mondják, de nem egészen így van. Van, aki egyszerűen szereti, ha két hétig forog a neve, mert az a későbbiekben jól jöhet neki. Szintén régi taktika, hogy valaki igazában az elnökségi tagságot célozza meg, és ezért tudatosan "fölélő", azaz jelölteti magát elnöknek is. Eddig még majdnem mindig azt tapasztaltam, hogy aki az elnöki versenyben alulmarad, azt az elnökségbe magas szavazatszámmal juttatják be a küldöttek.
MN: Mi lehet az oka annak a "lavinaszerű erősödésnek", ami miatt nem tűnt lefutottnak az elnökválasztás?
KK: AZ MDF hagyományosan jobboldalibb párt, mint amit most képvisel. Például a Tisztelet Társaságának a támogatását - egy kivétellel - mindenki elfogadta az elnökségben. Később Kornél is megértette, hogy ez nem pusztán egy konkrét ügy, hanem szimbólum: a balra húzás szimbóluma, amit vádként mindig megfogalmaznak a jobboldalon az MDF-fel szemben, és ami sok MDF-esnek fáj. Annak idején elmondtam: a TT-vel létrejött megállapodással az a gond, hogy balra kötődésként lehet kommunikálni, és ily módon utólag igazolni azt az igaztalan vádat, hogy az MDF valójában az MSZP szekerét tolja. Almássy a föllépésével azt érzékeltette, hogy ha ő lesz az elnök, jobbra viszi a pártot. A tagság lelke mélyén lappangó jobboldaliságra alapozott, ráadásul aktív volt a kapcsolatépítésben. Abban viszont nem kételkedem, hogy buzdították, konkrét támogatást ígértek neki, ha ezt a mutatványt megcsinálja.
MN: Mi volt előbb? Almássy elhatározása, amire rácsatlakoztak bizonyos körök, vagy valakik a saját céljaikhoz találták ki Almássyt?
KK: Rendszeresen és elég régóta keresnek valakit, aki Dávid Ibolya helyett elnök lehet, ez nem új dolog.
MN: Önt is keresték?
KK: Korábban volt ilyen mozgás körülöttem is.
MN: Kik ezek a "valakik"?
KK: Vannak hagyományos támogatók. Úgy mondanám, régi MDF-esek, ami elég széles kör. Az a fogalom, hogy jobboldali gondolkodású támogató, egyértelmű. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy fideszes, hiszen amikor az önálló MDF volt a tét, volt, aki támogatta azt a törekvést, amelyiket Ibolya személyesített meg. Ott forgolódtak az MDF körül, de a pénztárcájuk nyitogatásában azért nem voltak annyira aktívak, mint a szándékaikban. Mozgás mindig van. Dávid Ibolya zárkózott személyiség, akivel nehéz közvetlenebb kapcsolatot építeni. Nemcsak a tagok, a közeli munkatársak és partnerek, hanem a támogatók is nehezen oldották meg. Úgyhogy idővel kialakult egy olyan hangulat is, hogy "nem fog menni Ibolyával, kellene egy jobbközép erő, látjátok, az elnök asszony népszerű, de az nem megy át a pártra". Ez a gondolat évek óta átjárja a szervezetet. És akkor jön a kérdés, hogy hol van olyan felépített, ismert ember, aki erre alkalmas: kívül vagy belül?
MN: Vannak tehát, akik jobbközép pártot építenének, és új párt gründolása helyett sokkal célszerűbbnek tartják, hogy egy bejáratott brandbe leheljenek életet. Tekintsünk el a hangfelvételen szereplő nevektől, de tételezzük fel, hogy ez a kör az MDF-ben látja ezt a lehetőséget. Dávid Ibolya szavai is arra utalnak: lám, az MDF nem egy vacak párt, ha valakik ennyi mindenre képesek érte.
KK: A magyar közéletben van egy ilyen nyomulás. Mi az MDF előnye? Az MDF keservesen, de következetesen a folyó közepén hajózik. Lehetett és lehet vélelmezni, hogy hol ennek, hol annak a partnak nekiütközött, de hogy nem kötött ki sehol sem, az biztos. Az SZDSZ-nek például évekbe telik, ha középre akarja magát kormányozni. Az MDF olyan középpárti politikát folytatott, aminek révén fejlett demokráciákban bármelyik oldallal köthetne a programja alapján koalíciós szerződést. Ezért a piaci értéke is jóval nagyobb, mint mondjuk a MIÉP-é vagy a nem létező zöldeké.
MN: És a párton belül is van olyan hang, hogy nem ártana, ha Dávid Ibolyának lenne komoly alternatívája?
KK: Persze, éppen emiatt volt viszonylag sikeres elnökjelölt Almássy Kornél. Arra alapozta az indulását, hogy ha alternatívaként megjelenik, akkor olyanok is, akik amúgy nem bolygatnák a status quót, úgy gondolják majd: tíz év után itt egy fiatalember, aki akar valamit, előre köszön, ráadásul lent volt a mi falunkban is, ahol sose járt pártelnökjelölt - adjunk neki egy esélyt, szavazzunk rá.
MN: Arról van netán szó, hogy Dávid Ibolya távlati terveiből, miszerint az MDF megkerülhetetlen középpárt lesz, egyelőre semmi nem látszik?
KK: 2006 óta annyit elértünk, hogy a választások előtt jellemző 2-3 százalékos népszerűség helyett most stabilan 5-6 százalékon vagyunk. De abból a választói elégedetlenségből, aminek oka egyrészt a két nagy párt közötti értelmetlen és terméketlen adok-kapok, másrészt a katasztrofális kormányzás, az MDF semmit nem profitált. Ez tény; és épp ez az, ami Almássy Kornélt helyzetbe hozta a párton belül.
MN: Egy elnökjelölt, aki ráadásul a párt egyik alelnöke, zavaros történetbe keveredik, majd a vele kapcsolatban megfogalmazott vádak szinte nyílt beismeréseként pillanatok alatt visszavonul. A pártban nem kíváncsiak az eddigieknél némileg bővebb magyarázatra? Mondjuk arra, hogy a bemutatott egyetlen fölvétel is elég volt a visszalépés bejelentéséhez?
KK: Közvetett jelek utalnak arra, hogy lehet más hangfölvétel is, de én nem láttam többet. Egyébként ha Csányi Sándor nem szólal meg, hajlanék arra, hogy ez az egész provokáció. A beszélgetést úgy értékelném, hogy abban csak azért hangoznak el nevek, hogy aztán a CD-re hivatkozva támadni lehessen őket. De hát Csányi Sándor elismerte, ő beszél a fölvételen, és nem az volt a reakciója, hogy őt csőbe húzták. És emlékezzünk, ő mondja ki, hogy Almássy alelnökről van szó. Almássy Kornél zavart, ijedt viselkedéséből, azonnali visszalépéséből viszont arra következtetek, hogy ebben a történetben nem ő a megrendelői fél. Nem akarom Kornélt megbántani, de azt hiszem, kisfiú ő ahhoz, hogy egy ilyen akciót megszervezzen és kézben tartson.
MN: Vagyis ön szerint az UD Zrt.-nek nem Almássy adott megbízást Dávid Ibolya megfigyelésére.
KK: Nagyot csalódnék, ha ennek az ellenkezője volna az igaz.
MN: Azt mivel magyarázza, hogy MDF-es politikusok Csányi Sándortól igen gyorsan bocsánatot kértek a Hírszerzőn keresztül, mondván, "nincs harag" - miközben a hangfelvétel többi részét és az ott nevesített többi szereplőnek tulajdonított szándékokat valósnak tartják. Pedig Csányi nem úgy beszél azon a felvételen, mint valami nyeretlen kétéves.
KK: Kik kértek bocsánatot?
MN: Nincsenek nevek a cikkben.
KK: Fogalmam sincs, ki mondhatott ilyet. Úgyhogy erre nem is tudok mit mondani.
MN: Ön szerint miért éppen most került elő a hangfölvétel?
KK: Hát, erre sem tudok mit mondani. De mindettől függetlenül tény, hogy Almássy Kornél veszélyeztette Dávid Ibolya pozícióját, és a CD tartalma alkalmas volt arra, hogy Almássy Kornélt diszkvalifikálni lehessen. Ez tény. És a fölvétel nyilvánosságra hozatala után az elnök asszony nagyon határozottan lépett.
