"Kolompár Orbán fényes győzelmet aratott a Budaházy-Toroczkai-duón. Neki lett igaza" - maga Polgár Tamás (Tomcat) szélsőjobbos blogger értékeli így a szombati tüntetéseket. Az ugyanis, hogy a hétvégén kisebb randalírozást leszámítva nem volt jelentősebb balhé Budapest utcáin, a szélsőjobboldal részleges szétesésének is köszönhető. A július elejei melegfelvonulás idején a radikálisok a külső megfigyelő számára láthatóan egységesen léptek fel, szombaton viszont már a Hősök téri kiindulópontnál látszott: itt valami nem stimmel. Lassan, a vártnál jóval kisebb számban gyűlt a tömeg a júliusban szimbolikusan és ténylegesen is meghódított Hősök terén. Korábban egy másik "nemzeti" tüntetést is meghirdettek szombatra, ám a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) végül visszalépett, mivel csúnyán összerúgta a port a szcéna több szereplőjével (többek között azért, mert megnevezte, hogy úgymond pár zsidó firkásszal megspékelve kik írhatják a kurucinfót). A szombati rendezvényt ugyanakkor a MÖM vezetője, Kakuk Attila nyitotta, ami miatt már eleve sokan el sem jöttek. Kakuk beszédében enbéhás ügynököknek titulálta a kurucosokat, akiknek egy része Gyurcsányhoz hasonlóan lógni fog.
Fejükre nőttek
De a nemzeti egység nem csak a MÖM-kuruc konfliktus miatt bomlott meg: az Andrássy úton az eredetileg a Kossuth tér, majd a Szabadság tér felé vonuló tömegből hiányoztak a gárdisták. A nap végén a Hír Tévé röpítette a nagyvilágba az addig embargós hírt: lemondott Dósa István. A korábban a Jobbik Magyarországért Mozgalom által létrehozott, cigányellenes fellépéseivel elhíresült Magyar Gárda főparancsnoka szerint az volt a baj, hogy a gárda a Jobbik egyfajta politikai vetélytársává nőtte ki magát, amit a Jobbik parlamenti pozícióra ácsingózó vezetői nem néztek jó szemmel. A szintén a titkosszolgálati kapcsolattartással megvádolt Dósa embereit mindenesetre sikerült elbizonytalanítani, ami hozzájárulhatott a gárdisták többségének távolmaradásához.
Ráadásul a szélsőjobbos fórumokat olvasva úgy tűnik, a radikálisok egy részének is elege van a magukat a nemzeti oldalhoz tartozónak mondó, ám az utcákon törő-zúzó rendzavarókból. Mert persze a szombati vonulás is menetrendszerű Molotov-koktélozásba, símaszkos kigyúrtak kő- és üvegdobálásába, rendőrautó felgyújtásába, szemétládák kitépésébe torkollott. Sorolhatnánk továbbá az utcákon kitapintható feszültséget, a sok ezer rendőr látványos, gyors és a júliusihoz képest jóval profibb fellépését, vagy néhány gyomorforgató cigányozást, zsidózást és avantimussolinizést, egy-egy öregasszony gyűlölettől sziszegő megjegyzését, ám az igazság az, hogy a tudósítót is kezdi fárasztani az egyre megfoghatatlanabb célokért folyó utcai bújócska.
Összenőtt civilek
Megosztottság, unalom, középszerű szövegek és csekély érdeklődés jellemezte a Kossuth téri baloldali rendezvényt is. A fenyegető fasisztaveszély ellen 1991-ben szerveződött Demokratikus Charta fölélesztésére nem most szombaton történt az első kísérlet: az Orbán-kormány legsötétebb napjaiban már alakult egy részben balos kádereket (Bányász Rezső, Hanti Vilmos), részben liberális potentátokat (Bokros Lajos, Tamás Gáspár Miklós) felvonultató, de legalább tényleg alulról jövő valami (Otthon Magyarországból Mozgalom), ami azonban rövid időn belül kifulladt.
A most Magyar Demokratikus Charta néven futó rendezvényre az előzetesen várt húszezres tömeg helyett kábé háromezer embert izgatott a szélsőségek és a kirekesztés elleni harc - ennek is a fele vidékről felutaz(tat)ott roma volt. A gyűlésen, melyről maga Gyurcsány Ferenc állította, hogy politikamentes, a korábban meghirdetett önmegtartóztatás ellenére beszédet mondott a kormányfő, miként előtte Demszky Gábor is. Ott volt a háttérértelmiség egy része és a fél szocialista vezérkar. A Hősök terén összegyűlt, főleg fiatalokból álló sereg után különösen megdöbbentő volt a Kossuth téren az egy négyzetméterre eső nyugdíjasok száma. Habár a gyűlést eredetileg a melegek elleni támadásokkal szembeni fellépésre szánta Gyurcsány Ferenc, a melegek itt már csak a sokadik helyre szorultak, helyüket kevésbé kínos kisebbségek vették át. Mindenesetre nemes gesztus lett volna, ha a két órával korábbi, Kolompár Orbánék által szervezett cigánytüntetésen is részt vesznek, de ott dr. Kende Péteren kívül nemigen akadt más gádzsó. Ugyan Kolompár előrejelzéséből, miszerint minden idők legnagyobb cigány tüntetését hozza össze, semmi sem lett, pozitívum, hogy az egyébként egymással csak ritkán szóba álló roma prominensek egy része (Daróczi Ágnes, Mohácsi Viktória és Horváth Aladár, valamint jó néhány Lungo Drom-os alvezér) képviseltette magát, sőt beszédet is mondott. Végül a romáknak kellett átmenniük a magyarokhoz.
Habár az egymás mellé szervezett demonstrációkból nagy baj is lehetett volna, a chartás összejövetel időben véget ért, a fővárosban szolgálatot teljesítő több ezer rendőr mellett pedig egyébként se kerülhetett volna sor komoly összetűzésre a táborok között. A hatodik és hetedik kerületi utcákon zajló fogócskázás után a nap végén még volt egy kis feszültség a Hegedűs Lóránt vezette Hazatérés templománál, ahol a terekről kiszorított szélsőjobbosok egy része úgymond menedéket talált, de Morvai Krisztina Jeanne d'Arcként vezette ki a kopaszokat a felsorakozott rendőrsorfal előtt. Ezt a csatát ugyan elvesztették, de október 23-ra nyilván összeszedik magukat.
