"A széles szakmai közélet nyitott alkotómunkájára van szükség. Okos eszmecserére, párbeszédre, partnerségre. Országépítésre. (...) Azt vállaljuk, hogy a kerekasztalok ajánlásait alaposan megfontoljuk, és hacsak nem kizárt, akkor politikánk részévé tesszük. Az eredmény és a folyamat fontosabb, mint az, hogy hány hónap vagy esetleg hány év alatt kell megtalálni a legjobb megoldást." A 2007. február 3-án, a Magyarország Holnap konferencián tartott miniszterelnöki beszéd három szakmai kerekasztalt indított útjára: az oktatásit, a versenyképességit, valamint a nyugdíj- és időskorit. Mint azóta tudjuk, a "hacsak nem kizárt" fordulat valamivel nagyobb jelentőségre tett szert a többi gondolatnál.
Gyurcsány Ferenc kezdeményezése "az ország sorsát meghatározó három kérdésben" idehaza valóban
új megközelítése
volt a szakpolitika-alkotásnak. A létrehozott 15-20 fős testületek feladata tulajdonképpen az államigazgatási döntés-előkészítés előkészítése: egy-egy témakör elismert szakértői - kutatók, oktatók, gyakorlati szakemberek - feltárják a területük működési problémáit, majd az érintettek véleménye, a hazai és nemzetközi tapasztalatok ismeretében cselekvési javaslatokat fogalmaznak meg a döntéshozók számára. Mivel a pártpolitika távol tartja magát, az ország történetében először olyan hosszú távú stratégiai alternatívák születhetnek, amelyek valóban tényeken alapulnak, és amelyeket a "reformkormány" felhasználhat a jogalkotási munkája során. A kerekasztalok elnökét a kormányfő nevezte ki, a tagokat viszont - a lehető legszélesebb spektrum lefedéséért - a szakmai szervezetek, a Magyar Tudományos Akadémia, a kamarák, a munkaadói szövetségek, a történelmi egyházak, a szakszervezetek és a parlamenti bizottságok delegálták. A munkatervét mindegyik maga készítette el, a felmerülő költségeket a központi költségvetés általános tartalékából fedezik, a tagok ingyen dolgoznak.
Mivel a létfontosságú szakterületek átfogó megújítása e parlamenti ciklusra nyilvánvalóan lekerült a napirendről, inkább az a kérdés, hogy volt-e bármilyen haszna az eddigi másfél éves munkának. Ehhez érdemes figyelembe venni, hogy a három kerekasztallal szemben nem ugyanazokat az elvárásokat támasztotta a létrehozójuk. A Versenyképességi Kerekasztal (VKA) feladata gyakorlatilag egy lehetséges adóreformra korlátozódott, ezért a kutatással-fejlesztéssel és az üzleti környezettel foglalkozó munkacsoportra eleve kevesebb figyelem maradt. A résztvevők többsége szerint a kiadási oldalon a szociális juttatások hatékonyságában, az önkormányzati pazarlásban, az állami nagyberuházásokban vagy a közszolgáltatások rendszerében rengeteg lehetőség van, de ez süket fülekre talált. "Kiderült, hogy csak nullszaldós megoldás jöhet szóba: ha adócsökkentést javasolunk, akkor bevételnövelésre is szükség van, mert kiadáscsökkentés szóba sem jöhetett a kormánynál. Megmondták, hogy a mi dolgunk csak a technikai megvalósítás kidolgozása" - emlékeztette a Narancsot Török Ádám, a Pannon Egyetem oktatója, a VKA elnöke. Ezzel tavaly decemberre el is készültek, majd az anyag fiókba került. Zara László, az Adótanácsadók Egyesületének elnöke, a VKA adórendszer-munkacsoportjának vezetője szerint az anyaguk irányát tekintve 80 százalékban egybeesik az azóta napvilágot látott - úgyszintén külsős - szakértői anyagokkal, tehát az alapok elég egyértelműek. "Kétszer is egyeztettünk a miniszterelnökkel, de ő csak egyes részleteket vett figyelembe a dolgozataiban. Ehhez nem kellett kerekasztal" - tette hozzá. A munkában szintén részt vevő Chikán Attila, a Corvinus Egyetem oktatója eleve úgy gondolta, hogy a versenyképesség témakörét nem fedi le a három részterület, ráadásul az eredmény csak egy volt a Pénzügyminisztériumot ért impulzusok közül, és nem is a legerősebb. "Ha ebből még egy-egy elemet kiragadnak, az becsapás, és még azt is mondhatják, hogy ez a kerekasztal álláspontja. Kicsit kedvét is veszítette a társaság."
Egészen más problémák adódtak a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) munkájában. Az ugyanis elég hamar világossá vált, hogy a jövőbeni nyugdíjrendszer alapjait tekintve is homlokegyenest eltérő álláspontok léteznek. "Eldöntöttük, hogy elmegyünk nyaralni, de van, aki a tengerhez utazna, mások inkább síelnének a Normafán" - érzékeltette a helyzetet Simonovits András, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének kutatója. Ennek megfelelően abban sem lehet közös nevezőre jutni, hogy végső soron mi is volna a nyugdíj célja, továbbá hogy kicsi, főleg az öngondoskodásra épülő, vagy nagy, esetleg állampolgári jogon járó alapnyugdíjat is tartalmazó rendszer volna-e kívánatos, vagy talán valami köztes megoldás. "Ha erről volna is kész képünk, annak nem sokan örülnének a mai helyzetben. A nyugdíj szó tele van demagógiával, a pártok és a mindenkori kormány hárommillió nyugdíjas foglya. Ha erről kezdenénk vitát, azt nem lehetne szakmai mederben tartani" - érvel amellett Holtzer Péter, a NYIKA elnöke, miért is nem tudnak a politikai csapdahelyzet feloldása előtt ezzel foglalkozni. Ezzel szemben egy Magyarországon eddig nem létező, nagyszabású társadalmi-gazdasági hatásvizsgálatba fogtak, melynek eredménye jövőre várható. Ebben több millió anonimizált adat segítségével modellezik 2050-ig, hogy milyen hatása volna annak, ha a jelenlegi szabályok maradnának érvényben, illetve nagyjából mi lenne várható egyes alternatív paradigmák esetében. Együtt vizsgálják a makrogazdasági kilátásokat (mennyibe fáj a költségvetésnek) és az egyéni szintű társadalmi hatásokat (hányan maradnak ellátás nélkül, konkrét életpálya mellett mekkora nyugdíj várható stb.). Ez az eddigi átlagokhoz és becslésekhez képest sokkal mélyebb elemzés, ráadásul a mikroszimuláció egyszerre vizsgálja az állami és a magánpillér várható teljesítményét. Így nemcsak a mai helyzet következményei lesznek világosak, hanem
a jövőbeni változtatások
hatásai is végigfuttathatók, akár a választási kampányok idején beígérendő 64. havi nyugdíjig bezárólag. (A gazdaságpolitikai változások bizonytalanságai persze sosem szűrhetők ki teljesen, nem beszélve a külső hatásokról.) "Ilyen eddig nem készült, ezért sokáig tart. Néha érzünk a kormány felől nyomást, hogy már produkálhatnánk valamit. Máskor érdekes módon az érzékelhető, hogy a kiélezett politikai helyzetben éppen nem hiányzik a nyugdíjról folyó nyilvános diskurzus. Majd ellenzéki oldalról azt hallani, hogy Gyurcsány létrehozta a kerekasztalokat, és nem történik semmi" - számol be Holtzer Péter az egyértelmű elvárásokról.
Ha önmagában nézzük a szakértői munkát, akkor az Oktatás és Gyermeksegély Kerekasztal (OKA) tevékenysége már most sikertörténet: zöld könyvük elkészült, jelenleg nyomdában van, az eredményeket októberben nyilvános konferencián mutatják be. A 12 témában fölállított munkacsoport gyakorlatilag a születés pillanatától az érettségiig gondolta újra a gyerekkori fejlesztést, ide értve a szegregáció, a speciális igényű gyerekek, a tanárképzés, az intézményfinanszírozás, a teljesítménymérés és a demográfiai folyamatok kérdését, de még a konkrét foglalkoztatáspolitikai intézkedésekre és az átalakítási folyamat forrásaira is megfogalmaz javaslatokat. (Az önámítással végleg leszámoló Bevezetést pedig nem ártana afféle beugróként kikérdezni a leendő parlamenti képviselőjelöltektől.) A munkába neves külföldi szakértőket is bevontak, két tucat ország tapasztalatait elemezték, nemzetközi konferenciát rendeztek, és a szaktárcákkal együttműködve szinte megvalósították a Gyurcsány-kabinet mára elillant álmát, az összkormányzatiságot. Utóbbit Fazekas Károly, az OKA elnöke, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének igazgatója azzal magyarázza, hogy a témavezetőknek a korábbi kutatómunkájuk során jó kapcsolatuk alakult ki az államigazgatással, valamint sok olyan szempont, ismeret merült fel, amikről kiderült: a minisztériumok is használni tudják a későbbiekben. Meg egy kis szelíd erőszak: amikor úgy érezték, nem tudnak elég nyomást kifejteni, akkor határozatot hoztak, és elküldték a minisztérium vezetésének, más esetben pedig a törvényhozás mulasztásos alkotmánysértése miatt az Alkotmánybírósághoz fordultak. Ugyanakkor világossá tették azt is, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszer egész egyszerűen alkalmatlan a működőképes iskolafinanszírozásra, a javasolt forrásátcsoportosítás pedig nyilván érdeksérelmeket okozna - az elkészült csomag tehát minden bizonnyal süllyesztőbe fog kerülni. Bár a zöld könyv hangsúlyozza, hogy csak komplex rendszerben lehet gondolkodni, itt is elkezdődött az OKA munkájára sűrűn hivatkozó mazsolázás. Az egyik legfontosabb feladat a tanári kar minőségének a javítása, és a kormányhoz hasonlóan a szakértők valóban javasolják a pedagógusok béremelését. De ez mit sem ér a tanárképzés átalakítása - a legmegfelelőbbek felvételétől a képzés tartalmának megújításán át a legalkalmasabbak pályára kerüléséig -, a folyamatos értékelés és továbbfejlesztés rendszere nélkül (béremelés nem olyan régen is volt, az eredmény ismert). "Ezek hosszú folyamatok, és én egyelőre nem látom azt a működőképes politikai-szakmai intézményrendszert, amely ezt biztosítaná Magyarországon" - mondja Fazekas Károly.
Feltételezve, hogy előbb-utóbb csak akad cselekvőképes kormánya az országnak, kérdés, vajon menynyire lesz fogékony az eredményekre. A tagok delegálására valóban nehéz lenne ráhúzni az elfogultságot, igaz, a Fidesz vezette parlamenti bizottságok csak nagy sokára voltak hajlandók megnevezni a jelöltjeiket. Az általunk megkérdezettek egybehangzóan állítják, hogy semmilyen politikai elkötelezettség nem befolyásolta a munkát, és a legkülönbözőbb beállítottságú szakértők is prímán együtt tudnak dolgozni. Holtzer Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy bárki bekerülhet hozzájuk, ha nem hivatalos tagként, akkor állandó vagy eseti meghívottként; aki tehát érdeklődik, nem tud kimaradni, az ülések pedig nyilvánosak. Chikán Attila szerint nemhogy politikai mellékíze nincs a munkának, hanem már inkább túl technokrata a hozzáállás.
Eredetileg a "társadalmiasítás" jegyében arról is szó volt, hogy minden vélemény számít, ezért létrehozták a Civil Kerekasztalt is. A szerkesztő, Babarczy Eszter azonban csalódottan számolt be az eredményekről: a honlapra érkező kérdésekre senki nem válaszol, ezért az érdeklődők csak egymással tudják megosztani az észrevételeiket. Igaz, e lehetőségnek nem csaptak hírverést, így az csak szájhagyomány útján terjedhetett. A világszerte egyre népszerűbb politikai részvételi forma tehát kiaknázatlan lehetőség maradt. A katasztrofális pr-t egyébként a többi kerekasztaltag is említette.
A Fidesz egyelőre gondosan ügyel arra, hogy a lényegi kérdésekben ne legyen álláspontja (kerekasztaltémában egyébként kerestük a párt szakpolitikusait, de nem kaptunk választ). Az tény, hogy nyugdíjügyben a parlamenti pártok közül csak a KDNP-nek van koherens elképzelése, és nem lenne meglepő, ha a legnagyobb ellenzéki párt is emögé állna - a NYIKA egyébként majd ezt is "beárazza". Az oktatásban olyan megalapozottságú komplex anyag, mint az OKA zöld könyve, eleddig nem készült, de ha csak ürügyre lesz szükség, nyilván nevezhető mondjuk liberálisnak vagy akár gyermekrontó bolsevik ármánynak. Cséfalvay Zoltán, a Fidesz gazdasági tanácsadója szerint mindenképpen jó, hogy működnek ilyen testületek, de ha a politika nem mutat fogadókészséget, hanem pusztán legitimációs forrásként tekint rájuk - amint az most jellemző -, akkor persze nincs sok értelme. "Az ilyen intézményeknek stabilizáló hatásuk van. Egyes országokban olyan magas színvonalon működnek, hogy részben kötelező döntéseket is hoznak. A mostani reformdiktatúra minden rajta kívüli szereplőt a változások kerékkötőjének tart, amivel a hibás döntések kockázata megnő. Ezért egy új kormány jól teszi, ha minden összegyűjtött tudást megpróbál hasznosítani" - fejtegette.
A szakmai műhelyek munkájára fordított energia és közpénz azért nem ment teljesen veszendőbe (a Kormányszóvivői Iroda tájékoztatása szerint idén 90 millió forint a keret, a teljes eddigi ráfordítást senki nem tudta megmondani). Egyrészt számos igen lényeges kutatás és háttértanulmány készült el, amelyek a kerekasztalok honlapjain elérhetők - igaz, jó részük hamar el fog avulni. Továbbá több fontos kormányzati döntésben
tetten érhető a testületek
megtermékenyítő hatása. A VKA például sokszor emlegette a kutatás-fejlesztés centralizálásának szükségességét, és április óta a területet Molnár Károly felügyeli tárca nélküli miniszterként. Az OKA addig erősködött, míg az Egészségügyi Minisztériummal kicsikarta az együttműködést, így még időben bekerült a védőnői hálózat fejlesztése az uniós finanszírozású programok körébe. A NYIKA tevékenysége pedig egyre világosabbá teszi, hogy itt nem egyszeri feladatról van szó: más országokhoz hasonlóan szükség lesz egy olyan intézményre (munkanevén: Nyugdíj Tanács), amely időszakonként vagy minden hosszú távra ható javaslatnál számol, és figyelmeztet a következményekre. Ez persze nem feltétlenül állandó testület lenne, mert akkor jó bürokratikus szokás szerint előbb-utóbb magának generálna feladatokat - teszi hozzá egyből Holtzer Péter.
Azt mindenki külön, udvariasan kiemelte, hogy milyen pozitív csalódás volt együttműködni az államapparátussal. A szaktárcáktól, a Pénzügyminisztériumtól és a különböző állami szervektől minden adatot megkaptak, és a kezdeti távolságtartás után elfogadták a tagokat partnernak. Nyugdíjügyben a minisztériumi vezetők eleinte ódzkodtak ugyan megosztani a kormányzati terveket, nehogy másnap a Magyar Nemzetben lássák őket viszont, de később enyhült a bizalmatlanság. "Kialakult egy olyan képződmény, ahol az emberek hallgatnak egymásra, elfogadják egymás véleményét, és közösen gondolkodnak - mondja Török Ádám. - Szerencsésebb országokban ebből kialakulhatna egy politikától független, think-tank jellegű szerveződés, ami hat a szemléletre és a vitakultúrára. Amerikában is így kezdődött - úgy nyolcvan-száz éve."
