Azta’, Palkovics László miniszter csak annyit mond a tudósok listázásáról: „Az élet ilyen”!

Belpol

És tovább is megy: „Széchenyi István annak idején sem kutatóintézetekről nem beszélt, sem arról, hogy az Akadémiának aktuálpolitizálnia kellene.”

Csütörtökön megjelent nyomtatott kiadásunk interjút közöl Magyarország kormányának innovációért felelős tagjával, akitől azt szerettük volna megtudni, mit szól ahhoz, hogy egyes akadémiai intézetek munkatársait listázni kezdték a kormánypárti sajtóban? S persze azt is, hogy hol tart az egyeztetés a kormányzat és az MTA között. Egészen elképesztő válaszokat kaptunk!

Magyar Narancs: Mit szól ahhoz, hogy egyes akadémiai intézetek munkatársait listázni kezdték a kormánypárti sajtóban?
Palkovics Lászó: Az én államtitkár kollégáimat is listázták valamelyik újságban. Annyira én sem szerettem, de az élet ilyen.

MN: Soros-ügynököknek talán nem nevezték őket.
PL: Nevezték őket másnak.

MN: Tehát nem zavarja, hogy ilyen felhangot kapott a kutatásfinanszírozás átalakítása?
PL: Az újságírók azt írnak, amit akarnak. Magának meg lehet mondani, mit írjon? Nem. Egy biztos: nekem ehhez semmi közöm nem volt.

MN: Hogyan folytatódik most az egyeztetés az MTA-val?
PL: Menetrend szerint. Nekünk lesz egy előterjesztésünk az innovációs törvény módosításáról, amit a kormány el fog fogadni. Az MTA feladata is egyértelmű: van egy technikai munkacsoportunk, amely részben értelmezi az eddigi elképzeléseket, részben javaslatokat tesz az új rendszer működtetésére. Nekem mindegy, az Akadémia milyen gyorsan csinálja ezt, de a bizonytalanság a kutatásnak nem jó, és szerintem az egésszel két hónap alatt végezni lehet. Ha megkérdezi az akadémikusokat, ott is erősen megoszlanak a vélemények az intézethálózat finanszírozásával kapcsolatban. Egyvalami fontos: Széchenyi István annak idején sem kutatóintézetekről nem beszélt, sem arról, hogy az Akadémiának aktuálpolitizálnia kellene.

MN: A kutatásfinanszírozás átalakítása őket érinti, még jó, hogy elmondják a véleményüket.
PL: Ez rendben is van, nem erről van szó. Aktuálpolitizálás alatt azt értem, amikor az Akadémia közgyűlése kiad egy közleményt, hogy nem jó a kormány oktatáspolitikája, mert igaz, hogy többet fordítunk oktatásra, mint az uniós átlag, de nem jól költjük a pénzt. Varga Júlia kutató – akivel egyébként személyesen semmi problémám sincs – például leírja, hogy a kormány nem érti a duális képzés lényegét, miközben a kormány oktatáspolitikájának lényege a jól megcsinált duális képzés (az „Érettségi védelmében” című, 2015-ös tanulmány szerint a tervezett oktatási reformok a duális képzés teljes félreértéséről tanúskodnak. A tanulmányt Varga Júlia mellett több társszerző jegyzi. – T. Sz.). Ez politizálás. Ők az MTA alkalmazottai.

MN: Lovász László írja át az intézetekben kiadott tanulmányokat?
PL: Ő az Akadémia elnöke, vállalta, hogy irányítja a szervezetet, ebben a funkciójában sok mindent tehet. Az MTA kutatóintézetei, amelyek több mint 90 százalékban közösségi forrásokat használnak fel, ne politizáljanak. Ez a helyzet rossz az Akadémiának.

MN: Ezzel aligha nyugtatta meg azokat, akik szerint politikailag motivált az átalakítás.
PL: Az Akadémiának nem szabad politizálnia. A kormány politizál, mert egy ilyen szervezet, innen van a legitimációja. Politikai motiváció ettől függetlenül nincs a tervezett reform mögött: aki kiváló, legyen még kiválóbb, a párhuzamosságokat küszöböljük ki.

Az interjú teljes egésze elérhető a hírlapárusoknál még megvásárolható Magyar Narancsban. A lapra itt lehet előfizetni.

Magyar Narancs – Archívum részletes

A Magyar Narancs tartalmából.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.