Az 1996 óta működő Collegium Martineum nevelési programja egyedülálló volt az országban, mégsem tudtak kilábalni a folyamatos pénztelenségből. A kollégiumot működtető alapítvány csak adósságot hagyott maga után. Az intézmény mindenkori vezetése szerint csoda, hogy eddig bírták, hiszen minden évben felmerült: anyagi okok miatt megszűnnek. A harmincból 18 diák a komlói Nagy László Gimnázium kollégiumában szeptember 14-től szállást kapott. A többiek hazamentek.
Tizenkét éve négy jogi, valamint három magánszemély - Derdák Tibor szociológus, a szinte kizárólag romák lakta Alsószentmárton plébánosa, Lankó József, továbbá a padeborni érsekség cigányokért felelős papja - hozta létre a Collegium Martineumot. A német katolikus egyház Renovablis nevű segélyszervezete ki is fizette a Collegium Martineum létrehozásához szükséges 70 millió forint kétharmadát, továbbá egy holland alapítványtól és az UNESCO-tól is érkezett pénz az épület 1997-es megnyitásához. Az intézmény
alapelve
az volt, hogy a kollégisták ne kizárólag kisebbségi osztályokban tanuljanak tovább, hanem integrált oktatási körülmények között szerezzenek érettségit. Délelőtt valamelyik pécsi vagy Pécs környéki középiskolában tanultak, majd a kollégiumban külön foglalkozásokon vettek részt, hét végén pedig utazási támogatással hazalátogattak. A nevelők évről évre fejvadász csoportokat hoztak létre, és felkutatták a nehéz sorsú fiatalokat. Bejárták azokat az eldugott településeket, ahol többszörösen hátrányos helyzetben lévő gyermekek élnek. "Kimentünk a családokhoz, és győzködni kezdtük őket, hogy járassák középiskolába a gyermeküket. Ehhez a Collegium Martineum biztosítja a legtöbb feltételt. Lakhatást, napi ötszöri étkezést jelképes összegért, utazási hozzájárulást, tankönyveket, ingyenes nyári táborozásokat. Sokszor sikerrel jártunk" - a Collegium Martineum egyik nevelője elmesélte: volt, aki Mánfán látott először angolvécét vagy radiátort. Előfordult, hogy a fiatal szakadt ruhájára hivatkozva nem akart iskolába menni, vagy a szokásos hét végi hazamenetelkor a hideg miatt eltüzelték a tankönyvét; a nevelők új ruhát vettek vagy pótolták az odaveszett taneszközt.
A kollégiumban működő alternatív pedagógia, a beásul beszélő cigány gazdasszonyok, a kiscsoportos felzárkóztatás azonban nem nyitotta meg automatikusan a pénztárcákat az intézet részére. A kezdetekkor a gáz-, a villany-, az élelemköltségek egyharmadát biztosította az állam, a hiányzó kétharmadot pedig összekalapozták; így a kollégium költségvetése évente mínusszal zárt.
A kezdetek nehézségeit enyhítette a Soros Alapítvány támogatása, különböző pályázatokat is elnyertek, azonban mindig görgetett adósságot maga előtt a kollégium - mondta Heindl Péter, a Collegium Martineum első igazgatója. A kollégiumnak alapítványi intézményként esélye sem volt arra, hogy például önkormányzati pénzekhez jusson. A nyolc évig igazgatóskodó Heindl a legnagyobb hibának a menedzserszemlélet hiányát tartja, hiszen a kollégium fennállása alatt egyetlen komoly gazdasági vezető sem fordult meg az intézetben. "Nehéz olyan szakembert találni, aki ismeri ezt a szférát, és van némi szociális érzéke is. A két szemlélet kizárólag együtt vezethet eredményre."
Heindl Pétert 2004-ben Baráth Szabolcs korábbi nevelő váltotta az igazgatói székben. Az egykori magyartanár felelősséget vállalt a gazdasági döntésekért, próbálta kiegyenlíteni a tetemes adósságot, és még hitelt is szerzett egy pénzintézettől. Osztromok István pedagógiai igazgató a diákok neveléséért volt felelős.
2004-ben elnyerték az Oktatási Minisztérium Arany János Kollégiumi Programjának (AJKP) támogatását; ez a program kifejezetten a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását segíti. A mánfaiak a korábbi állami normatíva két és félszeresét kapták, ami a legutolsó tanévben diákonként 987 ezer forint volt. Mivel az AJKP a kiadások 90 százalékát biztosította, az új igazgató nem véletlenül jelentette ki, hogy megoldódtak az anyagi problémák. Az AJKP azonban
nem várt fordulatot
is okozott, hiszen kizárólag azon intézmények kaphatják meg a két és félszeres normatívát, amelyek vállalják, hogy speciális előkészítő, ún. nulladik évfolyamra járatják a diákokat. A mánfaiaknak a komlói Nagy László-középiskolában indították el a "nulladikat". "A kiemelt normatíva miatt muszáj volt betartanunk az AJKP előírását, azonban az előkészítő osztály nem lett más, mint egy szeparált, homogén roma csoport. Ez gyökeresen ellenkezett a Collegium Martineum alapelveivel."
A volt igazgató szerint mindez a tanulmányi eredményeken, a morálon is meglátszott, hiszen az előkészítőre járó 25 diák kizárólag egymással találkozott, az úgynevezett kinti, "középosztálybeli" világgal semmiféle kapcsolatuk nem alakult ki. A komlói tanárok sem tudtak mit kezdeni velük. Baráth Szabolcs szerint az előkészítők elindításával sosem tapasztalt pedagógiai mélyrepülés kezdődött meg. Anyagilag ugyanakkor "rendben" voltak, hiszen újabb és újabb előkészítősöket tudtak felvenni, akik "hozták" a két és félszeres normatívát.
2006-ban az akkori igazgató a nevelőtestülettel egyetértésben kijelentette, hogy inkább zárják be a kollégiumot, de nem indítanak több gettósodó előkészítő osztályt. Felfüggesztették az együttműködést a komlói iskolával, és új megoldás után néztek. 2006-ban az oktatási tárca előírta, hogy az a tanuló is részesülhet az AJKP két és félszeres normatívájában, akit a nyolcadik osztály elvégzése után felvesznek valamelyik két tanítási nyelvű vagy nyelvi előkészítő középiskola nulladik évfolyamára. (A legtöbb két tanítási nyelvű gimnázium jelenleg nulladik évfolyamot is indít.) Mivel a mánfai tantestület nem akart többé gettóosztályt indítani, elkezdett két tannyelvű középiskolába járatható hátrányos helyzetű diákokra vadászni.
"Nonszensz, hogy egy többszörösen hátrányos helyzetű gyereket elhívunk a Collegium Martineumba azért, hogy később sikeres felvételit tegyen egy pécsi elit gimnáziumba. Az idei tanévre összesen nyolc ilyen fiatalt sikerült találnunk úgy, hogy több megyét jártunk keresztül-kasul, míg korábban a gettó-előkészítőbe 25 gyereket vettünk fel évente. 25 gyerek, az 25 millió forint volt, 8 gyerek pedig 8 - azaz hirtelen 17 millió forinttal kevesebb lett a költségvetésben. A rezsi és a számlák pedig nem változtak."
A lemorzsolódás miatt tehát csökkent a diákok után járó normatíva is, miközben a fenntartási költségek nőttek. A különböző pályázati összegekre ugyanakkor nem alapozhattak. Volt olyan elnyert pénz, ami másfél éves csúszással érkezett meg a kollégium számlájára. 2007 decemberében a nevelők felét el kellett bocsátani, ráadásul az addig hitelező pénzintézet sem módosította a hitelátütemezést.
De miért nem hoztak pénzügyi szakembert vagy válságmenedzsert a katasztrófa elkerüléséért a Collegium Martineum élére? A megkérdezettek egybehangzó válasza az, hogy ez a fenntartó kuratórium döntése volt. 2005-ben kineveztek egy gazdasági vezetőt a kollégiumba, akitől néhány hónapon belül közös megegyezéssel megváltak. "Később nem volt rá fedezet, hogy komoly válságmenedzsert hívjunk, amikor a nevelők felét ki kellett rúgnom, a pedagógusok lemondtak a fizetésük egy részéről, a gazdaasszonyok pedig majdnem ingyen dolgoztak. Szerintem akkor menekültünk volna meg, ha az AJKP-t úgy módosítják, hogy az számunkra is pedagógiai megalkuvás nélkül teljesíthető lett volna, és több gyereket tudunk felvenni" - állítja Baráth. Aki tavaly novemberben és idén májusban is beadta felmondását. Szavai szerint a kuratórium mindahányszor kilátásba helyezte: ha elmegy, bezár a kollégium. Júniusban mégis elfogadták a döntését, és felkérték új vezetőnek Ábrahám-Ködmen Zoltánt, aki egy szenvedélybetegekkel foglalkozó alapítvány, a pécs-vasasi Mérföldkő munkatársa, és korábban az egyik helyi főiskola pénzügyi munkatársaként is dolgozott.
A nyári végjátékhoz hozzátartozik, hogy az igazgatóváltáskor nem történt meg a klasszikus gazdasági átadás-átvétel; mind Baráth Szabolcs, mind Ábrahám-Ködmen sokkal kisebb hiányt sejtett a valósnál. Információnk szerint az igazgatóváltáskor 3 milliós tartozásról volt szó, ám utólag kiderült, hogy körülbelül 12 millió forint hiányzott a kollégium kasszájából, ráadásul a régi hitelező bank az iskolakezdés előtt két héttel jelentette be, hogy nem nyújt több kölcsönt.
"Nem bújok ki a felelősségem alól. Egyrészt nagyon komolyan gondoltam, hogy tényleg bezár a kollégium, ha lemondok. Amikor kiderült, hogy mégis lesz utódom, számításaim szerint még fenntartható állapotban volt az intézmény. Ugyanis számítottam egy beérkező HEFOP-pályázati pénzre, ami csak jelentős csúszással érkezett meg, és egy banki adósságátütemezésre is" - mondta Baráth.
"Kilátástalan volt a helyzet. Üzleti okokból nem mondok számokat, hiszen az intézmény ugyan bezárt, de a Collegium Martineum Alapítvány nem szűnt meg, az adósság megmaradt. Ezt kizárólag úgy tudjuk törleszteni, ha később eladjuk az ingatlanainkat. Augusztusban elkezdtünk pénzintézetekhez rohangálni kölcsönért. De mivel alapítványról van szó, egyik bank sem adott egy vasat sem. Ott álltunk a
hatalmas adóssággal,
a közszolgáltatók kilátásba helyezték a víz, az áram és a gáz kikapcsolását. Nem volt más választásom, bejelentettem, hogy bezár a kollégium. Tanintézetet viszont kizárólag tanulmányi időn kívül lehet megszüntetni, ezért pár nappal szeptember elseje előtt megtartottam életem első és utolsó igazgatói beszédét a diákok előtt úgy, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy tanévkezdés után hol lesz a kollégisták szállása" - mesélte Ábrahám-Ködmen.
Fincza Viktória egykori kollégista például úgy tudta, hogy augusztus utolsó hetében az ott szokásos "beszoktató táborba" érkezik vissza Mánfára, aztán kiderült, hogy "búcsútáboron" kénytelen részt venni. "Mindennap ígértek valamit, mást és mást. Mi meg csak sírtunk, ölelgettük egymást, búcsúzkodtunk az épülettől, megcsókoltuk az ajtót" - mesélte a lány, aki két év múlva érettségizik. A Tolna megyei Nagykónyiból származó Viktória pénzügyi főiskolán szeretne továbbtanulni, a Collegium Martineum nélkül esélye sem lett volna erre.
A nevelők szállást akartak biztosítani a megszűnés után is a diákok számára. Az utolsó két hétben a nevelők addig próbálkoztak, míg végül a komlói Nagy László Gimnázium és Szakközépiskola kollégiuma szeptember 14-től tizennyolc diákot befogadott. A többi tizenkét kollégista vagy "bejárós" lett otthonról, vagy a lakhelyéhez közel keresett egy másik középiskolát. Az együtt maradtak egyénileg, és nem az AJKP keretében kaptak helyet Komlón. A tárgyalások most is tartanak a szaktárca és a komlói kollégiumot fenntartó megyei önkormányzat között, hogy az érintett fiatalok továbbra is részesülhessenek az AJKP-normatívában. A Collegium Martineum végleg tönkrement.
Az Arany János Kollégiumi Program mánfai mentorát, Molnár Lajost 2006-ban nevezték ki. Kizárólag a szakmai programot felügyelte, az intézmény gazdasági vezetésébe nem volt beleszólása. Úgy látja, manapság az alapítványi fenntartású oktatási intézmények vannak a legnehezebb helyzetben. Az önkományzati vagy egyházi fenntartású intézményekkel szemben csak az állami normatívát kapják, viszont a kiadásaik nekik is egyre nőnek. "Az alapítványi intézmények egyik része az elitoktatásra jön létre, térítési díjat kér a különböző speciális szolgáltatásai miatt. A mánfai kollégiumnak a többszörösen hátrányos helyzetű gyermekektől esélye sem volt tandíjat szedni."
Ábrahám-Ködmen Zoltán is levont következtetéseket: "Volt egy jó alapötletük, amelyhez sosem társult kivitelezhető gazdasági terv és anyagi támogatottság. De tizenkét éven át így is érettségihez juttatott halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket. Ennyi adatott."
Baráth Szabolcs úgy látja, hogy a Collegium Martineum bezárása mély sebet ejtett a magyar közoktatáson. "2007-ben körülbelül négy levelet írtam a pécsi, a Baranya megyei önkormányzatnak, valamennyi vészkiáltás volt. A pécsi polgármestertől személyes konzultációt kértem. Kolompár Orbánnal találkozót beszéltem meg, amire nem jött el. Elmondtam a megyei cigány önkormányzatnak, hogy roma gyerekek kerülnek az utcára. Senkitől egy fillért nem kaptam."
