„A Főváros elővásárlási jogának érvényesítése a rákosrendezői területre jelentős politikai győzelem ma. De ha minden a várható forgatókönyv szerint alakul, akkor a budapestiek súlyos vesztesége lehet belőle holnap” – írta Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere a Facebookon. Mint ismert, Gulyás Gergely bejelentette, hogy tiszteletben tartják a főváros elővásárlási jogát, így nem épül meg a nagy vitákat kiváltó Mini-Dubaj néven elhíresült fejlesztés Rákosrendezőn, hanem a terület Budapesthez kerülhet.
„A kisebbik gond, hogy Budapestnek már a terület megszerzésére sincsen elég pénze. A kifizetés végső határideje 2039, ameddig senki nem lát el. Bízhatunk tehát a sokkal szebb jövőben, de ekkora terhet bevállalni jelentős kockázat és mindenképpen más közfeladatoktól von el pénzt. Sokkal súlyosabb tétel lehet a terület fejlesztéséhez, lakóövezet kialakításához szükséges feltételek megteremtése A rákosrendezői pályaudvart és környékét jelenleg nem csak ipari és kommunális szemét, romos épületek és sok évtizedes talajszennyezés terheli, a terület tele van a második világháborúból ott maradt, fel nem robbant lőszerrel, robbanószerkezettel is. Egy ilyen terület megtisztítása valószerűtlenül magas összeg. (Pár évvel ezelőtt egy másik projekt kapcsán merült fel a Ferencvárosi Rendezőpályaudvar megtisztítása világháborús bombáktól. A költséget akkor több tízmilliárd forintra becsülték). ” – sorolja a problémákat Baranyi Krisztina.
A polgármester szerint ahhoz, hogy Rákosrendezőn „megfizethető és zöld” lakóövezet épüljön, a terület rendezése mellett nagyon komoly közlekedési fejlesztésekre is szükség van. A Kisföldalatti meghosszabbítása, a Szegedi úti felüljáró, közúti és kerékpáros infrastruktúra kiépítése nélkül nincs értelme új városrészt építeni. „Ezek a beruházások tehát, amelyek bármilyen fejlesztés előfeltételei, így együtt több százmilliárd forintos költséget jelentenének még az első kapavágások előtt. Ez sokszorosan meghaladja Budapest lehetőségeit.”
A Mini-Dubaj szerződés alapján a terület rendezéséről és a közlekedési infrastruktúra kialakításáról, ennek költségeiről külön szerződések határoznak, amelyeket most már a kormánynak és a Fővárosnak kell megkötnie. A bombák hatástalanítása és elszállítása, a talaj megtisztítása, metró és közút építése egyébként sem magánfeladat. „Eddigi tapasztalataink alapján mekkora esélyt adhatunk arra, hogy az állam ezeket magára vállalja?
Ha a Fővárosnak nem sikerül a kormányból kipréselnie ezeket a költségeket, akkor egy fejlesztésre alkalmatlan, lepusztult területtel gazdagodik, úgy, hogy közben a bevásárlás költségeit még bő tíz év múlva is nyögni fogja.
Tehát nem marad forrása másra sem”, véli Baranyi.
Hozzáteszi, vagy keres olyan befektetőt, aki az ingatlanfejlesztés mellett hajlandó a kármentesítésbe és a közlekedési fejlesztésekbe is beszállni – részben, vagy az egészet magára vállalva A befektetőnek ezzel olyan hatalmas költségei lesznek a beruházás kapcsán, amelyek nem térülnek meg egy, a közösségi érdekeket figyelembe vevő fejlesztési tervnél (nincs magas épület, sok zöldterület, sok közösségi funkció). „Olyan befektető nincsen, aki ezt magára vállalja, mert üzleti alapon nem jön ki a matek. Ezt a csapdát kell valahogy Budapest vezetésének kikerülnie. Egy normális országban persze fel sem merülne, hogy egy ilyen fejlesztésből nem veszi ki a részét az állam, fel sem merülne, hogy akadályozza a megvalósulást. De a Főváros belépésével már nem osztanak lapot Habony Árpádnak, így nincs ami motiválja a kormányt az együttműködésreEzt nekünk, budapestieknek kell kikényszerítenünk”.
