Merre tart a Jobbik?

Befelé fordulva

Belpol

Ismert párttagok hagyták el a Jobbikot, a vezetőség a maradókra koncentrál, a kritikusok szűk belső irányító körről beszélnek. Sok idő nincs rendezni a sorokat, közelít 2022.

„Markáns ellenzéki, ám jobboldali, konzervatív pártként nincs alternatívája.” „A Jobbik olyan térbe nyomul be, ami már foglalt, ahol nem terem neki babér.” Ez a két egymásnak ellentmondó állítás jól leírja a Jobbikon belüli konfliktusnak az egyik részét. Az első idézet Gyöngyösi Mártontól, a Jobbik elnökhelyettesétől és EP-képviselőjétől származik, a második Bencsik János országgyűlési képviselőtől, aki februárban távozott a pártból. Az elmúlt időszakban több ismert tagja elhagyta a Jobbikot, a ciklus 2018-as kezdetéhez képest az országgyűlési frakció 26-ról 17 főre csökkent, megszűnt több vidéki alapszervezet. A kilépők az ideológiai ellentétek mellett a párt elnökségének vezetői stílusára panaszkodnak, a maradók tisztulásról és személyes sértődöttségről beszélnek.

 

Akik mennek

„Hetek óta áll a bál a Jobbikban, amióta nagy többséggel elnökké választották Jakab Pétert” – írtuk bő három hónapja (lásd: Idegenkezűség kizárható, Magyar Narancs, 2020. március 12.), amikor az első kilépési hullám zajlott. A pártalapító Szávay István, Bencsik János vagy Bana Tibor is akkor távoztak a pártból; a májusi második hullámban hagyta ott a frakciót Sneider Tamás, Varga-Damm Andrea és Farkas Gergely is, június elején pedig kilépett a pártból Mirkóczki Ádám, Eger polgármestere is, igaz, ő azt nyilatkozta, ennek nincs köze a párton belüli konfliktusokhoz. „Jakab Péter elnökségének mindössze négy hónap kellett ahhoz, hogy minden nemzeti és konzervatív gondolatot kihajítson az ablakon, a közösség belső életéből pedig elképesztő kegyetlenséggel száműzze a kifelé hangoztatott szolidaritást és a bajtársiasságot” – indokolta döntését Sneider Tamás, aki szerint véleményterror uralkodik a pártban. A korábbi pártelnök azt mondta, ellene és Varga-Damm Andrea ellen lejárató kampány indult; Sneidert visszahívták parlamenti alelnöki tisztségéből, Varga-Dammot pedig „feloldhatatlan bizalmi válságra” hivatkozva felszólították, hogy adja vissza az országgyűlési mandátumát. (A Jobbik-frakció is megszavazta az állami megfigyelőrendszerről szóló törvényjavaslatot – ezt a párt utóbb elhibázott lépésnek minősítette, és közölte, hogy a témafelelős Varga-Damm útmutatása alapján fogadták el a törvényt.)

Jakabék állítólag kísérletet tettek a békülésre: Sneider megtarthatta volna a pozícióját és Varga-Damm is bizonyíthatott volna, de mindketten inkább kiléptek. Sneidert kerestük, de nem értük el, Varga-Damm Andrea pedig másképp látja a történteket, mint a Jobbik vezetősége. Lapunknak azt mondta, „nem volt semmiféle békejobb, azt mondták, adnak egy második esélyt, a frakciótársaim nem is szavaztak rólam. Az egész végtelenül megalázó volt.” A politikus hozzátette, korábban nem volt konfliktusa Jakabbal, évekkel ezelőtt egy irodában ültek. Jakab tavaly ősszel a Facebook-oldalán jelentette be, hogy indul a párt elnöki pozíciójáért, Varga-Damm Andrea pedig nem sokkal később szintén bejelentkezett a posztért. „Onnantól kezdve éreztem a gyűlöletet” – jegyezte meg. Ma már bánja, hogy amikor az országos választmány nem fogadta el, hogy Jakab 2022-ig töltse be az elnöki pozíciót, aki ezért visszalépett az indulástól, ő is így tett. Varga-Damm azzal sem tud azonosulni, hogy a Jobbik „a munkások szószólója lett. Ez nem a mi feladatunk, arra ott vannak a baloldali pártok, mi beszélhetnénk másról. Itt volt II. János Pál pápa születésének 100. évfordulója vagy Trianon 100. évfordulója, alig foglalkozott vele a Jobbik. A párt lerázta magáról a jobboldali értékeket és elvesztette az identitását”.

Varga-Damm mellett Farkas Gergely is arra hivatkozott kilépésekor, hogy a „mostani Jobbik már nem az én közösségem”, majd megjegyezte, Jakab és csapata besúgóhálózatot működtet a pártban. Az általunk megkérdezett kilépők szintén az ideológiai különbségekre és a január végén megválasztott vezetőségre panaszkodtak. Bana Tibor Vas megyei országgyűlési képviselő márciusban lépett ki a Jobbikból. Pedig, mint mondja, ő tényleg azt szerette volna, ha a párt jobbközép, polgári és európai erőként működik. „Ehelyett nihilizmus, populizmus és belső leszámolás jött Jakab Péter és Gyöngyösi Márton vezetésével, ami számomra teljességgel vállalhatatlan.” Bana távozása után majdnem az egész megyei szervezet felállt. Bencsik János sem ért egyet azzal az iránnyal, amerre jelenleg a Jobbik tart. „Vona Gábor néppárti politikája a jobbközéptől a balközépig kívánta megszólítani a választókat. Ez változott meg mára: csak baloldali témák futnak, a nemzeti ügyek már kommunikáció szintjén sem jelennek meg.”

Több álalunk megkérdezett politikus is kijelentette, hogy Jakab Péterrel korábban sosem volt konfliktusuk, jó végrehajtó embernek és jó kommunikátornak tartják. A tisztújítás előtt az sem volt különösebb vita tárgya, hogy Snei­der Jakabnak adja át a pártelnöki pozíciót, s az addigi elnök a pártigazgató posztot veszi át. Ez azonban nem valósult meg, a pártigazgató Lejer Zoltán lett. A bajok forrása szerintük a Jakab Péter körüli emberek befolyása. Erről Sneider Tamás és Varga-Damm Andrea az Azonnalinak azt mondta: egy szűk kör vezeti a pártot, egy-két alelnök és külsős személyek. Egy ilyen belső irányító körről lapunknak is többen beszéltek.

 

Akik maradnak

Jakab Péter a kilépésekre egy videóval reagált: „A mai ülésen békejobbot kínáltam minden egyes képviselőtársunknak. Ezt a békejobbot azonban három képviselőnk elutasította. Én a tisztújító kongresszuson harcot hirdettem az Orbán-rezsimmel szemben, és éppen ezért ma békét hirdettem a Jobbikon belül azért, hogy ott tudjunk küzdeni, ahol erre igazán szükség van. Három képviselőtársunk most elhagy bennünket, de soha nem az a fontos, hogy kik mennek, hanem az a fontos, hogy kik maradnak.” Februárban kiszivárgott egy hangfelvétel is: Jakab arról beszélt a január végi tisztújító kongresszuson, hogy tudja, kik akarták megakadályozni az elnökségét, Szávay Istvánra és a „Szávay-klánként” emlegetett csoportra utalva. Lapunknak Jakab Péter azt mondta, semmi más nincs a kilépések mögött, mint személyes sértettség. „A párt új elnökeként én mindenkire számítottam, de nem mindenkire az első sorban van szükség. Ezt el kell fogadni. Számítottam rá, hogy ezek az embe­rek kilépnek, ez borítékolható volt, csak a mikor volt a kérdés.” A pártelnök úgy érzékeli, az elmúlt hónapok történései nem rengették meg a választók bizalmát a pártban, az, hogy alapszervezetek megszűnnek és újak jönnek létre, egy élő szervezetben természetes. Gyöngyösi Márton szerint egyre kevesebb belső probléma merül fel a Jobbikban, így „a nehéz hetek után most az építkezés ideje jött el”.

„Az sosem jó, ha egy pártból oszlopos tagok lépnek ki, viszont azt is fontos megjegyezni, hogy a Jobbik nem csupán országgyűlési képviselőkből áll, az erejét a tagság adja” – mondta Bereczki Miklós, aki Soroksáron jobbikos önkormányzati képviselő. Szerinte nincs bizalomvesztés a párttal szemben, megszűnés pláne nem fenyegeti a Jobbikot. Ami történt, olyan tisztulási folyamat, amelynek évekkel korábban meg kellett volna történnie. Arra a kérdésre, hogy kiktől kellett megtisztulni a pártnak, azt feleli, azoktól, akik „nem abba az irányba haladnak, mint mi”.

Jakab Péter szerint nem igaz, hogy a Jobbik új irányba tart; a néppártosodás lezajlott, a párt megérkezett oda, ahol lenni akar: középre. „Ez az eddigi politika folytatása, az irány nem változott, csak a stílus. Nem az ideológiát tesszük a kirakatba, hanem az emberek problémáit. A Jobbik továbbra is nemzeti, keresztény, konzervatív párt, és ha bal–jobb tengelyben gondolkodunk, akkor jobbközép. De nem ez a hívószó a választóknak, hanem hogy emberközpontú politikát csinálunk.” Béres Ferenc, a párt kommunikációs igazgatója (és egyesek szerint Jakab Péter fő támasza) úgy gondolja, a 2022-es választás előtt fontos, hogy „még most, a félidőben megtörténjen minden ellenzéki pártnál a megtisztulás. Mi ezen már túl vagyunk.”

 

Mi lesz 2022-ben?

„Messze van még a következő választás, de most úgy látszik, hogy a Jobbik pozíciói romlanak. A párt a 2018-as választások óta komoly kihívásokkal küzd: pénzügyi nehézségek, szervezeti megroppanás a Mi Hazánk Mozgalom megalakulásakor kilépett tagok és helyi szervezetek miatt, vezetési válság, ideológiával, irányválasztással, pozicionálással kapcsolatos nehézségek. Az idei tisztújítás, Jakab Péter és alelnökeinek nagyarányú megválasztása hozhatott volna nyugvópontot és belső stabilitást, de a párton belüli ellentétek csak tovább éleződtek” – sorolta Hunyadi Bulcsú, a Political Capital vezető elemzője, aki arra figyelmeztet, hogy a választókra nem tesz jó benyomást, ha egy párt magával van elfoglalva.

Adódik a kérdés, mennyire számítanak az ellenzéki összefogásban a Jobbikra, és hová helyezi magát a párt, kiket akar megszólítani, kikkel és hogyan akar együttműködni. Jakab Péter szerint a tipikus Jobbik-szavazó szabadságra és gyarapodásra vágyik, ezt pedig senki sem adta meg neki az elmúlt harminc évben. „A 2018-as országgyűlési választás előtti időszakban a felmérésekből az látszott, hogy a Jobbik szavazóinak egy jellemző pártidentitása van. Az elmúlt években sokat változott a szavazótábor, a korábbi markáns identitás eltűnt, ma már csupán 21 százalék mondja azt a Jobbik-szimpatizánsok közül, hogy teljes mértékben tud azonosulni a pártjával” – mutatott rá Böcskei Balázs politológus, az IDEA Intézet kutatási igazgatója. A párt szavazatszerző képessége az elmúlt időszakban jelentősen romlott, így a fő feladata a jelenlegi szavazói megtartása lett. A Jobbikot a legtöbb közvélemény-kutató 10 százalék körülre méri.

Azzal mind az általunk megkérdezett politikusok, mind a szakemberek egyetértenek, hogy az országgyűlési választáson az egyéni választókerületekben dől majd el a választás, így ott kell jól szerepelnie az ellenzéknek, ha kormányt akar váltani. Ehhez pedig arra van szükség, hogy minden választókerületben csupán egy ellenzéki jelölt induljon a Fidesszel szemben. Ebből viszont nem következik az, hogy egyetlen közös listára lenne szükség. László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint egy, kettő, három vagy akár négy listát is állíthat az ellenzék. Annál többet azért nehéz elképzelni, mert országos listát 27 jelölttel lehet állítani, ami nagyjából a 106 egyéni választókörzet negyede, így a pártoknak már négy lista esetén is két körzetben egymás ellen kellene jelöltet indítani, öt lista esetén pedig 29-ben. Az előbbi még kivitelezhető, az utóbbi már vesztes stratégia.

„Tévhit, hogy csupán egyetlen közös listával lehet nyerni – mondta László Róbert –, a mandátumkiosztás nem vagy csak alig bünteti a két-, három- vagy négylistás indulást. A töredékszavazatok rossz hasznosulásától nem kell félni, a többlistás stratégiának valójában más kockázata van: ha csak egy lista is küszöb alatt végez, rengeteg ellenzéki szavazat mehet a kukába. Az egyetlen közös listában rejlő veszély viszont még ennél is nehezebben kalkulálható: bár sokak számára bizonyosan vonzó a »teljes összefogás« üzenete, nehezen mérhető, mennyien lehetnek, akiket elriaszt, ha olyan pártokra kell voksolniuk, amelyekkel egyáltalán nem tudnak azonosulni.”

Hunyadi szerint a Jobbiknak politikailag nem érdeke a teljes összeborulás az ellenzéki oldalon. „A kormányváltás előfeltétele az ellenzéki együttműködés, de ehhez nem feltétlenül kell egyetlen közös lista. Egy gyengülő, a választók bizalmát és hitelét elvesztő, belső konfliktusokkal terhelt, befelé forduló pártnak azonban rosszak lesznek a pozíciói ahhoz, hogy ezt meg tudja akadályozni, és más megoldás felé terelje a szereplőket.”

A Jobbik ezt meg is próbálja majd: minden általunk megkérdezett jobbikos politikus a két listát preferálja, azzal a megkötéssel, hogy erről a tárgyalóasztal mellett kell dönteni. Jakab Péter megjegyezte, nagyon fognak igyekezni, hogy az egyeztetéseken a kétlistás indulásról meggyőzzék az ellenzéki pártokat.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.