Hosszas kínlódás után múlt hétfőn megszületett a közérdekű önkéntes tevékenységet szabályozó törvény. A végleges változat eltér az eredeti koncepciótól, amit az érintettek egyik része sérelmez, mások szerint viszont az a fontos, hogy a törvény megvan.
Az Országgyűlés elsöprő többséggel, 313 igen és két nem szavazattal, nulla tartózkodással fogadta el a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslatot. A mintegy ötéves munkával tető alá hozott normaszöveg valószínűleg október elsején lép hatályba, és ezzel Magyarország teljesíti az Önkéntesek Nemzetközi Évében vállalt célkitűzését. Tudniillik már akkor, 2001-ben megszületett az elképzelés, hogy az önkéntes tevékenységet be kell emelni a jogrendszerbe. Garas Ildikó, az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) kuratóriumi tagja és a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium civil kapcsolatok titkárságvezetője szerint "amiről nem szól jogszabály, attól Magyarországon sajnos félünk, és nem létezőnek tekintjük azt". Mivel eddig az önkéntességnek semmiféle jogi státusa nem volt, ez kellemetlenségeket okozhatott a civil szervezeteknek. Egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során például a szervezetnek kellett bizonyítania, hogy a gumicsizmában talicskát tologató téglahordó nem illegálisan dolgozik nála, hanem önként és ingyen. "Erre a munkaügyis azt mondja, hogy hiába nézem a jogrendszert, ilyen márpedig nincs. Tehát ön vagy munkavállaló, vagy nincs itt semmiféle keresnivalója" - illusztrálta az eddigi helyzetet F. Tóth András, az ÖKA ügyvezető igazgatója.
A tiltásból legalább a tűrésbe való átmenet elérése volt a civil szervezetek alapvető célja, vagyis az eddigi jogi szabályozatlanság feloldása.
Jelenleg például ha egy önkéntes a tevékenységéhez gumicsizmát kap az őt foglalkoztató szervezettől, elvileg adóznia kell utána, mert az jövedelemnek számít; és a szervezet is köteles bizonyos járulékok befizetésére a kapott szolgáltatás után. "Azt akartuk elérni - mondta F. Tóth András -, hogy ez az abszurditás megszűnjön." A törvény orvosolja a problémát - ám csak az önkénteseket foglalkoztató intézmények és szervezetek bizonyos részénél.
A törvény preambuluma elismeri a "más vagy mások javára ellenszolgáltatás nélkül végzett önkéntes tevékenységet", de ezután már csak "közérdekű önkéntes tevékenységről" beszél. Nem valósult meg tehát az a kezdeti elképzelés, miszerint a bármilyen szervezetnél végzett önkéntes tevékenység legyen államilag elismert. Csak a közérdekű tevékenység élvez kedvezményeket, ami többek között lehet a helyi és kisebbségi önkormányzatoknál és egyéb állami intézményeknél (például közoktatási intézményben és múzeumban is), közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezetnél végzett munka. A kisebb, nem közhasznú szervezetek nem esnek a törvény hatálya alá. Egy alapít-vány vezetője szerint "így valószínű, hogy a nagyok még nagyobbá válnak, a kis szervezetek pedig nem tudnak profitálni a törvény adta kedvezményekből". Egy 2003-as KSH-adat szerint az ötvenháromezer civil szervezet mintegy ötvennyolc százaléka közhasznú szervezet; a másik fele azonban sem irodával, sem fizetett munkatárssal nem rendelkezik. Rájuk nézve teljesen irreleváns a törvény, ugyanis az önkéntesek szolgáltatásai után nagy valószínűséggel eddig sem fizettek adót és járulékokat, viszont kedvezményeket ezután sem fognak kapni.
A civil szféra több tagja szerint a törvény olyasvalamit enged meg, ami már eddig is létezett: olyan bevételről mond le, ami eddig sem folyt be az államkasszába. "Én még nem találkoztam olyan szervezettel, amelyik mondjuk az önkéntesének biztosított étkezés, képzési költség, útiköltség után adót fizetett volna" - mondja Garas Ildikó. A törvény parlamenti vitájában módosító indítványként az is felmerült, hogy az igazolhatóan, hosszú távon önkéntes tevékenységet végzők munkája valahogyan számítson bele a tb-jükbe. Bódi György, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) civil kapcsolatokért felelős főosztályvezetője a Narancsnak erről azt tartja: "Nem akartuk, hogy a törvénnyel túl nagy költségvetési terhek járjanak együtt. Lehet, hogy több kedvezményt adhattunk volna." A törvény hatálya alá tartozó fogadó szervezetek munkaruházatot, védőfelszerelést biztosíthatnak és bizonyos költségeket is jóváírhatnak az önkéntesnek, biztosítást köthetnek számára, valamint a tevékenységéhez szükséges képzést is biztosíthatják, és évente a mindenkori minimálbér húsz százalékát adó- és járulékmentesen jutalomként adhatják oda neki. Minisztériumi és civil források szerint az egyeztetéseken "belőttük, meddig nem kell azzal számolni, hogy a Pénzügyminisztérium esetleg azt mondja: ez túlságosan nagy költségve-tési terhet jelent, és emiatt esetleg elúszik a törvény".
Az engedmények mellett
az is lényeges, hogy a törvény előírja: a fogadó szervezetnek szerződést kell kötnie az önkéntesekkel, és egy nem túl bonyolult űrlappal be kell jelentenie az ICSSZEM-nek az alkalmazásukat. Noha lehet-séges, hogy lesznek szervezetek, amelyeket ez a szigorított adminisztráció némileg visszariaszt, kedvező hatásai is lehetnek. A szerződések megkötésétől sokan az önkéntesség színvonalának a növekedését várják, és egyfajta szemléletváltást. A KSH 1995-ös felmérése szerint Magyarországon formális szervezetekben mintegy négyszázezer önkéntes tevékenykedik (informálisan pedig több mint kétmillióan), de persze nem mindig kellő hatékonysággal és felelősséggel. A szerződés viszont azzal is jár, hogy "tudatosabbak lesznek az önkén-tesek és a szervezetek is, és az egymás iránti elvárások is egyértelműbbé válnak. Ha valamit elvállal az önkéntes, kutya kötelessége lesz megjelenni, vagy ha nem tud, szólni" - mondta F. Tóth és hozzátette: sokszor nem megfelelő a hozzáállás sem az önkéntes, sem a szervezet részéről. "Számos visszajelzést kaptunk, hogy az önkéntes csalódott. Van, aki hét-nyolc szervezetnél is próbálkozott már, de mivel nincsenek a feladatok pontosan megfogalmazva és leosztva, nem egyértelmű például, hogy ki foglalkozik az önkéntesekkel. Szemléletváltás kell, emiatt is fontos a törvény. Továbbá azért is, mert ha az önkéntesség bekerül a köztudatba, könnyebb lesz támogatást szerezni, és nem csak anyagit."
Bódi György hasonlóképpen vélekedett: szerinte "a trehányságot nem lehet a spontaneitással azonosítani. Aki közpénzt kap, igenis számoljon el vele tisztességesen." A Nemzeti Civil Alapprogramhoz az idén beérkezett mintegy 12 600 pályázat kétharmada formai hibás. Bódi szerint a törvény segít abban, hogy a szervezetek pontosabban és felelősségteljesebben működjenek, és nem csak a pályázatoknál, hiszen "az is közpénz, amit a közérdekű önkéntes tevékenységhez kapcsolódóan nem kell megfizetni adóban vagy járulékban". Garas Ildikó szerint a jogalkamazás fogja megmutatni, valójában hogyan hat a törvény. Abban bízik, hogy az egyszerű megállapodással a szervezet és az önkéntes tisztázza a feltételeket, és ez mindkét felet védi. Persze arra is volt példa, hogy az önkéntestörvény elbukott: Csehországban például mindössze harminc szervezet jelentkezett be mint önkénteseket fogadó intézmény, azaz körülbelül pár száz önkéntesre hoztak külön törvényt.
Magyarországon sok a túlterhelt szervezet, ahol több program és projekt fut, "itt még tudatosabb önkéntesmenedzsmentre volna szükség" - mondja Garas Ildikó. Az adott szervezetnek végig kell gondolnia, miben segítik leginkább a munkáját az önkéntesek, és ennek megfelelően kell kialakítania a feltételeket. Mindez függvénye persze az önkéntesség népszerűsítésének és terjesztésének; Bódi György szerint a "civil ismereteket oktatni kell, el kell mondani, hogyan hozhatunk létre szervezeteket, hogyan pályázhatunk pénzekre és hogyan toborozhatunk önkénteseket".
De mire is jó
ez az egész? Az önkéntes tevékenységnek például szervezési feladatok, a csapatmunka elsajátításában is lényeges szerepe lehet. Éppen ezért indította el az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) az Ötlet 2005 névre hallgató kísérleti programját. A június harmincadikán lezárult pályázatra jelentkező nonprofit szervezetek közül hét plusz egyet választanak ki (a magyarországi régiók számának megfelelően), amelyek önkénteseket foglalkoztathatnak tíz hónapig. Az ősszel induló program lényege, hogy a pályakezdő, munka nélküli fiatalokat feladatokkal lássa el, miközben szállást, ellátást és utazási költséget biztosít a számukra. A kísérleti program mindemellett a mobilitást is igyekszik elősegíteni, és foglalkoztatáspolitikai meggondolás áll mögötte. Az Önkéntesek és nonprofit szervezetek című kiadvány szerint, amely az OFA támogatásával jelent meg az idén, a "fiatalok, pályakezdők szempontjából előnyös, ha első munkahelyi gyakorlatukat segítő környezetben végzik, ahol a felelősséget még mások viselik helyettük". Nyugat-Európában és különösen az Egyesült Államokban mindez az oktatás része; vannak olyan egyetemek, ahol a hall-gató nem kap diplomát, ha nem végez valamilyen "kötelezően választható" önkéntes tevékenységet a tanulmányai alatt. F. Tóth András szerint nem feltétlenül lenne jó hasonló rendszer bevezetése Magyarországon, mindenesetre a lehetőségét meg kellene teremteni. Hozzátette: "Nem akarunk az önkéntesség köré megapátoszt keríteni és azt a képet kialakítani, hogy a vidám önkéntesek hada a jövőben veszélyeztetni fogja a bérből és fizetésből élők esélyeit. 'k nem veszik el mások munkáját, csak kiegészítik a már meglévő programokat, szolgáltatásokat."
