Amikor 2019 nyarán a több mint egy éve húzódó eredménytelen tárgyalássorozat után a kormány a törvény erejével vette el az MTA-tól tíz kutatóközpontját és öt önálló intézetét, nagy volt az ijedtség és az elkeseredettség a kutatók körében. Nem alaptalanul: az MTA-ügyet menedzselő Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a tárgyalások kezdeti szakaszában az intézetek jövőjét fenyegető tervet ismertetett az MTA vezetésével. A miniszter eredeti elképzelése szerint csak az MTA-s kutatóhelyek egy része őrizhette volna meg önállóságát, a többit egyetemekhez vagy az Innovációs és Technológiai Minisztérium alatt működő Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Kft.-hez csatolták, vagy egyenesen megszüntették volna.
Az akadémiai közösség ellenállása részleges engedményekre kényszerítette Palkovicsot. A miniszter nem szerzett közvetlen irányítási jogot az MTA-ról leválasztott kutatóintézet-hálózat felett, a kutatóközpontokat és intézeteket 2019 szeptemberétől egy újonnan létrehozott szervezet, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) felügyelete alá helyezték. Az ELKH Irányító Testületébe hat tagot javasolt a minisztérium, hatot az MTA, a testület elnökét Palkovics és az akkori MTA-elnök, Lovász László közös javaslatára nevezte ki a miniszterelnök. Mivel ez a személy Maróth Miklós klasszika–filológus, Orbán Viktor tudománypolitikai tanácsadója lett, a testületben a kormány többsége könnyedén elérhető, és az MTA azt sem tudta kiharcolni, hogy a fontos döntéseket kétharmados többséghez kössék. Ennek ellenére az eltelt több mint másfél évben drasztikus beavatkozás nem történt a kutatóhelyek életébe; tavaly novemberben kisebb botrányt okozott, hogy három intézetet leválasztottak a kutatóközpontokról, de önálló intézetként ezek is az ELKH-n belül maradtak, a hálózat egysége nem került veszélybe.
Mostanáig. Áprilisban az ELKH vezetése arról tájékoztatta Fertő Imrét, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) főigazgatóját, hogy a központhoz tartozó Regionális Kutatások Intézetét (RKI) Pintér Sándor belügyminiszter minisztériumi háttérintézményként működtetné tovább. Kérdésünkre az ELKH hivatalosan is elismerte, hogy március végén levelet kaptak a Belügyminisztériumból „az RKI-ban lévő szakmai kompetenciákat illetően”. Bár az ELKH válasza szerint az Irányító Testület az RKI átszervezéséről nem tárgyalt, úgy tudjuk, a testület május 5-i ülésén szóba került Pintér levele. Döntés valóban nem született, az IT tagjai abban maradtak, hogy további információkat kérnek a belügyminisztertől. Az ELKH azt ígéri, az egyeztetésekbe az érintetteket is bevonják majd. Ezt az RKI kutatói is elvárják, mostanáig ugyanis semmit nem mondtak nekik arról, mivel indokolja a kiszervezési szándékot Pintér Sándor, és milyen feladatokat képzel el számukra a Belügyminisztérium.
Parancsszóra nem megy
A Regionális Kutatások Intézete komoly múltra tekint vissza, jogelődjét, a Dunántúli Tudományos Intézetet 1943-ban alapították Pécsen. Az intézet 1955-ben került az MTA fenntartásába, 1984-től Regionális Kutatások Központjaként működött, majd 2012-től – amikor beolvadt a KRTK-ba – újra intézetként. Az RKI központja ma is Pécsen található, de Budapesten, Győrben, Kecskeméten és Békéscsabán is vannak az intézethez tartozó kutatócsoportok. A regionális tudomány interdiszciplináris terület, az RKI-ban közgazdászok, szociológusok, geográfusok, politológusok, jogászok, urbanisták, informatikusok és történészek is dolgoznak. Az köti össze őket, hogy a társadalmi/gazdasági problémák területi vetületeit, kiemelten a területi egyenlőtlenségek kialakulása és fennmaradása mögött meghúzódó tényezőket kutatják.
Az RKI Belügyminisztérium alá rendelése informálisan már tavaly ősszel felvetődött, akkor azonban nem került az ELKH Irányító Testülete elé az ügy, és egészen egy hónappal ezelőttig úgy tűnt, talán nem lesz semmi belőle. Most, hogy a Belügyminisztérium immár hivatalos levélben jelezte igényét az intézetre, a kutatók komolyabbnak érzik a veszélyt, és egyöntetűen elutasítják az átszervezési tervet. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének kérdőívét 47-en töltötték ki az intézetből (a teljes kutatói létszám 60 körüli, és vannak adminisztratív dolgozók is), közülük csak egy fő nyilatkozott úgy, hogy támogatná az RKI minisztériumhoz szervezését. 38 válaszadó értett egyet azzal, hogy a szakszervezet „a munka törvénykönyve által biztosított törvényes lehetőségekkel élve a lehető legtöbbet tegye meg” az átszervezés elkerüléséért.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
