A Munkáspárt székházában vasárnap délelõtt a napirend és az ülés jellegének meghatározása rögtön kisebb zavart okozott: Thürmer Gyula elnök megpróbálta Vajnai ügyét az etikai bizottság vagy egy "független vizsgálóbizottság" hatáskörébe helyezni, sikertelenül. Fölmerült a zárt ülés ötlete, a pártelnök trükkösen megkérdezte: ki szavaz arra, hogy nyílt ülés legyen? Megfélemlítõ hangulat ide vagy oda, a többség nem óhajtott zárt ülést. Thürmer - hátha a tagság nem fogta az adást - még egyszer szavazásra bocsátotta a dolgot, ezúttal a zárt ülés szükségességérõl érdeklõdve. Mindhiába.
A gyûlésen az eljárási szabályokat rendkívül komolyan vették, bár nem lehetett pontosan tudni, a teremben tartózkodók közül kinek van szavazati joga. A szünetben a Vajnaival rokonszenvezõ Kiss Viktor politológust két biztonsági õr távolította el az épületbõl, arra hivatkozva, hogy nem párttagként csínyján kellene bánni a kritikával. A napirend megállapítása után végre elkezdõdött az "érdemi" rész: a 2006-ra tervezett kampány tárgyalása. A nem túl érdekfeszítõ hozzászólások közepette néhány kifejezésre azért fölkaptuk a fejünket. Ilyen az elõzetes anyagban szereplõ
"választási kommandó",
bár a Politikai Fõiskola egykori igazgatóhelyettese által javasolt új név, a "Kommunista Jellegû Munkáspárt" vagy a Bácsfi Diánát "80 tagú gyönyörû kisasszony"-nak tituláló megjegyzés sem volt rossz.
A thürmeri stratégia elemei a 2004-es kampányból ismerõsek: a Munkáspárt legitimációja nem az MSZMP-s idõkben, hanem a rendszerváltás utáni években gyökerezik, amikor is a párt a belpolitikai csatározásokban a proletariátus érdekeit képviselte a kizsákmányoló kapitalista rendszerrel szemben. A pártelnök az MSZP-hez viszonyulás alapjául annak jobbra tolódását és ellentétes érdekeit jelöli meg: a szocialisták a nagytõke és a multinacionális tõke érdekeit képviselik, és elemi érdekük, hogy a Munkáspárt szûnjön meg, vagy valamilyen formában olvadjon a szoci befolyási övezetbe. Lényeges elem továbbá, hogy a pártnak egyedül kell indulnia a választáson, "határozott, tiszta munkáspolitikával". Thürmer a Szabadság címû újságba írt cikkében ki is fejtette: az emberek a Munkáspártot azért becsülik, mert nem volt köpönyegforgató, és bár még nem szavaznak rájuk, a bizalmuk erõsödik.
A kb-tagoknak a tervezetrõl al-kotott véleménye meglehetõsen szerteágazó: többen kifogásolják a pesszimizmusát, illetve a konkrét cselekvési program hiányát. A "mindenki hozzon magával még egy embert!" polgári célkitûzése a Munkáspártban ötre módosul: a párttagoknak legalább ennyi szavazót kellene fejenként megdolgozni.
A vita meglehetõsen parttalan volt, ami nem csoda: mindenki tudta, hogy nem a kampányra készülés az igazi téma.
Ez a nap ugyanis
a maga ellen bizalmi szavazást kérõ Vajnairól szól. A szokatlan lépés indoklásául az alelnök a központi bizottságnak írt levelében kifejtette: a Munkáspárt elnökségében kialakult - tartalmi politikáról szóló - vita olyan konfliktusokat gerjeszt, amely árt a szervezetnek, ezért a bizalmi szavazással szeretne gátat szabni az ellentéteknek. Válaszul az elnökség indítványozta Vajnai Attila lemondatását.
Munkáspárti forrásaink szerint a bajok a 2002-es választásokon kezdõdtek, amikor a második fordulóban Thürmer az MSZP támogatására szólított föl. Miután nem kapott semmit cserébe, kitalálta, hogy a becstelen szocialista pártot tönkre kell tenni. "A bajok akkor kezdõdtek, amikor tavaly nyáron a Demokratának lenyilatkozta, hogy le kellene ülniük Orbán Viktorral, és együttmûködni abban, amiben közösek az érdekek. Ettõl kezdve a Hír Tv rendszeres vendége lett, és megcsappant iránta a bizalom a baloldalon. Közben Vajnai, aki nem a jobbosokkal karöltve, hanem a szociktól balra álló társadalmi csoportokkal és szervezetekkel akar együttmûködni, egyre erõsebb lett. Thürmer pedig megijedt, hogy elveszti a szép kényelmes elnöki címet és fizetést."
Az alelnök ellen felhozott vádak között jóformán csak az nem szerepelt, hogy még él: informátorunk szerint volt szó szocialisták által bérelt házról, önálló párt szervezésérõl, majd utoljára a párt inter-netes reprezentációján tanúsított pártellenes magatartásról. A ötven jelen levõ kb-tagból a szervezett lejáratás - és egyesek szerint súlyos ráhatás - eredményeképp huszonkilenc szavazott arra, hogy Vajnai Attila mondjon le. A reformisták közül van, aki úgy tudja: többen, akiknek korábban távozniuk kellett, írásban adták le szavazataikat, csak közben a jelenlevõk úgy döntöttek, hogy az írásban leadott szavazatok érvénytelenek, ez pedig érdekes találgatásokra ad okot. Az alelnök úgy döntött, nem mond le, hiszen õt a Munkáspárt XX. kongresszusa választotta meg tisztségébe, s csak egy újabb kongreszszus válthatja le.
Thürmer Gyula pártelnök megtiltotta a jelenlevõknek a gyûlésen történtek kiszivárogtatását, õ maga sem kívánt nyilatkozni lapunknak. Vajnai Attila ellenben kifejtette: a Munkáspárt belsõ ügyeit demokratikusan kell rendezni, õ jelen pillanatban sokkal lényegesebbnek ítéli a párt hatékony részvételét a kórház-privatizációs népszavazás kampányában. Az alelnök elmondta: a jelenlegi kormány magánosítási politikájának ostorozása mellett fontosnak tartja a jobboldali demagógia leleplezését is, mert szerinte a Fidesz is privatizálni akar, de csak késõbb, amikor majd õk lesznek hatalmi helyzetben.
A pozícióharc folytatódik: a tízéves hagyományt felrúgva az elnökségi ülést ezentúl hétfõn rendezik, hogy azon Vajnai - angolórája miatt - ne tudjon megjelenni.
Kotler Fruzsina
