Bevásárlóközpont-terv a földalatti végállomásához - Csőlátások

  • Somlyódy Nóra
  • 2008. szeptember 4.

Belpol

Zuglóban civilek és a Fidesz állnak szemben a baloldallal, amely támogatja a Raiffeisen fejlesztési tervét a kisföldalatti (M1) Mexikói úti végállomásának területére. Noha az ellenzők elértek némi módosítást, a csörte folytatódik. Somlyódi Nóra
Zuglóban civilek és a Fidesz állnak szemben a baloldallal, amely támogatja a Raiffeisen fejlesztési tervét a kisföldalatti (M1) Mexikói úti végállomásának területére. Noha az ellenzők elértek némi módosítást, a csörte folytatódik.

A baj az, hogy a millenniumi földalatti vasút - a Millfav - Mexikói úti végállomásának két nézete van, és a saját érdeke szerint mindenki csak az egyiket látja. Egyrészt a végállomás a főváros harmadik körútjának és az M3-as sztráda bevezető szakaszának a találkozásánál helyezkedik el. A Hungária körút óriási forgalmat bonyolít, a legelőnyösebb csomópontjai beépítéséért nagy a verseny. Fejlesztése a fővárosi önkormányzat fontossági listáján előkelő helyet foglal el, bár ez az eltelt közel húsz év építkezésein csak jóindulattal mérhető le. A Mexikói úti az utolsó olyan jelentős metróállomás, amin nem hagyott nyomot a rendszerváltás, eltekintve attól, hogy egyszer csak a főváros legfontosabb sugárirányú tengelyén, az M3-assal meghoszszabbított Andrássy út vonala mentén találta magát. A végállomás épülete jobb napjaiban sem volt szép, körülötte egy repedezett betonszigeten egymás hegyén-hátán parkolnak az autók, bódésor és bozótos váltja egymást. Az épület mögött - és ez a másik nézet - a millenniumi földalatti remíze található, ahol egy ápolt, ám magas kerítéssel elzárt domb belsejéből bukkannak ki és fordulnak meg a kontinens első földalattijának nyikorgó szerelvényei. Egy utcával beljebb az előző századforduló kertvárosi hangulata uralkodik, villákkal, családi házakkal, amiket a Zuglóban elszabadult lakóparképítés - eddig legalábbis - még nem ért el. Ráadásként az üzemi terület és a Hungária körút között még a Budapest-Cegléd - vagyis a Nyugat-Európát Románián át a Balkánnal összekötő - vasútvonal is átcsörtet. Túlzás nélkül: Európa közepén vagyunk.

Ezt a sarkot nézte ki magának négy évvel ezelőtt a Raiffeisen Bank ingatlanfejlesztő cége egy bevásárlóközpont, egy irodaház és egy szálloda építésére, amire SCT Milfav Kft. néven projektcéget alapított. Nyilván nem Európa közepét látta meg benne, hanem a BKV-val köthető üzlet előnyeit: ha fizet félmilliárd forintot, és épít egy új végállomást meg egy irodaházat a közlekedési társaságnak, akkor kilencvenkilenc évre használatba veheti a közel négyhektáros telket, amin a remíz bolygatása nélkül építkezhet is - és ezzel jobban jár, mint ha ingatlant vásárol magának. Az üzletben érintett még a fővárosi önkormányzat, amely a parkoló erejéig szintén tulajdonos a területen; a cég ennek a teleknek a használati jogát 400 ingyenes P+R parkolóhellyel váltaná meg, ami a bevásárlóközpontot kiszolgáló 600 parkolóhellyel egy épületben kapna helyet. Zugló, amely csak a kerületi szabályozási terv (kszt) miatt játszik szerepet, a fideszes Rátonyi Gábor polgármester idején támogatta az ügyet. 2006-ban a Raiffeisen kifizette a BKV-t, és egy olyan elképzelést vitt az önkormányzathoz, amiben két ötvenöt méter magas torony is szerepelt, hiszen a Hungária körúton túl már lehet ekkorát építeni. A két torony kisvártatva elhullott, és a csökkentett változat tavaly nyáron már az új polgármester, Weinek Leonárd (SZDSZ) asztalán landolt.

A projekttel először ebben a stádiumban találkozott a civil szféra, amit a Herminamező Polgári Kör (HPK, amelyet még 90-ben alapítottak), a Zöldövezet Közhasznú Egyesület és a Levegő Munkacsoport képviselt. Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy a kerület tavaly novemberben a fővárosi közgyűlés elé vitte a kszt-t, hiszen a parkolótelek beépítése miatt módosítani kellett a fővárosi keretszabályozási tervet. Módosították is, noha éppen a Fidesz szavazott ellene, amit Ughy Attila (a Városképvédelmi Bizottság elnöke) a közgyűlésen azzal indokolt, hogy az átmenő forgalom kiszolgálására - amire elismerik, hogy szükség van - ez a komplexum

túlméretezett

A szálloda- és az irodaépület ugyanis harminc, a kereskedelmi központ huszonkét méter magas lenne, a terv tizenötezer négyzetméter üzletterülettel, tízezer hasznos iroda-négyzetméterrel és egy száztíz szobás szállodával számol, összesen bruttó negyvenötezer négyzetméterrel. A Fidesszel szemben a fővárosi baloldal - az előterjesztő Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes (SZDSZ) tolmácsolásában - úgy gondolta, a P+R parkolóra és a végállomás civilizálására égetően szükség van, amire pedig közpénzből nem telne.

A közgyűlés idején Zugló már hangos volt a beruházást ellenző - a Zöld Gyűrű Alapítvánnyal és a Védegylettel megerősített - civilektől, akik, bár nem alapjaiban voltak ellene, a volumen olyan mértékű csökkentését követelték, ami távolról sem harmonizált a Raiffeisen piaci elvárásaival - például legfeljebb tizennyolc méteres épületeket fogadnának el. Glasz Zsuzsa (HPK) a Narancsnak azt mondta, az a legfőbb aggályuk, hogy a projekt a parkolási problémákon nem enyhít, a bevásárlóközpont viszont növeli a kertvárosi utcák forgalmát. A központ ugyanis a vasút és az M3 közötti zárványrendszerben épül fel, aminek a keskeny leágazásait nem lehet megfelelően bővíteni, következésképp az autósok a zuglói kertváros kétszer egysávos utcáit használják majd menekülő útvonalként. (Eredetileg a Nemzeti Közlekedési Hatóság is súlyos kifogásokat emelt emiatt, de feltételekhez kötve végül elfogadta a beruházó elképzelését.) A civilek attól is tartanak, hogy sokan továbbra is a környező utcákban fogják letenni az autójukat, mert az új parkolóházban sem lesz több ingyenes férőhely, mint a jelenlegi lepusztult parkolótelken; továbbá a bevásárlóközponthoz tervezett hatszáz fizetős parkolóhely is kevés lesz a forgalmához képest. Beleznay Éva fővárosi főépítész szerint ezek a félelmek jórészt alaptalanok, mert a bevásárlóközpont éppen a nehéz megközelíthetősége miatt csak a környéken lakókat és a földalattira átszállókat vonzza majd, a forgalom csillapítását pedig a főváros megköveteli a beruházótól.

December óta tehát áll a bál Zuglóban. A fővárosi közgyűlés után Weinek polgármester azt nyilatkozta, hogy "a főváros nem tud olyan tervet ráerőltetni a kerületre, amit a kerület nem akar, márpedig a fővárosi léptékek és arányok az önkormányzatnak sem tetszenek" - pedig a polgármesternek már korábban is szembesülnie kellett a saját kszt-módosításának tervezetével. Ráadásul ha valaki, hát a zuglói SZDSZ teljes mellszélességgel a Millfav mellett van - a liberálisok sorai közt olyan sokat látott üzletemberrel, mint Killik Jenő, aki a városfejlesztési bizottság tagjaként a projekt előterjesztője, és aki Virág Attilának, az SZDSZ zuglói kötődésű pénzemberének több cégben is társa. Nem lehetett népszerűségi intézkedésnél több, hogy a liberálisok - és velük a szocialisták, akikkel a testületi többséget adják - a télen lefékezték a kszt-készítést, és engedményekre hajlottak, amiről harcos hangvételű jegyzőkönyvek is tanúskodnak. Az engedmények a környezettanulmányok felülvizsgálatát és egy közvélemény-kutatás készíttetését érintették. Az utóbbit az önkormányzat megfinanszírozta; először az új hatástanulmányokat is vállalta, majd mikor kiderült, hogy sokba kerülnek, hosszas huzavona után júliusra rálőcsölte a költségeket az SCT-re.

De addigra a civilek nagyobb erőkkel vonultak fel. A szocialisták zuglói tagtoborzási botránya miatt megüresedett képviselői helyre a július 29-i időközi választáson a Millfav-botrány miatt frissen létrehozott újabb civilszervezet, a Civil Zugló Egyesület is jelöltet állított Várnai László operatőr személyében, aki harmadik helyen végzett. (A Fidesz színeiben induló Cseke Vanda nyert, aki szintén a beruházás ellenzőit erősíti, frakciójával együtt.) Várnai - aki egy "irdatlan űrhajóhoz" hasonlította a Millfav-beruházást - a tavasz során egy alternatív beépítési javaslatot is elővezetett. Ezt figyelembe vette a Raiffeisen, amelynek igazgatója, Takács József a Narancsnak azt mondta, "áprilisban a konstruktív javaslatra végül átgondoltuk az addigi szabályozást".

Az új tervet

júliusban prezentálták az önkormányzatnak és a civilszervezeteknek, de úgy tűnik, ez sem mozdított az álláspontokon, ugyanis a civilek - Szalay Gábor építész véleményére alapozva - nem látnak benne változást, sőt, a hangoztatott negyvenötezer négyzetméteres beépítési lehetőség helyett hetvenötezret is kiolvasnak belőle. Takács szerint ennyiről szó sincs, viszont a 2007 nyárihoz képest ők "már így is drasztikusan csökkentették" a programjukat. Kompromisszum valóban van benne: belekerült a civilek által javasolt park (igaz, kisebb kivitelben), a járműparkot határoló Columbus utcát elzárták a gépkocsiforgalom elől, és ezen az oldalon előnyösebben tagolták az épületeket. A lapzártánk utáni kedden ezt a kerületi szabályozási tervet próbálja majd a baloldal elindítani az államigazgatási procedúrán (immár harmadjára, mert a testület a nyár folyamán nem volt határozatképes). Takács József és a polgármester most bízik benne, hogy az ősszel elkészülő hatástanulmányok megállapításai a kszt-t már nem módosítják tovább. A Medián közvélemény-kutatása időközben elkészült, és kimutatta, hogy a környék lakossága ugyan alultájékozott a beruházást illetően, de ha már valamit, akkor egy kertvárosi jellegű fejlesztést szeretne, játszótérrel, fákkal, kisebb léptékű, a földalatti végállomását is rendező fejlesztéssel.

Mindezek ellenére nincsen előre látható politikai akadálya annak, hogy a szeptemberi első testületi ülésen megszavazzák a kszt új koncepcióját. De ha simán túljutnak ezen, akkor is nyitva marad még néhány lényeges kérdés. Távolról sem tisztázott a településrendezési szerződés tartalma, ami a nagy léptékű projekteknél azokról a közcélú - többnyire közlekedési - fejlesztésekről rendelkezik, amelyek nem közvetlenül szükségesek a fejlesztő üzletéhez, de elengedhetetlenek az érintett terület működéséhez. A zuglói önkormányzat honlapjáról történetesen letölthető e szerződés azon változata, amit az SCT és a főváros januárban tárgyalt, de a kerületi dráma miatt elakadt vele. Az iratban az a kitétel is szerepel, hogy a fővárosi önkormányzat négyszázmillió forinttal beszáll a közcélú infrastruktúra-fejlesztések finanszírozásába. Ez úgy is láttatható, hogy a magáncég mindössze százmillióért jutott az ingatlan közel korlátlan használati jogához, hiszen ötszázmillió már ment a BKV zsebébe (közvetve a fővároséba), és ha a szerződést ebben a formában aláírják, négyszáz még visszamehet az SCT-hez. A fejlesztő nem így látja: szerinte a fővárosi hozzájárulás csak töredéke az általuk vállalt, közel hárommilliárdos közcélú infrastruktúra-beruházásnak, ami "szokatlanul magas mértékű", tekintve, hogy a teljes beruházási költség közel 15 százalékát teszi ki. Beleznay Éva szerint a négyszázmillióról szóló kitétel "csak a fejlesztő álláspontját tükrözi", a szerződés merőben előkészítetlen állapotban lelhető fel az interneten.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)