Nemrég Bod Péter Ákos egy tanulmánya miatt vonták vissza a Századvég folyóirat egy már betördelt lapszámát. A holnap megjelenő Magyar Narancs nagyinterjújában nem csak ezért éreztük illetékesnek a közgazdászt, a Corvinus Egyetem tanszékvezetőjét a tudományos szabadság kérdéseiben.
Az interjúban az MTA elleni támadás és a Corvinus átalakításának tervei mellett arról is szó esik, szükség van-e Bod Péter Ákos szerint új ellenzéki mozgalomra Magyarországon.
Íme, egy rövid ízelítő.
Magyar Narancs: Demeter Tamás, a Századvég volt főszerkesztője a kirúgása után azt nyilatkozta, nem érzi magát a kultúrharc áldozatának. Ön a kultúrharc áldozatának érzi magát?
Bod Péter Ákos: Olvasótáborban csak nyertem. Az egyébként veretes lapszámot botrány nélkül jó, ha negyvenen olvasták volna, így a pedellus is kért belőle a gyerekem iskolájában, egy egyetemi hallgatómnak pedig a metrón szignáltam. Nem a szerzőket, inkább a szerkesztőket érte igazságtalanság. Felkérésre írtam a tanulmányt, megnézték, ültek rajta jó sok hónapot, aztán vagy megjelent, vagy nem, ez nem egészen világos. Az én írásomon kívül is szerepelt a lapban politikailag érzékeny darab, időben el lehetett volna dönteni, odaillik-e vagy sem.
(…)
MN: A honoráriumot kifizették?
BPÁ: Honoráriumról nem volt szó. Nem mindig fizetnek egy munkáért, amire az ember rászán három hónapot az életéből. Számomra a téma volt érdekes. Szelényi Iván járadékról szóló tanulmánya köré szerveződött a különszám. A bérhányad, a bérszínvonal kérdése foglalkoztatott, van ilyen témájú kutatás az egyetemünkön, a Corvinuson is. Ez összefügg a járadékkal. A modern gazdaságban vannak munkajövedelmek, kiérdemelt tőkejövedelmek, és van a járadék, ami – extra teljesítményt nyújtó kivételektől eltekintve – úgy csippent le a létrehozott értékből, hogy maga nem teremt értéket.
(…)
Hallom, hogy az új üzleti modellben sokkal magasabb lesz a külföldi diákok aránya a Corvinuson. Ebből a szempontból a jövőben élek, mert az óráim többségét angolul tartom, és több a külföldi diákom, mint a magyar. Persze, a külföldiek részarányának emeléséből logikailag következik, hogy arányosan, és mivel a kapacitás véges, darabszámra is kevesebb lesz a magyar diák az egyetemünkön. De érthető módon nem azzal reklámozzák kormányoldalról az egészet, hogy a magyar diákok csúcsegyetemi lehetőségeinek visszaszorítására törekszenek.
MN: Lánczi András rektor csütörtöki dolgozói értekezletén részt vett?
BPÁ: Nem tudtam ott lenni, de két kollégámtól tájékozódtam. Arról számoltak be, hogy egy halom kérdésre nem kaptak világos választ. Lényeges például, mennyi pénz lesz az alapítványban, mennyi lesz a vagyon éves hozama. Ha mondjuk 5 milliárd, akkor tényleg el lehet engedni az államilag finanszírozott helyeket, és ösztöndíjat alapítani a szegény, de tehetséges gyerekeknek. Ha ez a pénz kevés, akkor viszont óriási erkölcsi, oktatási és szociális problémát okozna a szegényebb magyar diákok kiszorulása. Az is következik a tervekből, hogy gyakorlatilag minden óra angolul lesz, hiszen ha akár csak egy külföldi diák van a kurzuson, már nem lehet magyar az oktatás nyelve. Ha egy intézmény nemzetköziesedik, csak azt tudja felvenni, akinek tizennyolc éves korára kellően stabil az idegennyelv-tudása.
Teczár Szilárd teljes interjúját a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja. A lapra itt tud előfizetni.
Magyar Narancs – Archívum részletes
A Magyar Narancs 2018. október 11-i számának tartalmából.
