Bonyodalmak a Mechon Simon Alapítvány körül: Valami nem kóser

  • Czene Gábor
  • 1999. március 11.

Belpol

"A származásom miatt támadnak" - fakadt ki néhány hónapja Salamon Berkowitz, az Egyesült Államokból hazatelepült üzletember, a Traubi Hungária Rt. elnöke, az Ortodox Zsidó Világtanács állítólagos alelnöke, a Mechon Simon Alapítvány létrehozója. Az ilyesfajta kijelentést illik komolyan venni. Sok jóravaló honfitársunknak nem kell a szomszédba mennie egy kis antiszemitizmusért, bizony, könnyen elõfordulhat Magyarországon, hogy valakit a származása miatt támadnak. Salamon Berkowitz szavainak hitelét legfeljebb az kérdõjelezi meg, hogy ténykedése ellen újabban zsidó szervezetek is háborognak.

Bonyodalmak a Mechon Simon Alapítvány körül

Salamon Berkowitz eddig fõként a biznisz világában, a Traubi Hungária vezetõjeként volt ismert. A cég történetét bírósági perek és vitatott privatizációs ügyletek teszik izgalmassá. Még el sem csitult a Traubisoda gyártása körüli vihar, amikor Berkowitz úr hírül adta, hogy az általa életre hívott Mechon Simon Alapítvány szerepet vállal a zsidó kárpótlásban, vagyis közremûködik abban, hogy a svájci bankoktól kicsikart pénzt eljusson a jogosultakhoz. A bejelentésnek nyomatékot adott, hogy Salamon Berkowitz elárulta: alelnöki posztot tölt be a New York-i székhelyû Ortodox Zsidó Világtanácsban.

Adatkozzatok!

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Országos Szövetsége azonnal tiltakozott. A Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) szerint a be sem jegyzett "alapítvány nevében fellépõ személyek nem rendelkeznek felhatalmazással ahhoz, hogy adatokat gyûjtsenek, a holocaust túlélõit képviseljék, õket nyilvántartásba vegyék". A szövetség arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy a Mechon Simon Alapítvány visszaélhet a megfelelõ ok nélkül összegyûjtött személyes adatokkal, azokat üzleti célokra használhatja fel. Morris A. Shmidmann rabbi, az Ortodox Zsidó Világtanács ügyvezetõ igazgatója írásban közölte, hogy Salamon Berkowitz nem a szervezet alelnöke, a magyar zsidóságot vagy a svájci bankok álláspontját érintõ nyilatkozatai nem élveznek hivatalos jóváhagyást.

A tiltakozásra tiltakozás volt a válasz. A Mechon Simon Alapítvány visszautasította a Mazsihisz állításait, mondván, hogy az alapítvány - amelynek bejegyzése folyamatban van a Fõvárosi Bíróságon - csupán információkat és nyomtatványokat kíván az érintettek rendelkezésére bocsátani, adatokat pedig nem gyûjt, nem rendszerez, és nem kezel. Ami az Ortodox Zsidó Világtanács és Salamon Berkowitz kapcsolatát illeti, kicsit rejtélyes magyarázat érkezett a Mechon Simon Alapítványtól. Ennek értelmében Berkowitz a "világtanács vezetésében bekövetkezett sajnálatos halálesetek miatt kezdeményezte ez évben a lemondását. Tette ezt azért, hogy az új összetételû világtanácsot segítse, másrészt célszerûnek látszott a nemzetközi kárpótlásban is jelentõs arányok miatt a magyar zsidó közösségek kollektív pozíciójának önállósítása." A több ponton homályos érvelés lényege, hogy a "felajánlott lemondást még az elnökség nem tárgyalta meg, és nem fogadta el", így - legalábbis az alapítvány tájékoztatása szerint - Salamon Berkowitz egyelõre a világtanács alelnökének tekinthetõ.

A Mechon Simon Alapítványnak nemcsak a Mazsihisz vezetõivel, hanem a szervezetileg független ortodox hitközséggel is meggyûlt a baja. Az alapítvány ugyanis a kóser termékek elõállítását, forgalmazását és értékesítését is támogatni akarja, márpedig úgy tûnik, hogy ezzel sérti a lényegében privilegizált helyzetû ortodox hitközség érdekeit.

Ezt egyétek!

A Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara lapjának februári számában a Mechon Simon Alapítvány hirdetése a kóser termékekben rejlõ példátlan gazdasági lehetõségekre hívja fel a figyelmet. A szövegbõl kiderül, hogy az Egyesült Államokban a kóser sajtféleségek, pékáruk és édesipari termékek forgalma meghaladja a tízmilliárd dollárt. És az italokat még számításba se vettük. Ha az említett összegnek csak a töredéke megfelel a valóságnak, akkor nagy üzletrõl lehet szó. Ezért is meglepõ, hogy a gazdasági körökhöz oly szorosan kötõdõ alapítvány puszta jótékonyságból, ingyen és bérmentve próbálja élénkíteni a magyarországi kóser kereskedelmet. Elgondolkodtató, hogy az idézett alapítványi hirdetésben Berkowitz egyik vállalkozása, a Salamon and Company is szerepel mint olyan cég, amely "megfelelõ üzleti terv esetén befektetõket és támogatókat közvetít, és segítséget nyújt a megtermelt kóser termékek értékesítésében". Végül is nem törvénytelen, ha egy nonprofit szervezet (tegyük fel, a Mechon Simon Alapítvány) mintegy mellékesen elõkészíti az üzletet egy gazdasági vállalkozás (tegyük fel, a Salamon and Company) számára.

Fixler Hermann, a budapesti ortodox hitközség elnöke ellenben azt hangsúlyozza, hogy valamennyi kóser termék elõállításához és forgalmazásához kizárólag az ortodox hitközségnek van joga Magyarországon. Az innen származó kóser árut - teszi hozzá - a budapesti ortodox fõrabbi engedélyezõ pecsétje nélkül át sem veszik külföldön. Raj Tamás fõrabbi, aki legjobb tudomásunk szerint egyik érintett vallási-gazdasági érdekcsoporthoz sem tartozik, megérti az ortodox aggályokat, de szükségesnek érzi, hogy pontosítsa Fixler Hermann nyilatkozatát. Mint mondja, túlzás lenne kizárólagos szerepet tulajdonítani a budapesti ortodox hitközségnek. Azt a kijelentést is merésznek tartja, hogy más országokban ragaszkodnak az ortodox fõrabbi pecsétjéhez. Van, ahol igen, van, ahol nem. A magyarországi kóser export jelentõs részben az adott külföldi zsidó közösség sajátosságaitól, szokásaitól, igényeitõl és nem utolsósorban az évtizedek során kialakult személyes kapcsolatoktól függ - állapítja meg Raj Tamás.

Az egymásnak ellentmondó kijelentések szövevényében nem könnyû kibogozni az igazságot, a sejtések és gyanúsítgatások nem pótolják a bizonyítékokat. A Mechon Simon Alapítvány és a hozzá köthetõ cégek - a törvényes keretek között - olyan nagy területet foglalnak el maguknak a kóser piacon, amekkorát akarnak, vagy amekkorát csak tudnak. Jó lenne viszont, ha a holocaust áldozatait és hozzátartozóikat kihagynák ebbõl.

Czene Gábor

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.