Belügyi dolgozók tüntetése: Váll-lap a váll-lapnak vetve

  • 1999. március 11.

Belpol

"A közelgõ nõnap alkalmából külön szeretettel köszöntöm az itt megjelent nõket. A legnagyobb civil szervezet Magyarországon a nõk társadalma - alma - alma" - visszhangzott a Kossuth téren a belügyi dolgozók múlt szombati demonstrációjának egyik vezérszónoka. Szûk kétezer BM-es tüntetõben pedig felcsillant a remény: már-már mindenki gondolta, és most végre valaki kimondta.

Belügyi dolgozók tüntetése

Sztrájkkal fenyegette meg a kormányt a belügyi alkalmazottak négy szakszervezete, amennyiben az a következõ napokban sem hajlandó 13,6 százalékos általános béremelésre kétezerötszáz alkalmazott elbocsátása nélkül. Márpedig a kormányzat eltökéltnek látszik; és talán ez a látszat vezethette Bárdos Judit szakszervezeti fõtitkárt odáig, hogy az Országház elõtt kijelentse: a Belügyminisztériumban felborult a munkabéke.

A belügyi munkabéke borulásának hírére pánikhullám söpört végig az országon. Az óvónõk érdekképviseletétõl kezdve a közgyûjteményi dolgozók szakszervezetéig mindenki szolidaritásáról biztosította a tüntetõket, még mielõtt megyei közlekedési osztagok foglalnák el a Duna Palotát, és határõrök támadnának a központi adatfeldolgozóra.

Munkajogi szempontból a belügyi alkalmazottak sem egyformák. A BM-esek nemzetsége alapvetõen a hivatásos állomány, a közalkalmazottak és a köztisztviselõk nagycsaládjaiból áll. Elõbbiek munkaeszköze általában a fegyver, de mindenképpen a rangjelzés, utóbbi kettõé fõleg a kitöltendõ rubrika: azaz õk azok, akik rendben tartják adatlapjainkat, kartonjainkat, gondos kézzel nyilvántartanak minket.

A ´96-os szolgálati törvény szerint három év alatt, tehát idén januárra, a hivatásos állomány béralapja el kell hogy érje a köztisztviselõkét. Többek között ennek is köszönhetõ, hogy a közalkalmazotti bértáblát és a tisztviselõk illetményalapját befagyasztották - ha ezt nem teszik, további milliárdos nagyságrendû bérfejlesztés nézett volna ki a hivatásos állománynak is (nemcsak BM-vonalon, hanem a honvédségnél is). A közalkalmazottak hatalmas tömegei, mint például az oktatásban vagy az egészségügyben dolgozók, különbözõ törvények alapján végül mégiscsak magasabb fizetést kapnak, közben a BM-ben tizenöt- ezer társuk plusz ötezer köztisztviselõ az új adórendszerrel is súlyosbítva, konkrétan kevesebbet visz haza, mint tavaly.

A feszültség forrása tehát elég könnyen kimutatható: harminc év munkaviszony után havi nettó harmincháromezerért dolgozni akkor is vérlázító lehetne, ha az embernek közben nem kéne az identifikációjában egy rendõrsziluettet is feldolgoznia. Ehhez jön még a létszámcsökkentés ötlete, a kormány szerint a bérfejlesztés egyetlen útja, ami egyébként az eddigi legkomolyabb belügyminisztériumi leépítés lenne.

Ezek után nem meglepõ, hogy a belügyesek tömegei nem kaptak sikítógörcsöt a motoros rendõröknek vásárolt új topmodell egyenruha feletti örömükben, és nagyjából egységesen a tiltakozás mellett döntöttek. A múlt szombati tüntetés után minden esély megvan arra, hogy egészen a sztrájkig menetelnek, amit a hivatásosokkal szemben a közalkalmazottak és a tisztviselõk minden további nélkül megtehetnek. A munkavállalói bérharc egyébként nem lehet egyszerû mûfaj a BM-ben, megfélemlítést emlegettek a Kossuth téri szónokok is. A MaNcs riporterei annyit mindenképp tanúsíthatnak, hogy a régebbi tüntetésekrõl jól ismert BM-forgatócsoport ezúttal is a tömeget pásztázta. Ami azért mégiscsak az onánia egyik legperverzebb változata.

Sintér Sándor

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.