Belügyi dolgozók tüntetése: Váll-lap a váll-lapnak vetve

publikálva
1999/10. (03. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"A közelgõ nõnap alkalmából külön szeretettel köszöntöm az itt megjelent nõket. A legnagyobb civil szervezet Magyarországon a nõk társadalma - alma - alma" - visszhangzott a Kossuth téren a belügyi dolgozók múlt szombati demonstrációjának egyik vezérszónoka. Szûk kétezer BM-es tüntetõben pedig felcsillant a remény: már-már mindenki gondolta, és most végre valaki kimondta.

Belügyi dolgozók tüntetése

Sztrájkkal fenyegette meg a kormányt a belügyi alkalmazottak négy szakszervezete, amennyiben az a következõ napokban sem hajlandó 13,6 százalékos általános béremelésre kétezerötszáz alkalmazott elbocsátása nélkül. Márpedig a kormányzat eltökéltnek látszik; és talán ez a látszat vezethette Bárdos Judit szakszervezeti fõtitkárt odáig, hogy az Országház elõtt kijelentse: a Belügyminisztériumban felborult a munkabéke.

A belügyi munkabéke borulásának hírére pánikhullám söpört végig az országon. Az óvónõk érdekképviseletétõl kezdve a közgyûjteményi dolgozók szakszervezetéig mindenki szolidaritásáról biztosította a tüntetõket, még mielõtt megyei közlekedési osztagok foglalnák el a Duna Palotát, és határõrök támadnának a központi adatfeldolgozóra.

Munkajogi szempontból a belügyi alkalmazottak sem egyformák. A BM-esek nemzetsége alapvetõen a hivatásos állomány, a közalkalmazottak és a köztisztviselõk nagycsaládjaiból áll. Elõbbiek munkaeszköze általában a fegyver, de mindenképpen a rangjelzés, utóbbi kettõé fõleg a kitöltendõ rubrika: azaz õk azok, akik rendben tartják adatlapjainkat, kartonjainkat, gondos kézzel nyilvántartanak minket.

A ´96-os szolgálati törvény szerint három év alatt, tehát idén januárra, a hivatásos állomány béralapja el kell hogy érje a köztisztviselõkét. Többek között ennek is köszönhetõ, hogy a közalkalmazotti bértáblát és a tisztviselõk illetményalapját befagyasztották - ha ezt nem teszik, további milliárdos nagyságrendû bérfejlesztés nézett volna ki a hivatásos állománynak is (nemcsak BM-vonalon, hanem a honvédségnél is). A közalkalmazottak hatalmas tömegei, mint például az oktatásban vagy az egészségügyben dolgozók, különbözõ törvények alapján végül mégiscsak magasabb fizetést kapnak, közben a BM-ben tizenöt- ezer társuk plusz ötezer köztisztviselõ az új adórendszerrel is súlyosbítva, konkrétan kevesebbet visz haza, mint tavaly.

A feszültség forrása tehát elég könnyen kimutatható: harminc év munkaviszony után havi nettó harmincháromezerért dolgozni akkor is vérlázító lehetne, ha az embernek közben nem kéne az identifikációjában egy rendõrsziluettet is feldolgoznia. Ehhez jön még a létszámcsökkentés ötlete, a kormány szerint a bérfejlesztés egyetlen útja, ami egyébként az eddigi legkomolyabb belügyminisztériumi leépítés lenne.

Ezek után nem meglepõ, hogy a belügyesek tömegei nem kaptak sikítógörcsöt a motoros rendõröknek vásárolt új topmodell egyenruha feletti örömükben, és nagyjából egységesen a tiltakozás mellett döntöttek. A múlt szombati tüntetés után minden esély megvan arra, hogy egészen a sztrájkig menetelnek, amit a hivatásosokkal szemben a közalkalmazottak és a tisztviselõk minden további nélkül megtehetnek. A munkavállalói bérharc egyébként nem lehet egyszerû mûfaj a BM-ben, megfélemlítést emlegettek a Kossuth téri szónokok is. A MaNcs riporterei annyit mindenképp tanúsíthatnak, hogy a régebbi tüntetésekrõl jól ismert BM-forgatócsoport ezúttal is a tömeget pásztázta. Ami azért mégiscsak az onánia egyik legperverzebb változata.

Sintér Sándor

publikálva
1999/10. (03. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra