Tiszta tekintetű végzősökkel ülünk a kávézóban, a panaszolt közösségimédia-tartalmakat, mémeket mutatják telefonjaikon. A tanárnő (profilképe a képek mellett) többek között ilyeneket posztolt az osztály zárt csoportjába:
„Ma van a melltartó nélküli nap, avagy No Bra Day. Én feltétlenül meg fogom ünnepelni, még akkor is, ha egész nap állnom kell, nehogy ráüljek.”
Egy alulöltözött nő képén: „Ha kihalnak a férfiak… egy hétig iszunk, aztán megtanítunk beszélni egy másik állatot.”
Egy horgászó fiú és lány közül utóbbi azt mondja: „Most komolyan pippantsalak le, hogy lássák a halak, hogyan kell bekapni a kukacot?”
Retikült tartó félmeztelen fiú fotóján: „Apa, egy srác azt mondta rám, hogy buzi vagyok!” „Üsd meg, fiam!” „Ajjj, de olyan helyes!”
Csevegésben is olvasunk pikánsat. Tanárnő: „Még van egy lukam.” Majd egy tanulói csodálkozó emodzsira: „Lyukasóra, te lüke.”
A szülői panasz jutott el hozzánk előbb, felolvassuk, a diákok megerősítik, hogy így történt. Egyikük sem akar érettségizni biológiából, mindannyian humán szakokra mennek. Megígértük, hogy majd csak az után írunk az esetről, miután leérettségiztek és a gimnázium semmilyen szinten nem tud rájuk nézve hátrányos intézkedéseket tenni. Mert ilyen társadalomban élünk. És mert hírzárlat van.
„Fiatalok vagyunk, ez tény, de nem mindenki van oda az ilyen szexes témákért. Van, akit kifejezetten rosszul érint ez a sok pajzánkodás. Egyik társunk rosszul lett, amikor a tanárnő naturalisztikus részletességgel mesélte el szüléseinek történetét, többek között azt mondva, hogy a köldökzsinórt fogva az orvos úgy húzta ki belőle a placentát, ahogy a cowboyok lasszóval befogják a marhát, és lóbálta. És persze ezt biológiaoktatás helyett. Pedig engem az elején még érdekelt is a tantárgy” – mondta egyikük.
Tisztelt Gimnázium!
Nem ez volt az első eset, hogy panasz érkezett a tanárnőre. Szülők jelezték a problémát már osztályfőnöknek, igazgatónak, de vezetői részről mindig az volt a válasz, hogy semmit nem lehet tenni írásos bejelentés nélkül. A szülők azonban attól féltek, hogy ha panaszt tesznek, gyermeküket, a gyerekek tanulmányi eredményét rontó retorzió éri az iskolában. Talán ezért is egy tizenkettedikes tanuló édesanyjánál telt be a pohár és két hónappal az érettségi előtt, március 4-én tett írásos bejelentést:
„Visszatérő panaszok. Az órán rendszeresen családi életének az órához semmilyen módon nem kapcsolódó részleteit osztja meg a tanulókkal. Több alkalommal (sokszor) szüléseinek történetét mesélte el a jelenlévőknek – áll a szülői panaszban. – Teljesen megszokottak a témához nem illő szexuális témájú »viccelődések«, magánjellegű történetek. Folyamatosan szexuális témájú megjegyzéseket tesz, sokszor megnevezve a diákok valamelyikét. Elfogadhatatlan etikai normákat képvisel és oszt meg a tanulókkal. Például: nem helyes sérült gyermeket (Down-kóros vagy autista) világra hozni, mert felelőtlenség; elfogadható egyetemi oktatókkal szexuális kapcsolatot folytatni, hiszen az két felnőtt ember viszonya. A diákok már többször megpróbáltak segítséget kérni, de a témák érzékenysége és intimitása nagyon nehézzé teszi számukra a történtek elbeszélését és panaszai pontos megfogalmazását. Az éveken át tartó kellemetlenségek miatt eddig én nem tettem panaszt, megpróbáltam sok beszélgetéssel gyermekem lelki egyensúlyát rendben tartani. A múlt héten megtartott biológia órát követően (amelyen a téma az evolúció volt) gyermekem a szokásosnál is sokkal zaklatottabb érkezett haza, és csak egy nap elteltével osztotta meg velem feldúltságának okát. Az alábbiakban szó szerint leírom az órán elhangzottakat: »A fekete férfiaknak azért nagyobb a farka, mert a fekete nőknek nagyobb a segge.« »Szerencsétlenek azok a férfiak, akiknek kicsi a farka, mert kisebb az esélyük a gyermeknemzésre.« »Nincsen olyan férfi, akivel beszélgetni és szexelni is jó, ezért teljesen elfogadható, ha kettő van belőle.« A felnőttkor küszöbén álló, szexualitását és identitását még kereső gyermekeknek ezek az órák komoly traumát okoznak, rendkívül veszélyes hogy pedagógusként ilyen mintát állítanak a gyerekek elé, és heti több alkalommal kényszerítik őket arra, hogy ennek részesei legyenek” – áll a panaszlevélben.
Az igazgató még aznap délután kurtán válaszolt. „A fejleményekről értesíteni fogom.” Majd március 7-én azt írta: „A panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV törvény 2.§ (1) bekezdése alapján (a panaszt – a szerk.) az eljárásra jogosult szervhez történő beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálni.”
Ebben a gimnáziumban hagyomány volt, hogy olyan igazgatót neveznek ki, akinek volt kötődése az intézményhez és/vagy a városhoz, vagyis beágyazódott a közösségbe, amelynek gyermekeit az intézmény tanítja. Itt most nem ez a helyzet; a tankerület a legutóbbi igazgatóváltáskor a nyugdíjba menő előd után nem a tantestületből pályázót választotta, hanem a megye egy más városából vezényelt át vezetőt. „Évek óta igazgató, ám a polgármester szerint még nem ment át bemutatkozó beszélgetésre hozzá a szomszédos hivatalba, itt szinte senkit nem ismer, neki minden szülő idegen” – mondja az egyik szülő.
Március 8-án a panaszos szülő reagált az igazgató előző napi levelére: „Nem a rossz ebéd vagy a piszkos vécé a panasz tárgya, hanem egy pedagógus (többek között) szexuális tartalmú rendszeres megnyilvánulásai. Azért hogy panaszomat komolyan vegye és a panasz kivizsgálása ne 30 napig tartson, mellékelten küldöm a tanárnő üzeneteit, amelyeket a (itt a végzős osztály megnevezése szerepel – a szerk.) biológia tanulócsoportjába küldött. Remélem, ez meggyőzi arról, hogy az azonnali intézkedés elvárható és szükséges. Amennyiben úgy érzi, hogy a kialakult helyzetben (intézményvezetőként) 30 napra van szükség a vizsgálathoz, kérem, forduljon a fenntartóhoz és kérjen segítséget! A szakmai érvekkel bizonyítsák be nekem, hogy felelős döntés a gyermekemet ilyen körülmények közé kényszeríteni! Természetesen a tanárnőt is megilleti az ártatlanság vélelme, ezt én is tudom. De szerintem ez a vélelem már a hétfői meghallgatásokon megdőlt.”
Március 7-én hétfőn ugyanis hat tanulót hívtak az igazgatói irodába, akik megerősítették a panaszban foglaltakat.
A gyerekekkel elmondásuk szerint (szüleik távollétében) titoktartási nyilatkozatot írattak alá, és figyelmeztették őket, hogy ha elmondják, mi volt a panasz tárgya, rágalmazásért, becsületsértésért felelősségre vonhatók.
Az ügyről értesülő, a panaszhoz csatlakozni kívánó szülők azt a tájékoztatást kapták, hogy nem kell külön panaszt tenni, már folyamatban van az ügy. (Egyikük bíró egyébként, aki a szülői munkaközösségben kiskorú veszélyeztetésének gyanúját is felvetette.) A többi tanár úgy tudta, hogy az eljárás diákönkormányzati pénzek felhasználása miatt folyt, a valóságot nem mondták el nekik. A gimnázium több tanárával beszéltünk, senki nem tudott az ügyről, de a kolleginát nem dicsérték.
Tizennégy nap elteltével, március 20-án az igazgató tájékoztatta a szülőt, hogy a benyújtott panaszt a jogszabályoknak megfelelően kivizsgálták, a tanárnő írásbeli figyelmeztetésben részesült, valamint a szóban forgó csoport biológiaóráit szakos kolléga vette át.
Az igazgató nem nyilatkozhat a sajtónak, a tankerületet hiába kerestük; korábbi leveleinkre sem szoktak válaszolni.
Az nem is úgy volt
A tanárnőt azonban sikerült megkérdeznünk az ügyről. Szerinte az egész koncepciós eljárás, az egyik (visszabeszélős, általa instabilnak tartott, és közlése szerint pszichológushoz járó) tanuló, valamint egy kolléganő személyes bosszúja. Elmondta, legfeljebb minimális viccelődésekkel élt, ami természetes. A mémeket nem ő tette fel a közösségi csevegőszobába, hanem éppen a gyerekek. Senkit nem zaklatott szexuálisan. (Ilyen állítás nem is szerepelt a panaszban egyébként.) Azért volt szükség a Kréta-rendszeren és a hivatalos Teams-csatornán kívüli kommunikációra, mert a Covid alatt ezeket kellett használni, de lassúak voltak, illetve elakadtak, és ezért tértek át külső chatcsatornára, ami mindig működött.
Elmondta továbbá, hogy nagyon megviselték a történtek, egészségügyi problémái lettek, műtétre szorult. Kifogásolja, hogy nem kapott tisztességes eljárást, nem szembesítették a tanulókkal, csak az igazgató hívatta be, négy napot adva a védekezésre való felkészülésre, ami nem volt elég arra, hogy jogi képviselőt szerezzen. A tárgyaláson kérdezték is tőle, hogy kér-e jogi képviseletet, mire azt felelte, hogy igen, de a fegyelmi tárgyalást ennek ellenére lefolytatták. A gyerekek kihallgatásáról egyébként nem kapta meg a jegyzőkönyvet, amit szintén kifogásolt, mert fel sem tudott készülni, hogy mi ellen kell védekeznie. Bár az eljárás azzal zárult, hogy csak szóbeli figyelmeztetést kapott, elküldte a birtokában lévő iratokat a szakszervezetnek, ott jogász vizsgálja az anyagot, pert szeretne indítani jogsérelmei reparálására. Sérelmezte, hogy hiában van húsz éve a pályán, a munkáltatója nem állt ki mellette, pedig ő mindig csak a gyerekek érdekeit nézte, mégsem kapott tisztességes eljárásban korrekt védekezési lehetőséget. A státusztörvény miatt felmondását fontolgatja, tervei között külföldi munkavállalás és magániskola alapítása is szerepel.
A tanárnő március 10-én ezt írta a csoportnak, hogy töröljétek az osztálycsoportot. „Mindent átvilágítanak, ami velem kapcsolatos és mivel ott elég durva képeket is küldtetek, nehogy ti kerüljetek emiatt bajba.” Majd március 22-én a következő üzenetet töltötte fel a chatcsoportba: „elintézte (megnevezte a panasztevő szülő gyermekét – a szerk.), hogy az utolsó két hónapunk ne legyen zökkenőmentes. Kiléptem a közös chatből, mert nem szeretném ilyen vádak után vinni a bioszt tovább. Nem tudom, nektek felolvasták-e, amiket állítólag én mondtam órán, mert csak abban bízom, hogy valaki mellettem is áll majd, köszönöm szépen az együtt töltött időt.”
Neked is igazad van
Ebből az ügyből senki nem jön ki jól. Másodlagos kérdés, hogy valóban olyan sértően szexuális tartalmúak voltak-e a bejegyzések, vagy csak tréfa volt az egész, amit a diákok túl komolyan vettek. Az érintettekkel történő beszélgetés közben felmerült, hogy milyen iskola(rendszer) az, ahol egy ilyen ügynek el kell jutni a fegyelmiig egyáltalán. Ahol nem lehet nyíltan megbeszélni a tanerőkkel ezeket a gondokat úgy, hogy ne kelljen retorziótól, bosszú-röpdolgozatoktól, villámfelelésektől félni? A probléma rendszerszintű egyébként.
Mint az általunk megkérdezett mestertanárok egyike kifejtette, addig marad fenn az állami oktatásnak a hatalmi torzulások miatt szervilizmusra nevelő jellege, amíg nincs a szaktanártól és az iskolától is független, könnyen hozzáférhető lehetőség objektív (pl. számítógépes, automatikus kiértékelésű), tét nélküli és korlátozott számban ismételhető osztályozóvizsgát tenni bármilyen tantárgyból úgy, hogy az elégtelentől eltérő eredmény felmentés legyen az adott óra további látogatása alól. Mert akkor az önálló felkészülés eredményét „lepapírozva” nem lennének kiszolgáltatva a tanulók az iskolák „tanárkészletének”, és az iskola is használható visszajelzést kapna a tanulói/tanári kompetenciáról. De ilyen csak a hanyatló nyugaton van, ugye.
(Címlapképünk illusztráció)
