A Fővárosi Közgyűlés szerdán elfogadta a jövő évi költségvetés koncepcióját, amelyből kiderül, hogy jelentősen csökkenhet a színházak támogatása. A dokumentumban az áll, hogy a „színházi kft.-k részére adott önkormányzati támogatás a kötött állami és a bérleti díj felett” jövőre 687 millió forinttal lesz kevesebb. Ha az állami támogatás jövőre is az idei 3,6 milliárd forint körül alakul, akkor ez átlagosan úgy 20 százalékos bevételcsökkenést jelent az intézményeknek. Ez – a finanszírozási szisztéma kaotikus volta miatt – különböző mértékben érintheti az egyes színházakat, de több intézményvezető is színháza ellehetetlenülésétől tart.
Tüttő Kata, az MSZP frakcióvezető-helyettese arra hívta fel a Narancs figyelmét, hogy a színházak idén már új koncepció szerint kapják a fővárosi hozzájárulást. Szeptember óta a főváros a teátrumokat befogadó épületek használata után bérleti díjat szed, majd ezt támogatásként visszaadja nekik, s emellett kapják a 690 millió körüli tényleges támogatást. Ha a jövő évi költségvetést a koncepció szerinti formában fogadják el, akkor a főváros éppen azt az 1,4 milliárd forint támogatást fogja adni a színházaknak, amit tőlük szed be bérleti díjként, tehát a fenntartó valójában nem járul hozzá a működésükhöz. Tüttő szerint arra van lehetőség, hogy az egyes színházak ne pontosan annyi támogatást kapjanak, mint a saját épületük bérleti díja, tehát az intézmények között valamilyen keresztfinanszírozásra még sor kerülhet. A frakcióvezető-helyettes azt is megjegyezte, hogy egy további módosító indítvány értelmében még 300 millió forintot vonnának el a kultúrától, de még nem világos, hogy az érinti-e a színházakat.
Somfai Ágnes, az LMP fővárosi képviselője szerint is azzal a 687 millióval csökken a támogatás, amit eddig a főváros hozzátett a központi támogatáshoz, tehát a színházakat egyedül a tavaly számszerűsített bérletidíj-kedvezménnyel támogatják. De megszűnik az artmozik támogatása is, amit Somfai nagyon rossz kultúrpolitikai döntésnek tart. Arra viszont itt a jó alkalom, hogy végre átalakítsák a színházak finanszírozási rendszerét. Mivel a bérleti díjakat piaci alapon állapították meg, nem feltétlenül kellene minden intézménynek ezt visszafizetni támogatásként: a kis művészszínházak kaphatnának a bérleti díjnál többet, a populárisabb, így jelentős tartalékokat felhalmozó színházak annál kevesebbet – főleg, hogy az állami dotáció is a nézőszámon alapul, és ezzel a mennyiséget díjazza. A képviselő azt is felvetette: „Támogatás nélkül vajon milyen alapon nevezi magát a főváros a színházak fenntartójának, és milyen erkölcsi alapon nevez ki színházigazgatókat?”
Csomós Miklós kedden még így nyilatkozott a Narancsnak: „Azt, hogy jövőre nem adunk a színházaknak pénzt, rosszul tetszett hallani. Nem tudom, mitől félnek a színházak – nincs rá semmi okuk.” A kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettest most nem értük el, a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatóságától pedig azt a választ kaptuk, hogy a költségvetés elfogadásáig – ez februárban, esetleg márciusban esedékes – nem kívánnak költségvetési kérdésekben nyilatkozni.
Támogatások csökkentésének mértéke a főváros költségvetésének tervezetében
