Színházi támogatások

Cáfol a valóság

  • narancs.hu
  • 2011. december 15.

Belpol

A fővárosi költségvetés tervezete szerint nem volt alaptalan a színházak félelme: jövőre az önkormányzat nem tenne hozzá semmit az állami támogatáshoz. Az LMP képviselője így azt sem tartja jogosnak, hogy az önkormányzat nevezi ki a színházigazgatókat.

A Fővárosi Közgyűlés szerdán elfogadta a jövő évi költségvetés koncepcióját, amelyből kiderül, hogy jelentősen csökkenhet a színházak támogatása. A dokumentumban az áll, hogy a „színházi kft.-k részére adott önkormányzati támogatás a kötött állami és a bérleti díj felett” jövőre 687 millió forinttal lesz kevesebb. Ha az állami támogatás jövőre is az idei 3,6 milliárd forint körül alakul, akkor ez átlagosan úgy 20 százalékos bevételcsökkenést jelent az intézményeknek. Ez – a finanszírozási szisztéma kaotikus volta miatt – különböző mértékben érintheti az egyes színházakat, de több intézményvezető is színháza ellehetetlenülésétől tart.

 

Tüttő Kata, az MSZP frakcióvezető-helyettese arra hívta fel a Narancs figyelmét, hogy a színházak idén már új koncepció szerint kapják a fővárosi hozzájárulást. Szeptember óta a főváros a teátrumokat befogadó épületek használata után bérleti díjat szed, majd ezt támogatásként visszaadja nekik, s emellett kapják a 690 millió körüli tényleges támogatást. Ha a jövő évi költségvetést a koncepció szerinti formában fogadják el, akkor a főváros éppen azt az 1,4 milliárd forint támogatást fogja adni a színházaknak, amit tőlük szed be bérleti díjként, tehát a fenntartó valójában nem járul hozzá a működésükhöz. Tüttő szerint arra van lehetőség, hogy az egyes színházak ne pontosan annyi támogatást kapjanak, mint a saját épületük bérleti díja, tehát az intézmények között valamilyen keresztfinanszírozásra még sor kerülhet. A frakcióvezető-helyettes azt is megjegyezte, hogy egy további módosító indítvány értelmében még 300 millió forintot vonnának el a kultúrától, de még nem világos, hogy az érinti-e a színházakat.

 

Somfai Ágnes, az LMP fővárosi képviselője szerint is azzal a 687 millióval csökken a támogatás, amit eddig a főváros hozzátett a központi támogatáshoz, tehát a színházakat egyedül a tavaly számszerűsített bérletidíj-kedvezménnyel támogatják. De megszűnik az artmozik támogatása is, amit Somfai nagyon rossz kultúrpolitikai döntésnek tart. Arra viszont itt a jó alkalom, hogy végre átalakítsák a színházak finanszírozási rendszerét. Mivel a bérleti díjakat piaci alapon állapították meg, nem feltétlenül kellene minden intézménynek ezt visszafizetni támogatásként: a kis művészszínházak kaphatnának a bérleti díjnál többet, a populárisabb, így jelentős tartalékokat felhalmozó színházak annál kevesebbet – főleg, hogy az állami dotáció is a nézőszámon alapul, és ezzel a mennyiséget díjazza. A képviselő azt is felvetette: „Támogatás nélkül vajon milyen alapon nevezi magát a főváros a színházak fenntartójának, és milyen erkölcsi alapon nevez ki színházigazgatókat?”

 

Csomós Miklós kedden még így nyilatkozott a Narancsnak: „Azt, hogy jövőre nem adunk a színházaknak pénzt, rosszul tetszett hallani. Nem tudom, mitől félnek a színházak – nincs rá semmi okuk.” A kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettest most nem értük el, a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs igazgatóságától pedig azt a választ kaptuk, hogy a költségvetés elfogadásáig – ez februárban, esetleg márciusban esedékes – nem kívánnak költségvetési kérdésekben nyilatkozni.

 

 

Támogatások csökkentésének mértéke a  főváros költségvetésének tervezetében


Támogatások csökkentésének mértéke a főváros költségvetésének tervezetében

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.