A Hospinvest Kft.-t 2000-ben alapították az egészségügyben addigra otthonosan mozgó szereplők. A villamosmérnökként labordiagnosztikai gépek gyártásában-forgalmazásában sikeres Kollányi Gábor és a diagnosztikai reagensekben piacvezető, egyébként vegyész végzettségű Kern József 1997-ben közös céget gründolt, immár nem pusztán a kórházi laborok kiszolgálására, hanem az üzemeltetésük átvételére. Gyorsan bővülő hálózatot hoztak létre, majd miután egyre szembetűnőbb volt a beruházásigényes képalkotó diagnosztikai láncok sikere is - valamint csatlakozott hozzájuk a magánkézben lévő műveseállomások üzemeltetésében járatos Gászpor Jenő -, eldöntötték, hogy továbblépnek. A szemük előtt már ekkor egy 10-15 kórházból és a körzetükben elhelyezkedő szakrendelőkből álló holding lebegett. 2004 júliusában átvehették a kiskunhalasi, rá egy hónappal a körmendi kórház üzemeltetését - előbbit szocialista, utóbbit fideszes többségű önkormányzattól. Mivel az ekkor már részvénytársasági formában működő vállalat két fő tulajdonosa máshogy képzelte el a továbbiakat, 2006 májusában Kern József kivált, és Medisyst nevű új cégébe magával vitte a körmendi kórházat üzemeltető kft.-t. A Hospinvest még ez év novemberében megszerezte a hatvani kórház üzemeltetését, majd meglódult a szekér: 2007 májusában kibérelték a korábban bezárásra ítélt parádfürdői szanatóriumot, amelyet a hatvani intézmény rehabilitációs részlegeként működtetnek, valamint szeptembertől a gyöngyösi kórház is a holdinghoz tartozik. A tulajdonosi kör is bővült: 2007 nyarán csatlakozott a cégcsoporthoz a Deák Gábor többségi tulajdonában levő Ispotály kórházi patikalánc, majd a 4 millió euróval érkező Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szerzett a Hospinvest Zrt.-ben 29 százalékos részesedést. Idén megnyerték az egri kórház üzemeltetésére kiírt pályázatot, és elindultak a kazincbarcikai intézményért is, de itt csak a május 18-i helyi népszavazás (ahol a városiak akár meg is hiúsíthatják a bérbeadást) után lesz eredményhirdetés. A kórházakon kívül négy szakrendelőt is üzemeltetnek: Százhalombattán, Jánoshalmán, Kecelen és Kiskőrösön. A csoport árbevétele két éve 4,6 milliárd forint volt, tavaly meghaladta a 13 milliárdot, egyelőre negatív eredmény mellett.
Vigyétek, a tiétek
A folyamatot az mozgatja, hogy az önkormányzatok igyekeznek szabadulni kórházaik üzemeltetésétől: a társadalombiztosítási bevételekből képtelenek gazdaságosan működtetni őket, az elengedhetetlen racionalizálást pedig nem tudják/akarják/merik meglépni. Ezért a funkcionális privatizáció során meghatározott futamidőre az OEP-bevételekkel együtt átadják az intézmény üzemeltetési jogát - a korlátozottan forgalomképes ingatlanok a település tulajdonában maradnak -, cserébe a bérbevevő kifizeti az addig felhalmozott adósságokat, vállalja a gazdaságosan fenntartható struktúra kialakítását és meghatározott értékben beruházások elvégzését. A helyhatóságok sokszor ingyen, esetleg az éves árbevételhez képest jelképes összegért mondanak le a szolgáltatás jogáról. Ha minden jól megy, a kórház megmarad, az önkormányzatnak nem kell a veszteségpótlásra költenie, a betegek továbbra is térítésmentesen, de jobb körülmények között gyógyulhatnak, és a befektetés az üzemeltetőt hosszú távon profittal kecsegteti.
A magasan piacvezető Hospinvest nem tesz mást, mint alkalmazza a vállalatirányításban ősidők óta bevett ésszerűsítéseket, az ágazat jellemzőinek megfelelően egyszerre több szinten. A csoport által működtetett intézményeknél központosított a pénzügy, a könyvelés, a minőségbiztosítás, az informatika, a laborvizsgálat, valamint kiszervezik a konyhát, a takarítást, a mosatást. Magáncégként nem mindegy nekik, hogy mennyiért vásárolnak a beszállítóktól, és a nagy mennyiségű rendelés eleve árkedvezmények elérését teszi lehetővé. A kórházakban dolgozók csak a központtal egyeztetve fogadhatják a gyógyszergyártók orvoslátogatóit, akkor is csak munkaidőn kívül. Egyébként is meghatározták azt a gyógyszeralaplistát, amelytől csak indokolt esetben, a kórház vezetésének engedélyével lehet eltérni. Lényeges, hogy a kórházakban a hagyományos osztálystruktúrát felváltották az angolszász világban elterjedt mátrixrendszerrel (ennek részleteiről lásd: Újragombolva című írásunkat), amely kis kórházaknál jelentős hatékonyságnövelést eredményez. Az egyes kórházak szakosodnak, a munkamegosztással pedig megszüntethetők a párhuzamosságok. Ugyanilyen fontos a vertikális integráció, tehát hogy a csoporthoz tartozó szakrendelők és a kórházak között megvalósítható a betegek racionális irányítása. Ráadásul a Hospinvest az ellátási körzetébe tartozó településeken vállalja, hogy a háziorvosok által levett mintákat ingyen összegyűjti (a mintavételhez szükséges eszközöket is ingyen adja az orvosoknak), majd a laboratóriumi leleteket visszajuttatja hozzájuk. Így nemcsak a betegeknek nem kell utazniuk, hanem a cég diagnosztikai részlege is további biztos megrendelésekhez jut.
Eddig az elmélet - a cég megjelenésének hírére azonban rendre kitör a botrány, útelzárások, tüntetések kezdődnek, a kórházi dolgozók sztrájkkal fenyegetőznek. A Heves megyei közgyűlés eredményhirdetése után az indulatok a tettlegességig fajultak. Egerben tiltakozott a Cser Ágnes-féle Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a Magyar Orvosi Kamara és a helyi Fidesz mellett Pesti Imre, a párt egészségpolitikusa is beszállt az akcióba, mondván, az üzleti érdek szemben áll a polgárok érdekeivel. Pesti a város török ostromához hasonlította a "pénzzel és furmánnyal támadó" cég tevékenységét. A kritikák értékeléséhez érdemes a vállalatcsoport legrégebb óta üzemeltetett fekvőbeteg-intézményének működését szemügyre venni, már csak azért is, mert az új helyszíneken megszólaló ellenzők is leginkább a halasi szindrómával riogatnak.
A város, ahol minden rossz
A kiskunhalasi önkormányzattal 20 évre kötött szerződéseiben a Hospinvest vállalta, hogy 2010-ig összesen 2,5 milliárd forint értékben végez ingatlanrekonstrukciót és gép-műszer beszerzést - ilyesmire ugyanis sosem volt pénze a városnak. Az első időkben minden jól alakult, 1,3 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg. Új főbejáratot és betegfogadót építettek, felújították a teljes fűtési-hűtési rendszert, megépült a sürgősségi osztály (igaz, jelentős késéssel), helyrepofozták a járóbeteg-rendelőt, legutóbb a fizetős gondozási osztályt adták át. Számos új berendezést vettek: speciális gép a szemlencse-beültetéshez, CT, röntgen, lézerkamera, sebészeti képerősítő stb. A szép időszaknak a finanszírozás csökkentése vetett véget: a teljesítményvolumen-korlát bevezetése, annak szigorításai, majd az aktív ágyszám csökkentése a szerződéskori 4,3 milliárdról mostanra 2,9 milliárdra apasztotta a kórház éves bevételét. A befektető ezért jelezte az önkormányzatnak, hogy a szerződés módosításával kellene megoldani az elmaradt további fejlesztések átütemezését. A legutóbbi helyhatósági választásokon fideszes többségűvé alakult testület azonban másfél éve halogatja a döntést, és inkább a szerződésbontásra hajlanak, mondván, az üzemeltető nem tartja be a vállalásait. A dolog azért is érthetetlen, mert a jövőbe senki sem lát, ezért a szerződés értelmében a módosításra "rendkívüli indok lehet különösen az, ha a hatályba lépő új jogszabályi rendelkezések ezt indokolják" - márpedig itt éppen erről van szó. Persze ettől még elállhat a város az együttműködéstől, csak akkor az eddigi fejlesztéseket ki kellene fizetnie. A szerződést annak idején megkötő Várnai László, Halas szocialista polgármestere szerint ez éppen most azért sem volna jó ötlet, mert "máshol több százmilliót tesz be az önkormányzat a kórházába, nekünk meg egy fillérünkbe se kerül".
A legtöbbet hangoztatott vád egy mostanra bízvást legendásnak nevezhető számvevőszéki (ÁSZ) jelentésre hivatkozik. A számvevők az egészségügyi szakellátások privatizációját ellenőrizve 2006-ban arra jutottak, hogy a Kiskunhalasi Semmelweis Kórház Kht. működtetésbe adása aggályos volt, mert a tőkebevonás nem a befektető magántőkéjéből, hanem hitelfelvételből valósul meg. Ennek interpretációja mostanság úgy hangzik: a Hospinvestnek nincs egy vasa sem, és nem átall olyan hitelből fejleszteni, amit majd közpénzből fizet vissza, ahelyett, hogy a biztosító pénzét a gyógyításra fordítaná. A cég vezetői viszont arra hivatkoztak, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) térítési díjai esetükben egy magáncég bevételeinek számítanak, a korábbinál hatékonyabb felhasználásukkal éppenhogy tőke keletkezik az intézményben, a hitelfelvétel pedig egy eléggé bevett fejlesztési forrás az üzleti világban. Tény: az új műszerrel megvizsgált betegnek mindegy, hogy a befektetőnek előre a zsebében volt a pénz, vagy később fizeti ki a berendezést. Az ÁSZ-jelentés is inkább attól tartott, hogy a Hospinvest-csoporthoz tartozó cégek közötti pénzmozgás "magában rejti a Kórház Kht. gazdasági ellehetetlenülésének a lehetőségét". Az persze rendben van, hogy az államot ellenőrző szervezet egy magáncég csődje miatt aggódik, hiszen mégiscsak kórházról van szó, de a károkozás valószínűtlenségére maga a jelentés is utal, amikor hozzáteszi: a szerződés értelmében ilyenkor a megvalósított beruházások ingyen az önkormányzatra szállnának. Ennek ellenére az OEP-bevételből (is) törlesztett hitel hosszú időre elegendő muníciót jelentett: bár a bank és az OEP is rendben találta a konstrukciót, a megszámlálhatatlan sajtóelmarasztalás mellett a rendőrség is nyomozást indított. A szoros ügyészségi felügyelet mellett hónapokig tartó vizsgálatot bűncselekmény hiányában megszüntették.
Rossz, rosszabb
A helyi ellenzők szerint a legnagyobb baj, hogy romlott az ellátás színvonala. Szász Éva, a képviselőtestület egészségügyi bizottságának fideszes elnöke a Narancsnak hosszan sorolta a problémákat: jól képzett dolgozókat küldtek el, megszűnt a mikrobiológiai labor, Pestről csak napok alatt érkezik meg az eredmény, az is sokszor megbízhatatlan, minősíthetetlenül dolgozik a külsős mosoda. Mindezek következtében szerinte mostanra rengeteg beteg panaszkodik. Várnai László ugyanakkor állítja: "A halasiak már akkor felhívnak, ha a kutyaugatás miatt nem tudnak aludni, de a kórházra még nem érkezett panasz." Az eligazodásban elvileg segít, hogy az egészségügyi bizottság minden évben ellenőrzi az ellátás színvonalát (hiszen a minőségromlás azonnali szerződésbontásra adna okot). A 13 mutató alapján viszont a legutóbbi, éppen Szász Éva által jegyzett határozat szerint "jelentős változás nem történt". Az ellentmondás okait firtató kérdésünkre a bizottság vezetője azt mondta, hogy az elnagyolt statisztika nem alkalmas a minőség megítélésére, ezért már kezdeményezték az új mutatók kidolgozását.
Az ellátás minőségénél aligha van fontosabb szempont, ezért megkerestük az Egészségbiztosítási Felügyeletet és a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítványt is: mindkét helyen azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a panaszok száma és súlya alapján nincsen szignifikáns különbség aszerint, hogy vállalkozás vagy önkormányzat üzemelteti a fekvőbeteg-intézményt. Ugyanakkor folyamatban van a kórházi minőségmutatók kidolgozása, talán attól majd okosabbak leszünk. A betegelégedettséggel a halasi kórház esetében az említett ÁSZ-vizsgálat sem foglalkozott, noha a járóbeteg-szakrendeléseken ezt is ellenőrizték (1273 kérdőív alapján nem találtak lényegi különbséget a tulajdonforma alapján, a betegek többségének fogalma sem volt az üzemeltető típusáról).
Az egyik Hospinvest-kórházban dolgozó orvos (akinek a kérésére még azt sem írhatjuk le, hogy melyik városról van szó) úgy vélekedett a Narancsnak: a befektető nélkül valószínűleg már rég bezárt volna a kórházuk, és az is pozitívum a betegeknek, hogy már nem "elavult szarokkal" vizsgálják és kezelik őket. Bár módfelett kellemetlen, de még azt is megérti, hogy a teljes munkaidőt munkával kell kitölteni. Ámde: "Néha lejönnek Pestről az okosok, azt mondják, hogy még mindig veszteségesek vagytok, mikor lassan beledöglünk a munkába. Csak a fizetésünk nem lett több, kivéve az igazgatókat. És most még jönnek a biztosítók is. Ha hazaküldöm a beteget, akkor őt is veszélyeztetem, meg én is börtönbe kerülök. Ha nem küldöm el, és nem fizet a biztosító, akkor kirúgnak" - érzékelteti a hangulatot. Kiskunhalason pedig már olyan tökéletes a munkaerő-kihasználás, hogy a nővérek adják a portaszolgálatot is.
Kollányi Gábor, a cég elnöke elismeri, hogy túlterheltek a dolgozók, és sokukat már csak az elhivatottságuk tart az egészségügyben. "Mi is vergődünk a gazdasági nyomás alatt, és nagyon sajnálatos, hogy a fejlesztésről át kellett állni a válságkezelésre, így pedig nincs mód a fizetések rendezésére sem. Annak meg kell változnia, hogy az ország abszolút és relatív értékben is keveset költ az egészségügyre." Így az sem meglepő, hogy az általuk vezetett intézményekben is ugyancsak jelen van a hálapénz, de az elnök szerint a mátrixrendszernek és a szigorú protokolloknak köszönhetően náluk legalább "orvosszakmai döntéseket nem mozgat".
Ököljog
A helyzet okozója természetesen a balul sikerült kórházi struktúraátalakítás. A több tucat kis vegetáló intézmény megszüntetése politikai okokból megoldhatatlan volt, ezért aktív ágyaik elvonása után ezek csak működésük racionalizálásával és/vagy összeolvadással lehetnek képesek a fennmaradásra. Példa erre az egymástól 20 kilométerre fekvő hatvani és gyöngyösi kórház, melyek mára gyakorlatilag egy intézmény két telephelyeként funkcionálnak, központi irányítással. A rossz nyelvek szerint a szaktárca éppen a magáncégeken keresztül teszteli, hogy a teljes átalakítás után alsó hangon mennyiből finanszírozható a fekvőbeteg-ellátás. Mostanra valamennyi magánszolgáltató állítja, hogy sokáig már nem akarják kipótolni a finanszírozást, és a helyzet komolyabb színvonalesés nélkül hosszabb távon biztosan nem tartható. Ez persze nem akadályozza meg őket a terjeszkedésben, hiszen néhány éven belül változásra számítanak.
E folyamat következménye az is, hogy egyre több település adná át magánszereplőnek a kórházát. A fejlesztések és a magas színvonalú működés szempontjából tehát igencsak kívánatos volna, hogy az üzemeltetőket tiszta versenyben válasszák ki az önkormányzatok. Ezt eleve megnehezíti a teljességgel kusza jogszabályi környezet, melyről csak jó adag naivitással képzelhető el, hogy a véletlen vagy az inkompetencia műve volna (lásd: Nincs rajta sapka című keretes írásunkat). De a képviselő-testületeket sem menti fel az erre való hivatkozás: előfordult már pályázat nélküli bérbeadás (a Hospinvest esetében Hatvanban és Parádfürdőn - itt az állítólag versenypárti egészségügyi tárcával megegyezve), máskor az egyetlen jelentkező "nyer" (Kiskunhalas). Igaz, az utóbbi időben már nagyjából átlátható, többszereplős pályázatokat hirdetnek meg.
Tekintve, hogy a Hospinvest rendre baloldali vezetésű településeken jár sikerrel, mára megszerezte a szocialista hátszéllel működő vállalkozás "rangját". A piacot ismerők szerint viszont máshonnan fúj a szél: inkább a konkurenciaharc számlájára írják a felosztást, azaz a fegyverekben nem válogatós piaci szereplők egyszerűen kihasználják a politikai hisztéria nyújtotta lehetőségeket. Így látja ezt Kollányi Gábor is: "A jobboldali politika nem engedhet meg magának olyan kulturálatlanságot, ami egy polgári demokráciával nem összeegyeztethető. Másrészt, ha a politika mozgósít, az nem százötven embert jelent" - utal az egri eseményekre.
Ez egyúttal megmagyarázná azt az egyébként józan ésszel alig felfogható helyzetet is, hogy jóllehet a Fidesz a privatizációellenességért sosem ment a szomszédba, számos jobboldali településen mégis magántársaságokra bízták a kórház-üzemeltetést. Példa erre Tapolca vagy Mezőtúr (mindkettőt a Medisyst kapta tavaly). De a többi privatizáció is inkább arra utal, hogy máshol húzódnak a törésvonalak. Március elején a nagyatádi pályázaton a Nagyatádért Egyesület és az MSZP képviselői szavazataival a Hospinvest csak a második lett (a Medical Invest nyert), Miskolcon két éve a Medcenter üzemelteti a megyei kórház onkológiai intézetét. Külön érdekes, hogy a jobboldali Jánoshalmán és Kiskőrösön is a Hospinvest üzemelteti a szakrendelőket.
Határtalan lehetőségek
Az is megfigyelhető, hogy a támadások hangneme akkor durvult el igazán, amikor az EBRD tőkét injektált a Hospinvestbe (Kollányi egyébként azt állítja, a bank nem döntötte el előre, hogy egyedül nekik segít, de csak nekik volt kiforrott szakmai koncepciójuk). És nagyjából ekkor szállt be a cégbe tőkével a gyógyszergazdálkodás szempontjából amúgy felbecsülhetetlen fontosságú Ispotály holding is. Mindez pont abban az időszakban, amikor a piacon óriási a kórházkínálat, és hosszú távon annak garantált a siker, aki most bírja pénzzel. Ráadásul eddig csupa kis fekvőbeteg-intézmény talált gazdára, viszont az egri megyei kórház a méreténél és progresszivitási szintjénél fogva is irigylésre méltóan nagy falat volt. A hálózatépítésre a méretgazdaságosságon és a betegirányításon kívül azért is szükség van, mert a leendő egészségbiztosítási pénztárakkal nyilván sokkal könnyebb lesz annak szerződnie, aki az adott térségben megkerülhetetlen. Ennélfogva nemcsak a magáncégek, hanem valamennyi rátermettebb szereplő mozgolódik: a Debreceni Egyetem például a mátraházai és kékestetői szanatóriummal való együttműködésen kívül önállóan vagy a városi kórházzal párban a meghirdetett pályázatokon is elindul.
De bármennyire is érthetőek a hálózatépítési törekvések, a mára valamennyi Heves megyei fekvőbeteg-intézményt irányító Hospinvestnél lassan felvethető a monopólium problémája. Kollányi Gábor ezt határozottan visszautasítja, mondván, hogy a betegek olyannyira el tudnak menni máshova, hogy az egri kórháznak éppen ez a problémája: a megyei lakosok harmada Miskolcon, Debrecenben vagy a fővárosban gyógyíttatja magát. Szerinte a pénztártörvény logikája is ezt erősíti, amikor megengedi, hogy egy pénztár legfeljebb két szomszédos megyét fedjen le.
A versenytörvény értelmében a fúzióhoz a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedélyére van szükség akkor, ha a vállalkozáscsoport éves árbevétele meghaladja a 15 milliárd forintot. A Hospinvest ezt az értéket az egri kórház megszerzésével minden bizonnyal meghaladja, ám a hivatalnak nehéz dolga lesz. Mint azt a GVH Szolgáltatási Irodájának a vezetője, Torjákné Amberger Teréz lapunknak elmondta, már az árbevétel meghatározása is problémás: az sem egyértelmű, hogy vállalatnak számít-e egy közfinanszírozott intézmény, ráadásul a tavaly még költségvetési intézményként működő kórháznál az árbevétel fogalma nem is értelmezhető. Az érintett piac is nehéz ügy, mert az intézményeknek egyúttal területi ellátási kötelezettségük is van. És egyébként sem kórházanként, hanem inkább szakmánként vizsgálható, hiszen a speciális kezelésekért messzebbre is elmennek a betegek. Ezzel szemben kifejezetten a vertikális összefonódás mellett szól, hogy gyorsabban ellátják a beteget, de még az amúgy jóval veszélyesebb horizontális egyesülésnél is előny lehet, hogy a gazdaságos üzemméret miatt pénzt spórol a társadalombiztosítás. Másrészt a 15 milliárdos határ is olyan általános szabály, amelyet célszerű volna ennél a piacnál is átgondolni - mint ahogy a patikaláncokra is sokkal szigorúbb feltételek vonatkoznak. Ezeket külön ágazati törvényben kellene rendezni. (A rövid életű kórháztörvények sosem foglalkoztak ilyen apróságokkal.)
A GVH már fél éve jelezte, hogy volna e téren tennivaló, és a jogalkotásnak talán nem kellene megvárnia, amíg kezelhetetlen konglomerátumok alakulnak ki, és végleg értelmét veszti a többpénztáras rendszer. De ahogyan a privatizációs eljárásoknál, úgy valószínűleg ebben sem lesz addig megoldás, amíg a politika nem képes épelméjűen viszonyulni az egészségügyhöz.
Újragombolva
A mátrixrendszer alapja, hogy az orvosszakmai osztályok helyett ápolási szintek szerint szervezett részlegeket hoznak létre. A betegek elhelyezése aszerint történik - természetesen külön rendszerben a műtétes és a nem műtétes beavatkozások -, hogy milyen súlyos az állapotuk (néhány órát igénybe vevő, kúraszerű ellátást igényelnek, egy- vagy többnapos sebészetet, avagy hosszabb ideig tartó kezelést). A hatékonyságot növeli, hogy a gyógyításhoz szükséges berendezéseket, helyiségeket és emberi erőforrást közösen használják az egyes szakmák. Kevesebb dolgozót kell ügyeletben foglalkoztatni, kevesebbet kell hotelszolgálatra költeni, nincsenek osztályonként rögzített ágyszámok (amelyek, ha épp kevés mondjuk a csonttörés, akkor üresen állnának), ezért az ágykihasználtság 90 százalék körüli, ami a biztonsági tartalék miatt gyakorlatilag 100 százaléknak vehető. Másrészt a kisebb problémával jelentkezők így nem a súlyos betegek közé kerülnek, és bent feküdniük sem kell a szükségesnél tovább.
Tónus
A Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Népszabadság rendszeresen a Hospinvest szemére veti, hogy a cég megszegte az ígéretét (néhol kifejezetten azt írják: a szerződést), mert számos dolgozót elbocsátott a kiskunhalasi kórházból. A szinte állandó jelzőként használt megállapítás általában a kompánia megbízhatatlanságát hivatott érzékeltetni. Az ellátási szerződésben viszont az áll, hogy a kht. munkavállalóival "hatályban lévő munkaszerződésekben meghatározott garanciális elemeket betartják", egyébiránt a társaság a belső szervezetét saját elhatározásából "szabadon alakíthatja, mindenkor szem előtt tartva az ellátottak érdekeit, és nem sértve az önkormányzat egészségügyi ellátási kötelezettségeit". Ami persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a kiadások nagyobbik részét a bérek és járulékaik teszik ki, így ebben van az egyik legnagyobb mozgástér.
A HírTV tavaly novemberben, azt bizonyítandó, hogy a Hospinvest nem több pilótajátéknál, egy független könyvvizsgálóval véleményeztetett egy táblázatot. A szakértő az eléje tolt adatokból egy kritikusan eladósodott cég jellemzőit olvasta ki, melyet a műsor készítői a Hospinvesttel azonosítottak. Amikor a könyvvizsgáló később megkapta a társaság igazi mérlegét, közölte, hogy abban nem lát likviditási problémát, csakhogy a felvételen nem ezeket a számokat mutatták neki, és cégnevet sem említettek. A bíróság azóta helyreigazításra kötelezte a tévécsatornát.
Üde színfolt még az ilyen helyzetekben mindig megélénkülő szakszervezeti vezető, Cser Ágnes - akinek leginkább a Magyar Hírlap igyekszik felületet biztosítani -, aki a cégcsoportot terhelő összes "bizonyítékot" elküldte az EBRD-nek, ugyan lássák már, kikkel is bútoroztak össze. A mószeroló levél nem érte el a célját, a bank udvariasan elhajtotta az aktivistát.
Nincs rajta sapka
A Mikola-féle kórháztörvényt az MSZP-SZDSZ-koalíció eltörölte, de a helyette megalkotott jogszabályt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Így újra előállt az a helyzet, hogy az ellátási feladatukat magántársaságok bevonásával elképzelő helyhatóságok az üzemeltetés átadását úgy tudják megoldani, ha az önkormányzati, az egészségügyi, az államháztartási és a közbeszerzési törvénynek egyszerre próbálnak megfelelni.
E törvények azonban a funkcionális privatizáció levezénylése szempontjából nem harmonizálnak. A kórházak működtetésbe adásának specialitása, hogy ilyenkor két külön szerződésben a vagyonkezelői és az ellátási jogot is megkapja a vállalkozás - s bár a kettő egymástól nem elválasztható, mégis más módon kellene őket pályáztatni. A jogszabályok a vagyonkezelői jog átadását 2006. december 31-ig nem szabályozták, akkortól pedig "sima" nyilvános pályázathoz kötötték, míg az ellátási jog mint szolgáltatási koncesszió a közbeszerzés hatálya alá tartozik. Az ellentmondás feloldására 2007. október végétől úgy változott az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény, hogy az ellátási jogot is nyílt pályázaton kell meghirdetni, nem kell közbeszerzést kiírni. A közbeszerzési törvényt viszont ugyanekkor nem módosították, abban benne maradt a szolgáltatási koncesszió. Ezért a Közbeszerzési Döntőbizottság (KD) minden ilyen esetben jogsértést állapított meg, a 2006-ban privatizáló hatvani önkormányzatot 30 millió forintra meg is bírságolta. A gyöngyösi önkormányzatot is elmarasztalta, bár - érzékelve, hogy a jogalkotó időközben tett egy gyenge kísérletet az ellentmondás feloldására - nem szabott ki bírságot (a döntést azóta az elsőfokú bíróság is helybenhagyta). Valószínűleg ugyanez a sors vár az egri pályázatra is. A KD természetesen a maga szempontjából helyesen jár el - az más kérdés, hogy a közbeszerzés lefolytatásával viszont az önkormányzatok az államháztartási törvényt sértenék meg. Ugyanígy egyébként Heves városában a jobboldali többségű önkormányzat adott közbeszerzés nélkül magánkézbe két szociális otthont - ők 13 milliós büntetést kaptak.
