Csak a 29. megkérdezett iskola vette fel az ikreket

  • narancs.hu
  • 2022. szeptember 4.

Belpol

A sajátos nevelési igényű lányok számára majdnem lehetetlen küldetés volt iskolát találni.

A törvény szerint a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek oktatásának megszervezése állami feladat Magyarországon, de a legtöbbi intézmény inkább nem foglalkozik ezzel, mert nincs rá szakembere, és nem is kötelező befogadnia az SNI-s gyerekeket – derül ki a Deutsche Welle videójából, amelyet a Telex is közöl.

Az összeállításban a gyerekek édesanyja, Barabás Melinda arról beszél, hogy huszonnyolc iskola utasította el őket, csak a 29. vállalta, hogy felveszi a két kislányukat, akik hat és fél hónapra születtek, éretlen, sérült idegrendszerrel, az orvosok hetekig küzdöttek az életükért.

Sári és Léna édesanyja a videóban arról beszél, hogy a lányokkal magánoktató foglalkozik, de közben a család mindenféle iskolával felvette a kapcsolatot – állami, magán- gyógypedagógiai és alapítványi intézmény is van közöttük –, de kilenc hónapon át hiába kilincseltek, mindenhonnan elutasították őket.

Melinda azt mondta, hogy a hasonló helyzetben lévő gyerekek előtt csak két út áll, az integrálás és a szegregálás. Azoknak, akik számára a megoldás valahol a kettő között lehet – az ő lányaival is ez a helyzet – nagyon nehéz megfelelő intézményt találni. Végül egy alapítványi iskola vállalta Sári és Léna tanítását.

 

Magyarországon százezer SNI-s gyermek tanul, és az elmúlt évhez képest ötezerrel nőtt a sajátos nevelési igényűnek nyilvánított diákok száma.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.