„Egy foghúzásért 320 forintot fizet a NEAK, amiből 235 forint egy ampulla érzéstelenítő. 85 forint marad a fecskendőre, tűre, a fertőtlenítőszerre, és ennek kellene fedeznie a munkadíjat is. A fogtömésre 1800–2100 forintot kapunk. Ha magánba megy el a páciens, egy fogtömésért 10–15 ezer forintot kell fizetnie. A teljes protézisnél még nagyobb a különbség: nekem a NEAK 6 ezer forintot fizet érte, magánban a páciensnek ez 80–100 ezerbe kerül, igaz, abban benne van a fogtechnikai költség is” – meséli Kárász Anikó alapellátó fogorvos.
Az anyagok és eszközök beszerzése mellett egy fogorvosi praxisnak éppen olyan költségei vannak, mint egy háziorvosnak: fizetnie kell a rezsit, az asszisztensek bérét, a járulékokat. Amin tudnak spórolni, azok a bérek. Ám a háziorvosi praxishoz képest az alapellátó fogorvosok kevés támogatást kapnak, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Fogorvosi Tagozatának számításai szerint havonta nagyjából 1,7 millió forint kellene egy praxis fenntartására. Ehhez képest jelenleg körülbelül 900 ezer forint jut rá.
A döntéshozók szerint nagy hangsúlyt kell fektetni az alapellátásra, de ebből a fogorvosi terület rendszerint kimarad. Pedig a jelenlegi 5500 fogorvosból 3 ezer a társadalombiztosítás által finanszírozott fogorvosi ellátást nyújt, és egyéni vállalkozóként vagy kft.-ben, bt.-ben dolgozik.
Ők, főként egy tavaly szeptemberi munkalassító tiltakozó akciónak köszönhetően, 2018 elejétől megkapják azt a plusz 130 ezres rezsitámogatást, ami a háziorvosoknak már négy éve jár, illetve idén januárban egy egyösszegű 3 millió forintos támogatást is kaptak, amit szabadon felhasználhatnak. Mindezzel együtt még mindig csak feleannyi a finanszírozás, mint amennyi az ideális, vagy inkább az ideális minimum lenne.
A fogorvosi alapellátás problémáiról, finanszírozásáról és annak anomáliáiról a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatnak bővebben.
