Narancs.hu: Március 1-jével, 44 év után elhagyta az egészségügyet. Miért döntött úgy, hogy nem lép be az új egészségügyi szolgálati jogviszonyba, mi volt az az elem, amit nem tudott elfogadni?
Kiss László: Igazából az egész folyamat, ahogy ezt keresztülvitték a döntéshozók, kiverte nálam a biztosítékot. Különösen rosszul érintettek bizonyos elemek, hiszen életem nagy részében érdekvédő is voltam. Látszik, hogy tudatosan leépítették a lehetőségeket: megszüntették a kollektív jogokat az ágazatban, sérült az eddig is gyenge lábakon álló sztrájkjog. Ezzel alig maradt a dolgozók kezében eszköz arra, hogy kifejezzék a másfajta akaratukat, vagy fellépjenek, ha sérelem éri őket. De magában a törvényben is sok olyan elem van, amit nem tudok elfogadni. Sérülnek az alapvető jogok, korlátozzák az emberi szabadságot. És ezt én még úgysem tudom elfogadni, hogy három és fél évvel állok a nyugdíj előtt, így engem valószínűleg nem vezényelnének el. Az is lehet, hogy ha a kirendelés önkéntes lenne, mennék magamtól, hiszen eddig is erről szólt az életem. De hogy parancsszóra cselekedjek? Azt már nem! Ráadásul sok a hiátus, amit kormányrendeletekkel meg az országos kórházi főigazgató utasításaival töltenek be, ami csak növeli a bizonytalanságot.
Narancs.hu: Sokaknak az okozta a menni vagy maradni kérdésben a legnagyobb dilemmát, hogy nem akarják ellátatlanul hagyni a pácienseiket.
KL: Nekem sem volt egyszerű döntést hozni. 44 évet dolgoztam az egészségügyben, az első 22 évem nagy részét sebészeten töltöttem ápolóként, a második 22 évet egy pszichiátriai szakkórházban. Még az utolsó napokban is erősen foglalkoztatott, hogy maradjak legalább négy órában, de végül nem írtam alá a szerződésem. Amit egyébként nem a határidő előtt 30 nappal, hanem mindössze két és fél nappal előtte kaptam meg. De én legalább kézhez kaptam. Voltak olyan kollégák, akiknek emailben küldték el és úgy is kellett visszaküldeniük, ami egyáltalán nem szabályos.
Narancs.hu: Bár pontos számot még nem tudunk, de 4-5 ezer olyan egészségügyi dolgozó lehet, aki nem lépett be az új jogviszonyba. Hogyan lehet ennyi embert pótolni?
KL: Ilyen mennyiségű embert nem lehet pótolni. Akkor sem, ha Jenei Zoltán azt mondta, hogy több száz új belépő is van a rendszerben. Biztosan van most egyfajta mozgás, vannak, akik most léptek be, akár a környező országokból is, mert most már nálunk jobb bért kapnak, mint a saját országukban. Viszont azt se felejtsük el, hogy a pandémia is kivitt több ezer embert a rendszerből: nyugdíjasokat vagy pályaelhagyókat, akik nem térnek már vissza. Ha ehhez hozzáteszünk akár csak négyezer egészségügyi dolgozót, akkor is katasztrofális a helyzet. Ráadásul sokan dolgoztak két vagy több helyen, ha egy ilyen ember állt fel, azt nem csak egy, hanem több intézmény is megérzi. A napokban beszéltem egy Covid-osztályon dolgozó kolléganővel, aki egy rendkívül tapasztalt intenzív terápiás ápoló. Azt mondta, úgy vannak beállítva az intenzívre az ágyak, mint egy gépsor, az éjszakai műszakban 9 lélegeztetőgépre 3 ember jutott. És a helyzet csak romlani fog.
Narancs.hu: Mihez kezd most?
KL: Rendszeren kívüli lettem, de én nem tudok csak így lezárni egy ilyen hosszú időszakot. Ráadásul olyan helyzet van az egészségügyben, hogy minden emberre szükség van. Eddig is kevesen voltunk, most még inkább és a járványhelyzet is súlyosbodik. Úgyhogy arra gondoltam, beállok önkéntes ápolónak oda, ahol szükség van rám. De az egészségügy mellett, azért, hogy ne égjek ki, kreatív tevékenységet is folytattam, tüzelőegységek népi építészetével foglalkoztam. Most erre kaptam egy megbízást, úgyhogy március 1-től ezt csinálom.
Narancs.hu: Mit tanácsolna azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik maradtak a rendszerben?
KL: Mindenkinek azt tudom mondani, hogy az legyen az első és legfontosabb lépése, hogy válasszon egy érdekvédelmi szervezetet magának és lépjen be. A harc ugyanis nem állt meg, a törvény által okozott problémákkal ezután fognak szembesülni a kollégák, így az érdekvédelmi küzdelemnek folytatódnia kell. Néhány hónapon belül megmutatkozik, hogy mivé tette az egészségügyet ez a törvény. Attól tartok, lesznek még, akik elhagyják ezt a pályát. Egyébként pedig minden elismerésem azoknak, akik maradtak és azoknak is, akik kiléptek, nehéz döntést hoztunk mindannyian.
Névjegy
Kiss László 1977 óta dolgozott ápolóként, először sebészeti, majd pszichiátriai osztályon. Jelenleg Pomázon él, önkormányzati képviselőként a város pandémiás vezetője, egészségügyi és közbiztonsági tanácsnok. Hosszú évekig dolgozott érdekvédőként, alapító és vezetőségi tagja volt a Független Egészségügyi Szervezetnek (FESZ), egy ideig kommunikációs vezetője, majd az elnöke is volt. Aktívan részt vett a 2015-ös nővérmozgalomban, Sándor Máriával közösen.
