„De hogy parancsszóra cselekedjek? Azt már nem!” - bő négy évtized után hagyja ott az egészségügyet egy ápoló

Belpol

Kiss László ápolóként dolgozott, mellette aktív érdekvédő volt. A szolgálati jogviszonyra nemet mondott, kiszállt.

Narancs.hu: Március 1-jével, 44 év után elhagyta az egészségügyet. Miért döntött úgy, hogy nem lép be az új egészségügyi szolgálati jogviszonyba, mi volt az az elem, amit nem tudott elfogadni?

Kiss László: Igazából az egész folyamat, ahogy ezt keresztülvitték a döntéshozók, kiverte nálam a biztosítékot. Különösen rosszul érintettek bizonyos elemek, hiszen életem nagy részében érdekvédő is voltam. Látszik, hogy tudatosan leépítették a lehetőségeket: megszüntették a kollektív jogokat az ágazatban, sérült az eddig is gyenge lábakon álló sztrájkjog. Ezzel alig maradt a dolgozók kezében eszköz arra, hogy kifejezzék a másfajta akaratukat, vagy fellépjenek, ha sérelem éri őket. De magában a törvényben is sok olyan elem van, amit nem tudok elfogadni. Sérülnek az alapvető jogok, korlátozzák az emberi szabadságot. És ezt én még úgysem tudom elfogadni, hogy három és fél évvel állok a nyugdíj előtt, így engem valószínűleg nem vezényelnének el. Az is lehet, hogy ha a kirendelés önkéntes lenne, mennék magamtól, hiszen eddig is erről szólt az életem. De hogy parancsszóra cselekedjek? Azt már nem! Ráadásul sok a hiátus, amit kormányrendeletekkel meg az országos kórházi főigazgató utasításaival töltenek be, ami csak növeli a bizonytalanságot.

Narancs.hu: Sokaknak az okozta a menni vagy maradni kérdésben a legnagyobb dilemmát, hogy nem akarják ellátatlanul hagyni a pácienseiket.

KL: Nekem sem volt egyszerű döntést hozni. 44 évet dolgoztam az egészségügyben, az első 22 évem nagy részét sebészeten töltöttem ápolóként, a második 22 évet egy pszichiátriai szakkórházban. Még az utolsó napokban is erősen foglalkoztatott, hogy maradjak legalább négy órában, de végül nem írtam alá a szerződésem. Amit egyébként nem a határidő előtt 30 nappal, hanem mindössze két és fél nappal előtte kaptam meg. De én legalább kézhez kaptam. Voltak olyan kollégák, akiknek emailben küldték el és úgy is kellett visszaküldeniük, ami egyáltalán nem szabályos.

Narancs.hu: Bár pontos számot még nem tudunk, de 4-5 ezer olyan egészségügyi dolgozó lehet, aki nem lépett be az új jogviszonyba. Hogyan lehet ennyi embert pótolni?

KL: Ilyen mennyiségű embert nem lehet pótolni. Akkor sem, ha Jenei Zoltán azt mondta, hogy több száz új belépő is van a rendszerben. Biztosan van most egyfajta mozgás, vannak, akik most léptek be, akár a környező országokból is, mert most már nálunk jobb bért kapnak, mint a saját országukban. Viszont azt se felejtsük el, hogy a pandémia is kivitt több ezer embert a rendszerből: nyugdíjasokat vagy pályaelhagyókat, akik nem térnek már vissza. Ha ehhez hozzáteszünk akár csak négyezer egészségügyi dolgozót, akkor is katasztrofális a helyzet. Ráadásul sokan dolgoztak két vagy több helyen, ha egy ilyen ember állt fel, azt nem csak egy, hanem több intézmény is megérzi. A napokban beszéltem egy Covid-osztályon dolgozó kolléganővel, aki egy rendkívül tapasztalt intenzív terápiás ápoló. Azt mondta, úgy vannak beállítva az intenzívre az ágyak, mint egy gépsor, az éjszakai műszakban 9 lélegeztetőgépre 3 ember jutott. És a helyzet csak romlani fog.

Egészségügyi dolgozók tüntetése - Őszintén az Egészség

 
Sándor Mária fekete ruhás nővér (k) és Kiss László, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke (j2) az Egészségügyről Akciószervezet biztonságos betegellátásért és a bérek emeléséért szervezett tüntetésén a budapesti Kossuth téren 2015. május 12-én
MTI Fotó: Balogh Zoltán
 

Narancs.hu: Mihez kezd most?

KL: Rendszeren kívüli lettem, de én nem tudok csak így lezárni egy ilyen hosszú időszakot. Ráadásul olyan helyzet van az egészségügyben, hogy minden emberre szükség van. Eddig is kevesen voltunk, most még inkább és a járványhelyzet is súlyosbodik. Úgyhogy arra gondoltam, beállok önkéntes ápolónak oda, ahol szükség van rám. De az egészségügy mellett, azért, hogy ne égjek ki, kreatív tevékenységet is folytattam, tüzelőegységek népi építészetével foglalkoztam. Most erre kaptam egy megbízást, úgyhogy március 1-től ezt csinálom.

Narancs.hu: Mit tanácsolna azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik maradtak a rendszerben?

KL: Mindenkinek azt tudom mondani, hogy az legyen az első és legfontosabb lépése, hogy válasszon egy érdekvédelmi szervezetet magának és lépjen be. A harc ugyanis nem állt meg, a törvény által okozott problémákkal ezután fognak szembesülni a kollégák, így az érdekvédelmi küzdelemnek folytatódnia kell. Néhány hónapon belül megmutatkozik, hogy mivé tette az egészségügyet ez a törvény. Attól tartok, lesznek még, akik elhagyják ezt a pályát. Egyébként pedig minden elismerésem azoknak, akik maradtak és azoknak is, akik kiléptek, nehéz döntést hoztunk mindannyian.

Névjegy

Kiss László 1977 óta dolgozott ápolóként, először sebészeti, majd pszichiátriai osztályon. Jelenleg Pomázon él, önkormányzati képviselőként a város pandémiás vezetője, egészségügyi és közbiztonsági tanácsnok. Hosszú évekig dolgozott érdekvédőként, alapító és vezetőségi tagja volt a Független Egészségügyi Szervezetnek (FESZ), egy ideig kommunikációs vezetője, majd az elnöke is volt. Aktívan részt vett a 2015-ös nővérmozgalomban, Sándor Máriával közösen.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.