A múlt hét fővárosi eseményeitől függetlenül a lehető legnagyobb nyugalommal várhatja a helyhatósági választásokat Csabai Lászlóné (MSZP), Káli Sándor (MSZP) és Kósa Lajos (Fidesz). Nyíregyháza, Miskolc és Debrecen polgármestereit a jelek szerint senki és semmi nem tudja megszorongatni, bírálóik támadásai pedig leperegnek róluk. Ebben - a büszkén emlegetett eredményeken túl - a helyi ellenzék gyengesége és belső harcai is nagyban segítik őket.
A három erős ember
közül Csabainé pályázik legnagyobb eséllyel az örökös polgármesteri címre, akit szimpatizánsai csak Jutka néniként, ellenfelei pedig - utalva konzervgyári múltjára - Lecsós Juciként emlegetnek. Csabainé 1986 és 1990 közt tanácselnökként, 1994 óta polgármesterként áll a szabolcsi megyeszékhely élén. Az előző ciklusban lakásügyi kormánybiztosként is működő Csabainé idén visszavonult az országos politikából, tavasszal már nem indult a választásokon. A Narancsnak ezt azzal magyarázta, hogy sok volt neki az ingázás, és a városra akar koncentrálni.
A nyíregyházi közéletet jól ismerő forrásaink szerint a polgármester asszony szereti kézben tartani a dolgokat. Példaként említették, hogy Tukacs István alpolgármestert, aki idén Csabainé helyett indult a parlamenti voksoláson, a polgármester asszony már 2004-ben az Európai Parlamentbe küldte volna, de ez nem sikerült, mivel a helyben egyre népszerűbbé váló Tukacs csak a 13. helyen szerepelt a listán. Idén tavasszal az alpolgármester az első fordulóban mandátumot szerzett, így neki jutott a parlament, Jutka néninek a város.
Csabainéval szemben Káli Sándor újoncnak számít, hiszen csak 2002 óta ül a parlamenti és a miskolci városháza székében. Az országos politikában szinte észrevétlen maradt, eddig szinte kizárólag csak egy Che Guevara-s pólóval sikerült felhívni magára a figyelmet. Az Országgyűlésben sem vitte túlzásba a munkát, az előző ciklusban mindössze hét alkalommal szólalt fel. A hírekbe leginkább csak a nyári vízfertőzés kapcsán került be, de helyi forrásaink szerint a háromezer embert megbetegítő járvány nem ártott a népszerűségének, a vizsgálat élére állva a lehető legjobban jött ki az ügyből.
Saját bevallása szerint Kósa Lajos sem tör országos babérokra, minden lehetséges fórumon azt hangsúlyozza, hogy számára csak Debrecen a fontos, mert egy nagyváros polgármestere több egy gyengébb miniszternél. Ennek ellenére a három polgármester közül ő került reflektorfénybe mint a Fidesz sikerembere: 2002 után Debrecen lett a magyar jobboldalon a bezzegváros, hiszen még a száznapos osztogatás után is ellenállt a szocialistáknak, és idén tavasszal is első körben hozta a Fidesznek mindhárom körzetet.
Kósa neve már tavaly felmerült mint a Fidesz lehetséges elnöke vagy épp mint valamely miniszteri, államtitkári szék várományosa. A tavaszi választási vereség után felröppent, hogy ő lehet az egyike az Orbán Viktor leváltására szövetkezőknek. A jelenlegi kampányban ismét fontos szerep hárul rá: neki kell bizonyítania, hogy az önkormányzatok igenis képesek "megvédeni az embereket" a kormány intézkedéseitől - már ha azokat jobboldaliak vezetik.
Amiben nagyon hasonlít a három polgármester, hogy kampányuk központi elemévé néhány látványos beruházást tettek, ezzel is bizonyítva városuk virágzását. Sikerpropagandából nincs hiány: Debrecenben a Kölcsey Központ az elmúlt négy év húzóberuházása, de épült jégcsarnok, fejlesztették a repülőteret. Nyíregyházán a sóstói gyógyfürdő és az állatpark a két leglátványosabb projekt. Miskolcon a főtér rekonstrukciója, a Művészetek Háza és szintén egy jégcsarnok a regnáló polgármester védjegye. A polgármesterek kritikusai szerint azonban mindezek csak látványberuházások, nem termelnek bevételt, nem teremtenek munkahelyeket, csak a kiadásokat növelik. A kritikákra a Narancsnak Káli azt mondta, lehet, hogy nem hoz közvetlen bevételt a főutca felújítása, de ki akar egy ronda városban élni? Debreceni kollégája már-már rendszerkritikusan szemléli ezt a vitát: Kósa szerint ameddig a demokráciákban választják a vezetőket, addig azok kénytelenek olyan dolgokat csinálni, ami tetszik a választóknak.
A helyi ellenzékiek elsősorban a gazdaságfejlesztés elégtelenségét kérik számon a három regnáló vezetéstől. A legsúlyosabb a helyzet Miskolcon, ahol köztudottan nagy a munkanélküliség s ennek következtében az elvándorlás. Juga György, a Fidesz helyi elnöke szerint az önkormányzat egyáltalán nem tett semmit, hogy megfordítsa e folyamatot, így négy év alatt a város újabb nyolcezer lelket vesztett. Példaként említi, hogy egy nemzetközi konszern gyárat épített volna, de nem voltak meg a beruházás feltételei, ezért a cég a szlovákiai Kenyhec községbe távozott. Hasonló vádak elhangzanak Debrecenben is: nem érkezett új, nagy beruházó, sőt, több nagy adófizető cég is megszűnt. Ugyanakkor mindhárom polgármester sorolja az ellenérveket: Nyíregyházán több új gyár is felépült, Debrecenben megtelt az ipari park, és Miskolcon is megvásárolták már azt a területet, ahová a következő négy évben a beruházókat várják.
A városi ellenzék mindhárom helyen azzal vádolja a polgármestereket, hogy eladósították városaikat: Nyíregyházán 10-11 milliárdra, Miskolcon 18 milliárdra, Debrecenben 20 milliárdra teszik az adósság, kötvények, kötelezettségvállalások összegét, és megállapítják, ez már veszélyes szint, mert az uniós támogatások lehívását akadályozhatja. A válasz is mindenütt hasonló: még kezelhető az adósság szintje, és nem is annyi a tartozás, amennyinek az ellenzék számolja. Kósa azt mondja, egyenesen irreális a számítás, amivel a húszmilliárdot kikalkulálták: "Összeadtak olyan dolgokat, amik nem összeadhatók, majd megszorozták a dátummal és az oldalszámokkal."
Bármennyire éles kritikát fogalmaznak is meg a választási kampányban a városvezetők ellen, a három városban
az ellenzék gyengének tűnik,
és kevesen tennének nagyobb összeget a győzelmükre. Magyarázatként gyakran elhangzik, hogy a polgármester és a közgyűlési többség kézben tartja a helyi médiát. Ez részben igaz is, hiszen az önkormányzatok jelentős sajtóportfólió birtokosai, amit ki is használnak a többségben lévők, csakhogy a három város ellenzéki politikusainak nemcsak ebben kell a hibát keresniük, hanem saját soraik közt is.
Szabolcsban és Nyíregyházán a jobboldal még 1999-ben tépázta meg önmagát, mikor a Fidesz-központ akaratával szemben Helmeczy László lett a megyei közgyűlés elnöke. (Lásd: Alapszervi bajok, Magyar Narancs, 1999. november 25.) 2002 tavaszán hiába festették narancssárgára az egész megyét, a két nyíregyházi körzetben vereséget szenvedtek Csabainétól és Vojnik Máriától, ahogy az őszi önkormányzati választáson is alulmaradtak. Ezután egy főiskolai oktató, Vinnai Győző vette át a párt vezetését, aki annak ellenére bizakodó, hogy a Fidesz most tavasszal is sima vereséget szenvedett. Azt reméli, a Gyurcsány-csomag miatt megváltozott közhangulat és a jobboldal szervezettsége esélyt ad nekik a váltáshoz. Nyíregyházi szocialista forrásaink sem teljesen nyugodtak. Bíznak ugyan Csabainé győzelmében, de attól tartanak, elveszíthetik a többséget a közgyűlésben, ami négy nagyon nehéz év elé állítaná a polgármestert.
A közhangulat változásában bízik a miskolci Fidesz is. A borsodi megyeszékhelyen 1994 és 2002 közt a kereszténydemokrata Kobold Tamás volt a polgármester, akit a második ciklusban elvileg a Fidesz is támogatott. A miskolci viszonyokat jól ismerők szerint azonban a párt hiába adott Juga személyében alpolgármestert, nem túl sok beleszólása volt a dolgok irányításába, mert Kobold kézi vezérléssel működtetett mindent. Talán ennek is köszönhető, hogy 2002-ben a Fidesz előbb az országgyűlési választásokon szenvedett vereséget, majd hiába indított a polgármesteri székért egy "civilt", az azóta a párt alelnökévé lett Pelczné Gáll Ildikót, a poszt és az összes egyéni képviselői hely a szocialistáké lett.
Miután az MSZP az idei parlamenti választásokon is már az első körben begyűjtötte a négy miskolci körzetet, égetővé vált a polgármester-jelölt kérdése. A felső pártvezetés úgy fejezte ki rosszallását a helyi emberekkel szemben, hogy Pécs és Szeged mellett Miskolcon is előválasztások megtartását javasolta. Az ötletből végül nem lett semmi - részben időhiány, részben a helyiek ellenkezése miatt -, de polgármesterjelölt is csak július végére akadt. Kriza Ákos, a MÁV-rendelőintézet igazgatója ugyan régóta tagja a Fidesznek, és a megyei közgyűlésben szerzett is némi tapasztalatot, a városi politikában mégis homo novus. Esélyeit javíthatja a már említett közhangulat-változás és a jobboldali összefogás (Krizát az MDF és a Jobbik is támogatja). Ronthatja ugyanakkor, hogy a korábbi polgármester, Kobold is elindul egy független szervezet élén, bár hivatalosan tőle nem tartanak: "Kobold Tamást csak Kobold Tamás tudja elképzelni polgármesterként" - mondta egy miskolci fideszes forrásunk.
A legrosszabb helyzetben a Kósa Lajossal szemben induló debreceni szocialisták vannak. A fideszes fellegvárban 1998-tól kezdve nem tudtak labdába rúgni. Amúgy sem könnyű helyzetüket még belharcokkal is megnehezítették, hiszen az utóbbi évek az Oláh Lajos megyei elnök és Juhászné Lévai Katalin, a megyei közgyűlés vezetője közti harc jegyében teltek, amit ugyan a parlamenti kampány idejére felfüggesztettek, de azóta ismét kiújult. Közben a városi MSZP-frakció látványosan csendben maradt, a rossz nyelvek szerint a Fidesz egyik tagozatává degradálódott: általában tartózkodtak a szavazásoknál, és Kósát nem ők, hanem csak egy szabaddemokrata és egy független képviselő bírálta élesebb hangon.
A belharcok rányomták bélyegüket a kampány-előkészületekre is, hisz nem sikerült időben megnevezni Kósa kihívóját. Csak június végén dőlt el, hogy a szocialisták Bazsa György professzort, korábbi rektort és országgyűlési képviselőt indítják. Az idő rövidségén túl Bazsa helyzetét az is nehezíti, hogy a régi frakcióra nem számíthat, ők jobbára a harcokban alulmaradt Juhászné pártján állnak, és mivel többségüket nem indítják újra, nem is érdekük segíteni. Debrecenben mindenki annyira biztos a szocialisták vereségében, hogy már a kompenzációs listás helyeire is mások számítanak. Bár a polgármesterségért folyó harcban Kósát támogatja, önállóan indul az MDF, illetve a Jobbikkal megerősített KDNP. A 2002-es kudarcból tanulva az SZDSZ sem közösködik a szocialistákkal, és több civil szervezet is a közgyűlésbe kívánkozik. A jelek szerint október 1. után tovább csökken a cívisvárosban az MSZP befolyása.
