Demény: Kiskorú szavazók helyett az anyjuk voksolhatna

  • MTI
  • 2018. augusztus 20.

Belpol

Demográfus kapta az egyik legnagyobb állami kitüntetést.

Demény Pál György (Paul Demeny) demográfus, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a University of Hawaii volt professzora, a New York-i Népesedési Tanács (Population Council) volt tudományos főmunkatársa, a Population and Development Review alapítója és volt főszerkesztője kapta idén a Magyar Szent István-rend kitüntetést.

Büszkeséggel és örömmel fogadom a kitüntetést, ugyanakkor az én koromban azok a személyes érzelmek, amelyeket ez a nagy megtiszteltetés kivált, csupán másodlagosak, amit fontosnak tartok, az a remény, hogy az elismerés élesebben ráirányítja a magyar nagyközönség figyelmét az ország demográfiai problémáira, mindenekelőtt elégtelen születési arányszámaira – bizakodott Demény Pál György demográfus, közgazdász, aki augusztus 20-án Áder János köztársasági elnöktől a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át.

A születések száma egyéni döntések eredménye, és a döntések szabadsága alapvető, meg nem kérdőjelezhető személyes jog. Ugyanakkor összességükben ezeknek a döntéseknek harmóniában kell lenniük a közérdekkel – jelentette ki a kitüntetett a díj átvétele után. Fontosnak tartaná a gyermekbarát kulturális változás elősegítését, az anyagi támogatások további növelését, valamint az új eszközök bevezetését.

A szakember három születést ösztönző unortodox javaslatát is megemlítette: szavazati jogot adna minden állampolgárnak korra való tekintet nélkül, a kiskorúak szavazati jogát édesanyjuk, vagy ritka esetben nevelőszülőjük gyakorolná. Ezenfelül visszaállítaná a tradicionális társadalmakban egykor meglévő kapcsolatot az időskorúak anyagi biztonsága és felnevelt gyermekeik gazdasági teljesítménye között, illetve megteremtené a teljes támogatottságú anyaság intézményét sokgyermekes családok számára.

A demográfus szerint ezekre a reformokra megérett az idő, és ha Magyarország élen járna a bevezetésükben, az példaként szolgálna sok más alacsony termékenységű ország számára, különösen Európában. „Ha a politikai bátorság és akarat meg van erre, a cél elérhető” – jelentette ki.

Demény Pál 1932-ben született Nyíregyházán. Édesapja jogász volt, a kommunista hatalom elmozdította állásából, ezzel a család is nehéz helyzetbe került. Demény Pál nem érettségizhetett állami gimnáziumban, a debreceni református gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. A közgazdasági egyetemen tanult tovább, majd 1955-től a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népesedésstatisztikai főosztályának munkatársa volt.

1957 elején francia nyelvtudása révén egyik főnöke tolmácsaként jutott ki egy konferenciára Svájcba, ahonnan nem jött vissza. Egy ideig Genfben élt és tanult, majd az Egyesült Államokba költözött, a Princeton Egyetemen közgazdaságtanból doktorált. A népességtudományra, demográfiára szakosodott.

1973-ban meghívták New Yorkba, a jelentős fejlesztések előtt álló Népesedési Tanács (Population Council) alelnöki posztjára, és felajánlották neki az újonnan létrehozandó demográfiai kutatóintézet, a Center for Policy Studies igazgatói állását is. Másfél évtized sikeres munka következett ezután, Demény Pál György a modern demográfia egyik legelismertebb nemzetközi szaktekintélye lett. Teljesítményét jelzi, hogy az 1986-os évben őt választották a Population Association of America (Amerikai Népességtudományi Társaság) első nem észak-amerikai születésű elnökévé. 
Tizenöt év után köszönt le vezetői posztjáról, de főmunkatársként és az általa 1975-ben alapított szakmai folyóirat, a Population and Development Review főszerkesztőjeként tovább dolgozott. 2012-ben vonult nyugdíjba.

Magyarországra a nyolcvanas években térhetett vissza először, majd a rendszerváltás után az amerikai mellett ismét magyar állampolgár is lett. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső taggá választotta. 2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozat kitüntetést.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.