Demény: Kiskorú szavazók helyett az anyjuk voksolhatna

  • MTI
  • 2018. augusztus 20.

Belpol

Demográfus kapta az egyik legnagyobb állami kitüntetést.

Demény Pál György (Paul Demeny) demográfus, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a University of Hawaii volt professzora, a New York-i Népesedési Tanács (Population Council) volt tudományos főmunkatársa, a Population and Development Review alapítója és volt főszerkesztője kapta idén a Magyar Szent István-rend kitüntetést.

Büszkeséggel és örömmel fogadom a kitüntetést, ugyanakkor az én koromban azok a személyes érzelmek, amelyeket ez a nagy megtiszteltetés kivált, csupán másodlagosak, amit fontosnak tartok, az a remény, hogy az elismerés élesebben ráirányítja a magyar nagyközönség figyelmét az ország demográfiai problémáira, mindenekelőtt elégtelen születési arányszámaira – bizakodott Demény Pál György demográfus, közgazdász, aki augusztus 20-án Áder János köztársasági elnöktől a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át.

A születések száma egyéni döntések eredménye, és a döntések szabadsága alapvető, meg nem kérdőjelezhető személyes jog. Ugyanakkor összességükben ezeknek a döntéseknek harmóniában kell lenniük a közérdekkel – jelentette ki a kitüntetett a díj átvétele után. Fontosnak tartaná a gyermekbarát kulturális változás elősegítését, az anyagi támogatások további növelését, valamint az új eszközök bevezetését.

A szakember három születést ösztönző unortodox javaslatát is megemlítette: szavazati jogot adna minden állampolgárnak korra való tekintet nélkül, a kiskorúak szavazati jogát édesanyjuk, vagy ritka esetben nevelőszülőjük gyakorolná. Ezenfelül visszaállítaná a tradicionális társadalmakban egykor meglévő kapcsolatot az időskorúak anyagi biztonsága és felnevelt gyermekeik gazdasági teljesítménye között, illetve megteremtené a teljes támogatottságú anyaság intézményét sokgyermekes családok számára.

A demográfus szerint ezekre a reformokra megérett az idő, és ha Magyarország élen járna a bevezetésükben, az példaként szolgálna sok más alacsony termékenységű ország számára, különösen Európában. „Ha a politikai bátorság és akarat meg van erre, a cél elérhető” – jelentette ki.

Demény Pál 1932-ben született Nyíregyházán. Édesapja jogász volt, a kommunista hatalom elmozdította állásából, ezzel a család is nehéz helyzetbe került. Demény Pál nem érettségizhetett állami gimnáziumban, a debreceni református gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. A közgazdasági egyetemen tanult tovább, majd 1955-től a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népesedésstatisztikai főosztályának munkatársa volt.

1957 elején francia nyelvtudása révén egyik főnöke tolmácsaként jutott ki egy konferenciára Svájcba, ahonnan nem jött vissza. Egy ideig Genfben élt és tanult, majd az Egyesült Államokba költözött, a Princeton Egyetemen közgazdaságtanból doktorált. A népességtudományra, demográfiára szakosodott.

1973-ban meghívták New Yorkba, a jelentős fejlesztések előtt álló Népesedési Tanács (Population Council) alelnöki posztjára, és felajánlották neki az újonnan létrehozandó demográfiai kutatóintézet, a Center for Policy Studies igazgatói állását is. Másfél évtized sikeres munka következett ezután, Demény Pál György a modern demográfia egyik legelismertebb nemzetközi szaktekintélye lett. Teljesítményét jelzi, hogy az 1986-os évben őt választották a Population Association of America (Amerikai Népességtudományi Társaság) első nem észak-amerikai születésű elnökévé. 
Tizenöt év után köszönt le vezetői posztjáról, de főmunkatársként és az általa 1975-ben alapított szakmai folyóirat, a Population and Development Review főszerkesztőjeként tovább dolgozott. 2012-ben vonult nyugdíjba.

Magyarországra a nyolcvanas években térhetett vissza először, majd a rendszerváltás után az amerikai mellett ismét magyar állampolgár is lett. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső taggá választotta. 2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozat kitüntetést.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.