A beiratkozási időszak első napján, szeptember 8-án rémhír terjedt el az ELTE újonnan alakult Társadalomtudományi Karának politikaelmélet és antropológia szakos hallgatói körében: a fáma 65 000 befizetendő forintról, a hallgatók költségtérítésre kötelezéséről szólt. Mint ebben az országban általában, úgy erről a rémhírről is órákon belül kiderült: igaz.Szeptembertől némiképp átszervezték az Eötvös Loránd Tudományegyetemet: az eddig a Bölcsészettudományi Karhoz (BTK) tartozó politikaelmélet és a kulturális antropológia szakot a Szociológiai Intézetből leágazó, alapvetően és értelemszerűen szociológiát, illetve szociális munkát oktató szakokkal bagzatva megalakították a Társadalomtudományi Kart (erről és az ebből fakadó konfliktusokról lásd keretes írásunkat). A politikaelmélet a BTK-n mindeddig úgynevezett B szaknak minősült, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy csak már a felsőoktatásban részt vevő hallgató jelentkezhetett e képzési formára, ami a többi egyetemi szakkal ellentétben nem 10, hanem csak 8 féléves. A szakon végzett hallgatók diplomamunkájuk sikeres megvédése után "okleveles politikaelmélet szakos előadó" címet kaptak. A kulturális antropológia szaknál hasonló volt a helyzet, ám a közelmúltban felvettek már tanári oklevelet is kaphattak, nem csak előadóit, mint az úgynevezett "nem tanárképes bölcsész" hallgatók.
Mindennek annyiban van jelentősége, hogy a felsőoktatási törvény szerint az állam két tanári szak elvégzését finanszírozza. Az érintett 174 politikaelmélet szakos hallgatónak és további néhány tucat antropológustanoncnak a jogszabály értelmében tehát fizetnie kell az oktatásért, ez tiszta sor, hiszen ők az úgynevezett párhuzamos képzésben részesülnek. A diákok felháborodása következésképp nem éppen jogos - gondolná minden törvénytisztelő magyar állampolgár, közülük is legfőképpen azok az egyetemi diákok, akik az egyszerre több felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányaikért maguk is fizetnek. Egy diploma megszerzése ingyenes, a többiért pedig tessék csöngetni, kész-passz.
A törvény azonban eddig is így szólt, és a nevezett hallgatóknak eddig nem kellett fizetniük. A bölcsészkar tanulmányi osztályának vezetője a Magyar Hírlapnak tett nyilatkozatában elmondta: "Sokan egyszakosként kezdték meg az államilag finanszírozott képzést, és a későbbiek során vettek fel újabb szakokat, köztük a politikaelméletet is. Ezek az úgynevezett B szakok már költségtérítésesek voltak, csak az összeg beszedésétől az egyetem eltekintett, ameddig ezt anyagi lehetőségei megengedték. Most e kedvezményt meg kellett szüntetni az intézmény rossz anyagi helyzete miatt." A "félreértés" Taskó Mihályné szerint abból adódott, hogy sokan ezt az időszakos ingyenességet evidenciának vették, és most meglepődtek.
Szabályszerűség
Ez az "evidenciának vevés" azonban talán nem is volt akkora naivitás a hallgatók részéről, hiszen a beiratkozási lapokon eddig minden félévben az államilag finanszírozott képzést kellett beiírniuk. Aki tehát felvételt nyert valamely B szakra - ellenkező értelmű értesítés hiányában -, jogosan gondolhatta, hogy az elkövetkező néhány évet államilag finanszírozott képzésben, ingyen (sőt tanulmányai után ösztöndíjra jogosultként) végezheti el. A felsőoktatási törvény ráadásul a következőképpen is rendelkezik: "A felsőoktatási intézményben államilag finanszírozott képzésre felvett hallgató az alapképzési szak képesítési követelményeiben (...) nem kötelezhető tanulmányainak államilag nem finanszírozott képzésben történő folytatására." (1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról, 9. §.) Ez a passzus feltehetőleg néhány egyetemi vezető szemét is bánthatta, hiszen sajtóinformációk szerint volt olyan hallgató, akivel papírt írattak alá arról, hogy eddig is költségtérítéses képzésben vett részt.
Rudas Tamás, az újonnan alakult Társadalomtudományi Kar dékánja minden nyilatkozatában hangsúlyozza: a költségtérítést a Kari Tanács határozata szerint jogszerűen szedi be az intézmény, valamint hogy ebben a hallgatók képviselői is ott ültek, a törvény által lehetővé tett legnagyobb, 1/3-os számarányban, és a vonatkozó döntést ők is megszavazták. Arról nem szól már a fáma, hogy a nevezett hallgatók kettő kivételével ugyanazok, akiket tanáraik évek óta a velük esett igazságtalansággal traktálnak, és akik örülnek, hogy törleszthetnek egy kicsit az általuk utált "bölcsészeknek". A politikaelmélet szak hallgató érdekképviselői tartózkodtak a szavazáson, mert úgy vélték, a felpaprikázott hangulatban nem tehetnek mást, nekik a jövőben együtt kell majd működniük a javarészt szociológusokból álló hallgatói önkormányzattal; valamint szavazatuk úgysem befolyásolja a döntés végső kimenetelét.
Jövőbe nézés
Barthel-Ruzsa Zsolt, a HÖOK elnöke lapunknak elmondta: a hallgatók már megkeresték őt sérelmükkel, a hét közepére várja írásos beadványukat. A HÖOK ezután áttanulmányozza az esetet, és kéri a rektort, illetve a dékánt, hogy vizsgálják ki, történt-e jogsérelem. Ha igen, a minisztériumhoz fordulnak.
A szeptember 8-i hírek mély szomorúságot és komoly felzúdulást keltettek az érintett egyetemi polgárok körében. Sokan - a kifizetendő pénzen túl - elsősorban az eljárást fájlalták: a döntésről még egy levelet sem kaptak. Beiratkozáskor kész helyzet elé állították őket: fizetsz, vagy törlünk a listáról. Amire pedig annak idején úgy iratkoztak fel, hogy a tudás majd ingyen jár nekik. És semmi kétség, nem kevés igazuk van nekik is. Az ELTE Juttatási és térítési szabályzata szerint ugyanis a költségtérítés mértékét május 31-ig nyilvánosságra kellett volna hozni. Ez pedig nem történt meg.
A kedélyek lecsillapodása után a hallgatók többsége beiratkozott (hétfő délutánig 140 politikaelmélet- és 85 kulturális antropológus-tanonc), azt azonban, hogy hányuknak sikerült előteremteni a megfelelő összeget, még nem tudjuk. Ráadásul a változó zsarolási pozíciók és ennek hatására változó ígéretek eredményeképp a tanulmányi osztály három különböző összeggel is találkozhatott: néhányan 65 000 forintot, a többség 32 500 forintot, a kivárók pedig 13 000 forintot hagytak a postán. De bármennyi is a végső összeg, még mindig marad a kérdés: mi lesz a jövő félévben? És mennyit érnek az egyetemi hallgatók jogai?
Berczeli Petra
A TÁrsadalomtudományi kar és szakjai
A szociológiaoktatás az Eötvös Loránd Tudományegyetemen belül sajátos státust élvezett, a szociológusok külön intézetként, karokon kívül szívták magukba a tudást. Ez az állapot meglehetős pénzügyi és tudományos autonómiát biztosított számukra, nem csoda tehát, hogy néhány éve erős ellenérzéssel fogadták a döntést, miszerint a pénzügyileg emberemlékezet óta katasztrofális helyzetben levő bölcsészkarhoz csatolják őket. Az integráció - mint annyi más felsőoktatási intézmény esetében - itt sem volt sikeres: szervezett és tartalmi együttműködés nem alakult ki. A szociológusok és bölcsészek elvben együtt, a gyakorlatban egymás mellett működtek - az előbbiek nem ismerték el a kar autonómiáját: megőrizték saját tanulmányi osztályukat, ösztöndíjrendszerüket, a BTK hallgatói önkormányzatában nem vettek részt, valamint az általuk hirdetett órákat sem közölték a bölcsészkar közös kiadványában, a Kurzuskínálatban.
Az intézet hallgatói és oktatói között a "tarisznyás bölcsészek" nem örvendtek túl nagy népszerűségnek: úgy érezték, nekik kell eltartaniuk a sok "élősködő általános nyelvészt, asszirológust és a hasonszőrűeket". Amikor az ELTE-n belül folyó hatalmi harcok és az oktatás racionalizálásának gondolata egyaránt a monstrum nagyságú bölcsészkar leépítését, a szervezet korszerűsítését kívánták meg, azonnal kezdeményezték is kiválásukat, ami végül is önálló karrá alakulásukkal történt meg.
