"Álszakállt sem kell ragasztani" (Jake Smiles médiahacker)

publikálva
2000/49. (12. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az 1 link című regény a posztmodern és a cyberpunk irodalom haladó hagyományait ötvözi.

Magyar Narancs: Először a viszkis homepage miatt vált ismertté a neved. Ez volt az első "culture jamming" kísérleted?

Jake Smiles: Attól függ, mit nevezel culture jammingnek. Van egy csaknem kanonizált definíciója, amit bizonyos Jesse Hirsh hozott össze vagy három éve, aki egy hindu metafora alapján azt mondja, az egész nem más, mint teremtés, megőrzés és rombolás; és erre jön a szokásos szöveg, hogy harc a mainstream média mindenhatósága ellen, meg radikális-demokratikus dekonstrukció. Ez meglehetősen fellengzős, szerintem sokkal egyszerűbb az egész: eddig bármi szokatlan megjelent az interneten, felfogható volt culture jammingként is, annyira anonim a net, és - legalább látszólag - annyira kontrollálhatatlan. Még álszakállt sem kell ragasztani. Mondjuk néhány éve olyan volt a helyzet, és akkora a tudatlanság, hogy ha kezdő sulinetesként fölmész Orbán Viktor néven valami nyilvános csetre, mondasz egy-kettő zaftosat, és szerencséd van, másnap teli van vele (veled) az esti híradó. Idős hölgyek borzonganak bele, hogy atyaúristen. Mi ez, ha nem culture jamming? És ilyet az ember nap mint nap csinál, hol kisebb méretekben, hol nagyobban. A viszkis site egy kicsit nagyobbra sikeredett...

MN: Azért az egy csetes identity-hacknél nagyobb erőbedobással lett összepakolva... Miért izgat az anonimitás lehetősége a neten?

JS: Ez a médium egyik természetes adottsága: van, akit ijeszt, és van, akit vonz. Van, aki egyáltalán nem is él vele, és haláláig azt az egy szerencsétlen ID-t használja, amit az első munkahelyén kiosztott neki a rencergazdi. A jelszavakról nem is beszélve. A klasszikus anonimitás leginkább arra szolgál, hogy valakit leplezzen, mentse a vállalhatatlant, és általában csak addig tart, amíg az ember konzekvensen titkolózik, mert pedofilpornós vagy bombagyáros. Attól kezdve, hogy valaki harmadszor jelenik meg valahol Tarzan néven, identitást nyer, amihez utána gyakran ragaszkodik is. Ilyen értelemben Jake Smiles sem anonim, van neki rendes neve, e-mailje, amit olvas is, utalásokkal, kereszthivatkozásokkal tarkított múltja, ilyesmi. Feljön az opció, hogy Create new character?, akarsz új személyiséget?, és akkor klikk a Yesre. Smiles tehát új skin, karakter, aki adekvátabb módon képes kifejezni egyes gondolatokat, mint mondjuk Tarzan. Az fontos kérdés, hogy meddig ragaszkodik az ember egy nagy kínnal összekalapált személyiséghez, mikor veszi le róla a kezét, gyilkolja meg, vagy lesz öngyilkos. Épp ezzel kezdődik a regény is.

MN: Az 1 linket olvasva nyilvánvaló, hogy elég alaposan ismered a netet, és a fiktív cyberpunk technológiát egyaránt. Hivatás, függés, vagy egyszerűen csak rendesen utánanéztél a témának?

JS: Mind a három igaz, bár szerintem ilyesminek nem lehet utánanézni, vagy ha rendesen, az olyan hosszúra nyúlik, hogy hivatás vagy "addikció" lesz belőle. Utánanézni például annak néztem utána, hogy mekkora is egy C64 emulátor (429 Kb tömörítve), ez a legutóbbi fejezethez kellett, de végül kihagytam. Az addikcióval kapcsolatban: a net nem virtuális világ, az egy hülyeség, hanem minimum a valós kiterjesztése. Aki használja, az általában egyszerre hírfüggő, időjárásjelentés-függő, menetrendfüggő, játékfüggő, olvasás- meg írásfüggő. Információt szerez és oszt; kommunikál. Sőt manapság már hazulról, a kényelmes fotelből egyetlen gombnyomásra pizzát is lehet rendelni a háló megannyi kikötőjéből, ahogy mondani szokás. Mi volna ebben az addikció? Hogy utálok telefonálni?

MN: A regényhős Smiles rendesen rá van gyógyulva a konzolra. Azt nem hiszem el, hogy rendszeresen szopatsz bankautomatán, de azért egy kicsit nem önéletrajzi ihletésű ez a figura?

JS: Dehogynem. Fel is hívnám a bankbiztonsági szakemberek figyelmét arra, hogy nézzék át alaposan a videofelvételeket, mert a sok nagylátószöggel vett sísapkás-pixeles hamiskártyás között szép, langyos szájú anyukákra bukkanhatnak, szuperplánban. Ebből készülhetne egy ütős kollekció mpeg-ben, a jogdíjakról lemondok. Önéletrajzi ihletés? A Lakat T. Károly egyszer megkérdezte a tévében Esterházyt a Harmonia caelestis kapcsán, hogy tényleg dekázott-e gyerekkorában gesztenyével a porban, vagy csak kitalálta. ´ meg közölte, hogy nem is dekázott. A hazug disznó. Jake Smiles erre azt mondja, hogy Monsieur Bovary, c´est moi.

MN: Két éve a Törzsasztalban kedvenc könyveid között említetted az Amerikai psychót. Szerintem az 1 link legalább annyira pszcihós, mint cyberpunkos...

JS: Ilyenes is meg olyanos is. Remélem, smilesos is egy kicsit, meg west-balkános, meg magyarosch is, mint a gyulais pizza. A Psychót azért szeretem, mert abban Ellis hajlandó jó mélyre nyúlni, és a kívülálló számára őszinte. Tabukat kóstolgat, és botrányosan egyszerű válaszai vannak. Olyan primer. Nagyon izgalmas a white trash, a fehér szemét lelkivilága. Think Eminem. Amúgy az 1 linkben csak az nem szerepel, aki nem akar: ott mozog Gibson, Marcuse, Nabokov és Garaczi László, hogy csak a legnagyobbakat említsük.

MN: Első regény az 1 link, vagy egy rutinos profi stílusgyakorlata?

JS: Erre nem szeretnék válaszolni, mer akkor lebukok. Lehet ilyet?

MN: Lehet. Interaktív regényben amúgy sem lehetsz rutinos, ez a műfaj még nagyon új. Szerinted miben különbözik a hagyományos regénytől az online?

JS: Érdemes ott kezdeni, hogy ami online, az nem feltétlenül interaktív, és viszont. Vannak olyan e-szövegek CD-n, flopin, mittomén, amiket nem lehet folytatólagosan olvasni, nonlineárisak, és meg sem nyílnak anélkül, hogy a "befogadó", aki inkább user, azaz felhasználó vagy alkotótárs, ne tenne ezt-azt, ne kellene a puszta olvasáson kívül dolgoznia, mérlegelnie, választania, de ezek a művek még nem feltétlenül vannak a neten. Az ilyen, néha "ergodikus"-nak nevezett irodalom évezredek óta létezik, nem mai találmány. Más, a neten elérhető szövegek viszont egyszerűen be lettek szkennelve. Mint amikor valaki telefonba beolvassa a Háború és békét, a másik oldalon hümmögnek, és akkor az online is meg interaktív is. Aztán vannak dolgok, amik létrejönnek a neten, MUD-okban, szerepjátékokban, IRC-n, de nem minősülnek még csak szövegnek sem, mert szerkesztetlenek, ad hoc jellegűek, és nem őrződnek meg, ráadásul hiányzik a szándék, hogy igazi szöveggé váljanak. A baj az, hogy önmagában az online és interaktív regény mint műfaj paradoxon, mert a regény kialakulása Cervantes meg Defoe óta arról szól, hogy úr ír, a többi meg olvassa. Néha helyet cserélnek. Ebből a nemes hagyományból is fakad, hogy az önjelölt kulturális elit szarik az évezred legizgalmasabb médiumára, aki meg használja a netet, az általában "programozó" címkével fut, és gyakran kikérik a tanácsát számítástechnikai kérdésekben, például hogy milyen számítógépet érdemes vásárolni. Szerintem az interaktív alkotás non plus ultrája az, amikor a "szerző" világot gyárt, megszabja a kereteket, a korábbi "befogadók" pedig szereplőkké, ágensekké válnak, és ő, ha akar, lehet Isten, vagy beállhat a pórnép közé. Ezt pedzegeti Peter Molyneux Black and White-ja, de még jobb példa Richard Garriott, aki üldögél a hipergiccses kastélyában az Ultima Online-ban, a New York Times riportere meg jön, és kezet csókol neki. Online, real time. Én azt gondoltam, hogy ebben a gémes kutas közegben az igazi interaktív cucchoz még nincs meg a kritikus tömeg: főleg itthon ember nem olvas képernyőn, mindenki printel mint az őrült, a szerző felolvasóestekre jár, dedikál, az olvasó döglik a kanapén. Néha lapoz. Az esőerdők közben pusztulnak ezerrel.

MN: Milyen visszajelzések érkeznek az olvasóktól? Mennyire veszed figyelembe ezeket a regény írása során?

JS: A legsúlyosabb vád, hogy a szerzők túl komolyan veszik magukat, a "magas irodalom" felé törnek. De ha nem ezt csinálod, akkor teljesen fel kell adni magad, bele kell ereszkedni a netbe mélyre, és követni a fehér nyulat. Ahhoz a valóságban is Jake Smileszá kell válni. Annak is eljöhet az ideje. Én ezt egyelőre tematikailag igyekszem megvalósítani, jól elvagyok a smilesságommal, próbálom kihozni Jake-ből, ami benne van. Az olvasói visszajelzések egész szépen érkeznek, így kerültek az 1 linkbe például fák, madarak meg valami szőrös, aminek semmi keresnivalója nincs ott, de hát mért ne? Viszont valaki mostanában azt tanácsolta Smilesnak a fórumon, hogy ölje meg a regénybeli feleségét. Na, az egy kicsit húzós. Ugyanakkor megfontolandó.

MN: Azt hiszem, a rengeteg "first person shooter" mészárlás, a könyvtár felgyújtása és a kiskorú Biancával folytatott vérfertőző virtuális románc után ez senkit nem lepne meg Smilestól. Mit szól a sztorihoz az igazi családod?

JS: Drótostótok volnánk mindannyian. Igaz, hétköznapokon a legfontosabb a közös vacsora és leckeírás, de vasárnap délelőttönként a mise és a rántott csirke között jókat quake-ezünk, van ott móka, kacagás! Az 1 link-beli FPS-jeleneteket már csak ezért is kifejezetten élvezik, az alexandriai győzelemről pedig jól tudják, hogy az valójában a Gutenberg-galaxis végének apokaliptikus előképe. A vérbő románc a kiskorúval viszont mélyen a tudatalattikba temetődött, mint minden rendes családban. Néhány év, és a sztori egy pszichiáter díványán bukkan fel újra, kicsit átköltve, kiszínezve.

MN: Mire készül még a "jake smiles miscommunications" a közeljövőben?

JS: A jsm szempontjából az 1 link elhajlás: mint amikor a basszgitáros csinál egy szólóalbumot. Aztán lehet, hogy vissza se megy, hanem beajánlja a jókezű unokaöccsét, ő maga meg elmegy vendéglátózni. Az is lehet, hogy Smiles sem lesz már sokáig, mert belevész a saját linkségébe. Vagy kitekeri a fehér nyúl nyakát, és megeszi vacsorára.

Bodoky Tamás

Szószedet

Culture jamming: Egy adott kulturális mechanizmus, például a tömegtájékoztatás, a mainstream média törvényszerűségeinek felhasználásával kivitelezett átverés, blöff, kacsa.

Cset (Chat): Beszélgetőfórum a számítógéphálózaton, ahol a felhasználók szabadon választott névvel, valós id›ben, általában szöveges formában beszélgetnek.

Identity hack: Személyazonosság illetéktelen használata (például amikor valaki más - fiktív vagy valós - nevét használjuk a hálózati kommunikáció során).

ID (User ID): Felhasználónév (a felhasználók személyazonosságának jelölésére szolgál, általában jelszó /password/ védi az illetéktelen használat ellen)

C64 emulátor: A Commodore 64 - a nyolcvanas évek egyik kedvenc, otthoni használatra tervezett mikroszámítógépe - programjainak más platformon (például Wintel PC) történő futtatását lehetővé tévő szoftver.

MUD (Multi User Dungeon): Többfelhasználós barlang, vagyis olyan - általában szöveges - szerepjáték, amelyet a hálózaton keresztül a szerepjáték-szerverre bejelentkez›, és ott egy - vagy több - szabadon választott karaktert alakító felhasználók játszanak.

IRC (Internet Relay Chat): Az internetes beszélget›fórumok egyik legrégebbi és legelterjedtebb fajtája.

FPS (First Person Shooter): Lövöldöz›s számítógépjáték, amelyben a játékos háromdimenziós térben mozog, és különféle támadókat kell legyilkolnia a labirintusban összeszedett fegyverek segítségével.

Quake (I, II, III): Népszerű FPS számítógépjáték.

Ultima Online: Népszerű grafikus MUD, virtuális fantasy-világ.

Az Első Magyar Online Regénypályázatra több tucat szerző küldött szinopszist, akik közül a szakmai zsüri döntése nyomán heten (Cserna-Szabó András, Garaczi László, Jake Smiles, Majoros Sándor, Selbst Erich, Szárnyas Gábor, Tóth Beatrix) kezdhették el online regényük írását heti folytatásokban. Augusztus első hetében a közönség és a szakmai zsűri közülük három továbbjutót (Garaczi, Smiles, Majoros) választott, akik 2001. január 31.-ig folytatják regényüket. A regények a http://195.228.240.145/kultura/regeny/ internet-címen érhetőek el.

publikálva
2000/49. (12. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra