„Eddig és ne tovább!” – Ketten is faképnél hagyták Balog Zoltán kerekasztalát

Belpol

Elegük lett a civilellenes gyűlöletkampányból a tanodásoknak.

„Évek óta részt veszünk az Ön által alapított Antiszegregációs Kerekasztal munkájában, ahol civil, egyházi és kormányzati szakemberek vitatják meg rendszeresen az aktuális esélyegyenlőségi témaköröket, s próbálnak folyamatokat generálni, eredményeket elérni az antiszegregáció területén. Számos alkalommal éreztük úgy, hogy jelenlétünkkel legitimáljuk (a szerintünk) alapvetően hibás szakpolitikai döntéseket, de ezt megfelelő árnak gondoltuk azért, hogy időnként hozzájárulhattunk nagyobb problémák megelőzéséhez, pozitív folyamatok elindításához, hatékony érdekérvényesítő tevékenységekhez. A fent leírt folyamatok ellen tiltakozva ma – az európai uniós csatlakozási szerződés aláírásának 14. évfordulóján – kilépünk az Antiszegregációs Kerekasztal tagjai közül” – közölte Balog Zoltánnak írott levelében április 16-án a kerekasztal két oszlopos tagja, Berki Judit és Szűcs Norbert.

Az Antiszegregációs Kerekasztalt 2013 júniusában hozta létre az Emmi,

s fő feladatául „a szegregáció megszüntetésére irányuló javaslatok megfogalmazását” jelölte ki. Ennek megfelelően a kerekasztal két-három, az utóbbi időben egy-másfél havonta ült össze. A kormányzat oldaláról Czibere Károly, a szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, és helyettes államtitkára, Langerné Victor Katalin, de időnként még Balog Zoltán miniszter is vett részt a tanácskozásokon, illetve ott voltak a Klik képviselői is. Rajtuk kívül egyházi és civil szervezetek képviseltették magukat.

Langerné, Balog, Czibere

Langerné, Balog, Czibere

Fotó: MTI

Így került oda a két most kilépő tag is: Szűcs Norbert Szegeden működtet tanodát a Motiváció Műhellyel, és ő a tanodák érdekképviseletével foglalkozó Tanoda Platform egyik alapítója is. Berki Judit és munkatársai 2000 óta viszik a bátonyterenyei tanodát, 2011 óta pedig már Lucfalván és Mátraverebélyen is dolgoznak. „Mindennapi haszna volt annak, hogy a kerekasztal tagjai voltunk, tematizálni tudtunk ügyeket, számon tudtuk kérni az államtitkárságon, ha valami nem vagy nem a beígértek szerint valósult meg. Fontos eredmény volt például az, hogy a tanodákat érintő pályázatok körüli anomáliákat valamelyest rendezni tudtuk (ezekről itt és itt olvashatnak bővebben), sikerült új pályázati kiírást kiharcolnunk és azt, hogy a minisztérium felállítson egy munkacsoportot, ami azon dolgozik, hogyan lehet a tanodákban folyó munkát számon kérni, milyen jogszabályi átalakításokra van szükség és mi kell ahhoz, hogy állami támogatáshoz jussanak – vagy normatíva vagy feladatfinanszírozás formájában” – sorolja Szűcs Norbert kérdésünkre, milyen előnyökkel jár az, ha valaki tagja a kerekasztalnak. Hozzáteszi, így közvetlenebb módon és gyorsabban tudták az érdekeiket érvényesíteni.

De akkor mégis miért döntöttek a kilépés mellett?

Csak a kulcsmondatokat idézve a levélből: „Hiszünk a társadalmi integráció szükségességében. Hiszünk a civil szerveződések szükségességében. Hiszünk az Európai Unióban. A jelenlegi magyar kormány szemlátomást nem tartja fontosnak a társadalmi integrációt. Önök ellenségnek tekintik a civil szervezetek nem szervilis részét, mivel nem tűrik a kritikát – miközben a civilek egyik fontos, alapvető feladata az ellátórendszerek monitoringja, az esetleges problémák felismerése és megoldásának elősegítése. Az Ön kormánya az Európai Unió ellen is uszító propagandát folytat, „Brüsszel” ellen hangolva teleplakátolják az országot, teleszemetelik a postaládáinkat. Költik az adóforintjaikat és az Európai Uniótól kapott felzárkóztatási pénzeket, miközben azt a bravúrt is végrehajtják, hogy már a kérdéseikkel is hazudnak.” (A teljes levelet itt olvashatják.)

„Azt éreztük, hogy annyira fojtogató a kormány részéről a gyűlöletkeltő magatartás, hogy egy reprezentatív testületben nem tudunk együttműködni tovább a kormánnyal, még akkor sem, ha a kerekasztal résztvevői nem ezt a hangnemet képviselik. Mert bár sok vitánk volt egymással, mégis szakmai alapon közelítettünk a kérdésekhez – mondja Szűcs, és hozzáteszi –, jelezni kellett, hogy eddig és ne tovább, hogy a civil szférát, ami egy innovatív, menő, szerethető és progresszív valami, nem lehet kriminalizálni!”

Szűcs és Berki három napja írt levelére válasz még nem érkezett. A munkát viszont folytatják, a Tanoda Platformon keresztül továbbra is képviselik a tanodák érdekeit, erősítik az összefogást, és építik a hálózatot. Első lépésként pedig tanulmánykötetet szerkesztenek a deszegregáció magyarországi lehetőségeiről. „Összegyűjtjük benne jelen tudásunkat, továbbra is tematizáljuk a problémákat és nem engedjük el őket.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.