A megbízó Kállai Mihály, a bank elnöke és tulajdonosa, valamint Barta Gyula elnökhelyettes volt; a megbízást két csicsás szerzõdésben realizálták: az egyiket aranyszínû, a másikat dombornyomásos, pompás pecsét díszítette. A Sterling Commercial Bank Ltd.-t 1991. június 24-én alapították az off-shore paradicsomban, a Melchizedeki Uradalomban. A védnök maga
az uradalom pénzügyminisztere,
Frank Merovingi volt: a hülye is láthatta, hiszen aláírása ott díszelgett az alapító okirat alján.
A bank, miután megjelent az országban, bérelt egy irodát Budapesten, de fiókot nem mûködtetett, ügyfeleire személyes ismeretségek révén tett szert. A kuncsaftokat igen kedvezõ kamatok és - mindenekelõtt - vissza nem térítendõ külföldi támogatások ígéretével fogta meg. Kállai megbízottai a bank képviseletében hiteleket "közvetítettek ki" magyar és külföldi vállalkozóknak bankgarancia-ígérvény, váltó, akkreditív vagy hitelszerzõdés formájában: ezek összege 10 millió forinttól 12 millió dollárig terjedt. A papírok ellenében a vállalkozóknak részvényt kellett "jegyezniük" több ezer dollár értékben. A Sterling Commercial által kiállított okmányokat azonban egyetlen hazai pénzintézet sem fogadta be, egyetlen bank sem fizette ki, mégpedig azért, mert Magyarországon Sterling Commercial nevû bank nem volt bejegyezve. Ezt késõbb az Állami Bankfelügyelet is megállapította. Az általános földrajzi mûveltségrõl pedig sokat elárul, hogy Melchizedeki Uradalom (vagy -szigetek) sem létezik. A kíváncsiskodó vállalkozókra tekintettel - feltehetõen az álbank érdekkörébe tartozók - mindenesetre készítettek egy honlapot: az Egyesült Államokban található szerverrõl mûködtetett www.melchizedek.com felkeresése kellemes, szürreális élmény. Megtudhatjuk, hogy a csendes-óceáni kis szigetcsoportot, Mikronézia egyéb szigeteivel ellentétben, elkerülik a hurrikánok, és hogy az országot a vének tanácsa kormányozza, sõt fotográfiákban is gyönyörködhetünk.
A díszes pecsét, az üzleti vacsorák, az ígéretek megtették a hatásukat. A bankot az Állami Bankfelügyelet és több hazai pénzintézet feljelentette, az Országos Rendõr-fõkapitányság nyomozott is Kállai Mihály ellen, de mivel Kállai ausztrál állampolgár, s a nyomozás ideje alatt ismeretlen helyen tartózkodott, a központi vizsgálati osztály 1993 õszén felfüggesztette az eljárást. Igaz, miközben a rendõrség eredménytelenül kutatott Kállai után, az egyik hazai bulvárlap újságírójának sikerült interjút készítenie vele - még fényképezkedtek is.
Dóczi János
nevével az alapító okiraton kívül még egy 250 millió forintos kölcsön folyósításáról szóló szándéknyilatkozaton találkozhatunk, de több hamis igazoláson is szerepel a neve. Ezt onnan tudhatjuk, hogy Dóczi 1993 októberében megbízta Dernei Tibort - aki a jegyzõkönyv szerint a "biztonsági szolgálat szolgálatvezetõje" -, hogy gyûjtsön a Sterling Commercial Bankkal kapcsolatos információkat. Dernei két héttel késõbb feljelentést tett Szekszárdon ismeretlen tettesek ellen, akik egy nem létezõ Commercial Bank nevében szélhámoskodnak az ország területén. Ebben a feljelentésben a Dóczi Jánossal folytatott beszélgetésére hivatkozva Dernei kijelenti: bár a Dóczi aláírás több váltón szerepel, azok hamisak, illetve fénymásoltak. Csakhogy: az említett pecsétes megbízólevelek aláírásai eredetiek; az is meglepõ, hogy a biztonsági szolgálat vezetõje két hét alatt "lezárta" a nyomozást.
Következõ év januárjában Dóczi írt egy feljelentésvázlatot, de különös módon még az általa megbízott, neki dolgozó Derneinél is kevesebbet tudott mondani. Tagadta, hogy köze lett volna a bankhoz, mindössze arra emlékezett, hogy összehozták egy Vaszilisz Spiratosz nevû göröggel meg valami Petrosszal - utóbbiról nem tudni, családi vagy utónév -, akik üzleti ajánlatokat tettek különbözõ projektekre (semmit nem írtak le), majd eltûntek. Dóczit, mivel másokat is belevont a létre nem jött üzletbe, "felmérhetetlen" erkölcsi és anyagi kár érte, ezért kötelességének érezte, hogy a rendõrséghez forduljon. A kézzel írt feljelentés sosem jutott el a rendõrségre.
Az esetnek, úgy tudjuk, Dóczira nézve nem lettek büntetõjogi következményei; a bankhistória után néhány esztendeig legális tevékenységet folytatott. Mezõgazdasági terményekkel, bútorral kereskedett, koncertet szervezett, éttermet futtatott, bt.-ben és egy sor kft.-ben tevékenykedett tulajdonosként. 1995-ben megalkotta a gazdasági perpetuum mobilét: a pénzcsinálás új módja nem igényelt sem pénzbefektetést, sem munkát, pár perc alatt százezreket lehetett keresni a lakás vagy iroda elhagyása nélkül, csak néhány számlatömbre volt szükség. A többlépcsõs folyamat elsõ mozzanataként Dóczi mondjuk kiállított egy számlát pár tonna takarmánykukorica megvételérõl 600 ezer forint értékben. A számlát könyvelni kell, ezért egyik kft.-jének a pénztárosa - aki történetesen szintén Dóczi - kiállított egy pénztárbizonylatot is, melyet ellenjegyzett, és mivel nincs valós eladó, egy létezõ személy valós vagy fiktív adatait vezette rá a számlára, majd alá is írta a nevében. Ezt a hamis bizonylatot adta át a könyvelõnek, aki lekönyvelte és raktárra vette az árut. Ezután visszaigényelte az áfát, ami mezõgazdasági terményeknél 12 százalék, vagyis esetünkben 72 ezer forint. Nem nagy pénz, bár '95-ben több volt, mint manapság, de hogy Dóczinak nem volt elég, az biztos: azon a délutánon, amikor az üzleti iratokból álló papírtengert átkutattam, harminc hamis számlát válogattam ki különbözõ nevekre kiállítva. Mindegyik fiktív eladó aláírása ugyanazzal a tollal és ugyanazokkal a kerekded, íves, kissé gyerekes betûkkel készült.
Szerepelnek a fiktív eladók között szomszédok, rokonok, akkori feleségének édesanyja kétszer is - egyszer a leánykori, egyszer a férje nevén -, olyan személyek (feleségének gyerekkori barátai), akikkel Dóczi sosem találkozott. Valószínûleg neje ballagási tablója is a kezébe kerülhetett, mert egyszer csak megjelennek a takarmánnyal kereskedõ kistermelõk között a volt osztálytársak, de
vannak kisgyermekek is,
egy idõs értelmi fogyatékos fiú - és vannak halottak. A lista tartalmazza felesége elsõ, akkor már évek óta elhunyt férjét, valamint Dóczi nevelt fiát.
Dóczival szemben soha nem jártak el. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az eredeti számlák soha nem jutottak el az adóhivatalhoz; ezeket a cégnek kell megõriznie öt évig. A visszaigényelt áfa pedig minden esetben százezer forint alatti volt, vagyis az adóellenõr nem fogott gyanút. Sõt, azt sem ellenõrizték - éppen az összegek viszonylag alacsony adótartalma miatt -, hogy az értékesítõk (õstermelõk) létezõ személyek-e vagy sem. Mivel az eladók címe csak ritkán stimmelt, ez tovább lassította az ügy felgöngyölítését. De hogy teljes biztonságban legyen, s hogy ellehetetlenítse a kutakodást, Dóczi négyszer változtatta meg a cég székhelyét, melynek nevében vásárolt, továbbá az ügyvezetõ igazgatói tisztséget is át-átruházta másra.
A holt lelkekkel való kereskedés következtében Dóczinak temérdek takarmánykukoricája, borsója és egyéb zöldsége lett, amiket valahogy el kellett tüntetni. A természetet hívta segítségül: a jegyzõkönyvek tanúsága szerint a takarmány, a borsó, minden az utolsó magig különbözõ okok miatt tönkrement: megrohadt, felfalta a zsizsik, értékesíteni egyetlen szemet sem lehetett. A takarmány nem ment teljesen veszendõbe, hiszen - szintén a jegyzõkönyvek igazolják - a sülysápi tóhoz szállítva haleleségként visszakerültek a természetes körforgásba. A hobbihorgászok jótevõjeként megjelenõ Dóczi csak a megtekintett iratok szerint több mint ezer tonna - vagyis több száz billenõs teherautónyi - megázott árpát, búzát stb. öntött az Omszki-tó méretû tavacskába.
Dóczi él - bár zárkózottan - és virul. Nekem nem is sikerült elérnem, ámbár földijei látják hébe-hóba. Cégbírósági adatok szerint cégét 2000 szeptemberében felszámolták.
Való Gábor
