1957. március 15-én a hatóságok preventív őrizetbe vették Szenes Lászlót, a 24 éves autóbusz-kalauzt. Bár a pufajkások ekkor már hónapok óta terrorizálták az országot, a hatalom még mindig félt '56 szellemétől. Szenes néhány társával együtt az utolsók közé tartozott, akik ekkor még mindig ellenálltak: röpcédulákat készítettek, terjesztettek és fegyvert is gyűjtöttek.
Az esztergályosszakmát szerzett és lövésztiszti iskolát is végzett, de 1956 nyarán hadnagyként leszerelt Szenes már október 23-ától bekapcsolódott a forradalomba. Részt vett a tüntetésen, ott volt a Sztálin-szobor ledöntésénél, majd éjszaka egy csoporttal a Lámpagyárban szerzett fegyvert. A Lenin körúti pártházban berendezkedő felkelők parancsnokhelyettese lett. A novemberi harcok elején átvette az osztag irányítását, és katonai tapasztalatával, valamint rendkívüli bátorságával eredményesen vezette az ellenállást.
Amikor már reménytelenné vált a helyzet, ki akart szökni az országból, ám "budán a szovjetek elfogták, és január 12-ig raboskodott. Ekkor ismerkedett meg későbbi ellenálló társaival.
Márciusi őrizetbe vételekor már nem lehetett kétséges számára, hogy a rendőrség szimatot kapott, érik a lebukás. Menekülése útját csak abban látta, ha elárulja társait. Hamarosan le is tartóztatták őket, és pert indítottak ellenük. Szenest pedig rövidesen "Kovács János" fedőnévvel beszervezték. A szervek nyilván sokat vártak az ő hálózati szerepeltetésétől, hiszen ilyen forradalmi múlttal ritkán adtak lehetőséget kibúvóra. Mivel "Kovács János" forradalmi szerepéről sokan tudtak, sőt letartóztatott társai már gyanút is fogtak, a belügy különleges lépéseket tett: "Hogy Szenest ne kelljen bíróság elé állítani, a vizsgálati osztály olyan hivatalos feljegyzést készített, amely azt igazolta, hogy Szenes eltűnt, és így a bíróság elé állítani nem lehet. [...] Tervbe vettük azt, hogy alapos kiképzésben részesítjük, és utána Nyugatra telepítjük."
Abban bízva, hogy kint "beszervezik", és hazaküldik futárként, kioktatták, mit kell mondania a nyugati szerveknek, ha már külföldön lesz. De közben rájöttek, hogy komoly a lebukás kockázata, hiszen sok emigráns ismerheti, tudhat forradalmi tevékenységéről, ezért gyanút fognának, ha rendszeresen hazautazna. A nyár folyamán mégis egy jugoszláviai "szökés" mellett döntöttek, hogy onnan érje el az NSZK-t. Meghagyták többek között azt is, hogy ha vissza akarják toloncolni, tegyen látszólagos öngyilkossági kísérletet.
1957. október közepén Ézsi Ferenccel átlépte a déli határt. Hamarosan azonban az UDB (a jugoszláv állambiztonsági szerv) fogságába kerültek. Többször is kihallgatták őket, először a kucsevói táborban, majd Belgrádban. Ézsi elárulta Szenes úti célját, vagyis azt, amit tőle hallott: az amerikaiak számára kémkedik. Szenes szorult helyzetében felajánlotta, hogy mindent elmond, ha kijuttatják Nyugatra. Miután ígéretet kapott rá, elmondta beszervezésének körülményeit, a beszervező tiszt nevét és más fontos adatokat is.
Mindezek után 1958. január 12-én az UDB - ígéretét megszegve - visszaadta őt a magyar határőröknek. "Az ügynök az alapos kioktatás után sem tartotta be a rá vonatkozó szigorú titoktartást, így javaslom az ellenforradalom ideje alatt elkövetett súlyos cselekmények miatt felelősségre vonni, és a bíróságnak átadni" - jelentette Lencsés Miklós főhadnagy, hozzátéve azon véleményét, hogy a jugoszláv állambiztonsági szervek azért nem engedték tovább Szenest Nyugatra, mert nem tudták tisztázni, hogy valóban az amerikai hírszerző szervek számára dolgozott-e.
Más jelentésből pedig az derül ki, hogy ha kijutott volna valamelyik nyugati országba, végleg megszakította volna kapcsolatait a magyar szervekkel. A történteket és a beszervezését Szenes nemcsak a tartótisztjének mondta el, hanem illetékteleneknek is. Amikor ez kitudódott, őrizetbe vették (1958. február 10.), de a határozat ismertetését igazoló aláírást megtagadta. "Több fontos okból kifolyólag nem javasoljuk Szenes László ellen a büntetőeljárás megindítását, és bíróság elé állítását" - véleményezte az ügyet Barna Péter őrnagy és Beck György hadnagy. "Árulását bizonyítani nem lehet, tekintettel arra, hogy a jugoszláv állambiztonsági szervek minden írásos dokumentum nélkül tették vissza Szenest a magyar határra. Ennélfogva csak az ő vallomására támaszkodhatunk jugoszláviai vallomását illetően, ami bizonyítékok szempontjából a bíróság előtt nem helytálló. Abban az esetben, ha őt ellenforradalmi cselekményeiért állítanánk bíróság elé [...], annak kapcsán fény derülne arra is, hogy a vizsgálati osztály a valóságnak nem megfelelő feljegyzést készített akkor, amikor azt állította Szenes társai vizsgálatánál és azok bíróság elé állításánál, hogy nevezett eltűnt, és illegalitásba vonult, holott Szenes a Belügyminisztérium szerveinek utasítására tartózkodott 'ismeretlen helyen'."
"Kovács Jánost" a hálózatból azonnal kizárták és közbiztonsági őrizetbe helyezték. Egy ottani ügynök jelentése szerint azzal kérkedett, hogy rajta van az amerikai menekültek listáján, ezért nem lehet őt csak úgy "elintézni". A hatóságok úgy döntöttek, hogy mégis perbe fogják. Ám még egy problémát kellett leküzdeni: "Számítani lehet, hogy az ügyészi szakaszban, majd a tárgyaláson Szenes provokatív módon hivatkozni fog az ügynöki megbízására" - vázolta a helyzetet Szalma József alezredes vizsgálati osztályvezető. "Javasoljuk, hogy olyan összetételű tanács tárgyalja az ügyet, amelynek tagjai előtt Szenes indiszkréciója nem jár azzal a veszéllyel, hogy az állambiztonsági ügyekről illetéktelenek is tudomást szereznek." Ez az intézkedés annál is indokoltabb volt, mivel Szenes a nyomozás alatt bejelentette, hogy a tárgyaláson védekezésként elő fog állni az állambiztonsági szervekkel fennállott kapcsolatával.
A Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc vezette tanácsa 1959. február 7-én fellebbezés lehetősége nélkül 15 éves börtönbüntetést rótt ki rá. Két hónap múlva, 1959. május 9-én meghalt a fogságban. Halálának oka ismeretlen.
