Magyar Narancs: Nem titkolt a konfliktusa az összes kerületi polgármester részvételével megalakult Budapesti Önkormányzatok Szövetségével (BÖSZ), amely - mások mellett - a Belügyminisztériummal is tárgyalt az önkormányzati törvény módosításáról.
Tarlós István: Az önkormányzati törvény kétharmados törvény, amin - hiába tudja másfél évtizede mindenki, hogy úgy rossz, ahogy van - nemcsak javítani, de adott esetben tovább rontani is lehet. Amit aztán nagyon nehéz lesz korrigálni, hiszen meglehet, egy jó darabig senkinek nem lesz itt kétharmada - és így a hatékony városüzemeltetés középtávon is lehetetlenné válhat. Az engem is támogató kormánypárt - nagyon szeretném, ha jól szerepelne 2014-ben is - végtére önmagának alkot egy önkormányzati törvényt és választási törvényt, és nyilván önmaga viseli ennek következményeit is. Jelenleg a BÖSZ-nek persze sokkal nagyobb a jelentősége, mint az eddigi szövetségeknek, mert sok kerületi polgármester egyben képviselő is. De ez alapján elhamarkodott következtetések születnek.
MN: A "kormányhivatal vazallusainak" titulálta őket, ami már túlmutat azon, hogy a kerületek egyszerűen önjáróvá váltak. Gondolom, a budapesti kormányhivatal vezetőjére, Pesti Imre kormánybiztosra célzott. Mit gondol, őt milyen motivációk vezették a BÖSZ életre hívásakor?
TI: Nézze, engem pragmatikus szempontok vezetnek. Elindultunk egy új úton a fővárosban. Rendszerelvűség alapján találtuk ki. Fontos a demokrácia, a szubszidiaritás, van sok helyben megoldandó feladat. Kellenek tehát a kerületek. Vannak azonban olyan - csak központilag kezelhető - problémák, amelyekhez ha nem kap a főváros jogosítványt, széteshet a város. Nem tudom, Imrét mi motiválta, de az a szemlélet, hogy Budapest olyan, mint egy megye, téves megközelítés. A kerületek nem különálló települések. Budapest megyei jogú város, de egy település, akárcsak a szintén kerületekből álló Debrecen, Pécs vagy Szeged. Így muszáj egységes településként kezelni.
MN: Mit értett az alatt, hogy nem akar "kinevezett polgármester" lenni?
TI: Többen olyan új, önkormányzati választási rendszer mellett lobbiznak, mely alapján a budapestiek nem közvetlenül választanának főpolgármestert. Tegyük hozzá, rettentően nehéz volna megérvelni, hogy a kerületi polgármestereket közvetlenül választják, a főpolgármestert pedig nem - pláne azzal az indoklással, amit olvastam, miszerint a főpolgármester a jelenlegi rendszer szerint "túlságosan legitim". Ha ez a passzus mégis a törvény része lesz, akkor húsz év óta először 2014-ben fordulhat elő, hogy nem közvetlen főpolgármester-választásra kerül sor, és én erre mondtam, hogy kinevezett polgármestere nem szeretnék lenni Budapestnek. A szakmai félelmeimet nem egzisztenciális félelemből fogalmazom meg, hanem a működőképesség figyelembevételével. Nekem végül is mindegy, hogyan választanak, de nem azonos legitimitás, hogy több százezren választanak meg valakit, vagy harmincan.
MN: Milyen közigazgatási rendszert tartana ideálisnak Budapesten?
TI: Arról van értelme beszélni, milyen modell az, amelyik a várost működőképesebbé teszi, s egyben lehetőséget teremt egy politikai konszenzusra is. Összefoglalva az ehhez szükséges feladat-átcsoportosítások körét, vannak olyan közigazgatási feladatok, amiket csak központilag lehet hatékonyan végezni: ilyen a városrendezés, a városfejlesztés, az egységes közlekedésszervezés és egységes parkolási rendszer, illetve a közszolgáltatások egységes irányítása. Ennek van egy alapfeltétele - főleg a parkolási rendszer oldaláról nézve -, éspedig az, hogy a közterületeket, utakat - különös tekintettel a kiemelt jelentőségű közterekre - egyértelműen a fővárosnak kell birtokolnia. Ha ennyi teljesül, akkor felőlem minden más feladat és kompetencia maradhat a kerületeknél. Én ennyivel megelégednék, mert ez lehetővé tenné a fővárosban az értelmes munkát, és nekem más célom nincs. Szó sincs arról, hogy fel akarnám számolni a kerületeket.
MN: Nagy a csend a beharangozott Nemzeti Közlekedési Holding (NKH) körül. Van-e már erről egyértelmű kormányzati, illetve fővárosi álláspont? Hogyan viszonyul majd az országos holding a Budapesti Közlekedési Központhoz (BKK)?
TI: Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben én az NKH életre hívását erőteljesen ambicionálom, hiszen a MÁV-val és a Volánnal közös menetrend, azonos vagy egymással harmonizáló jegyrendszer, a részben közös infrastruktúra mind azt eredményezné, hogy a BKV fajlagos költségei csökkennének, és a finanszírozási feltételei javulnának. Egyesek a miniszterelnök felé olyan híreket sugallnak, hogy nem történt érdemi változás a BKV-nál, nincs megtakarítás - ergo a kormánynak nem érdemes ezt a dolgot felvállalnia. Ez nem igaz: ez évben fordult elő első alkalommal, hogy a BKV gazdálkodása nem volt deficites.
MN: Korábban csak nagy harcok árán sikerült "megvédeni" a BKK-t az állami szerepvállalástól. Most milyen tulajdon-, illetve feladatmegosztás körvonalazódik a budapesti és az országos közlekedési felügyelet között?
TI: Erre csak a személyszállítási törvény elfogadását követően tudok válaszolni. Ha létrejön a nemzeti holding, akkor nyilván a BKV tulajdonosi szerkezete is változik, és őszintén szólva nekem majdnem mindegy, milyen arányban - a lényeg az, hogy a közlekedésszervezés felügyelete nálunk maradjon. Ennek irányításában a BKK-nak nyilván fontos szerepe lesz. Sok feladatot, illetve hatáskört át akarunk telepíteni a BKV-tól a BKK-ba, viszont ezt a személyszállítási törvény megszületése előtt nem tudjuk megtenni. Az garantálhatja majd, hogy a BKV gazdálkodása takarékosabb és hatékonyabb lesz. Számomra a legfontosabb szempont az, hogy a városi közlekedés fennakadás nélkül működjön.
MN: Elterjedt, hogy komoly nézeteltéréseik vannak Vitézy Dáviddal, a BKK vezetőjével, aki sokáig - az Alstom-szerződés korrigálásával szemben - új metrótender kiírása mellett érvelt.
TI: Jó, hogy kérdezi, és tisztázhatjuk ezt a kérdést. Van egy kedves szösszenet Keith Richardsról. Mesélnek neki egy sületlen történetet a Stonesról, mire ő felnéz - olyan tekintettel, amilyentől a csecsemők felzokognak álmukban -, és csak annyit kérdez: vajon hogy tudtam én mindebből kimaradni? Nagyjából ezt kérdezhetném én is a Vitézyvel való állítólagos feszültségekről. Vitézyt ellenzéki éveink alatt is delegáltuk a BKV felügyelőbizottságába, ahol egyébként az egyetlen ellenzéki tag volt, és bevált a BKK élén is: közvetlenül György István főpolgármester-helyettes barátom felügyelete alatt dolgozik, és nem okozott csalódást. Mindketten meg vagyunk elégedve a munkájával, és maximálisan él iránta a bizalom.
MN: Orbán Viktor és Tarlós István átadja a négyes metrót 2014-ig?
TI: Erre ma már reális esély mutatkozik, de vannak azért még feltételek. Szeretném leszögezni: nem a régi Alstom-szerződést állítottuk újra érvénybe. Épp az volt a teljesítmény, hogy egy olyan korrekciót sikerült végrehajtani - a franciákkal folytatott nagyon nehéz tárgyalások eredményeképpen -, ami mentőövet dobott az ország legnagyobb beruházásának. Nem mellesleg visszaszereztük azt az elveszettnek hitt 30 milliárdot, amit korábban teljesítés nélkül, előre kifizettek a Alstomnak. Rendezni kell a Siemensszel kapcsolatos - a 4-es metróra vonatkozó - szerződések egyes pontjait is, ami érinti többek között az automatikát és a biztonsági berendezéseket. A Siemens csak akkor tud teljesíteni, ha a szerelvények rendelkezésre állnak - az Alstom viszont késett, és nem akarnám, hogy emiatt a kárigény minket terheljen. Ezen egyeztetések pozitív kimenetelétől is függ, mikor avathatjuk fel a metrót.
MN: Korábban utalt rá, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság az engedélyeztetés során politikai alapon hozott döntést. Ma már nem tart ettől?
TI: Fene tudja, mitől lehet még tartani, de most életszerűbb azt mondani, hogy ez nem fog bekövetkezni. Én egyébként így sosem fogalmaztam. Most kezdődik az engedélyeztetés folyamata - ez az Alstom és a hatóság dolga, és én ebbe nem akarok beleszólni, bár tényleg elképesztő, hogy még itt is vannak ellendrukkerek. Hiába híresztelik, nem igaz, hogy az Alstom ugyanazokat a szerelvényeket akarja engedélyeztetni, és kizárólag a derogációban gondolkodik. Ez valótlan állítás, és nem is értem, hogy mernek leírni ilyesmit egyesek. A városnak okoznak kárt ezzel: az egyik téves információkat közlő magyar napilap cikkére például konkrétan hivatkozik a nanterre-i bíróság első fokú - ránk nézve elmarasztaló - határozata.
MN: Atkári János vette kézbe az ügyet? Eleinte külső szakértőként kérte fel, ma már legközelebbi munkatársaként ismert.
TI: Többen dolgoztunk a szerződésen.
MN: Kormányhatározat született arról, hogy január elsejétől az állam átveszi a budapesti kórházak kezelését. Kezdettől támogatja az elképzelést?
TI: Nem én kezdeményeztem, de támogatom. Egyébként az önkormányzat nem az állam? Nem mindegy, hogy az állam jobb vagy bal keze irányít? Elképesztő, hogy egyesek ennek hallatán államosítást kiáltanak, mintha az ötvenes évek államosításait akarnák hamisan sugallni. Eddig voltak állami tulajdonú kórházak, mint az érsebészet, az idegsebészet vagy a Honvéd Kórház, voltak egyetemi fennhatóság alá tartozó klinikák, és tizenkét önkormányzati kórház. A Honvéd Kórházban 16 korszerű műtő van, de előfordul, hogy csak 3-4 működik, a többi ott áll üresen, míg van olyan kórház, ahol 19. századi körülmények között operálnak. Ez lehetetlen állapot. Az önkormányzat nincs arra kvalifikálva, hogy ezeket a kiemelt állami kórházakat és szakklinikákat menedzselje, viszont a hatékony egészségügyi ellátás szempontjából a kapacitáskihasználás, az ágykihasználás, a beszállítói tevékenység, tehát az intézetek irányításának egységesítése alapvető érdek. De nem akarok képmutató lenni: jól jön az önkormányzatoknak is, hogy nem kell ezeket az eladósodott intézményeket a továbbiakban egyedül finanszírozniuk.
MN: Ellenzékben még átláthatatlannak nevezte a Margit híd - a Közgép Zrt. vezette MH 2009 Konzorcium által elnyert - kivitelezésének folyamatait, de amióta hivatalban van, mintha nem lenne olyan fontos az ügy.
TI: Nem a kivitelezés, hanem az előkészítés folyamatát. Úgy tudom, az MDF két éve feljelentést tett az ügyben, ezt nem az én dolgom minősíteni. A Műegyetemmel szakvéleményeket készíttetünk a részszámlákról és az összes hátralévő számláról is. Azt fizetjük ki, amit ezek a szakvélemények alátámasztanak - a legutóbbi esetében például alátámasztották. Én a közbeszerzésekről nem kívánok semmit mondani, de azért az nem normális állapot, hogy állandóan változó költségbecslések alapján kellett dolgozni. Nehéz tudni, hogy meny-nyi épp a reális ár, és rendkívül szegényes információk alapján kellett döntéseket hozni. Az sem jó, hogy ekkora munkákra átalányáras szerződéseket kötöttek. Így nehezebben ellenőrizhető, mi a ténylegesen elvégzett munka. Csak tételes elszámolású szerződéseket szabad kötni, és aszerint fizetni. Nem akarom viszont mondani, hogy biztosan ez vagy az történt, mert azért heccelték is a közvéleményt irreális számokkal, dilettáns összehasonlításokkal.
MN: Kitapintható, hogy a kormánypárt gazdasági háttérembereivel nem felhőtlen a viszonya. Személyi kérdésekben - például a Fővárosi Közterület Fenntartó, vagy a Főtáv vezetőjének kiválasztása során - is konfrontálódtak.
TI: Nézze, az önök lapja által (is) emlegetett személyeket valóban ismerem. Volt és van egy nagyon határozott elképzelésem a városvezetésről, a városfejlesztés politikájáról, közbeszerzéseiről, a személyzeti politikáról. Ezekben a kérdésekben következetes akarok lenni. Túlzóak a híradások, nem tudok arról, hogy háborúban állnék az újságok által említett körökkel.
MN: Én inkább érdekekre gondolok. Ön olyan pozícióban van, amely nem tudja magát függetleníteni az "üzleti élet"-től.
TI: Megoldható, hogy az ember a közbeszerzésektől távol tartsa magát. Ha be kell avatkozni korrekciós igénnyel, akkor azt persze egy vezetőnek meg kell tennie. Azért nem akarok erről különösen sokat beszélni, mert túl sok a legenda, és ez egy kényes terület, ahol egyetlen rossz mondattal súlyos félreértést és kárt lehet okozni. Egyfelől az ember kimondhat igazságokat, másik oldalról alap nélkül megbánthat embereket. Amennyire igaz az, hogy sokszor a sajtó beletrafál, és nehezen hihető történetek igaznak bizonyulnak, ugyanúgy ennek a másik oldala is gyakran előfordul.
MN: Valóban sok a legenda - gondoltam, legalább egy-kettőt tisztázni lehetne.
TI: Tisztelem az üzleti köröket, de függetlenül attól, melyikre milyen politikai kötődést ragasztanak, igyekszem egészségesen távolságtartó lenni.
A hajléktalanprobléma
Magyar Narancs: "Hajléktalanbűnözést" emlegetett a múlt heti sajtótájékoztatóján, míg a bemutatott Zöld könyv szövege már árnyaltabban fogalmaz. Ez nem ellentmondás?
Tarlós István: Ezek túlreagálások. Bizonyára sokszor hallotta már azt a kifejezést, hogy fehérgalléros bűnözés. Most akkor ebből az következik, hogy mindenki, akinek fehér a gallérja, tehát minden értelmiségi bűnöző?
MN: "Hajléktalanbűnözésről" csak azóta lehet beszélni, hogy önök írásba foglalták: egyes közterületeken "életvitelszerűen tartózkodni" tilos.
TI: Azért ez a csepeli történet elgondolkodtató, és tapasztalati tények igazolják, hogy a hajléktalanok egy része radikalizálódik.
MN: Ez mit jelent?
TI: Vannak már, akik lökdösik az embereket az aluljáróban, ha nem vesznek tőlük újságot. Két lábon járó balesetveszélyt jelentenek közterületeken, vagy amikor szlalomoznak az utakon, autókat öntenek le különböző folyadékokkal. Ez azért még sincs rendben. Nézze meg az európai országok hajléktalanokat kezelő szabályait: sokkal szigorúbbak, mint nálunk, még a liberális Hollandiában is. De ezzel párhuzamosan most is például három nagy épületet újítunk fel, teszünk komfortossá kommunálisan, több száz hajléktalant helyezünk ott el már az első évben, és megpróbálunk nekik munkát is adni a közszolgáltató cégeken keresztül. Most is 550 hajléktalan dolgozik ezeknél a cégeknél.
MN: Ez valóban üdvözlendő. Csak arra céloztam, felmerült-e olyan opció, miszerint előbb javítani a lehetőségeiken, és csak utána kriminalizálni?
TI: Mit ért azon, hogy kriminalizálni? Tizennégy kiemelt aluljárót akartunk visszaadni a budapestieknek. Mégis, mire jutott a sajtó egy része által agyondédelgetett "liberális hajléktalanpolitika" húsz év alatt? A kilencedik kerületi liberális városvezetés áttelepítette Csepelre a hajléktalanokat, arra a helyre, ahol most ez a kriminális cselekmény bekövetkezett. Természetesen nem azt mondom, hogy ezért ők a felelősek, de azért lássuk be, hogy ez a liberális hajléktalanpolitika nem működött. Mi fűtött, világított, kulturált helyiségekbe visszük az embereket, és munkát adunk nekik - s eközben azt róják fel nekem, hogy ki merem jelenteni: szerintem ez nem pusztán szociális, hanem bizonyos szempontból rendészeti kérdés is? Nyilván nem minden hajléktalanra vonatkozik, de a konszolidált többséget is szolgálni kell, és ebbe nem fér bele, hogy emberek életvitelszerűen laknak az aluljáróban, vagy elássák egymást Csepelen.
